A Jelenlét gyógyító ereje
A kormány 2019-ben indított átfogó programot a háromszáz leghátrányosabb helyzetű település felzárkóztatására. Elsősorban arra fókuszálnak, hogy lehetőséget teremtsenek a gyermekeknek kitörni az öröklődő szegénységből. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemrég felhívást tett közzé karitatív szervezetek, egyházak számára az érintett falvakban segítőprogramok megvalósítására. A Demokrata a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Arlón járt.
A KSH adatai alapján kijelölt 300 legszegényebb településen mintegy 300 ezer ember él rendkívül rossz körülmények között. Az átlagosnál kétszer magasabb születésszám miatt az érintett falvakban egyre nő a gyerekek és a fiatalok aránya. A Felzárkózó települések program keretében eddig 118 helységben kezdődött el a munka húsz, a feladat iránt elhivatott, helyi tapasztalatokkal rendelkező karitatív szervezet, illetve egyház közreműködésével.
A tevékenység módszertani alapját a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) közel két évtizede működő, 2016-ban Magyar Örökség díjjal is kitüntetett Jelenlét programja adja. A forrást uniós és hazai pályázatok, illetve magánadományok biztosítják. A csatlakozó civil szervezetek, egyházak munkatársai nem segélyt osztogatnak a társadalom peremére szorult embereknek, hanem feltérképezik a problémákat, cselekvési tervet készítenek, mintákat mutatnak, és igyekeznek lehetőségekhez juttatni az ott élőket.
Az Ózdi járásban található Arló két éve csatlakozott a programhoz. A bázisként működő Jelenlét Házat tavaly nyitották meg.
A fogantatástól a foglalkoztatásig
Frissen mosott ruha finom illata lengi be az arlói Jelenlét Ház alsó szintjét, ahol a helyieknek mosási és tisztálkodási lehetőséget is nyújtanak. Mindkettőre nagy az igény, mert sok háztartásban nincsen fürdőszoba, mosógép vagy centrifuga sem. A kerítésre terített, kézzel mosott ruha nehezen szárad az őszre forduló időben.
A nyitott házat a Jézus Társasága – közismertebb nevén jezsuita rend – működteti az MMSZ-szel kötött együttműködési szerződés alapján. Érkezésünkkor éppen baba-mama foglalkozást tartanak. A fiatal anyuka, Gabriella rendszeresen jár a Jelenlét Házba. Kétéves kisfiának logopédus segít a beszédtanulásban, mert Noel csak ritkán szólal meg. A kisfiú édesapja a 40 kilométerre fekvő miskolci Bosch-gyárban dolgozik, 12 órás műszakokban: kora hajnalban kel, késő este ér haza, így a gyereknevelés jórészt feleségére hárul.
Az érkezőket Bari József szociális munkatárs fogadja, mint mondja, nagy szeretettel. A ház arlói születésű „mindenese” maga is cigány, csakúgy mint a legtöbb betérő.
– A missziós tevékenység, ezen belül a cigánypasztoráció már csaknem három évtizede jelen van Arlón, akkor alapítottak itt rendházat a Szent Ferenc Kisnővérei – meséli a házigazda. – Lényegében a nővérek által megkezdett munkát folytatjuk és terjesztjük ki a jezsuita rend szerzeteseivel és támogatóival. Cigányok és nem cigányok folyamatosan tanulunk egymástól. Az én személyes vezérelvem az a bibliai történet, amelyben egy bénult beteg panaszkodik Jézusnak, hogy „nincs embere”, aki bekísérné őt a gyógyító erejű Bethesda tóba. Mi segítő emberekként a hivatali ügyintézéstől a munkahelykeresésen, az iskoláztatáson és a családi adósságkezelésen át a párkapcsolaton belüli erőszak feldolgozásáig mindenhol jelen vagyunk. Ahogy a mottónk is jelzi: a fogantatástól a foglalkoztatásig.
A beszélgetéshez csatlakozik Kozár Bea, a ház vezetője, Velkey Róbert helyi koordinátor és Kiss Ferenc SJ jezsuita szerzetes testvér is. A szociális munkatársak hangsúlyozzák: a program elsősorban abban különbözik a korábbi hasonló hazai kezdeményezésektől, hogy a lokális problémagócokat feltáró diagnózis alapján helyben keresi a megoldásokat.
Amint mondják, a részben szegregáltan élő, halmozottan hátrányos helyzetű cigányok számos gonddal küzdenek, ami kiterjed a munkanélküliségre, az alacsony iskolázottságra, a lakhatási szegénységre, az élettervezés és önellátás hiányára. Végső soron a szegénység kultúrájával kell megküzdeni.
A program vezetői szerint az eltérő kultúrák közötti törésvonalak mindig is jelen voltak a társadalmon belül, és bár a tudósok a világ számos pontján évszázadok óta keresik a megoldást az átöröklődő mélyszegénység felszámolására, úgy tűnik, hogy a „felülről szabályozott” válaszok hosszú távon nem hatékonyak. A szociális munkatársak példaként említik, hogy nem elég napelemet telepíteni a tetőre vagy bekötni a villanyt, esetleg felújítani a házat mások helyett, hanem be kell vonni a családokat a döntési folyamatokba, hogy közösen érjünk el hosszú távon változást.
– Az ajtóról ajtóra járó, kérdőívezést is magában foglaló helyi közösségi szociális munkát, érdekérvényesítő utcafórumok szervezését, lakossági akciótervek készítését rendkívül fontosnak tartom, de úgy látom, hogy a magyar köztudatban ez a gyakorlat még újdonságnak számít – hangsúlyozza Kiss Ferenc. – Mi hiszünk abban, hogy az itt élő emberekben van akarat és erőtartalék arra, hogy jobbá tegyék saját életüket. Ezt a rejtett erőforrást szeretnénk közös munkával a felszínre hozni. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy az emberek elszoktak a közösségi élettől, nem mindig tudnak tiszta szívvel örülni a másik gyarapodásnak. Országos jelenségről beszélünk. Akik a társadalmilag elfogadott normák szerint élnek, vagyis dolgoznak, nem isznak, nem drogoznak, nem követnek el bűncselekményt, becsületesen nevelik gyermekeiket, nem értik, hogy miért maradnak ki a támogatásokból. Nem könnyű megértetni velük, hogy a program fókuszában a kiskorúak állnak, és mi egyetlen nélkülöző gyermeket sem akarunk büntetni a szüleik hibáiért.
Négyszáz arlói család a legszegényebbek között
Az ország halmozottan hátrányos településeihez hasonlóan mi is nagyon nehéz hónapokra számítunk. Megpróbálunk a lehetőségeinkhez mérten segíteni a helyi lakosságnak, és imádkozunk, hogy ne legyen nagyon hideg tél – nyilatkozta a Demokratának Vámos Istvánné dr., Arló polgármestere.
– Milyen a cigány lakosság aránya Arlón?
– Mi is a folyamatban lévő népszámlálástól várunk pontosabb adatokat, bár a tapasztalataink szerint a reálisnál sokkal kevesebben szokták cigánynak vallani magukat. Jelenleg a 3851 arlói mintegy 60-70 százaléka roma, és bár leginkább ők szorulnak segítségre, a Felzárkózó települések program természetesen nem csak a cigányokat érinti.
– Hogyan tudja támogatni az önkormányzat a programot?
– Együttműködési szerződést kötöttünk a jezsuita renddel, akikkel kiváló a szakmai kapcsolatunk. Rendszeresen tartunk megbeszéléseket, ahol többek között a pedagógusok, civil szervezetek, köztük például a polgárőrök képviselői is jelen vannak. Együtt térképezzük fel a támogatásra szoruló családokat, és igyekszünk minden információt megosztani egymással annak érdekében, hogy egyetlen szűkölködőt se tévesszünk szem elől.
– Friss hír, hogy a kormány kiadáscsökkentő menedzsmenttervet vár a helyhatóságoktól az energiaválság kezelésére. Mi szerepel az önök munkatervében?
– A legszegényebb 400 család számára finanszírozzuk a szociálistűzifa-kiszállítás költségeit, ami jelentős anyagi teher. Ugyanakkor többszörösére emeltük az önkormányzati segély folyósításának alsó jövedelemhatárát.
Elszalasztott lehetőségek
Kora délután családlátogatásra indulunk Judittal és Mártival, a Jelenlét Pont családmentoraival. Miközben a falu szélén fekvő, főként cigánylakta településrészre autózunk, arról beszélgetünk, mennyire fontos, hogy a mentorok jól tudjanak segíteni azoknak is, akik gyakran éppen büszkeségből utasítják el a támogatást. Ahogy Kiss Ferenc jezsuita szerzetes korábban megfogalmazta: „Az emberek sérült önérzete sokszor jobban fáj, mint a korgó gyomruk.”
A falu utolsó házát Cintia bérli, aki jelenleg egyedül neveli két kiskorú gyermekét. A harmadik nevelőszülőknél él, de édesanyja rendszeresen látogatja. Cintia nagyon fiatalon, mindössze 14 évesen lett anya. Az iskolából kimaradt, három elemije van, így hivatalos ügyeit is a mentorok intézik. A program keretében nemrég vegyes tüzelésű kályhát kapott, amivel télen egyetlen helyiséget fűt majd, de hogy honnan szerzi be a tüzelőt, még nem tudja. Egyetlen rendszeres jövedelme a gyerekek után kapott családi pótlék, amit segélyekből egészít ki.
– Nagyon sajnálom, hogy nem fejeztem be az iskolát. A kicsik miatt most nem tudok tanulni, de az az álmom, hogy egyszer pincér vagy bolti eladó lehessek. A gyerekeimnek jobb jövőt szánok, szeretném, ha tanulnának, lenne szakmájuk, és nem szorulnának mások segítségére – meséli szemlesütve a huszonéves fiatalasszony.
A családmentorok elmesélik, hogy Cintia története egyáltalán nem egyedi Arlón, sőt vannak olyan fiatal kisgyermekes családok, amelyek még nála is rosszabb körülmények között élnek, és bár szégyellik a helyzetüket, nem akarnak panaszkodni, mert attól félnek, hogy gyermekeiket „elviszi a gyámhivatal”. Az MMSZ programja megpróbál kapaszkodókat nyújtani nekik, de amint a szociális munkatársak mondják, nagyon fájdalmas szembesülni azzal, hogy mennyire nehéz kimozdítani a megrögzött szokásaik fogságában élő embereket. Az önellátáshoz pedig hosszú út vezet, és nagyon kell akarni a változást.
Hosszú építkezés
Kozár Bea és Velkey Róbert hangsúlyozza, hogy az egyik legfontosabb feladatuk a bizalomépítés, amit csak kitartó, elkötelezett munkával lehet elérni. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a többségi társadalom tagjai a felzárkóztatásban sokszor látványosabb eredményeket várnának el, de ezeken a településeken az elismerést egészen más léptékkel mérik. Példaként említi, hogy Arlón már többgenerációs hagyomány, hogy az általános iskola befejezése után a fiatalok szőlészetbe mennek dolgozni napszámba. Éppen ezért hatalmas eredmény, amikor meg tudják győzni a 14 éveseket arról, hogy tanuljanak tovább, mert így sokkal többet tehetnek a családjukért.
De a program koordinátora büszke Lakásfelújítási programjukra is, amelynek során nyugdíjas szakoktató segítségével alapvető házkarbantartási munkák elvégzésére tanítják a jelentkezőket. A Máltai Szimfónia projekt keretében pedig együtt zenélnek és táncolnak a fiatalok. A közösségépítő és fejlesztő foglalkozások színvonalát mutatja, hogy a résztvevők már fellépni járnak a műsorukkal, kiszakadva abból a buborékból, ahol korábban éltek. Az utazások során pedig megtapasztalhatják, hogy Arló határain túl is van élet…
Szerteágazó országos program
Fókuszban a gyermek, Máltai Szimfónia, Szociális Naperőmű, mozgó játszótér, sportfoglalkozások, Gazdaságfejlesztés, felelős állattartás, Máltai Manufaktúra, tanodák, egészségügyi szűrőbuszok, telemedicina-rendelés, lakásépítés és -felújítás, bűnmegelőzés, illetve drogprevenció. Néhány azok közül a projektek közül, amelyek már működnek az országban a Felzárkózó települések program keretében.
A munka kiterjed többek között a családok mentorálására, munkahelyteremtő vállalkozások alapításra, a tudatos fogyasztóvá válás támogatására, a közösségépítésre például sportesemények és csoportos zenei foglalkozások keretében. De az is fontos küldetés, hogy minden kisgyermekes család otthonában legyen legalább egy biztonságosan fűtött meleg szoba. Tiszabőn például évente 70-80 család jut áramhoz a helyben telepített szociális naperőmű segítségével.
A jellemzően Észak-Magyarországon, illetve Dél-Dunántúlon található felzárkózó településeken többnyire egyedi közfoglalkoztatási programok segítségével több termelőüzem is alakult, lehetőséget adva az önellátásra az ott élők közösségének. A gyulaji növénytartósító üzemben például lekvár, szörp, szendvicskrém, savanyúság készül. Tiszabőn varroda és asztalosműhely kínál esélyt a megélhetésre. A Máltai Manufaktúra hazai alapanyagokból készült kiváló minőségű kézműves termékei már a kereskedelmi hálózatok kínálatában is megjelentek.