A kihívók

Először is azt kell számításba vennünk, hogy a látszat ellenére még semmi nem dőlt el. A hatpárti ellenzéki összefogás persze valószínű, de még ez sem biztos. Az ördög ebben az esetben is a részletekben rejtőzik. Ami az egyéni képviselőjelölteket illeti, elvben egyszerű a helyzet, előválasztás lesz. A háttérben azonban itt is nagy erők mozdulnak majd meg, mert korántsem mindegy, hogy a háziversenyben hol melyik párt kit indít. Zuglóban már láttuk ennek a jeleit, ahol a magát esélyesnek tartó szocialista jelölt ment neki a körzetében indulni szándékozó Hadházy Ákosnak, akit a Momentum indít rá. Ilyenből látunk majd még sokat, különösen az ellenzék számára nyerhetőnek tartott körzetekben. Nem csekély próbatétel lesz az ellenzék számára, hogy ezt a kiválasztást abszolválja.

Még nagyobb próbatétel lesz a 93 nevet tartalmazó országos lista összeállítása. Elég jó közelítéssel tudni lehet, hogy a listára kerülés a hányadik helyig ér biztos, hányadikig esélyes mandátumot, és honnan esélytelen. Az tehát, hogy melyik ellenzéki párt hány helyet kap a listán, és hányadik pozícióban, nagyon is húsba vágó. Ebben a kérdésben késhegyre menő alkudozások várhatók, hiszen az eredmény az ellenzéki pártok választások utáni, egymás közötti erőviszonyait is meghatározza majd. Még az sem zárható ki, hogy egyik vagy másik párt törésre viszi a dolgot, bár ebben az esetben azzal kell számolnia, hogy a választók támogatásmegvonással büntetnék a békebontót. Leghelyesebb tehát, ha ellenzéki oldalról közös listára, közös jelöltekre számítunk, hozzátéve, hogy csekély mértékben „Aprajafalva” lakói, az összefogásban nem szereplő kis ellenzéki erők is belekavarnak majd az eredménybe.

Hogy kik aspirálnak miniszterelnök-jelöltségre, azt tudni lehet, annak ellenére, hogy két esélyes jelölt hivatalosan még nem jelentette be az indulását. A névsor bő évvel a választások előtt, ábécé­sorrendben a következő: Dobrev Klára, Fekete-Győr András, Jakab Péter, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter és Pálinkás József.

Hamvába holt kísérlet

Az esélyeket ma még nehéz megbecsülni, de ebben az esetben is érvényes a politika egyik aranyszabálya: meglepetések vannak, de csodák nincsenek. Ilyen nemlétezőcsoda-számba menne Pálinkás József jelölti győzelme, hiszen a versengő ellenzéki pártoknak nem fűződik hozzá semmilyen érdekük, és a tudós támogatottsága is elhanyagolható. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Pálinkás József kísérlete hamvába holt még az előtt, hogy lángra kapott volna. Ezért a mikropártja által hirdetett eszmék sem érdemelnek különösebb figyelmet.

A félpuha-félkemény

Márki-Zay Péteresélyesebbnek látszik, pedig nem az. A hódmezővásárhelyi polgármester a pártpolitika logikájával szemben próbál érvényesülni, ezzel azonban akkor is kudarcra ítélné magát, ha amúgy tehetséges politikus volna – de nem az, jellegtelen személyiségű ember, akinek egy mögötte álló párt sem kölcsönöz súlyt. Politikai magánzó, egyéni versenyző egy csapatsportágban, márpedig az ilyennek a pártok versenyében nem terem babér. Mindehhez a programjával sem tesz hozzá semmit, hiszen az nem egyéb, mint valami félpuha-félkemény Fidesz-ellenesség, néha keresztény mázzal, máskor nemzeti radikalizmussal, megint máskor szociális demagógiával leöntve. Igaz, hogy az utóbbi időben maga is beszállt az ellenzéki jelöltek agresszivitási versenyébe, de még ebben a kategóriában is karakter nélküli, gyenge, hiteltelen.

Az agresszív kismalac

Az agresszivitási versenyben egyelőre Fekete-Győr András vezet, akiről még mindig nem lehet biztosan tudni, hogy a nagyképűség és a gorombaság személyes jellemvonása-e, vagy pedig politikai termék, amellyel megpróbálja magára vonni a figyelmet. Egyre jobban úgy tűnik, hogy a kettő egybeeséséről van szó, a Momentum elnöke valóban ilyen beképzelt és agresszív, de ennek közéleti megjelenítését egyúttal célravezető politikai eszköznek is tartja, ezért egyre nagyobb mennyiségben alkalmazza. Sokan gondolják, hogy Fekete-Győrben az SZDSZ szelleme éledt újjá, de ennél többről van szó, személyében az újliberalizmus jakobinus indulatokkal ötvöződik. Messziről látszik az is, hogy nagyon szeretne miniszterelnök lenni, méghozzá most mindjárt, a következő választásokon, de az is nyilvánvaló, hogy erre halvány esélye sincs. Fekete-Győr a politikában az agresszív kismalac, annak mulatságos bája nélkül. Ráadásul azzal, hogy mindenáron felvilágosult européernek akar látszani, rendre vérig sérti az ellenzéki szavazókban is meglévő nemzeti érzéseket, párttársnői brüsszeli feljelentgetései pedig további erős ellenszenvet ébresztenek.

A trójai falónő

Dobrev Klára az ellenzéki versengés egyik esélyese, nem képességei, hanem a férje, annak pártja miatt. Gyurcsány Ferenc kétségkívül első osztályú bozótharcos, ismer minden trükköt és intrikát, ütésálló és gyors eszű. Tökéletesen elvtelen, viszont pontosan tisztában van vele, hogy mit kell mondania és cselekednie a sikerhez. Most például arra van szükség, hogy a saját személyét hátravonja, és egyszemélyes trójai falóként a feleségét tolja előre. Tudja, hogy tudjuk, hogy ez csak szemfényvesztés, de tudja azt is, hogy a saját hívei ezt is maradéktalanul elfogadják. Dobrev programja sem egyéb szemfényvesztésnél, a nyugati bérek beválthatatlan ígéreténél (az európai minimálbér és az Európai Egyesült Államok ennek a hamis ígéretnek a fedőneve), de Gyurcsány azt is tudja, hogy a győzelemhez elég, ha sok ember elhiszi.

Gyurcsány még valamit tud: hogyan kell a saját szövetségeseit kihasználni, megtéveszteni, korrumpálni, megzsarolni, összeveszejteni, aztán egyenként maga alá gyűrni. Volt miniszterelnökként nagyon sok embert ismer, és nagyon sokat tud sokakról, mindennek tetejébe van pénze, és vannak további forrásai. Ez a tudása az előválasztásokra történő, látszólag nyílt, valójában kemény alkuk eredményeképpen kialakuló jelöltállítás és a közös lista összeállításakor ér majd sokat. Az, hogy Dobrev még lebegteti az indulását, ennek a játszmának a része, az indulás vagy nem indulás az alkudozás egyik tétje lesz.

A Dobrev-tartalék

Karácsony Gergely az ellenzéki térfélen a legkisebb közös többszörös. Politikai karaktere nincs, ezért mindenkinek megfelel, saját pártja pedig annyira jelentéktelen, hogy senki hatalmi ambícióit nem veszélyezteti. Igazából ő maga sem veszélyeztet hatalmi ambíciókat, ehhez mind az akaratérvényesítő képessége, mind a hátországa hiányzik. Ebből fakadóan ő valójában Gyurcsány Ferenc kettes számú jelöltje, Dobrev tartalékja. Hogy a volt miniszterelnök végül melyiket indítja, az az őszig lefolytatandó háttéralkuktól függ, az eredmény azonban ugyanaz.

A fekete ló

Jakab Péter a miniszterelnök-jelöltek versenyében a fekete ló. Az, hogy a tavaszi fölmérésekben egyre jobban áll, csak azt lepheti meg, aki elfelejti, hogy a Jobbik a legutóbbi két választáson a voksok ötödét begyűjtve a legerősebb ellenzéki párt lett, és erre most is minden esélye megvan. Ennek látszólag ellentmond, hogy a Jobbik az utóbbi években teljes világnézeti fordulatot hajtott végre. Csakhogy nem az ellentmondás a látszólagos, hanem a fordulat, legalábbis ami a párt szavazóbázisát illeti. Ez a tábor, ahogy 2014-ben és 2018-ban, most is teljes, abszolút győzelmet vár, és a baloldallal való lepaktálást csupán a győzelemhez vezető út kellemetlen, de átmeneti kitérésének tekinti. A Jobbik választói a győzelemben, majd annak birtokában a mindenkivel való leszámolásban bíznak, ideértve Gyurcsányt és a többi szövetségest is. Csakhogy ennek a remélt győzelemnek az esélyét már az előválasztási jelöltek kiválasztása és a közös lista összeállítása lerombolhatja. Ha Jakab ebbe belemegy, elveszíti a saját pártja támogatását, ha nem megy bele, széteshet az összefogás.

Ők hatan állnak a rajtvonalon. Öten az ősszel veszítenek, a hatodik remélhetőleg jövő tavasszal.