A jogállamisági mechanizmus hátteréről szóló könyvet mutattak be Brüsszelben

A konferencia keretében Gát Ákos Bence, a Küzdelem az európai színtéren című kötet szerzője bemutatta a jogállamisági mechanizmus hátterét az Európai Unióban és annak eddig feltáratlan összefüggéseit.

Mint mondta, 2014-ben a José Manuel Barroso vezette Európai Bizottság a „jogállamiság megerősítésére szolgáló új uniós keretet” hozott létre válaszul több tagállam és az Európai Parlament nyomásgyakorlására. Ezzel szemben az uniós tagállamok kormányait tömörítő Tanács megállapította, hogy a bizottságnak nincs joga felügyelni a jogállamiságot a tagállamokban.

Gát Ákos Bence hangsúlyozta, hogy a fordulatot, a Jean-Claude Juncker vezette bizottság hozta el, amely saját magát politikai testületként deklarálta. A szerző szerint míg a Barroso-bizottság az uniós szerződések őreként valamelyest tartotta magát eredeti szerepéhez, addig a Juncker-bizottság működése alatt Magyarország jogállamisági bírálata széles körben elterjedt az EU-ban. „Az Ursula von der Leyen vezette bizottság, pedig habozás nélkül vitte tovább, és tette politikájának egyik meghatározó elemévé a távozó Juncker-bizottság által az utolsó napokban előkészített új jogállamisági mechanizmust” – tette hozzá.

A szerző az ukrajnai háború kapcsán reményét fejezte ki, hogy a jogállamiságról szóló viták egyelőre háttérbe kerülnek az EU-ban, ugyanakkor megemlítette, hogy a koronavírus- járvánnyal összefüggő válság idején is „központban volt” az unióban, Magyarország bírálata.

Gál Kinga, a Fidesz európai parlamenti képviselője a kötetet méltatva kiemelte: a szerző, aki személyesen is jelen volt Brüsszelben „a döntő pillanatokban”, már idejekorán felismerte, hogy a 2018-ban az EP-ben elfogadott Sargenti-jelentés és az ahhoz kapcsolódó plenáris vita egy hosszabb ideológiai vita kezdetét jelenti majd.

„A fiatal szerző olyan könyvet adott ki, amely a folyamatban lévő viták igaz és hiteles hátterét nyújta azoknak, akiket a tények érdekelnek, nem csak a mainstream média szokásos szólamai”- fogalmazott a politikus. Leszögezte: a jelen helyzetben nincs hely az ideológiai viták számára. „Egységesnek kell maradni, ehhez pedig egymás megértése is szükséges”- jelentette ki Gál Kinga. 

Trócsányi László fideszes EP-képviselő a konferencia keretében elmondta: „míg az igazságszolgáltatás függetlensége, a hatalmi ágak szétválasztása, a szabad választások nagyon fontos elvek, addig az EU-ban a jogállamiság ideológiai töltetet kapott és a baloldal új bibliájává vált.” Mint mondta, az Európai Unió Bírósága – amely elősegíti az unió föderalista törekvéseit – sem tudta pontosan definiálni a jogállamiság fogalmát. Rámutatott: „egyre inkább úgy tűnik, hogy az uniós és a tagállami bíróságok között vertikális és nem horizontális a párbeszéd”. Trócsányi László szerint az EU intézményei magától értetődőnek veszik az uniós jog elsőbbségét a nemzeti jogokkal szemben, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzeti alkotmánybíróságok döntéseit az uniós bíróság nem írhatja felül.

Ryszard Legutko, lengyel EP-képviselő, Európai Konzervatívok és Reformisták frakció tagja a vita keretében elmondta: a jelenleg folyó jogállamisági vita egyik oka az, hogy „egy olyan világban élünk ahol a törvényt a társadalom szövetének, struktúrájának megváltoztatásra használják fel” egyes politikai irányzatok. Mint fogalmazott, a föderalista EU eszméje, amelynek előmozdítása érdekében uniós bíróság is dolgozik, már magában „felhívás a jog megsértésére”.

A lengyel politikus rámutatott: a jogállamiság kategóriáját a nemzetállamokban találták ki, tökéletesítették és alkalmazták, míg az EU nem nemzetállam, és nem is képvisel nemzetállami érdekeket. „Az uniós intézményeket pártok és mozgalmak ejtették túszul, és az uniós bíróságot is megfertőzték ideológiájukkal” – szögezte le.

Jorge Buxadé Villalba spanyol képviselő, az Európai Konzervatívok és Reformisták frakció tagja, azt hangsúlyozta: az uniós bíróság szándéka az, hogy az európai társadalmat közös szabályok szabályozzák, és el kívánja venni a hatáskört a nemzeti bíróságoktól. Hangsúlyozta: az uniós szerződések nem állnak a nemzeti alkotmányok felett.