A neves orvos és kutató, Kásler Miklós átköltözik az Országos Onkológiai Intézet éléről az Emmi miniszteri székébe. Sokak számára meglepő lépése ez Orbán Viktornak, egy különösen érdekes ember kezébe kerül a kormány legnagyobb és egyik legfontosabb tárcája. Kásler Miklóssal beszélgettünk.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Kásler Miklós ismert orvos és kutató. De miniszterként mit kezd majd az oktatással, a sporttal és egyáltalán minden olyan területtel, ami az egészségügyön túl az Emmihez tartozik? Sokan úgy gondolják, itt lehet majd fogást találni az új emberen.

– Arra kért fel miniszterelnök úr, őrizzem meg, sőt gazdagítsam azt a kincsestárat, amit emberi értékeknek nevezünk, és amelynek szerves részét képezik a magyarság kulturális értékei is. Ami az utóbbiakat illeti, nagyon könnyű a dolgom, mert elképesztően gazdag a magyar kulturális hagyományrendszer, beleértve a magasművészeteket, a népi művészetet, zeneművészetet, de az irodalmat is. Ráadásul olyan kivételes személyiségeket mutatott fel a magyar történelem, amilyenekkel nem sok nép büszkélkedhet. Szenvedélyem a történelem, a művészettörténet, az irodalom, a kultúrtörténet, a filozófia. Ezt az örökséget a szüleimtől kaptam, több évezred időtálló értékeit adták át nekem. Úgy vélem, hogy az európai értékrend, életforma, a kultúra és az államalkotás alappillérei itt sohasem változtak. A görög filozófia, a görög művészetek és az összefoglaló jellegű római jog és kultúra talpazatán nyugszik minden. De nemcsak az, amit itt látunk magunk körül, a teremtett világban, hanem az is, ami odaát van, az Olimposzon avagy a Hádészben is. Ez az elem végigvonul a kultúránkon, hangsúlyosan jelenik meg például Danténál is. Kincseink a keresztény értékrendben koncentrálódnak. Ez köti össze az emberi kultúrát a spirituális szférákkal, és ez alapozta meg Európa látványos fejlődését, a tudományos fejlődését is. Elég, ha csak a caesareai kórház létrehozását említem a 300-as évek elején, vagy a salernói orvosi iskola megalakítását az idő szerint 600-as évekből. De így fejlődtek ki az európai egyetemek, a kereszténység által vált általánossá az írásbeliség, így jött létre az iskolarendszer, de ugyanez igaz a tudományra, művészetekre, legfőképpen az építészetre és a zeneművészetre is.


– Tehát aki templomot bont, az Euró­pa lelkének megy neki a markológé­pekkel?

– A magyar kultúra rendkívül szervesen épül bele az európai kultúrába, de különbözik is tőle. Ez meglátszik a gondolkodásán. A magyarság sokgyökerű nép, a történelem során számtalan néptöredéket fogadott be. De! Gyakran hivatkoznak Szent István intelmeire a migránspártiak manapság. Az uralkodó a valóságban regnumról, a királyi udvartartásról beszélt, és azoknak a befogadását tartotta helyesnek, akik emelik az udvar fényét, gyarapítják értékeit. Roppant tiszta gondolatok ezek. És senki sem csodálkozott azon, hogy ilyenek születnek a magyarok fejében. Európában a mi országunkat archiregnumnak nevezték, ami nem régit jelentett, hanem olyat, amelyik érti és ismeri a világegyetem működését. Más ország nem kapta meg ezt a jelzőt. Olyan különleges, a történelemben páratlan jogrendszert épített föl a magyarság, amely összeköti a földi és az égi világokat. A magyar király volt az egyetlen apostoli király, ezt a pápa is elismerte, pedig más uralkodók is térítettek és serénykedtek a kereszténység nevében.


– Mi következik most ebből?

– Az, hogy én ebben a szellemben szeretnék dolgozni, ezekre az értékekre, erre az eszmeiségre helyezem a hangsúlyt, nemcsak fenntartani és megőrizni igyekszem ezt a kultúrát és mentalitást, de szeretném megerősíteni, illetve a mindennapok szerves részévé tenni a modern technika eszközeivel, a pedagógia vívmányaival.


– Megfordult már a politika vilá­gában?

– Nem, de nem is azért jövök, hogy pártharcokkal foglalkozzak.


– Igen, de van két terület, az oktatás és az egészségügy az Emmi struktúrájában, ahol a legkisebb elégedetlenségi momentumra is perceken belül rátelepedik a politikai ellenzék.

– Nem szeretnék az ilyen jellegű támadásokkal még csak foglalkozni sem. Ha visszaforgatom a történelem kerekét, azt látom, hogy mindenki kapott támadásokat. Igaz, a mainál sokkal magasabb intellektuális szinten. Volt vita Deák és Széchenyi között, de vitázott Deák és Kossuth is, és így tovább. A vita a természetünkből, szabad akaratunkból és az ember veleszületett szabadságjogaiból következik. De csak akkor termékenyítő, ha tényekről és érvekről szól. Érdemi támadások nem értek, finoman szólva, az eddigi ellenzéki próbálkozások hiteltelenek.


– Hogy folyik majd a gyakorlati munka? Ez hatalmas minisztérium, mindenre rá akar nézni, vagy inkább a szakemberekre, államtitkárokra bízza majd az ügyeket?

– Egyrészt nagyon jó irányt vett a kormányzás, különösen 2014-től kezdve. Ezt tovább kell vinni. Bizonyos hangsúlyeltolásokra, a prioritások részleges megváltoztatására azért feltétlenül sor kerül majd. Igyekszem még jobban egymáshoz illeszteni a határterületek mezsgyéit. Egyébként a klasszikus csapatmunkában hiszek. Abban, amelybe mindenki beleadja a saját tudását a közös cél érdekében. Ezt szoktam meg az Onkológiai Intézet élén. Én hoztam létre a különféle onkológiai szakterületek teamjeit, nálunk legalább hat orvos dönt egy beteg sorsáról. Nincs többségi szavazás, addig egyeztetünk, amíg teljes egyetértésre nem jutunk a páciens kiegészítő vizsgálatait és a kezelését illetően. Tizenötezer új beteget fogadunk évente, ezt csinálom már 26-27 éve. Itt szoktam meg azt is, hogy szinte kérje, követelje az ember a kritikát a munkatársaitól vagy bárkitől, ami a hiányosságokra hívja fel a figyelmet. Boldog lennék, ha konstruktív ellenzék tevékenykedne a parlamentben, pusztán minősítő jelzőkkel nem tudok mit kezdeni.


– A saját maga elé állított spirituális feladatot már ismerjük, de mit tervez a konkrétumok szintjén?

– Azt, hogy a családnak adok abszolút prioritást. E téren látványos lépéseket tett a kormány már idáig is. Úgy kell alakítanunk az alapokat, hogy az ember méltó és örömteli életet élhessen a családjában. A méltó élet nemcsak az anyagiakról, a támogatásokról szól, hanem arról is, hogy a kormányzásnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a kultúra, a sport értékei, lehetőségei hozzáférhetők legyenek az ember számára, és gyakorolhassa is ezeket. Szem előtt tartom, hogy minden, ami az emberrel, az emberi értékekkel, az emberi élettel és annak minőségével kapcsolatos, gondolok itt kultúrára, oktatása, egészségre, nevelésre, összefügg és együvé tartozik. Rendkívüli szerepe van ebben a sportnak is.


– A sport! Mit kezd a neves orvosprofesszor ezzel a területtel? Bár úgy tudjuk, aktívan sportolt annak idején.

– Nagyon aktívan. Gyermekkorom óta fontos volt számomra a testedzés. Sok megyei futóversenyt nyertem 400-1500 méter közötti távokon gimnazista koromban. A tornatanárom az atlétikát tartotta a sportok királynőjének, de fociztunk, kosárlabdáztunk, úsztunk és eveztünk is a futás mellett. Eveztünk a Rábán, minthogy én sárvári vagyok, és egyébként hiányolom, hogy nincs szobra Batthyány Lajosnak a városban, noha ő volt a terület első országgyűlési képviselője, meg persze az első magyar független kormány miniszterelnöke. Folytattam a sportot az egyetemen is, bár nem versenyszerűen. Ám így is tenisszel kezdtem és tenisszel zártam minden napomat.


– Egyre többen futnak, bicikliznek vagy fociznak szabadidejükben, de még mindig idegen az úgynevezett tömegsport a magyar társadalomtól.

– A tömegsportot is előtérbe kell helyezni. Ahogy mondtam, életünk annyira különbözőnek tűnő területei valójában összefüggenek egymással. A sport csökkenti a túlsúly kockázatát, ha nincs túlsúly, akkor jóval kisebb a keringési, de a daganatos betegségek kialakulásának esélye is. És akkor még nem beszéltem a sport lélektani, személyiségfejlesztő hatásáról, ami befolyásolja az emberi kapcsolatokat, a közösségek iránti érzékenységet, a munkában, alkotásban megkövetelt koncentrációt és fegyelmet.


– Zajlik a kórházprogram, rövidülnek a várólisták, kevesebb fiatal orvos megy külföldre. Van olyan, amit mégis meg akar változtatni az egészségügyi rendszerben?

– A keringési és daganatos betegségek megelőzésére való figyelemfelhívást előtérbe helyezem. És a korábbinál több figyelmet szentelnék az életet megnyomorító mozgásszervi betegségek körére is. Ezen túl feltétlenül javítani kell a sürgősségi és az alapellátást. Például a családorvosok szakmai lehetőségeinek bővítésével, műszerezettségük javításával. A már említett onkológiai teamek példáját követve előnyben részesíteném a csoportpraxisokat, amelyekben több családorvos, háziorvos ténykedik, felosztva egymás között a feladatokat. Nagyobb jelentősége lenne így az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térnek, amit a Belügyminisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közösen alakított ki. Ide már eleve kórházi szintre érkeznének az említett csoportoktól a vizsgálati eredmények, ahonnan a háziorvosok profi szakmai segítséget és iránymutatásokat kaphatnának. Időt, energiát takaríthatnánk meg ezzel.


– Belenyúlna a családpolitikába is?

– Ebben a tekintetben is nagyon jó kezdeményezésekbe fogott eddig a kormány, ezt szeretném továbbfejleszteni. Mi más lehetne a cél, mint javítani a nemzet demográfiai helyzetén, segíteni a családokat. Ezernyi ponton ér össze a családpolitika és a szociálpolitika területe. Ha valamibe belenyúlnék, az a védőnők ügye lenne. Pontosan meg kell határozni végre a feladataikat. Ez érinti a szegénység problémáját, de például az egyházak szerepét is a szociálpolitika, a családpolitika terén. Az egyházaknak nem parókiaszinten, hanem központilag kellene kézben tartaniuk karitatív és segítő tevékenységüket, és azt, hogy milyen feladatokat tudnak átvenni az államtól.


– Az oktatási rendszerben min változtatna?

– Legelső dolgom lesz leülni a teljes vertikum szereplőivel, és meghallgatni őket, egyeztetni velük. Nagyon jó kezdeményezései voltak eddig is a kormánynak, jelentős pénzügyi és szellemi támogatásokat biztosított a rendszernek minden szinten. Ezt nem szabad abbahagyni vagy megzavarni.


– Azért álljunk meg egy pillanatra! Az Árpádokkal kapcsolatos vizsgálatára utalva azzal riogat az ellenzék, hogy ha ön a miniszter, akkor hangsúlyosan és revizionista módon kerülnek majd szóba a magyar őstörténettel kapcsolatos elemek a közoktatásban. És ezt ők „demokráciaellenesnek” tartják.

– Nemcsak a Nemzeti alaptanterv koordinálásában, de e téren is számítok az MTA támogatására. Ami a magyar eredettörténet kutatását illeti, eddig a különböző tudományágak elbeszéltek egymás mellett. Egy új intézmény keretében létre kell hozni egy interdiszciplináris központot a kérdéskör kutatására. Például a néhány hónapja alakult László Gyula Intézeten belül. Az identitásunkat megalapozó ügyről van szó, olyan világban élünk, ahol erre a kérdésre mielőbb választ kell kapnunk. Egy nemzetet, amely tisztában van a múltjával és az eredetével, nem lehet félrelökni.


– Mire számíthatnak a nemzet napszámosai?

– Tudni fogják, mi a dolguk, mert a Nemzeti alaptanterv adja meg idehaza az oktatás bázisát. Fontosnak tartom a pedagógusok továbbképzését, de olyat, ami az orvosokéhoz hasonlóan vizsgával zárul. Cserében persze meg kell adni végre az orvosnak és a pedagógusnak is a lehetőséget arra, hogy anyagi gondoktól mentesen élhessen. Kipihenhesse magát és művelődhessen, lépjen tovább, vegyen részt továbbképzéseken, ezeket viszont jó, értékeinkhez ragaszkodó, azokat tisztelő előadókra kell bízni.


– Kásler Miklós nyilván miniszterként is orvos marad. Íme, egy súlyos beteg fekszik már jó ideje a műtőasztalon: a magyar labdarúgás. Van már diagnózisa?

– Régen több százezer igazolt labdarúgó focizott az országban. Ma ennek a töredéke. Amikor gyerek voltam, Sárváron rendszeresen megrendezték az utcák és terek bajnokságát. Minden kis közösségnek volt csapata, a legjobbak végül a városi döntőben csaptak össze. Én a Hunyadi utca gárdájában játszottam, úgymond három Puskás, egy Bozsik meg egy Garrincha mellett. Ha valaki azzal az ötlettel állna elő, hogy visszahozza ezt az egészet, én nem fogok tiltakozni. Még inkább szélesítenünk kell az utánpótlás-nevelés alapjait, csiszolni a formáit, hogy nagyobb merítéssel kereshessük a tehetségeket. Tudom, hogy elindult már ez a folyamat, de rá kell erősíteni, nagyon éhes ez a nemzet az olyan felemelő rituálékra, mint amilyen a két évvel ezelőtti Eb-szereplésünk volt. Természetesen minden sportág ugyanilyen fontos számomra, de most a focit kérdezte.


– Mit felel, ha meg akarja majd győzni önt arról az ellenzék, hogy felesleges a mindennapos testnevelés?

– Márpedig a kormány azt szeretné, ha minden gyerek sportolna, és ebből nem is enged. A sport alapfeltétel. Ha a történelmet nézzük, már az ókori görögök életének is ez volt a fundamentuma.


– Önre esett a miniszterelnök választása. Nagyot tévedünk, ha úgy sejtjük, hogy Kásler Miklósnak kell szembefordítania a magyar kultúra hajóját a globalizmus felől érkező hullámokkal?

– Ahogy mondtam már, én a magyar kultúrát rendkívül értékesnek tartom. Ha közvetíteni tudjuk Európa felé, és példaként szolgálunk számára e téren is, sokat teszünk a földrész sorsáért. Ne legyünk engedékenyek, ha szokásaink, hagyományaink megőrzéséről van szó!