A jogállamtól a diktatúráig
A politikai per nem azonos a koncepciós perrel – ez derült ki a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár által szervezett beszélgetésből. Máthé Áron történész, szociológus, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese történeti összefüggésbe helyezve a témát hangsúlyozta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia összességében polgári jogállam volt, és az 1920-as évek első felében Magyarországon is helyreállt a jogállam. Ezt a nulláról kellett újraépíteni a forradalmak terrorisztikus pusztítása, az idegen megszállás, majd egyes tiszti különítmények önkényes túlkapásai, egyes esetekben köztörvényes bűncselekményei után.
– A Tanácsköztársasággal a magyar társadalom a politikai bűnözés addig ismeretlen formájával szembesült, az államellenes bűncselekmények pedig az 1920-as évek első felében is veszélyeztették a jogrendet – mondta Drócsa Izabella, a Veritas tudományos munkatársa az intézmény által szervezett beszélgetés során. Az ezek miatt indult eljárások ugyanakkor nem voltak koncepciós perek, az ügyészség kizárólag egyértelmű bizonyítékok alapján, valós összeesküvési kísérletek esetén emelt vádat. Ennek alapja pedig az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. törvény volt. A perbe fogottak az 1920-as években főleg illegális kommunisták voltak, később a szélsőjobboldali csoportok is szembekerültek a törvénnyel. A Horthy-korszak jogrendje a nemzetrágalmazást is büntette, távollétében Károlyi Mihály ellen is több esetben indult emiatt eljárás – mondta Drócsa Izabella, hozzátéve, hogy Károlyi külföldön országról országra járva szorgalmazta Magyarország elszigetelését, külföldi anyagi forrásoktól való elzárását.
– A volt kommunista népbiztosok, például Rákosi Mátyás elleni eljárások a nemzetközi kommunista mozgalom tálalása miatt lettek demonstratív jellegűek. Megítélésükben nem kerülhető meg az a tény, hogy a szovjet Vörös Hadsereg akkor Varsót ostromolta, így nem lehetett tudni, hogy nem próbálkoznak újabb felforgatással a kommunisták – hívta fel a figyelmet egy kevéssé ismert összefüggésre Máthé Áron.
– 1935 után megugrott a politikai perek száma – mondta Ujváry Gábor, a Veritas intézetvezetője. Ezek szélsőjobboldali csoportok ellen folytak például a Dohány utcai zsinagóga elleni 1939 februári kézigránátos támadás miatt. Ennek nyilaskeresztes tetteseit 27 rendbeli emberölési kísérlet miatt fogták perbe. Szálasi Ferenc ellen 6 sajtóper indult, 5 esetben hitfelekezet elleni izgatásért el is ítélték, ezek végül az államellenesnek minősített cselekedetei miatt kirótt ítélettel összevonva 3 éves börtönbüntetést értek, igaz, ebből az Észak-Erdély felszabadulását eredményező második bécsi döntés alkalmából kihirdetett kormányzói amnesztiának köszönhetően csak 2 évet töltött le.
A második világháború után a szovjet megszállás árnyékában az 1945. évi VII. törvény hozta létre a népbíróságok rendszerét, ami papírforma szerint a háborús bűnösök elítélését célozta, a valóságban azonban üzemszerűen folytattak koncepciós eljárásokat a kommunisták politikai érdekeinek megfelelően – mondta Drócsa Izabella, hangsúlyozva, hogy míg a Horthy-korszak bíróságai jogállami módon, a kormányoktól függetlenül ítélkeztek, addig 1945 után felszámolták a jogállamot, a bírák pedig ideológiai alapon értelmezték a paragrafusokat.
A Veritas munkatársa hozzátette, hogy a kommunista diktatúra még 1989-ben is indított politikai alapú eljárást egy röplapozó idős ember ellen, a Kádár-rendszer konszolidációjának tétele ezért nem állja meg a helyét.