Egy kisvállalkozás harcol az állammal az életben maradásért

Hétköznapi történetünk hőse nem hétköznapi ember. Holdampf Lajos kemény, sziklaszilárd jellem. Nemcsak regisztrálja, hanem értelmezi és formálja is élete eseményeit. Vállalkozása, a Holdex Kft. egy a sok százezer magyar kis- és középvállalkozás közül. Saját erőből, kemény munkával jött létre, külső segítség, állami támogatás, kedvezményes hitelek és zsíros állami megrendelések nélkül. Tizenhat évvel a rendszerváltás után az ajtaján az APEH végrehajtója kopogtat… Hogy mennyire nem egyedi az eset, azt jól mutatják a számok. A fizetésképtelenné váló magyar kis- és középvállalkozások száma a tavalyi évben már meghaladta a tizenkétezret, a negatív trend az idén tovább folytatódik. Hősünk története bármelyikünkkel megeshet…

A főutat elhagyva hirtelen megváltozik a táj. Az út menti por, a kiszáradt gaz helyét dús növényzettel borított ligetes-fás legelő váltja fel. Az autó jobbra fordul, lekanyarodik a főútról és beáll a Holdex Kft. telephelyére. Mesés látvány tárul a látogató szeme elé. A csarnok melletti réten birkák, kecskék, lovak legelésznek. A nyájat terelő pulikutyák a motorzúgásra a kapuhoz szaladnak: messziről megismerik az autó hangját. Árnyas cseresznyefák roskadoznak a mézédes gyümölcstől, távolabb egy gémeskút áll az idilli táj közepén teljesen korhű, ugyanakkor tökéletesen üzemelő vályús itatóval. Mintha a rég letűnt világ varázsát élesztette volna újra a mű szerzője, aki úgy igyekezett létrehozni valamit, hogy a kedvét lelje benne. Mintha vissza akarta volna állítani a természet megbomlott egyensúlyát. Szeretet, elégedettség és hűséges ragaszkodás sugárzik a lovak szeméből, a gidák, a bárányok is mintha sejtenék, hogy ilyen jó dolguk ma már csak kivételes szerencsével megáldott állatkáknak van, szerte a világon. Túlzás nélkül mondható, hogy nem lepődne meg az ember, ha megszólalnának. Ennyire aranyos kecskegidákat, tökéletesen szófogadó kutyákat ritkán lát az ember. A pulik nemcsak a hangokból, hanem a mozdulatokból, mi több, az erős akarattal sugallt gondolatból, a parányi rezdülésekből is értenek. A mű alkotója – mert valóban nagyon szép az, amit alkotott – összhangban maradt önmagával és a természettel. Rend, harmónia, tisztaság és erő sugárzik ebből a vidékből. A ménes, a gémeskút, a legelő közvetlen szomszédságában van a Holdex Kft. kőfeldolgozó üzeme. Vakítóan fehér kőtáblák, fehérre meszelt csarnok, hófehér kőpor és hegyekbe halmozott törmelék kő. Kiváló alapanyag útépítéshez. A készáruraktár az első pillanatban, úgy tűnik, semmiben sem különbözik a világ bármely másik állványos-polcos raktárától. A polcokon rendezett sorokban állnak a paletták, rajtuk a szállításra kész padlóburkolókkal, lépcsőburkolókkal. Ha azonban közelebbről megnézi az ember, kiderül, hogy a polcok nem az ilyen helyen megszokott könnyűfém-szerkezetű, előre gyártott állványokból, hanem szépen faragott fából épültek, miközben méretük teljes egészében megegyezik az európai szabványméretekkel, milliméter pontossággal alkalmazkodik a raklapok méreteihez. – Saját magunk gyártottuk az épület tégláit, magunk hegesztettük a csarnok vaslemezeit. Itt minden megvalósult érték a saját munkánkhoz köthető – szögezi le Holdampf Lajos, a kft. ügyvezetője. – Soha nem kaptunk sem állami támogatást, sem kedvezményes banki hiteleket, nem részesültünk az állami megrendelésekből, nem kaptunk Széchenyi-hitelt, sem segítséget befolyásos gazdasági, politikai szereplőktől. A kőfeldolgozó üzemcsarnokban modern, nagy értékű sorvágógépek állnak. A targoncavezető egy biccentéssel üdvözli az érkezőt, azután már illeszti is a következő palettát a gépsorhoz. Az igényeknek megfelelően kiadja az árut a készáruraktárból, a termelési folyamat egyes fázisaihoz ő készíti elő a szükséges alapanyagot. Átgondolt üzemszervezés, rövid átfutási idő, megfelelő raktárkészlet, kiváló minőség, országos ismertség, stabil, igényes vevőkör. Osztrák, német megrendelők szép számban. Mi kell még ahhoz, hogy egy cég jól működjön? A közeli bánya adja a követ. A süttői bányák tövében a kőfaragás mestersége komoly múltra tekint vissza. A környékbeli svábok körében a kőfaragókból komoly iparosréteg alakult ki. Akkoriban nem jutott eszébe senkinek, hogy külföldről hozza az alapanyagot… Négy márványbányát tártak föl a környéken, kiváló minőségű alapanyagot rejt a föld. Ám a bányák egyike sem lehetett a Holdex tulajdona, noha pályázott rá a cég. A Holdex Kft. a rendszerváltás hajnalán alakult. Úgy is mondhatnánk, hogy tipikus rendszerváltó cég. Kőfeldolgozással és -forgalmazással kezdett foglalkozni, pontosabban folytatta azt a tevékenységet, amelyet már korábban, a „maszek világban” is gyakorolt, hűen követve azt a családi hagyományt, amelyben a kőfaragás mestersége apáról fiúra szállt. A régi fészerben berendezett kőfaragóműhely sokáig már nem tudta volna kiszolgálni a növekvő igényeket, így azután a vállalkozás telephelyet váltott. A telken, amelyet a cég megvásárolt, afféle zöld mezős beruházást hajtott végre: a gazos és gondozatlan, parlagfűvel benőtt senki földjén modern ipari üzem és átgondolt környezetgazdálkodás jött létre. Azután megépült a csarnok, a készáruraktár és modern gépek érkeztek az üzembe. Ma már rá sem lehetne ismerni a korábbi körülményekre. Eltelt tizenhat év, és sokat változott a világ. Csak sajnos nem előnyére. Megváltoztak az igények, megsokasodtak a versenytársak. Már a helyi igények kielégítése is jóval nagyobb raktárkészlet fenntartását igényli, így jelentősen megnőtt a vállalkozás beruházásigénye és ezáltal a tőkeszükséglete. Ma már minden azonnal kell, lehetőleg a raktárról. A megrendelők nem fognak hetekig várni, lerövidült a rendelés és kiszolgálás közötti idő. Közben az áruban benne áll a pénz, ha nem elég nagy a forgási sebesség, veszteséget kénytelen elkönyvelni a vállalkozó. Ezzel egy időben megjelentek a nagy, nemzetközi multicégek is, hatalmas árudömpinget zúdítva az építőiparra. A márvány burkolóanyagok helyett a megrendelő beéri az olcsóbb, rosszabb minőségű anyagokkal, a gyors kiszolgálás miatt népszerű nemzetközi építőipari szakáruház-láncok letarolták a piacot. De a Holdex nem adta fel. – A vállalkozások többsége egyensúly- és felszínes arányvesztésben van, ami periodikusan változik. Nagy raktárkészlet, csökkenő forgalom. Romlik, majd javul a cserearány. Ilyenkor a negatív hatású monopolhelyzetet a közösség pozitív ereje helyettesíti, majd újra élteti, és hitet ad az egyénnek – vallja Holdampf Lajos, aki úgy próbál úrrá lenni a nehézségeken, hogy inkább adni akar, mint kapni, szeretettel gondozva növényt, állatot és üzemet, soha nem másoktól várva a megoldást. Ám épp ezekért a tulajdonságaiért szálka a hatalom szemében. Valahogy nem illik bele a koncepciójukba… Ha nem volt megfelelő minőségű alapanyag, Indiából hozatott márványt, de érkezett alapanyag Rómából is, mindig a megrendelők igényei szerint. Erre az utóbbi időben egyre többször kényszerítette rá a helyi versenytárs is. Már olyan alapanyagot is külföldről kell behoznia, amiből itthon is van bőven. Miért? Teljesen logikátlannak tűnik. Pedig a válasz egyszerű. Nem szerencsés, ha a beszállítód a versenytársad is egyben… Mivel ő is növekedési kényszerben van, a nála is nagyobbakkal küzd nap mint nap. Ezért olyan beszerzési árakat alakított ki, hogy már eleve fölötte legyenek a piacon elfogadott eladási áraknak. – A kőlap négyzetméterenkénti eladási ára 9120 forint. Az előállítási költség a helyi viszonylatban kvázi monopolhelyzetben lévő Reneszánsz Zrt. áraival kalkulálva 16 800 forintra jön ki négyzetméterenként. Közel a duplájára annak, amit megadnak érte! Árat emelni nem lehet, mert akkor a termék eladhatatlan. Költséget csökkenteni nem lehet, mert a beszállító nem enged az árból. Marad a külföldi import. Csak tudnám, hogy ez miért jó az országnak? – sóhajt az ügyvezető. Hogy miért jó? Semmiért sem jó. A Reneszánsz Zrt. a valamikori állami nagyvállalat, a Kőfaragó és Épületszobrászati Vállalat jogutódja. Ő építheti az Országházat, a Mátyás-templomot, övé az összes bánya a környéken… Ám az import sem lehet hosszú távon megoldás. – Az euróhoz képest mélyponton van a forint árfolyama. A külföldi import az utóbbi egy hónapban a forint gyengülése következtében mintegy tizenhat százalékkal drágult – állapítja meg a vállalkozó. Ám Holdampf Lajost kemény „kőből” faragták. Nem adja fel. – Ha kifogytál, állj meg, és töltekezz. A csend újra erőt ad és rendezi megoldatlan élethelyzeted. Ha a dalban egy hangot vétesz, már más a hatás. Ha csak egyetlen cselekedeted is hamis csupán, már más a hatás. A törvényt ne feledd. A jó erősebb, mint a rossz – vallja. Vagy mégsem? Április hatodikán kapta kézhez az APEH fizetési kedvezmények osztályának elutasító határozatát, amelyben az adóhivatal tudatta vele, hogy fizetési könnyítési kérelmét elutasította… Június 16-án pedig már az APEH végrehajtási osztálya közölte vele, hogy elrendelte a sorvágógépek árverezését, amelyre július 11-én kerül sor Süttőn, a cég telephelyén… Vagyis állami segítség helyett pénzbehajtás. Adókedvezmény, feltőkésítés helyett adóemelés és elvonás. Korrekt verseny helyett a klientúra ellátása állami megrendelésekkel. A magyar kisvállalkozások helyett külföldi multik támogatása. Minden eszközzel. Adókedvezménnyel, szakképzéssel, állami megrendelésekkel. A következmény a körbetartozás, és mikor már kifogytál mindenből, erőből, pénzből, lehetőségekből, akkor jön az állam, és szemrebbenés nélkül megfoszt még a lehetőségétől is annak, hogy tovább dolgozz. Elviszi a gépeidet… Az adóhivatal indoklásában kifejti, hogy a Holdex Kft. április 6-án kérelemmel fordult az adóhivatalhoz, amelyben előadta, hogy a már átütemezett adótartozásuk fizetését csak részben tudták teljesíteni, mert az utóbbi két évben jelentősen visszaestek az építkezések, az építőipar stagnál. A cég jelentős készlettel rendelkezik, amit a közeljövőben mobilizálni tudnak. A kérelem benyújtása óta több megrendelést kaptak és biztatóak a kilátásaik. Tudják és akarják fizetni a részleteket. Az APEH indoklásában a törvényre hivatkozik: fizetési könnyítés abban az esetben engedélyezhető, ha a fizetési nehézség a kérelmezőnek nem róható fel, annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá a fizetési nehézség átmeneti jellegű, vagyis a tartozás későbbi megfizetése valószínűsíthető. Az adóhatóság úgy ítélte, hogy az adózó fizetési nehézsége nem átmeneti jellegű, a tartozás későbbi megtérülését nem látja biztosítottnak. Vagyis nem tud tovább várni. Úgy tűnik, a Holdex gépei is kellenek a költségvetésen tátongó lyukak befoltozására. Hány hasonló levelet kézbesített vajon a posta az utóbbi hónapokban? Ekkor azonban történt valami, amitől hősünk úgy érezte, egy pillanatra fellélegezhet. A végrehajtás elrendelt időpontja előtt egy nappal fogadta az APEH illetékes vezetője, aki egy hónap haladékot adott a végrehajtásig. Feltéve, hogy kifizeti azt az összeget, amelyben megállapodtak. Harminc nap… Holdampf Lajos az OTP-hez fordult, hogy folyósítsák számára azt a hitelt, amelyre korábban már ígéretet tettek. Teltek a napok… a hetek… Ám nullás adótartozás hiányában a bank úgy tűnik, mégsem ad hitelt. A harminc nap lassan letelik. És akkor nincs tovább. Vége a játéknak. Jön a végrehajtó, és viszi a gépeit. És akkor? Megjelenik egy sor a cégkivonatban? Holdex Kft. felszámolás alatt? Innentől kezdve az uzsorásokon kívül senki nem ad hitelt… Hősünk az államot vádolja. Kisemberként, egyedül, szemben a hatalommal. Egy ember, egy család egzisztenciája ugyanis több mint egy cégbírósági bejegyzés, a magyar vállalkozók jövője pedig nem csupán egy statisztikai adat. Hernádi Zsuzsa