A lélekszabadítás évtizede
Történelmi fordulatot jeleznek a magyar népesedési mutatók: lassul a népességfogyás, csökken a válások, az öngyilkosságok és a magzatgyilkosságok száma, egyre több a házasságkötés, és egyre több gyermek születik. Úgy tűnik, a nemzeti újjáépítés politikája felélesztette a magyar életigenlést.
Kezdjük a rossz hírrel: a koronavírus-járvány pusztítása a halálozási statisztikában is megmutatkozik, tavaly 139 549-en haltak meg, 9946-tal többen, mint 2019-ben. Ez 7,7 százalékos emelkedés az előző évhez képest. Az összefüggés a vírus és a halálozások között világos: 2020 januárjában és februárjában, valamint májustól júniusig kevesebben hunytak el, mint 2019 azonos időszakában, októbertől december végéig viszont ugrásszerűen megnőtt az életüket vesztők száma. Így összesen 47 316 fővel lettünk kevesebben, mint 2019-ben, ami 17 százalékos többlet. Ez időlegesen kétségtelenül lerontja a statisztikát, ám a járványnak egyszer vége lesz.
A mérleg másik serpenyőjében viszont rendkívül biztató adatokat találunk. A legfontosabb, hogy tavaly 92 233 gyermek jött világra, 3040-nel, vagyis 3,4 százalékkal több, mint 2019-ben. A Központi Statisztikai Hivatal múlt heti jelentéséből az is kiderül, hogy december kivételével 2020 minden hónapjában többen születtek, mint az előző év azonos hónapjaiban. Az elmúlt évtizedben ennél magasabb születésszámot csak 2016-ban rögzített a statisztika, abban az esztendőben 93 063 gyermek jött a világra.
Jelentősen nő a házasságkötések száma is. 2020-ban az előző évinél 2033-mal, vagyis 3,1 százalékkal több, szám szerint 67 301 pár tagjai fogadtak örök hűséget egymásnak. Ez különösen a 2010-es mélyponthoz képest nagy előrelépés, abban az évben mindössze 35 520 esküvőt tartottak. A trendre jellemző, hogy 30 éve nem volt ilyen jó adat, csak 1990-ben került sor 66 405 házasságkötésre.
A válások száma 2016 óta húszezer alatt van, 2019-ben 17 600 házasságot bontottak fel, a tavalyi adatok még nem ismeretesek. A legszomorúbb év 1987 volt, akkor 29 856 válás történt, ez majdnem fele az abban az évben kötött házasságokénak.
A Ratkó Anna egészségügyi miniszter nevével fémjelzett, 1953 és 1954 között mindössze egy évet élt, a közhiedelemmel ellentétben egyébként korántsem drákói szigorúságú, bizonyos feltételek esetén az abortuszt lehetővé tévő miniszteri rendeletet felváltó 1954-es szabályozás szociális okokra hivatkozva is legálissá tette a magzat megsemmisítését, 1956-tól kezdve pedig gyakorlatilag korlátozások nélkül lehetett megölni az anyaméhben fejlődő embert. Ennek drámai következményeként az elmúlt évtizedek e szempontból legsötétebb mélypontján, 1969-ben 206 817 magyar gyermeket pusztítottak el az anyaméhben. Naponta átlagosan több mint 566-ot, óránként több mint 23-at.
Ennek tudatában különösen örömteli és reménykeltő, hogy a magzatgyilkosságok száma is folyamatosan csökken. Tíz évvel ezelőtt még 40 ezer fölött volt az éves esetek száma, 1989-ben és 1990-ben a 90 ezret is meghaladta. 2019-ben viszont már „csak” 25 783-at rögzített a statisztika. Az erre vonatkozó tavalyi számokat még nem közölte a Központi Statisztikai Hivatal.
A sok évtizedes adatokat böngészve látható, hogy folyamatosan csökken az öngyilkosságok száma. 2017-ben 1634-en vetettek véget önkezükkel az életüknek, ez olyan adat, amire 1954 óta nem volt példa, évtizedekig magasabb volt e szomorú mutató. 2019-ben már „csak” 1550 esetet kellett rögzíteni. A 2020-as számokat még nem tették közzé.
A népesedés szempontjából kiemelkedően fontos teljes termékenységi arány tavaly 1,55-ra nőtt, ez is biztató annak tudatában, hogy e mutató 2011-ben, a mélyponton 1,23 volt. A trendre jellemző, hogy 1995 óta nem volt ilyen magas ez a ráta. Igaz, a népesség megőrzéséhez szakmai közmegállapodás szerint szükséges 2,1-es számot 1977 óta nem értük el. A folyamat mégis ígéretes, és ha továbbra is ilyen ütemben nő a születésszám, elméletileg húsz év múlva ismét eljuthatunk az áhított mutatóig, vagyis akkor ki lehet majd jelenteni, hogy megállt a népességfogyás.
Ami évek óta lassul. Hazánk népessége 1981-ben volt a legnagyobb, 10 709 000 fő. Azóta közel egymillióval lettünk kevesebben, 2020. december 31-én 9 731 000 lélek volt Magyarország lakossága.
Összességében elmondható, hogy dinamikusan nő a családalapítási és gyermekvállalási kedv, emelkedik az élve születések száma, tavaly 0,3 százalékkal nőtt 2019-hez képest.
A közvélekedés szerint társtalan, önmagának való, önmarcangolásra és önpusztításra hajlamos magyarság mindent egybevetve életigenlésről, élni akarásról tesz tanúbizonyságot, amint arra az államvezetés lehetőséget ad. Így, ebben a történelmi összefüggésben kell értelmezni és értékelni mindazon folyamatokat, amelyek az elmúlt tíz évben a gazdasági és politikai szuverenitás visszaszerzésétől a példátlan, történelmi családtámogatásokon át a büszke, magabízó nemzeti közösség újjáépítéséig elindultak, és a tényadatok ismeretében kijelenthetően szárba szökkentek. Több ez, mint korszakváltás, több rendszerváltásnál is. A lélekszabadítás évtizedében száz év görnyedés után kiegyenesedtünk.