13 milliárd forint uniós támogatás visszatérítéséről harsog a balliberális sajtó, amit egy OLAF-jelentés szerint a Tiborcz István vezette Elios túlárazott közvilágítási projektjei miatt vissza kell fizetnie Magyarországnak. Az OLAF-jelentés azonban hivatalosan még be sem lett terjesztve, az adott időszak döntő részében nem Tiborcz István volt a tulajdonos, a 13 milliárd forint pedig az Elios által hét év alatt elnyert közbeszerzések teljes értéke, nem pedig a profit.

A vádak lényege, hogy az OLAF nyomozói két évig tartó vizsgálódás után arra a következtetésre jutottak: az Elios által lebonyolított 35 önkormányzati közvilágítás-korszerűsítési projekt mindegyike tartalmazott valamilyen szabálytalanságot, sőt, 17 esetben a szervezett csalás gyanúja is felmerül. Ezért az OLAF azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a projektek uniós támogatásának teljes összegét, 13 milliárd forintot fizettessen vissza Magyarországgal. A vádak később kiegészültek azzal, hogy Tiborcz István 2009-ben Lázár Jánossal közösen találta ki a projektekben referenciaként szereplő hódmezővásárhelyi közvilágítás-felújítást. Legújabban pedig azzal, hogy az állam 14 esetben ki is fizette az önkormányzatokra eső önrész összegét, összesen 881 millió forintot.

Az Elios projektjeit célzó OLAF-vizsgálat valójában nem jelent újdonságot. Az LMP kezdeményezésére a 2014-es választások időszakában az OLAF, majd az unió regionális politikáért felelős irodája már vizsgálta az érintett közvilágítási beruházásokat, sőt, szintén LMP-s feljelentésre, a Nemzeti Nyomozóiroda is kutakodott, azonban visszaélés híján előbbi 2015-ben, utóbbi 2016-ban lezárta a vizsgálatokat. Ugyanezeket a projekteket vette most elő az LMP-ből a Párbeszéd pártba átült Jávor Benedek, az önkormányzatok uniósforrás-felhasználásának konkrét vizsgálatával kiegészítve.

Az OLAF-jelentés politikai motiváltságát valószínűsíti, hogy az erről szóló első híradás csupán egy nappal jelent meg azután a Wall Street Journalban, hogy Áder János bejelentette az országgyűlési választások időpontját. A feljelentő nem titkolta személyét, ahogy Facebook-oldalán írta: „Még másfél éve fordultam az OLAF-hoz az Orbán-vő Tiborcz István gyanús üzelmei miatt. Hihetetlen módokon tarolt cégével, az Eliosszal a közvilágítási piacon.”

Bár az Elios-ügy kapcsán 13 milliárd forint eltűnését – kvázi ekkora lopást – sugalmaz a balliberális média, fontos tudni, hogy valójában ez az összeg a cég 2009 és 2016 közötti teljes árbevételét jelenti. Az atlatszo.hu összegzése szerint ennek 84 százaléka valóban uniós támogatás, 16 százaléka pedig hazai forrás. Ugyanakkor a 35 közvilágítás-korszerűsítés mellett része 29 más munka is, amit szintén elvégzett a cég. Például napelemrendszert szerelt egy-egy budaörsi és zugligeti óvodára, Csongrád megyében számos önkormányzati intézmény fűtés-korszerűsítését végezte el, Újszilváson napelemerőművet is épített, a Szolnoki Főiskolán hőszivattyút, a Győri Egyetemen és az Óbudai Egyetemen fotovoltaikus rendszert telepített, Várpalotán önkormányzati fűtéshálózatokat korszerűsített, öt városi laktanyában és a pápai repülőtéren nap­elemes rendszereket épített, korszerűsítette a dunaújvárosi, az újpesti, a tatabányai és az ajkai stadion világítását, megvalósította a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem díszkivilágítását.

A cégbírósági adatok szerint a tényleges nyereség, vagyis az osztalék a sajtóban forgó számnál lényegesen kisebb, hét év alatt 1,8 milliárd forint volt.

Az Elios nyereségéből egyébként a szóban forgó hét évből tulajdonosként mindössze kétszer szűk egy-egy éven át részesülhetett Tiborcz István. Bár a céget 2009-ben egy barátjával közösen, ES Holding néven még ő alapította, akkor azonban még igazi kisvállalkozásként 8 milliós éves árbevétellel és 2 milliós nyereséggel zárták az évet. 2010-ben pedig az E-OS Energiakereskedőn keresztül Simicska Lajos szerezte meg a cégben a döntő tulajdonhányadot. Tiborcz István 2012-ig a három ügyvezető egyikeként még jelen volt, de az igazgatóság elnöke Erdei Bálint volt. 2013-tól azonban már ezt a posztot sem töltötte be. Az Elios nevet ekkor, a 2013-as átalakulás során vette fel a társaság. Egyébként ennek az évnek az őszén házasodott össze Tiborcz István Orbán Ráhellel, a miniszterelnök lányával.

Tiborcz István 2014 tavaszán jelent meg újra az Eliosban, amikor áprilisban megvásárolta a két tulajdonos cég egyikét, a Green Investmentet. Egy évvel később, 2015 tavaszán azonban ezt a részesedést eladta a társtulajdonos WHB Kft.-nek. Ekkor valóban részesülhetett a közvilágítási bevételekből, hiszen 2014-ben az Elios bő 3 milliárd forint értékű közbeszerzést nyert el, aminek az osztalékát 2015 elején fizethették.

Az ennél magasabb, 2015-ös, 7 milliárdos közbeszerzési bevétel előteremtésében és így a nyereség felvételében azonban már semmilyen szerepet nem játszhatott. Ahogy például abban sem, hogy 2017-ben az Elios a MÁV-val is kötött szerződést 17 állomás világításának fejlesztésére, illetve nyert az MVM egyik naperőmű-építési tenderén. Ahogy Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára az ügy kapcsán felhívta a figyelmet: az OLAF által vizsgálta időszak döntő részében Simicska Lajos gyakorolta a felügyeletet az Elios, illetve jogelődjei fölött.

Az Elios első közvilágítási fejlesztése, a 2010-es hódmezővásárhelyi beruházás egyébként a LED-es technológia első nagy léptékű kiépítése volt Magyarországon – akkor a projekt Európa legnagyobb ilyen jellegű beruházásának számított. A kiírást azonban még nem a Fidesz, hanem a Bajnai-kormány tette. Az Elios vállalása szerint a beruházás legalább 25 százalékos energiamegtakarítást biztosít, ám valójában 35 százalékos költségcsökkenést hozott. A kiírásról Lázár János, aki akkor a város polgármestere volt, a napokban azt mondta: az Elios 577 milliós ajánlatát versenytárgyaláson választották ki, és a cég csak a lámpatestek Tungsramban történt legyártatásáért 340 millió forintot fizetett.

A beruházásról igazságügyi szakértői jelentés is készült, vagyis az újabb OLAF-jelentés kizárólag a választási kampány miatt került elő, a miniszterelnököt akarják ezen keresztül befeketíteni. Az Elios közleményéből pedig kiderül: a hódmezővásárhelyi fejlesztést az Európai Bizottság mintaprojektnek nyilvánította, mivel költségtakarékkossági és klímavédelmi szempontból is követendő példának találta.

Hasonlóan túlzók azok az állítások, amelyek legújabban arról szólnak: az állam ki is fizette az önkormányzatok helyett a közvilágítási projektek önerőrészét. Mert igaz, összesen 881 millió forint összegben valóban kapott tíz település ilyen jellegű forrást, ez azonban csupán töredéke annak a 82 milliárdos tételnek, amit a központi költségvetés 2012 és 2015 között az önkormányzatok önerő-támogatására fordított. Valójában az úgynevezett Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) uniós forrásainak felhasználásáról van szó, amelyeket az önerőt biztosítani képtelen szegényebb települések nem tudnának lehívni. Ennek kiküszöbölésére hirdette meg a kormány a pótlásról szóló pályázatot.

A KEOP-pénzeket egyébként – az energiatakarékosság és megújuló energiafajták hasznosítása mellett – többek között víz- és szennyvízberuházásokra, hulladékgazdálkodásra, árvíz elleni védekezésre lehet felhasználni, és az önerő-támogatásoknak is köszönhető, hogy Magyarország teljes egészében fel tudta használni az előző uniós ciklus KEOP-keretében rendelkezésére álló 1480 milliárd forintot. A Gyurcsány-kormány időszakában pont fordított irányban mozogtak az önkormányzatok és a kormány közötti pénzek: az akkori forráselvonások miatt a településeknek 1300 milliárd forintos adósságuk keletkezett, ami szintén a Fidesz-kormány konszolidációjának köszönhetően szűnt meg.

Bár a kormánykritikus sajtó előszeretettel tesz egyenlőségjelet az Elios-féle OLAF-jelentés és a négyes metró (273 milliárd forintnyi szabálytalan szerződést feltáró, 76 milliárdos bírsággal fenyegetett – Demokrata, 2017/4.) OLAF-jelentése közé, valójában utóbbi nem csak a nagyságrendje miatt számít súlyosabb problémának. Míg ugyanis a metróüggyel kapcsolatos jelentést az Európai Bizottság már befogadta, és vizsgálatának keretében megkezdte az egyeztetést a magyar kormánnyal, az Eliosról szóló dokumentum még semmilyen hivatalos uniós fórum elé nem került. Az OLAF-nak ugyanis nincs lehetősége jogilag elmarasztalni bármely országot, csupán előterjesztheti megállapításait – mint ahogy Elios-ügyben négy éve már megtette – az illetékes uniós szervek felé, akik ezután párbeszédet kezdeményeznek az adott kormánnyal. Amiből következik az is, hogy a közvilágítási projektek kapcsán még nagyon korai bírságok összegéről, egyáltalán bírságról beszélni.

Szarka Sándor