A feszültség nem tűnik el, csak átalakul. Ez a híres, fizikából kölcsönzött politikai törvény uralja az MSZP-t manapság, s nem hagyja békén a jövőben sem. Látszólag két önérzetes ember, Kovács László és Medgyessy Péter között dúl a vita. Merthogy sokat vitatkoznak, súgta meg óvatosan a párt márciusi kongresszusán Horn Gyula. Való igaz, hogy Kovács és Medgyessy nem szereti, mert nem szeretheti egymást. Az MSZP 2001-es miniszterelnök-jelölt választó kongresszusa előtt belső felmérést készítettek a szocialisták. Ebből kiderült, hogy a miniszterelnök-jelölti posztra a megkérdezettek 36 százaléka Németh Miklóst tartaná alkalmasnak, 32 százaléka Kovács Lászlót és csupán 12 százaléka voksolna Medgyessy Péterre.

A szocialisták számára több mint kellemetlen volt e tények tudatában belevágni a kongresszusba, de nem tehettek mást. Medgyessy egyébként új embernek számított. Korábban ugyanis Németh Miklós és Kovács László között folyt a versengés a miniszterelnöki jelöltségért. Németh Miklós valamiféle nemzetarcú, polgári szocializmust szeretett volna megvalósítani. Úgy tett, mintha nem tudná, hogy ilyen program nem létezik a valóságban, ezt a koncepciót azonnal szilánkjaira vetették volna szét az elképzelés belső és feloldhatatlan ellentétei. Kovács Lászlónak eddig az volt a programja, hogy csibészek a fideszesek. Jellemző az MSZP szellemi színvonalára, hogy ezzel is versenyben lehetett maradni.

És ekkor jött Medgyessy Péter. Senki sem tudja konkrétan, honnan, példának okáért nem tagja az MSZP-nek sem. A rendszerváltás nagy átalakulási hullámában ugyan szóltak neki, hogy lépjen át az MSZMP-ből az MSZP-be, de erre ő azt felelte, ha szívesen belépne egyáltalán valahová, akkor az az SZDSZ lenne. Medgyessy Pétert természetesen a nagytőke varázsolta elő a kalapból. Az a nagytőke, amely az úgynevezett előprivatizáció során született meg az MSZMP egykori elitjéből, s amelynek nem felelt meg Németh Miklós és Kovács László sem. Azért is húzódott el olyan sokáig a két politikus vitája, mert egyikük mellé sem állt a szocialista nagytőke. Németh zavaros kalandornak tűnt a számára, különösen a templomok meg a nemzet emlegetésével, Kovács pedig doktrinér apparátcsiknak.

A szocialista nagytőke pedig mindenképpen uralkodni akart, azaz meg akarta szerezni a politikai hatalmat. A már meglévő gazdasági mellé. Tudta, jön az ország EU-csatlakozásának ideje, s csak akkor képes megszerezni a legfontosabb komprádor státusokat – vezető menedzseri állások, igazgatói tagságok, külföldi cégek helyi képviselete, tanácsadói posztok -, ha politikai hatalommal is rendelkezik.

Ma sem ismerjük pontosan azt a megállapodást, amely végül is Medgyessy Péter és Kovács László között született, s melynek következtében Kovács visszalépett a lehetséges miniszterelnök-jelöltségtől. Németh ekkorra már önként visszalépett. Kovács Lászlót sokan hibáztatják is emiatt, mondván ő volt az, aki talpra állította az MSZP-t az 1998-as választási veresége után, ő volt az, aki újra felépítette a romjaiban heverő pártot, s aki meghirdette a folyamatos kampány koncepcióját is, ami a gyakorlatban nem jelentett mást, mint a Fidesz-kormány nap nap után történő pocskondiázását már 1998-tól kezdve. Hívei szerint Kovács László egyszerűen megérdemelte volna a miniszterelnökséget kemény és szívós munkájáért. Mégis visszalépett. Visszaléptették.

Kétségtelen, hogy Medgyessy Péter ekkor még igen szánalmasan festett a miniszterelnök-jelölt szerepében. Aki hallotta azokat az első szónoklatokat, amelyeket ebben a szerepkörben adott, megdöbbent. Medgyessy Péternek időnként még az alany és az állítmány egyeztetésével is gondjai voltak. A szó szoros értelmében látszott rajta, hogy egy feszült ember. (Vajon véletlen-e, hogy a pszichiáter Veér Andrást nevezte ki legutóbb első számú tanácsadójául?) De mögötte állt a nagytőke, s amit még akkor nem tudtunk: a titkosszolgálatok informális hálózata is.

A meghirdetett menetrend persze felborult, a Kovács és Medgyessy között születendő hivatalos, papírra fektetett munka-, hatáskör- és feladatmegosztás elmaradt. Ahogy elmaradt egy esetleges miniszterelnök-helyettesi poszt létrehozása is. Maradt viszont a külügyi tárca, azzal a nyilvánvaló hallgatólagos megkötéssel, hogy a nagytőke éppen a globalizációs folyamatok felerősödése és az ország uniós csatlakozása miatt beleszól majd a külügyek alakulásába is. Sőt abba csak igazán!

Kovács Lászlónak csak az apró kis bosszúk maradtak. Olyanok, amelyektől talán jól aludt aznap este, de nem változtattak a helyzetén. A tavaszi választások éjszakáján például Medgyessy Péter óhajtott volna szólni először az egybegyűlt újságíróknak. Kovács László azonban elkapta az orra elől a mikrofont és a pártelnök határozottságával belekezdett a helyzet értékelésébe… Úgy tudni, Gyurcsány ekkor húzta az utolsó ikszet Kovács neve mellé a noteszében.

Kovács László indított még egy utolsó rohamot. Úgy gondolta, az a legjobb, ha előre menekül. Bejelentette, hogy ő lesz a köztársasági elnök. Ezen viszont még leghűségesebb hívei is megdöbbentek. Lendvai Ildikó például azt nyilatkozta, hogy ez csupán Kovács László magánjellegű bejelentése, merthogy senkivel sem egyeztetett az ügyben, sőt egyetlen pártfórumon sem került napirendre a kérdés. Az a Lendvai Ildikó mondta ezt, aki a párt 2000 késő őszén rendezett kongresszusán még azt rikoltotta, hogy ő egy megrögzött kovácsista. De lehet, hogy már tudta, hogy a Medgyessy mögött álló klán ezt a magas tisztséget meglebegtette Dávid Ibolya előtt, aki ebbe bele is szédült.

A profi profit győzött. Vagyis az a nagytőke, akit Medgyessy Péter képvisel. Veszített viszont az a szavakban nehezen körvonalazható, de mélyen átélt késő-kádári irányzat, amely a pártapparátus fegyelmezett munkájában, a hamis, sohasem létező egyenlősdiben, a Trabant-telek-panel háromszögében képzelte el a jövőt. Persze egy kicsit modernebb és ideológiailag is lecsitított formában. Ez az a politikai irányzat az MSZP-n belül különben, amelynek tagjai még mindig következetesen elvtársnak szólítják egymást.

Kicsit hosszúra nyúlt a történeti áttekintés, de nélküle lehetetlen megérteni az elmúlt hetek eseményeit, például a kormányátalakítást.

Eleve furcsa, hogy Medgyessy Péter agyondicsérte saját kabinetjét a szocialisták márciusi kongresszusán, s többször is kijelentette, nem lesz kormányátalakítás. Mellesleg szólva, óriási polémia folyt ezen a plénumon arról, hogy hol is található a hatalom súlypontja, a kormányban vagy a pártban. Azaz Medgyessy Péter miniszterelnöknél vagy Kovács László pártelnöknél. Magától értetődik, egy újabb kísérlet volt ez Kovács László részéről arra, hogy valamilyen módon Medgyessy fölé kerekedjék. Sietett is kimondani, hogy a pártnak ellenőriznie kell a kormányt. Mondani sem kell, Medgyessy nem hagyta magát. Következetesen a köztársaságról beszélt, olyan képtelenséget is mondott, hogy a célja a modern európai Magyar Köztársaság megteremtése. Ezek a szavak így vagy úgy, de inkább a kormány fogalmához állnak közel, mint a pártéhoz. Aztán jött egy talányos mondat, történetesen az, hogy a győzelem – értsd: választási győzelem – egy „új megújulásra” (sic!) ad alkalmat. Ebben a pillanatban Gyurcsány Ferenc kiegyenesedett a székében, és feltűnően tapsolni kezdett…

Ahogy mondani szokták, a labda a levegőben maradt, és tudni lehetett, hogy a Medgyessy és Kovács közötti harc folytatódni fog. Kovács László különben kisebb sikert ért el korábban, sikerült Medgyessy nyakára ültetnie Kiss Pétert a lemondott kancelláriaminiszter Kiss Elemér helyére. Kiss Péter története megér néhány mondatot. Ő ugyanis a párt baloldali platformjának elnöke. Ez az a csoport, amely kifejezetten a bérből és fizetésből élők érdekvédelmére és képviseletére jött létre. Be is jelentette még a választások előtt, hogy minden szociális ígéretet könyörtelenül számon kér majd a Medgyessy-kormányon. No, de a nagytőke sem esett a fejére. Gyorsan újra létrehozta a Munkaügyi Minisztériumot – ezt az Orbán-kabinet idején betagolták a gazdasági tárcába -, és Kiss Pétert ültette az élére. Így természetesen egyetlen „könyörtelen”, de még könyörületes számonkérés sem hangzott el a Baloldali tömörülés részéről a be nem váltott ígéretekkel kapcsolatosan. Pedig lenne mit kérdeznie.

* * *

Tulajdonképpen Jánosi György volt az első, akit elmozdított Medgyessy Péter. Jánosi nem egy dinamikus alkat, ez kétségtelen, s arra sem volt igazán alkalmas, hogy az ifjúsági és sportminisztérium korábbi programjain, illetve a felülvizsgálatukon keresztül megsemmisítse Deutsch Tamást, a Fidesz egyik prominensét, az Orbán-kabinet ifjúsági és sportminiszterét, a 2012-es magyarországi olimpia egyik lelkes pártolóját. Pedig egy kompromittáló vizsgálati eredménnyel sokkal könnyebben és kisebb kockázattal lehetett volna kiütni a nagy seregszemle ötletét. Valószínűleg Jánosi volt az ráadásul, akinek a leváltásával Kovács László felé is gesztust gyakorolt Medgyessy Péter. Kovács László és Jánosi György akkor került rossz viszonyba, amikor Jánosi bejelentette, hogy Németh Miklós mellett áll, őt tartja az MSZP legalkalmasabb miniszterelnök-jelöltjének. Ahogy persze Németh kiszállt, Jánosi visszavonult. Akadt, aki egyenesen politikai hullának tartotta. Sikeresen indult azonban a párt választmányának elnöki posztjáért Földes Györggyel szemben.

Kovács persze keresett valami apró eljárási hibát a választásban és újra voksoltatta a küldötteket, hátha mégis bejön Földes. Nem jött be, Jánosi még több szavazatot kapott, mint az első körben.

Most márciusban is sikerült megtartania magát a választmány elnöki székében. Még úgy is – vagy éppen ezért? -, hogy különös hangsúllyal kijelentette: „én tulajdonképpen szeretem Kovács Lászlót”. A küldöttek értékelték ezt a „tökös” stílust, de még ott, azon a délelőttön eldőlt Jánosi sorsa egy nyilvánvaló megegyezés keretében. Sem Kovács, sem Medgyessy nem hullajtott könnyeket érte. Úgy gondolták, sírjon inkább Németh Miklós…

* * *

Következtek a többiek. Úgy mint az SZDSZ-es Kóródi Mária, a környezetvédelmi és Görgey Gábor kultuszminiszter, akit az MSZP hozott a kormányba, de valójában mindenki SZDSZ közeli politikusként ismeri. Kóródin az első perctől kezdve lötyögött a kabát. A miniszteri feladatok, a környezetvédelem ügye szemmel láthatólag messze meghaladta erejét. Néhány frázisra, pár rövid televíziós nyilatkozatra futotta tőle. Látni lehetett, hogy az SZDSZ csupán a pártharcokban szerzett érdemeiért helyezte a tárca élére. A környezetvédelmi minisztériumot egyébként mindenképpen meg akarták szerezni a szabad demokraták, tekintettel arra, hogy meglehetősen nagy összegek áramlanak át majd rajta az ország csatlakozása után.

Görgey Gábor önmagában véve is ellentmondásos egyéniség: néha egy grand-seigneur, néha pedig Zsdanov szerepében tűnt föl. Az volt a személyéhez kötődő legemlékezetesebb eset, amikor nem sikerült kineveznie, pontosabban megtartania Huszti Pétert a Nemzeti Színház élén. A többi csak apró epizód. Még az is, ahogyan a Károlyi-palotával, illetve a Terror Házával szemben viselkedett.

A kormányátalakítás eredeti tervei szerint Csillag Istvánnak is távoznia kellett volna. Ő volt az első miniszter egyébként, akit már tavaly ősszel le akart váltani Medgyessy Péter. Persze a mögötte álló nagytőke szeretné, ha a stratégiai tárcának számító gazdasági minisztérium – és főleg a majdan rajta átáramló EU-pénzek – a kezében lennének. Csillag leváltására valószínűleg a paksi üzemzavar adja majd a legjobb lehetőséget. Medgyessy egyelőre alkudozik az SZDSZ-szel, Csillagot a helyén hagyja, cserébe Szalay Gábor politikai államtitkárnak kell távoznia.

* * *

Bármilyen meglepő, a kormánnyal kapcsolatos döntések az enyhén szólva mérsékelt intellektusú Medgyessy kezében voltak és vannak, ami azt a jogos kérdést veti fel, hogy tulajdonképpen kik irányítják ilyen sikeresen Medgyessy Pétert? Ugyanis a laikusnak is szemet szúr az az ellentmondás, ami a feltűnően ostoba megszólalásai és a feltűnően stratégikus döntései között van. A pártnak ebbe már alig van beleszólása. Ha van egyáltalán. Jól mutatja ezt, hogy Medgyessy Péter miniszteri pozícióba helyezte Gyurcsány Ferencet, volt stratégiai főtanácsadóját. Több elemző úgy véli, hallatlanul megerősödött ezzel a Medgyessy Péter által képviselt nagytőkés lobbi a szocialista kormányban. Gyurcsány azonban olyan üzletember, akinek a vagyona – saját bevallása szerint – eléri a 3,5 milliárd forintot. A KISZ-ben kezdte, a DEMISZ-ben folytatta, s ahogy ő mondja, egy 11 milliós családi örökségből származó telekből építette fel vállalatbirodalmát, az Altust. Hány ilyen mesét halottunk már!

Gyurcsány hallatlanul intelligens ember benyomását igyekszik kelteni mindenütt, ahol megjelenik és szót adnak neki. Higgadtan beszél, választékosan fogalmaz, és ha betesz valakinek egy-egy tüskét, akkor is nagyon óvatos. Olyan kijelentéseket tesz például, hogy „Kovács László vezetésével bele fog nőni a szociáldemokráciába az MSZP”. Noha a pártelnök azt hiszi magáról, hogy már a Kádár-rendszerben is ő volt a megtestesült nyugati típusú szociáldemokrácia, ezért nem csináltak belőle főtitkárt az oroszok.

* * *

Nem véletlen, hogy Kovács nem örült Gyurcsány kinevezésének. Annak igen, hogy Jánosit félretolta Medgyessy, de annak nem, hogy Gyurcsány került a helyére. Sőt, ha Kovács László előre tudja mindezt, valószínűleg inkább kiállt volna Jánosi György mellett. Gyurcsány Ferenc személyében ugyanis egy trónkövetelő lépett a színre. Bár Gyurcsány ide-oda tekergő mondatai tartalmilag abszolút üresek, időnként leleplezi önmagát – Friderikusz vasárnap esti műsorában például tárcájáról, az ifjúsági és sportminisztériumról, illetve céljairól kérdezte őt a műsorvezető, Gyurcsány viszont az átfogó kormányzati munkáról kezdett beszélni. Mintha nem egy miniszteri, hanem már egyenesen a miniszterelnöki székbe ültették volna. Számára az ifjúsági és sporttárca csupán egy ugródeszka, biztosak lehetünk benne, hogy a – nevezzük így – Medgyessy-klán őt építi fel 2006-ra Orbán Viktorral szemben. Ez az elképzelés megint a háttérben álló hálózat fejében született meg, amely természetesen ügyel a saját hatalmi kontinuitására. Ebben a helyzetben hiba lett volna Gyurcsányt például a gazdasági tárca élére helyezni, hiszen ott könnyen elhasználódhat és felmorzsolódhat.

Gyurcsány azonban veszélyes sakkfigura, túlságosan is önálló, azt hiszi magáról, hogy valaki, s ezzel veszélybe sodorhatja az MSZP-t. Amíg a legtöbb szocialista nagytőkés igyekszik a háttérben észrevétlen maradni, Gyurcsány nagyúri allűröket vesz fel. Például a Stefánia-palotában ünnepelte nyolcadik házassági évfordulóját feleségével, Dobrev Klárával, aki Apró Antal unokája és Medgyessy kabinetében dolgozik. Az esemény nagy nyilvánosság előtt zajlott, ott volt számos baloldali újságíró, sőt a Népszabadság vezetői Pintér Dezső és Gyárfás Tamás tévémogulokkal kiegészülve. Csak az MSZP prominensei, azaz Kovács Lászlóék maradtak távol.

Érdekes az új kultuszminiszter, Hiller István kinevezése is. Hillernek, az újdonsült MSZP-alelnöknek a párt hosszú távú programjaiért kell felelnie. Ő a szocialisták új főideológusa, ami azt jelenti, hogy Kovács végképp visszaszorult a pártszervező apparátcsik klasszikus szerepébe. Hiller nem Kovács László embere. Éppenséggel a párt szociáldemokrata platformjától, azaz liberális tömbjétől érkezett, ahol egyszer már sikertelenül próbálta átvenni a vezetést Vitányi Ivántól.

Bár az új miniszterek névsorolvasásakor csak nála tört ki a taps az MSZP különféle fórumain, Hiller lényegileg nem áll messze Medgyessytől. Feltűnően közepes képességű politikus, akinek az lesz a feladata, hogy kidolgozza, illetve megfelelően manipulálja az MSZP saját, önmagára szabott szociáldemokrata eszmerendszerét. Ez persze csak álca lesz, a nagytőke hatalmát, a párt korporatív jellegét kell majd elfednie. Hiller mindenesetre elég alacsony szinten indított ebben a szerepkörben a márciusi kongresszuson. A nagy szociáldemokrata átalakulás első lépcsőjeként azt sürgette, hogy az MSZP minél előbb költözzön el a rossz emlékű Köztársaság térről.

Az mutatja meg igazi politikai profilját, hogy államtitkárként megadta a támogatást Magyar Bálint tébolyult és hiperliberális oktatási reformjához, teljes mértékben igazodva ezzel a szocialista nagytőke globalista víziójához.

Hiller Istvánnal különben az lesz a legnagyobb gond, hogy úgy tudja, 2006-ban őt szánják Orbán Viktor ellenfeléül. Még senki sem közölte vele, hogy tökéletesen alkalmatlan erre a szerepre. Hiller azt hiszi, ha valaki sikeres egyetemi tanár, akkor jó politikus is. Noha a politikai pálya egészen más képességeket, másfajta logikát és gondolkodásmódot, másfajta habitust követel. A Medgyessy-produkció ezen a ponton kockáztat a legtöbbet, nem nehéz megjósolni ugyanis, hogy Hiller és Gyurcsány rivalizálása megrázza majd egyszer-kétszer a kormányt, de az is lehet, hogy nem tudunk mindent…

* * *

A két tárca nélküli miniszter, Lévai Katalin és Juhász Endre legfőképpen arra lesz jó, hogy Medgyessy kitoljon néhány politikust hozzájuk a saját hatalmi centrumává alakított Miniszterelnöki Hivatalból. Lévai, az esélyegyenlőség miniszter asszonya mondta még korábban, hogy nem szabad túl nagy hangsúlyt fektetni az iskolákban a gyerekek hazafias nevelésére, mert könnyen fanatikus nacionalistákká válhatnak. Lévai Katalinról talán ennyi elég is, eszményi tagja lesz egy olyan kormánynak, amely a globalizáció szellemében munkálkodik. Nem nehéz megjósolni, hogy tevékenysége a magyarok ellen kijátszott cigányok további előnyteremtésére, idegen szóval pozitív diszkriminációjára koncentrálódik majd. Nyilván szoros munkakapcsolat alakul ki cigányügyben Lévai Katalin és Medgyessy Péter egyik legfőbb tanácsadója, Horváth Aladár között.

Nem sokan tudják ugyanis, hogy éppen az az egyik legfőbb EU-s követelmény Magyarországgal szemben, hogy jogi és anyagi értelemben is paradicsomi állapotokat teremtsünk a cigányok számára. Akkor ugyanis nem indulnak meg a földrész nyugati országai felé. Hogy mindez csak a magyarság kárára történhet, az senkit sem érdekel.

Lévai Katalinhoz kerül majd például Baja Ferenc, a MeH eddigi társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Szegény Baja, ha belegondolunk, hogy 1994-ben még belügyminiszter akart lenni, akkor most tényleg úgy érezheti, megalázták. Lévaihoz Katalinhoz megy egyébként Teleki László cigányügyi államtitkár is. Ennyit az esélyegyenlőségről.

Azon, hogy Juhász Endre személyében minisztere lesz Magyarország EU-csatlakozásának, megint csak nem lehet csodálkozni. Nyilvánvaló, hogy a nagytőke szeretné végre egy pontban, azaz egy kézben koncentrálni ezeket a kérdéseket, s a velük járó intenzív pénzforgalmat. Nagy Sándor vidékfejlesztési államtitkár kerül át a MeH-ből Juhász Endréhez. Nagy Sándor a maga vidékkoncepciójával és az ebből következő nemzeti beütésével élő anakronizmusnak számít Medgyessy környezetében: egy kommunista, aki magyarul beszél. Eredetileg gazdasági miniszter szeretett volna lenni, de hát erre esélye sem volt. Nem is talált támogatóra, Kovács László például a nemzeti beállítottságú szocialista politikusokat még jobban utálja, mint Medgyessy Pétert. Valahol ez az ő alapvető problémája különben Jánosi Györggyel és az egész Németh Miklós-vonallal is.

Medgyessy csupán a szorgos Keller Lászlón nem tudott túladni. Több tárcának is felkínálta őt, sehol sem kellett. Lényegileg Kovács embere. Kovács László ugyanis öklét rázva ígérte be a Fidesznek az utolsó fillérig való elszámoltatást, még a választási kampány idején. Az már aztán a közvélemény cinikus arculcsapása volt, hogy pont Keller Lászlót jelölte ki erre szerepre. Az is igaz, hogy nem hólelkű szentek, hanem bevállalós nehézfiúk kellenek erre a posztra.

* * *

Az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor képtelen volt kommentálni a változásokat. Magyarán: szóhoz sem jutott. Most legalább tisztában van pártja méreteivel és jelentőségével. Láthatja azt is, hogy a szocialista nagytőke nem utasította vissza sohasem az SZDSZ igen jelentős nemzetközi kapcsolatrendszerét, addig azonban nem ment el, hogy átadja a hatalmat neki. Innen, vagyis május 12-től kezdve végleg és egyértelműen ez a milliárdokban dúskáló nagytőke uralkodik. E konstrukció szélsőséges pólusa egyfelől az előprivatizációban megvagyonosodott szocialista vállalkozó – nem baj, ha indult ellene egy-két rendőrségi vizsgálat -, másik szélsőséges pólusa pedig a segélyekre és Btk.-enyhítésekre éhes lumpen réteg.

Csak azt nem tudni, hogyan kerül Medgyessy kormányába Persányi Miklós, az új környezetvédelmi miniszter, aki a Fővárosi Állatkert élén elévülhetetlen érdemeket szerzett, és minden oldalról megbecsülés övezi. A globalizáció, az agresszív gazdasági terjeszkedés úgy facsarja ki a természetet, mint a citromot. Mit kezd majd egy olyan emberrel, aki felveszi a földről a katicabogarat és megszámolja rajta a pöttyöket?