A jogállam felfüggesztése
A balliberális tábor egyik ideológusa azt ígérte, ha győz az ellenzék a 2022-es parlamenti választáson, akkor időlegesen felfüggeszti a jogállamiság intézményét. Magyarán nem lesznek a törvények, a kommunista időszak korai éveinek gyilkos időszakát idézve.
A hatalomért folytatott harc olyan indulatokkal töltötte fel a balliberális politikai tábort, amely leginkább az 1950 körüli időszakra mutat vissza. Vagy talán még korábbra, egészen Lenin elhíresült mondásáig. A bolsevik vezér a következőképpen instruálta az Igazságügyi Népbiztosságot 1922-ben: „A bíróság nem azért van, hogy megszüntesse a terrort…, hanem hogy megalapozza és legitimálja.”
Magyarországon ezúttal Fleck Zoltán jogszociológus, az ELTE tanára és az Eötvös Károly Intézet igazgatója nyilatkozta a médiában, hogy „nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után”.
Önellentmondó állítás
Az anarchista hangvételű nyilatkozatra semmilyen reakció sem érkezett a jogállamiság kérdésére egyébként oly érzékeny Európai Unióból. Pedig Fleck Zoltán kijelentése nyilvánvalóan egy leendő forradalmi terrorra utal. Olyanra, amelyben a jogállamiság felfüggesztése miatt önkényes lépéseket tehetne a remélt balliberális hatalom.
Az ötvenes évek első felének tapasztalatai szerint ebbe beleférhetnek a vagyonelkobzások, a meghurcolások, bosszúhadjáratok és a hosszú börtönbüntetések is. Az első lépés nyilván a Fidesz és a KDNP gazdasági háttérbázisának – ami egyébként már az ország gazdasági háttérbázisa is – szétzúzása lenne. Ezután a jobboldali politikusok, párttagok, a hazafias érzésű szavazók és szimpatizánsok következnének? Az ötvenes évek üldöztetése ugyanis a kisembert sem hagyta békén.
A mostani helyzet pikantériája, hogy Fleck Zoltán az MSZP „Szabad Sajtó díjának” tulajdonosa. A sukorói kaszinóügy vizsgálatakor ugyanis, amikor 2011-ben Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát felfüggesztették, tiltakozó levelet írt, amelyben azt hangoztatta, hogy koncepciós eljárás zajlik a korábbi miniszterelnök ellen, és ez egyben a magyar jogállam végét is jelenti. Fleck akkori aggodalma most némi önellentmondáshoz vezet, hiszen ha kilenc évvel ezelőtt megszűnt a magyar jogállamiság, akkor hogy lehet felfüggeszteni azt 2022-ben?
Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet kutatója szerint a liberalizmus, illetve napjaink balliberális eszmeköre olyan, mint a marxizmus. Kizárólagosságra törekszik, amelyet szószólói szerint a progresszivitás gondolata szentesít. Vagyis a balliberális eszmerendszer képtelen kezelni az ellenvéleményt, nem tűri a politikai vitákat sem. Jó példa erre Fleck Zoltán védencének, Gyurcsány Ferencnek 2006-os őszi rendőrterrorja is. Nemcsak Fleck Zoltán részéről és a DK környezetében észlelhetünk fokozódó agresszivitást, ez jellemzi immár Fekete-Győr Andrást és az általa vezetett Momentumot is.
Fricz Tamás politológus azzal toldotta meg mindezt, hogy a hálózatos építkezési forma miatt az egész balliberális oldal egy kottából játszik. És ez a hálózat, ahogy a Fleck által igazgatott Eötvös Károly Intézet is, Soros Györgyhöz kötődik. Úgy akarja lesöpörni a politikai porondról a nemzeti eszmekört és az azt képviselő pártokat és személyeket, hogy soha ne kerülhessenek vissza a közéletbe.
A félelem légköre
Az agresszív balliberális hangvételt a nemzeti oldal túlzó türelme kíséri. Fricz Tamás szerint az Antall-kormányt a pártállam sértetlenül megmaradt háttérhálózatai kényszerítették rendkívüli kompromisszumokra. Sikeresen alakította ugyan át az intézményeket, de ezekhez a hálózatokhoz nem fért hozzá, és az a reménye sem vált be, hogy az új intézmények kellőképpen szilárdak lesznek – ehelyett a hálózatok beültették ezekbe az embereiket, és ez így van napjainkban is.
Párhuzamba állíthatók, sőt erősítik is egymást a balliberális oldalról érkező fenyegetések. Már Gyurcsány Ferenc megpróbált félelemmel mérgezett légkört teremteni az országban, amikor 2006 őszén brutálisan megverette az ellene demonstráló tömeget, sőt bele is lövetett. Legújabb megnyilatkozása Vidnyánszky Attilának szólt, akit szerinte földönfutóvá kellene tennie a 2022-ben hivatalába lépő balliberális kormánynak.
Fricz Tamás szerint az Antall-kabinet elmulasztotta a lusztrációt (jelen értelmezésben: az igazságosság helyreállítása), de a győzelemben reménykedő balliberális tábor most saját szemszögéből nézve valami hasonló felforgató jellegű intézkedést ígér. Már ha megállna egyáltalán a hagyományos lusztrációs lépéseknél, hiszen ehhez jogszabályokat, törvényeket kellene alkotnia, márpedig Fleck pont a jogszabályok és a törvények időleges felfüggesztését követeli. Több egyéb célon túl – amelyek között nyilván az egyik legfontosabb a zsákmányszerzés, ahogy az ellenzék budapesti győzelme esetében is láttuk – a hosszú távú hatalmi berendezkedés is fontos a balliberális tábornak. És Fricz Tamás úgy véli, ehhez félelemteli, fenyegető légkört akar teremteni az ellenzék. A Fleck-féle nyilatkozat is ezt szolgálja többek között, hiszen a jogállamiság felfüggesztésével minden polgár a hatalom szabad prédájává válhat. Tegyük hozzá, a kommunista rendszerek tapasztalatai alapján egy idő után azzá válhatnak a balliberális oldal egymással vitatkozó szereplői is. Abszurd módon a félelemkeltést szolgálják az intézményi tréningek, az érzékenyítések is, amelyek bizonyos magatartásformákat, véleményeket és attitűdöket követelnek meg a résztvevőktől. Nyugaton a félelemkeltési a folyamatok már lejátszódtak, az emberek nem mernek beszélni, nem merik elmondani a gondolataikat, sőt gondolkodni sem mernek immár, mondta Fricz Tamás.
Törvényértelmezés tetszés szerint
Sokan legyintenek Fleck Zoltán kijelentésére, de nevettek az emberek szinte minden újkori diktátor és diktatúra első megnyilvánulásain is. Akad azért szép számmal olyan internetes kommentelő is, aki törvényért kiált. Mint ahogy hazaárulást emleget a balliberális EP-képviselők uniós ténykedése okán is.
Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász szerint Fleck Zoltán kijelentése összeegyeztethetetlen a rendszerváltozás után Magyarországon kialakult jogi berendezkedéssel, valamint általánosságban az alkotmányos elvekkel. Így például a jogbiztonsággal, amely kapcsán a magyar alkotmánybíróság már egy korai, 1992-es határozatában lefektette az alapokat, hangsúlyozva, hogy nem lehet „a történelmi helyzetre és a jogállam megkövetelte igazságosságra hivatkozva a jogállam alapvető biztosítékait félretenni”, illetve „jogállamot nem lehet a jogállam ellenében megvalósítani”.
A felmerülő jogi aggályokon túl elgondolkodtató, hogy az Európai Bizottság nemrég elkészült magyarországi jogállamisági jelentésének elkészítésében közreműködött az Eötvös Károly Intézet is, melynek igazgatója, Fleck Zoltán most a jogállamiság érvényesüléséről való lemondást ígéri. Ifjabb Lomnici Zoltán hozzátette, hogy a jogállamiság – a baloldal értelmezésével szemben – nem valami tetszőlegesen változtatható tartalmú vagy adott esetben felfüggeszthető politikai termék. Azok a kijelentések, melyek mégis ebből az irányból közelítik meg a fogalmat, lényegében zárójelbe teszik a rendszerváltást, annak közjogi, közpolitikai jelentőségével, továbbá minden demokratikus vívmányával együtt.