A síkságból Celldömölk mellett 279 méteres magasságával kiemelkedő Ság hegy vulkáni kúpjáról csodálatos látvány tárul a látogató elé. Nem véletlenül kedvelt kirándulóhelye a felnőtteknek és az iskolai csoportoknak, akik a fenséges kilátás mellett az egykoron működő vulkán kráterében annak működésével is megismerkedhetnek. Aki belép ebbe a katlanba, azt óhatatlanul megcsapja az évmilliók üzenete, maga elé képzelheti a fortyogó lávafolyamot, a magasra lövellő hamufelhőt, a kitörés robaját. Ezt a mennyei békességet azonban csak 1955 óta élvezheti, ugyanis 1911-től az említett időpontig serény munka folyt, amelynek során évi 60 ezer (!) vagon bazaltot bányásztak, és a belőle készített macskakővel Bécstől Budapestig több európai fővárost is elláttak.

A hegy nyugalmát az elmúlt 15 évben időről időre újabb, a korábbinál szokatlanabb zajok zavarták meg. Filmesek bukkantak fel, akik nagyszerű természetes hátteret láttak benne filmjeik forgatásához. Ezekről a közvélemény vajmi keveset tudott, pedig még a frank Nagy Károlyról szóló mozgókép egyes jeleneteit is itt vették fel. Ezek a műveletek mindig hoztak valamit az anyagiakban szűkölködő önkormányzat konyhájára, így aztán az sem szúrt szemet senkinek, hogy az avar őseinket állítólag leigázó frank uralkodó dicsőítését talán nem éppen a Dunántúlon kellett volna lefilmezni.

A mostani készülődésről június 21-ig a tömegtájékoztatás nem adott hírt, és hogy most mégis foglalkozik vele, egyetlen hölgynek, Tarr Erikának köszönhető. A Celldömölkkel közigazgatásilag összeforrott Alsóság szülötte egy héttel korábban Fehér László polgármesternél járt, amikor feltűnt neki a hegy keleti oldalán tapasztalható sürgés-forgás.

Belső sugallatra június 20-án visszatért, hogy jobban szemügyre vegye a környéket, és megdöbbenve látta, hogy gyermekkori emlékeinek helyszínén munkagépek dolgoznak, vágják a fákat, szélesítik a hegyre vezető gyalogösvényt. Megtudta, hogy a 20th Century Fox nevű amerikai filmgyártó óriás a vulkán kráterében kívánja forgatni az Eragon című kosztümös filmet, annak előkészületei folynak. A hölgy másnap reggel munkakezdés előtt egyik kezében Berzsenyi Dániel-idézettel feliratos kartonpapírral, másikban gyászszalagos nemzeti színű lobogóval, ahogyan lapunknak elmondta, békés Gandhiként leült a felvezető ösvény közepére a munkagépek elé. Először az amerikaiak fekete gépkocsija kezdett körözni előtte, a belőle kiszálló alak, majd 10 óra tájban egy rendőr próbálta eredménytelenül rábeszélni, hogy hagyja a munkásokat dolgozni az építési területen. Amikor azok odébbálltak, Erika is félrevonult.

Rövidesen négy másik rendőr érkezett, akik ismertették vele a 82-es gyülekezési törvényt, majd pedig legnagyobb meglepetésére felszólították, hogy „oszoljon”. A magányos hölgy igen logikusan azt válaszolta, hogy ő nem gyülekezik, és nem is tartózkodik az egyébként akkor még ki sem jelölt építési területen. A rendőrök ismét felszólították, hogy szedje össze a holmiját, mert elkísérik a helyszínről. Erika ekkor énekelni kezdte a Himnuszt, a Szózatot, a székely fohászt és más székely dalokat, mire a rendőrök lovagiasan vigyázzba merevedtek és távoztak.

– Ezen a napon gyászoltam azt a Magyarországon szinte páratlan természeti környezetet, ahol gyermekkoromat töltöttem, ahol hatszoros a visszhang, ahol a kráterben meteorológiai csodák játszódnak le, és nem utolsósorban természetvédelmi terület. Most az odavezető út szélesítésekor fákat vágtak ki, a munkagépek zaja elriasztotta a madarakat és ez még mind semmi az őszi forgatás várható károkozásához képest. Úgy látom, megvették az önkormányzatot – panaszolta keserű tapasztalatait Tarr Erika.

Elkeseredését fokozta, hogy felkérését a Greenpeace azzal utasította el, hogy ők csak akkor vonulnak ki, ha biztosított a sajtónyilvánosság. Szomorúsággal töltötte el a helybeli társadalmi szervezetek és pártok hallgatása is.

A Vas megyei Rendőrkapitányság sajtóügyekkel megbízott munkatársától, Szalai Ferenc őrnagy úrtól úgy értesültünk, hogy a Celldömölki Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályát kérték fel intézkedésre az útépítő munkások. A járőr ezt követően szólította fel Tarr Erikát a munkaterület elhagyására, amit a hölgy meg is tett. „A szemtanúk szerint a hölgy a munkaterülettől távol még elénekelte a magyar himnuszt, majd távozott” – írta válaszában az őrnagy.

A Demokrata munkatársa felkereste Fehér László polgármestert, akitől a következő tájékoztatást kaptuk. A filmesek azzal keresték meg a műszaki osztályt, hogy több helyszín megtekintése után a Ság hegy kráterét tartják legalkalmasabbnak a forgatásra, az odavezető, növényekkel benőtt egykori utat azonban át kéne alakítaniuk, hogy teherjárműveikkel felvihessék a díszleteket. A kérelemhez csatolták az állami tulajdonban lévő egykori kőfejtő – 1957 óta természetvédelmi terület – a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumtól, valamint az őrségi Nemzeti Parktól (ÖNP) kapott bérbeadásról szóló engedélyeket, bemutatták a sárból, hungarocellből felépítendő díszletek rajzait.

– Miután arról is megállapodtak, hogy a Nemzeti Park szakemberei a helyszínen lesznek, számunkra csak az útépítés engedélyezése maradt. Mi inkább a hegy túloldalán a szőlősgazdákhoz vezető utat szerettük volna felújíttatni, a környék tulajdonviszonyai, valamint az út hosszúsága miatt azonban kérelmünket elvetették. A képviselő-testület ekkor egyhangúlag megadta az engedélyt, kikötve, hogy az út kizárólag természetbe illő zúzalékborítású lehet – tájékoztat a polgármester.

Mint elmondta, döntésükben több szempontot mérlegeltek. A kráterben évente tartott Kemenesaljai napok rendezvényre például csak nem kis nehézségek árán, terepjáróval tudják felvinni a járulékos berendezéseket, mentőkocsi erre nem is képes. Az út átépítésével mindez egyszerűsödik, amit sorompóval is zárnak, hogy az önkormányzati rendezvények idejét kivéve, megakadályozzák a nem szükségszerű gépjárműforgalmat. A másik nem kevésbé meghatározó szempont Celldömölk határában a Széchenyi Terv keretében másfél milliárdos beruházással épülő fürdő, amelynek önrészhitel-törlesztéséhez minden fillérre szükségük van. Azt remélik, hogy a tápiószentmártoni Attila-dombhoz hasonló energiák és a mélyből feltörő gyógyvíz, valamint az ezután jobban megközelíthető hegytetőről nyíló nagyszerű körkörös kilátás a jövőben többnapos maradásra bírja az ide látogatókat. Végül, de nem utolsósorban bíznak a forgatás, igaz csak átmeneti, munkahelyteremtésében is.

Némileg árnyalja a történteket, hogy a képviselő-testület zárt ülésen határozott az engedélyezésről és a nagy horderejű döntésről a lakosságot csak utólag tájékoztatta. Döme László, az 1950 óta Celldömölkhöz tartozó Alsóság részönkormányzat-vezetője ezt azzal indokolja, hogy az amerikaiak a fürdőépítést tárgyaló rendkívüli ülésre érkeztek, ezért nem volt nyilvános. Mivel a 12 ezer lakosú településnek nincs ipara, egyedül a turizmusra támaszkodhat, látogatók, kirándulók pedig eddig is voltak, mégsem károsodott a környezet visszafordíthatatlanul. Mint erdész, tapasztalatból tudja, hogy a természet előbb-utóbb visszaveszi, ami a magáé, ahogyan a napfogyatkozást a hegy fennsíkjáról figyelő négyezer érdeklődő távozása után is történt.

Ottjártunkkor éppen a helyszínen tartózkodott Mesterházy Attila, az ÖNP területfelügyelője, és megkérdeztük tőle, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e a filmforgatást a természetvédelmi területet létrehozó alapcélkitűzéssel, valamint hogy a védelem a terület minden centiméterére vonatkozik-e, vagy vannak kivételek?

– Az ilyen területek igénybevételére csak azzal a feltétellel adunk engedélyt, hogy a természeti értékek nem károsodhatnak és az engedélyezett tevékenység ezeket nem veszélyezteti. A természetvédelmi terület nem teljes érintetlenséget jelent, hiszen azon – akárcsak az őrségi Nemzeti Parkban – gazdálkodás folyik. Erre szükség is van, hiszen a cserjésedés itt is beindult, takarja a geológiai értékeket, ezért az értéktelen növényzetet a forgatási igénytől függetlenül is el kellene távolítani – adja meg a választ kérdésünkre a szakember. A védett fajok közül megemlíti a fekete kökörcsint, a selymesperemizs és hengeresfészkű peremizs elnevezésű növényeket, az árvalányhajat, aminek a Ság hegy a legnyugatibb elterjedése. Előfordulásukat a kráterben kijelölték.

Megmaradásukat segíti, hogy a forgatás tervezett október-novemberi időpontjára a védett növények már elszáradnak, és ha csak ki nem tépik őket, nyugodtan rájuk lehet lépni. Földmunkát ezért sem engedélyeznek a kráterben, a filmesek tevékenységét pedig a forgatás teljes ideje alatt ellenőrzik.

Van azonban egy másik, nem kisebb aggodalma a filmezés ellenzőinek. A kráterperem szélétől mindössze néhány méterre magasodik az ország mindmáig legnagyobb, 1934-ben közadakozásból épített Trianon-emlékkeresztje, amit a nemzeti elkötelezettségű helybeliek még a Kádár-korszakban sem engedtek ledönteni. Kérdésük, nem kegyeletsértő-e, ha a kereszt tőszomszédságában hollywoodi mintájú, történelmi köntösbe bújtatott jeleneteket filmeznek. A Kemenesaljai Trianon Társaság elnöke, Heim Géza kételkedik.

– Az újságokból tudtuk meg, hogy mi készül, minden fű alatt történt. Utólag csupán annyit közöltek, hogy könnyebb lesz a trianoni kereszt megközelítése, bár oda kisterepjáróval eddig is fel lehetett vinni az ünnepségek kellékeit. Megjegyzem, a most kialakítandó út alatt lőszerraktárak és pincerendszer volt, nem tudom, készült-e statikai vizsgálat a teherbírásáról – ad hangot kételyeinek Heim Géza. Hozzáteszi, a korábbi Nagy Károly-film forgatásához műsziklákat hoztak, senki nem nyúlt a természetes tereptárgyakhoz. Ezt azért is értékeli, mert a tanösvények kialakítását, a vulkáni kitöréseket magyarázó és növényvédő táblák kihelyezésénél ő maga is segédkezett. Szerinte most mindez nem számít, lényeg, hogy a fürdőépítéshez jött 20 millió.

Ottjártunkkor elbeszélgettünk az amerikaiak által a tereprendezéssel megbízott brit fiatalemberrel, Steve Mortimorisszal. Tőle tudtuk meg, hogy a helyszín kiválasztásánál Csehország és Szlovákia területén is vizsgálódtak a filmesek, mielőtt a Ság hegyre esett a választásuk. Tisztában van a természetvédelmi terület értékével, ezért mindent elkövet annak bántatlanságáért. A filmről vajmi keveset tud, ám készséggel megadja az ezzel foglalkozó Mid Atlantic produceri iroda címét és elérhetőségét. Sajnos nem sokra mentünk vele, mert az illetékes személy amerikai távolléte miatt ott nem adhattak érdemi felvilágosítást.

Miután több héttel a forgatás engedélyezése után sem tudhattunk meg semmi közelebbit a jövendőről, óhatatlanul feltámad a gyanú, hogy miért a titkolózás? Miért tagadta meg alpári hangnemben az útátalakítást végző alvállalkozó Zalaegerszeg Földgép Kft. a fővállalkozó kilétére vonatkozó kérdésünkre a tájékoztatást? Hogyan végezhetett a járó-kelő turisták testi épségét veszélyeztető munkát úgy, hogy le sem kerítette az építési területet? Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen horderejű kérelemmel a filmgyártó csak úgy beesik a testületi zárt ülésre, ahol a képviselők a lakosság tájékoztatása nélkül azon nyomban döntenek? És végül, miért nem kérték ki a Ság hegyi vulkánnal 15 éve foglalkozó, az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékén tanító geológus, egyetemi tanár, dr. Harangi Szabolcs véleményét? Pedig érdemes lett volna.

A szakember ugyanis lapunknak elmondta, hogy diákjaival itt végez rendszeresen terepgyakorlatot, mert a hely tökéletessége alkalmassá teszi az évmilliókkal ezelőtt lejátszódott folyamatok pontos megismerésére, kutatására. Nem véletlenül szeretne itt egy vulkáni parkot létrehozni, amelyhez hasonló Közép-Európában csak két helyen található.

– A hegynek olyan híre van, hogy amikor nemzetközi értekezleteket szervezünk, a résztvevők mindig felkeresik. Ezért sem szerencsés ezen a pici, érzékeny, omlékony faluhelyen a mesterséges beavatkozás, különösen nem a technika odavitele. A turisták számára a megközelítéshez elegendőek a tanösvények, csak rendbe kéne hozni őket – érvel a geológus. Hamisnak tartja azt állítást, hogy az alkalmi turisták ugyanolyan kárt okoznak a helyszínen, mint az egy hónapig tartó forgatás ötszáz fős szereplőgárdája. Véleménye szerint, ha valami természetvédelmi oltalom alatt áll, akkor oda az ember csak nézelődni járjon. A 20 millió feléből meg tudná valósítani a vulkáni parkot, ahol a közvélemény végre megismerhetné, hogy milyen értéket hagyott rá a természet. Biztos, hogy ezzel több olyan látogatót vonzana, aki nem rombolná, hanem megtekintése után meginna egy kávét, elvinné az ismertető füzetet és hírét keltené a világban. Az ennek nyomán ide érkezőket fogadhatná a fürdő.

Csakhogy mindehhez – Wass Albert szavaival élve – a kőnek maradnia kell, mert nem tud tiltakozni az emberi pusztítás ellen. Tarr Erika is ennek elkerülése érdekében emelte fel a szavát, nem a filmforgatás ellen. Márpedig az amerikaiak által készített és birtokunkba jutott rajz szerint ez elkerülhetetlennek látszik.