A missziót folytatni kell

A művésznő most is személyesen hozta el szülővárosába, Beregszászra az összegyűlt pénzt és adta át az arra leginkább rászorulóknak, mert úgy érezte, itt kell lennie, mert várják, mert bíznak benne.

– Hosszú idő a két évtized, annyi minden történt, jó és rossz egyaránt, de én mindig mindenhez optimistán álltam és állok ma is. Az az igazság, hogy amíg nem kezdtem el ezt a programot, addig sem érkeztem haza soha üres kézzel. Láttam a sok aprópénzből tengődő idős embert, ezért azon töprengtem, hogyan tudnék én is segíteni, hiszen csak egy dologhoz értek: az énekléshez. Aztán rájöttem, hogy ezzel is lehet segíteni, felkerestem a magyarországi művész barátaimat, Sasvári Sándort, Hampel Katalint, és húsz évvel ezelőtt hárman csináltuk meg az első koncertet, mondhatom, fantasztikus sikerrel. Akkor még nem terveztem, hogy ennek lesz folytatása, de a sors úgy hozta, hogy lett, és most áprilisban már huszadik alkalommal léptek száz percben színpadra a barátaim és ismerőseim azért, hogy megajándékozhassam az ittenieket – fejtette ki Beregszászi Olga.

A közönséget mindig más és más művészek szórakoztatták, sokan egy-két év kihagyással újra felléptek, az utóbbi években pedig a Kárpátaljáról elszármazottak is úgy döntöttek, hogy csatlakoznak a kezdeményezéshez.

– Annyira megszerették a művésztársaim, hogy minden évben megszervezem Budapesten a Száz perc száz emberért koncertet, hogy sosem volt kérdés, jönnek-e. Nagy öröm ez számomra, az pedig még nagyobb okot ad az örömre, hogy egyre szebb és színesebb lett az előadás, és egyre több pénz folyik be a rendezvényt megtekintők és a támogatók jóvoltából. Most már ötmillió forint gyűlt össze, ami azt jelenti, hogy az egyéni rászorulók mellett több intézményt, két kórházat, egy ingyenkonyhát, iskolát, óvodát, idősek otthonát, művészeti iskolát tudtam segíteni, most először pedig Nagydobronyba is eljutottam, ahol az épülő ravatalozóhoz járultam hozzá.

A művésznő néhány éve úgy döntött, hogy hasonló módon azokhoz, akik vala­ha őt segítették a művészi pályán, valami­képpen visszaadja a mostani generációnak azt az adományt, amit sorstól ő kapott. Bár ő nem adománynak, inkább ajándéknak nevezte az anyagi támogatást, amit tíz, Beregszász magyar iskoláiban tanuló, nehéz sorban élő tehetséges gyermeknek adott. A borítékot kis ajándékcsomag kíséretében a Kossuth Lajos Líceumban nyújtotta át a tanulóknak, akikkel kicsit el is beszélgetett, például azt kérdezte tőlük, mit jelent számukra magyarnak lenni. Kérdésére jobbnál jobb és megható válaszokat kapott. Útja innen a 8. számú Pom-Pom Óvodába vezetett, ahová játékokat, édességet és pénzadományt vitt. A gyerekek versekkel, dalocskákkal kedveskedtek a művésznőnek.

Már megszokott, hogy a száz, többnyire kisnyugdíjas rászorulóval, rokkantnyugdíjassal a Kodály Zoltán Művészeti Iskolában találkozik. Most sem volt másként. Az egybegyűlteket és Beregszászi Olgát Bobály István igazgató köszöntötte, és köszönte meg a folytonos figyelmességet. A tanulók színes műsorát nagy örömmel nézte végig az énekes, majd Bendik Veronika, a beregszászi polgármesteri hivatal végrehajtó bizottságának titkára segítségével, aki végigkísérte útján, szétosztotta a fejenként 15 ezer forintot tartalmazó borítékot és a Béres cégtől ajándékba kapott vitaminokkal megrakott kis tasakot.

– Hogy gondolja, meddig akarja még folytatni?

– Volt már rá példa, hogy úgy éreztem, nem leszek képes föllépni, de a művésztársaim erősítettek és biztattak, így most is színpadra léptem. Őszintén bevallom, a mostani koncert végén be akartam jelenteni, hogy keresem az utódot, aki folytatja azt a missziót, amit én húsz évvel ezelőtt elkezdtem, de elfelejtettem bejelenteni. Talán a sors akarta így… A koncert után mindig mindenki azt mondja, Olga, ez volt a legjobb. Ez erőt ad a folytatáshoz, és az is, hogy a több száz néző hosszan tartó vastapssal köszöni meg az előadásunkat.

A jótékonysági koncerteken szinte első perctől a vendégek között láthatjuk többek mellett Schmitt Pált, Magyarország korábbi köztársasági elnökét és nejét, Schmittné Makray Katalint. Fontos és nélkülözhetetlen társa Beregszászi Olgának az első évtől fogva Hampel Katalin, aki a koncert második részében színpompás ruháival örvendezteti meg a közönséget exkluzív divatbemutató keretében. Emellett megannyi híres ember tekinti szívügyének a segítségnyújtást.

Babják Zoltán, a beregszászi kistérség polgármestere is fontosnak tartja, hogy minden évben részt vegyen a budapesti koncerten, és személyesen köszönje meg az adakozóknak a támogatást. Most sem történ másként. A polgármester úr elmondta, Beregszászi Olga hatalmas szíve és odaadása számos nehéz sorsú beregszászi családnak teszi szebbé az életét nemcsak az adománnyal, de azzal is, hogy nem feledkezik meg róluk, mindent megtesz azért, hogy egy kis törődést, örömet lopjon a szívükbe. Nagyon reméljük, hogy Beregszász szülöttével még sokszor találkozunk a Vérke-parti városban. Adjon neki a Jó Isten ehhez még számos éven át erőt, hitet, egészséget.