A szaktárca külföldön tartózkodó vezetője a Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ) aznapi sajtótájékoztatóján elhangzottakra reagált, miszerint több mint hatezer szakorvos és rezidens hagyhatja el jövőre az országot, ha a következő fél évben nem dolgoznak ki olyan életpályamodellt, amely itthon tartaná őket.

Szócska Miklós – aki a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyik egészségügyi emberi erőforrás krízishelyzettel foglalkozó találkozóján vesz részt Lisszabonban – hangsúlyozta: pontosan tudja, hogy az emberi erőforrás

kríziskezelése az egészségügy sorsfordító kérdése. Ez egy nemzetközi probléma, dolgoznak a megoldáson – tette hozzá.

Ennek kapcsán emlékeztetett: a Semmelweis Tervvel kapcsolatos egyik kormányhatározati pont is azt emeli ki, hogy az egységes, homogén csoportok életpályamodelljeinek kidolgozását meg kell kezdeni. Emellett a rezidensek jövőjéről is épp a múlt héten kezdtek tárgyalássorozatot, amelynek kiemelt témái lesznek az életpályamodell, valamint az ahhoz kapcsolódó jövedelmezés részletei is.

Az életpályamodell kidolgozása tehát több komponensből fog állni. Ennek egyik fontos része a bérfelzárkóztatás is, amelynek egyik forrásáról – a népegészségügyi termékadóról – hamarosan döntés születik. Ennek teljes összegét az egészségügyben használják majd fel, elsődlegesen a bérek rendezésére – szögezte le az államtitkár.

Arra a kérdésre, hogy az életpályamodellben lesznek-e konkrét összegek is, azt felelte: egész biztosan lesznek olyan elemei, amelyek konkrét összegeket is fognak tartalmazni, de az, hogy ebből mi valósul meg, az az ország gazdasági teljesítő képességének függvénye.

Bélteczki János, a MOSZ elnöke a sajtótájékoztatóján azt is elmondta, információik szerint 3000-3500 rezidens tervezi, hogy elhagyja a magyar egészségügyi rendszert. A MOSZ által kiküldött csaknem tízezer kérdőívre adott válaszokból kitűnik: mintegy 500 szakorvos, bármi történik, elhagyja a rendszert, további 2700-an komolyan fontolgatják, hogy elmenjenek.

Bélteczki János hangsúlyozta, az a céljuk, hogy ezek az orvosok itthon maradjanak, hiszen ők is itt szeretnének boldogulni, „de van egy határ”, amikor a létbizonytalanság már elviselhetetlenné válik.

(MTI)