A képernyő bűvöletében

– A Computers in Human Behavior című tudományos folyóiratban megjelent kutatásuk abból az alapvetésből indul ki, hogy a televíziózás gyerekekre gyakorolt hatása évtizedek óta széles körű vizsgálódás tárgyát képezi. Nagy vonalakban milyen lényeges következtetésekre jutottak a kutatók e téren?

– Az eredmények szerint gyerekkorban a napi két óránál több tévézés figyelemzavarral, hiperaktivitással, nyelvi nehézségekkel jár, vagyis befolyásolja a kognitív, értelmi fejlődést. Továbbá azok a gyerekek, akik többet tévéznek, kevesebb időt töltenek szüleikkel, testvéreikkel, illetve kreatív játékkal, ami hatással lehet érzelmi-szociális fejlődésükre is.

– Miért tartották fontosnak, hogy külön is vizsgálják az érintőképernyős mobil eszközök (ÉKM) óvodásokra gyakorolt hatását?

– Egyrészt a tudomány által eddig kevésbé feltérképezett kutatási területről beszélünk. Másrészt jelentős különbségek figyelhetők meg a tévézés és az ÉKM-eszközök használata között. Míg előbbi passzív elfoglaltság, utóbbi gyakran aktív részvételt kíván. Emellett ezek a digitális tartalmak sokszor nagyon intenzív képi és hangi elemekkel dolgoznak, ami túlterhelheti a figyelmi rendszert.

– Másféle készségeket mozgatnak meg az érintőképernyős eszközök, mint a televízió?

– Intenzívebben veszik igénybe a figyelmet, de befolyásolják például az úgynevezett finommotorikát, vagyis a kézügyességet is. Felnőtteket érintő kutatások már igazolták, hogy az okostelefon és a tablet a korábbinál kifinomultabbá tette a mutató- és a hüvelykujj észlelését, a legtöbbször ugyanis ezeket használjuk a digitális eszközök irányításához.

– Ez inkább előnynek tűnik…

– De ha onnan nézzük, hogy az elektronikus eszközöket használó gyerekek kevesebbet gyurmáznak, rajzolnak, már inkább hátrányról beszélhetünk.

– Tényleg közeleg az idő, amikor a kézírás szerepét végleg átveszi a kijelzők érintése és a billentyűk használata?

– A tapasztalat valóban az, hogy egyre inkább a digitális térben éljük mindennapjainkat. Ezért is irányul mind nagyobb figyelem az ilyen jellegű kutatásokra.

– Önök tulajdonképpen két felmérést végeztek, amelyek célja az volt, hogy megvizsgálják, befolyásolják-e a mentális működést az ÉKM-eszközök. Milyen módszerrel dolgoztak?

– Mindkét esetben 4–6 év közötti gyerekek kaptak játékos feladatokat. Az első kutatásban a digitális eszközöket használó és az ilyen eszközöket nem vagy kevésbé ismerő gyerekek képességeit hasonlítottuk össze.

– Milyen következtetést vontak le?

– A felmérésből az derült ki, hogy az eszközhasználó gyerekek úgynevezett tudatelméleti, vagyis társas-szociális képességei gyengébbek, illetve a figyelmi működés terén is volt különbség a csoportok között.

– Mire szolgált a második felmérés?

– Az első eredményeit tovább kutatva szerettük volna még egyértelműbben kimutatni az ok-okozati összefüggést az eszközhasználat és a figyelmi készségek alakulása között.

– Igazolódott-e másodszor is a felvetés?

– Igen. A figyelmi teszt előtt ovis gyerekek egy csoportja rövid ideig digitális játékkal, míg egy másik csoportja hagyományossal játszott. Azok a gyerekek, akik a figyelmi teszt előtt néhány percig elektronikus játékokkal játszottak, másféle figyelmi működést mutattak, mint a többiek.

– Miben tért el a két csoport figyelmi működése?

– Különböző ábrákat mutattunk nekik, amelyekhez feladatok társultak. Az egyiken például apró csillagokat láthattak, amelyből egy napalakzat rajzolódott ki. Az ilyen összetett ábráknál az általános emberi alapműködés szerint a teljes képet vesszük először észre, és nem az apró részletekben merülünk el, vagyis jelen esetben a napot hamarabb észleljük, mint az alkotóelemeket, a csillagokat. Ezt a stratégiát tapasztaltuk akkor, amikor a teszt előtt manuális játékokkal játszottak a gyerekek. Úgy tűnik azonban, hogy a digitális eszközökkel játszó óvodásoknál ez megváltozott. Ők ugyanis fordított jelenségként nem az egészre, vagyis a napra, hanem a részletekre, tehát a csillagokra figyeltek jobban. Ez a jelenség pedig hosszú távon akár jelentősen megváltoztathatja a világunkat.

– Vagyis a „digitális gyerekek” nem látták a fától az erdőt, sokkal inkább a részletek rabjaivá váltak ahelyett, hogy a teljes képre figyeltek volna?

– Így van.

– A 2010 után született, digitáliseszköz-használó alfa generáció tagjai tehát inkább tudományos-műszaki gondolkodású, jó elemzőkészségű felnőttek lehetnek, amire például az informatikának és a természettudományoknak is nagy szükségük van. Miért lenne ez káros?

– A részletekre fókuszáló figyelmi stílussal nincs semmi baj. Csupán egy jelenséget írtunk le, azzal a megjegyzéssel, hogy az egyre terjedő érintőképernyős eszközhasználat a jövőben jelentősen befolyásolhatja, hogy például a felnövekvő nemzedék tagjai milyen hivatást választanak maguknak. Az analitikus gondolkodású embereknek például lehetnek hiányosságaik kreatív és szociális területeken, tehát előfordulhat, hogy a társadalmi-közösségi készségek háttérbe szorulása esetén kevésbé lesz népszerű a tanári vagy művészeti pálya, és alábbhagy a karitatív tevékenységek iránti hajlandóság. Mindezt fontos figyelembe venni többek között az oktatási módszerek kidolgozásakor.

– Mit üzen a kutatás a szülőknek?

– Szerettük volna felhívni a pedagógusok és a szülők figyelmét is arra, hogy a digitális eszközök használata hatással van már a kisgyerekek életére is, fontos ezzel a témával foglalkozni. Egyúttal az informatikusokét pedig arra, milyen típusú játékok készüljenek a jövőben.

– Milyenek?

– Az ELTE TTK Diagnosztika és terápia kiválósági program keretében mi is készítünk szociális készséget fejlesztő digitális játékokat. Alfi nevű alkalmazásunk célja a közösségi élmény megélése, amely során a gyerekek a szüleikkel és a társaikkal együtt tudják használni az okoskészülékeket.

– Tehát nem ellenségei a kütyüknek?

– Nem szándékunk a digitális eszközök démonizálása, inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ezek csupán eszközök, amelyeket érdemes jó célokra használni. Ugyanakkor fontos keretek közé szorítani az online tevékenységeket, és a hagyományos játékokat, például az építőkockát, a legót vagy a hajas babát sem kell a sarokba dobni az érintőképernyő kedvéért, utóbbi ugyanis meglehetősen magányos, mozgásszegény időtöltéssel jár.

– Van-e hivatalosan elfogadott javaslat arra, hogy az érzékeny korú csoportoknál mi a napi digitális limit?

– A WHO két éve kiadott útmutatása szerint kétéves kor alatt egyáltalán nem ajánlott a digitális eszközök használata. Egészen kisiskoláskorig pedig legfeljebb napi egy óra képernyő előtt töltött tevékenység az elfogadható, ami a tv-nézést is tartalmazza.

– Könnyű vagy nehéz volt a kutatáshoz „offline” gyerekeket találni?

– Napjainkban ez még nem lehetetlen küldetés, de tíz-tizenöt év múlva talán már egyáltalán nem lesznek olyan óvodások, akik ÉKM-eszközök nélkül élnek. Ezért is várjuk további gyerekbarát kutatásainkhoz az önkéntes szülők és gyermekeik jelentkezését a www.alfageneracio.hu honlapon.