A nagy többség már döntött
– Miről szól a 2010-es országgyűlési választás? Az MSZP–SZDSZ megbüntetéséről, vagy arról, hogy egy kormányképes erő minél nagyobb felhatalmazást kapjon?
– Mind a kettőről. A Fidesz már négyöt éve stabil szavazóbázissal rendelkezik, amelyik körülbelül két és fél millió szavazót jelent. Róluk okkal feltételezzük, hogy valami mellett szavaznak, azért, hogy egy másik politikai erő vegye át az ország vezetését. A protest- vagy tiltakozó szavazók, mint minden választáson, most is megjelennek, de nem lesznek többen, mint az eddigi választásokon. Azt, hogy egy választó miért szavaz egy pártra, vagy miért nem szavaz egy másikra, borzasztó nehéz kutatni. Ráadásul a protestvoksok mögött is általában egy kimondatlan protestálás van. Amikor egy szavazó úgy dönt, hogy nem az MSZP-re szavaz, hanem az LMP-re vagy a Jobbikra, akkor, ha meg is kérdezzük ennek okát, nem fogja azt mondani, hogy büntetni akarja a kormánypártot.
– Orbán Viktor arra szólította fel a Fidesz szavazóit, hogy csak a Fideszre szavazzanak, ne osszák meg a listás és az egyéni szavazatokat. Van-e a Fidesz-szavazókban hajlandóság arra, hogy egyik szavazatukat a Jobbiknak adják?
– Erre vonatkozóan még nincsenek adataink, mert éppen most zajlik egy kutatásunk, amelyik ezt vizsgálja. Ezt egy országos reprezentatív közvélemény-kutatással nehéz vizsgálni, mert nagyban függ a helyi viszonyoktól. Minden választókörzetben más a jelölt, és más az ellenfél is. Megpróbáljuk kísérleti jelleggel kutatni, de számunkra is kérdés, mennyire lesznek használhatóak az adatok. Ha a szavazatmegosztás nem tömeges, akkor a választások eredményét nem fogja befolyásolni. De ha százezren döntenek így, akkor jelentős mértékben módosíthatja a mandátumok megoszlását.
– Kik a legelkötelezettebb szavazók?
– Minden kutatásunk azt mutatja, hogy a legelkötelezettebb szavazóbázisa a Fidesznek van. Talán még a Jobbiké is hasonlóan elkötelezett.
– Kikből áll a Jobbik szavazótábora? Milyen arányban vannak ott korábbi Fidesz-, illetve MSZP-szavazók?
– Erre azért nem egyszerű válaszolni, mert a Fideszből az út a Jobbik felé teljesen más, mint az MSZP-ből a Jobbik felé. A Fideszből a Jobbik felé van egy úgynevezett direkt átlépés. Legújabb méréseink szerint a Jobbik szavazóbázisának durván a negyede érkezett a Fidesztől. Ami ugye a Fidesz szempontjából nem jelentős számarány, csak néhány százalékot tesz ki. Ami az MSZP-ből a Jobbik felé vezető utat illeti, ott két egymással párhuzamosan futó mechanizmust látunk. Egyrészt ott is van direkt átlépés, tehát hogy egy évvel ezelőtt még MSZP-szavazó volt és most már Jobbik-szavazó. Ők a Jobbikra szavazók tíz-tizenkét százalékát teszik ki. A Jobbik szavazóinak durván fele egy évvel ezelőtt még vagy nem tudta, kire fog szavazni, vagy el sem akart menni szavazni. Nagyon komoly okunk van feltételezni, bár mérésekkel nem tudjuk alátámasztani, hogy ez az elbizonytalanodott szavazóbázis, amelyik most a Jobbik törzsszavazóit jelenti, korábban MSZP-szavazó lehetett. Mivel Magyarországon a kutatások, amelyekkel rekonstruálni tudjuk egy-egy párt szavazóbázisának rekrutációját, a Jobbik esetében csak egy-két évre tudnak visszatekinteni, nem tudjuk pontosan mérni ennek az indirekt mechanizmusnak a számszerű súlyát. Ennek következtében nem látjuk, hogy azok, akik most a Jobbikra szavaznak, hogyan szavaztak évekkel ezelőtt, de a kutatók között konszenzus alakult ki arról, hogy a Jobbik szavazóinak valószínűleg jelentős tömegét adják az MSZP-ből kiábrándultak.
– Egy Forsense-adat szerint Bokros Lajost tizenhat százalék tartja alkalmasnak miniszterelnöknek. Bokros támogatottsága miért nem jelenik meg az MDF-nél?
– Listás szavazás esetében az, hogy egy pártot milyen arcok jelenítenek meg, még nem elég. Egy megfelelő minőségű politikai arc egy párt sikerének szükséges, ám korántsem elégséges feltétele. Az MDF bejutása még mindig nyitott kérdés. Azért is bonyolult megjósolni, mert a bejutási küszöb nem abszolút számban van megállapítva, hanem százalékban. Körülbelül félmillió olyan szavazó van, akiknek szavazói hajlandósága eléggé ingatag. Az MDF bejutása két dologtól függ. Egyrészt hogy a saját szavazóbázisuk hogyan szavaz, másrészt hogy a kevésbé elkötelezett szavazó elmegy-e szavazni. Az, hogy Bokrosnak nagyobb a népszerűsége, mint az MDF-nek, azt jelenti, hogy Bokros inkább javítja, mint rontja az MDF esélyeit. De egyedül ő sem fogja tudni bevinni az MDF-et.
– A MDF szavazói konzervatívok vagy liberálisok?
– Valószínűleg jelentős számban vannak a támogatóik között korábbi MSZP-szavazók. Vannak konzervatívok is, de kisebbségben. Begyűjtöttek egy jelentős számú protest szavazóbázist, akik kiábrándultak az MSZP–SZDSZ-koalícióból, viszont nem akarnak a Fideszre szavazni. Még az SZDSZ szavazóbázisából is tudtak halászgatni, bár az eleve nem volt túl nagy.
– Kire szavaznak a liberálisok?
– Az LMP szavazóbázisában markánsan érzékelhető egy liberális politikai attitűd. A mérsékelt liberális szavazók jelentős részének az LMP valós alternatívát jelent, ezt értékrend-kutatásaink is alátámasztják. Az LMP új párt, az európai parlamenti választások előtt gyakorlatilag nem is léteztek. Sok közöttük a fiatal, az új szavazó, és a kiábrándultak. Jelen van egy korábban baloldaliként azonosítható szavazóbázis is. Vidéken gyengébbek, mint Budapesten, de a nagyvárosokban már jelen vannak.
– Milyen a ma még bizonytalanok pártszimpátiája?
– Fontos kérdés, mert a bizonytalanok képesek eldönteni egy választást. Azonban úgy tűnik, ez a választás nem ilyen lesz, hiszen olyan markánsak az erőviszonyok, hogy az a szavazóréteg, amelyik az utolsó pillanatban dönt, nem tudja a választások végkimenetelét befolyásolni. Ők általában nem is szoktak elmenni szavazni, még ha nekünk azt is mondják. 2002-ben a bizonytalanok egy jelentős tömege ment el szavazni, ami fel is borította az előzetes felméréseket. Nehéz a pártpreferenciájukat kutatni, mert nagyon elzárkózóak, egy részük még a közvélemény-kutatásban sem hajlandó részt venni. Akik válaszolnak kérdéseinkre, de azt nem árulják el, kire szavaznak, azok egyértelműen inkább baloldali szavazók. Körülbelül 2:1 arányban inkább baloldaliak, mint jobboldaliak. Azokkal a pártokkal kapcsolatban van jelentős látencia, amelyeknek szavazói stigmatizáltnak érzik magukat. Most két ilyen párt van: az MSZP és a Jobbik. Hogy mekkora a rejtőzködés, nagyon nehéz megbecsülni. Én körülbelül húsz százalékra becsülném. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha a jelenlegi mérési eredményeket megszorozzuk 1,2-del, akkor megkapjuk, mennyien szavaznának ténylegesen az adott pártra. Azért nem, mert van egy másik jelentős csoport, akik nem titkolják a szavazatukat, hanem tényleg nem tudják, kire szavaznak. Teljesen megjósolhatatlan, mert ők az utolsó pár napban fogják eldönteni. Igaz, hogy csak néhány tízezer vagy maximum százezer szavazatról van szó, de olyan pártok esetében, ahol a bruttó szavazóbázis nyolcszázezer fő körül mozog, tíz-tizenöt százalékos változást eredményezhet. Az MSZP szavazói mindig a végén hajráznak, ezt az elmúlt nyolc év választásai jól mutatták. Könnyen lehet, hogy a jelenlegi adatoknál jelentősen több szavazata lesz az MSZP-nek.
– Maximum hány szavazatot tud begyűjteni az MSZP és a Jobbik?
– Nem maximumot, inkább sávot mondanék, ahol a szavazatszámuk valószínűsíthetően elhelyezkedik. Ez kilencszázezer és egymillió-egyszázezer szavazat között lehet. Hogy ez hány százalékot fog érni, azt nem tudhatjuk.
– Mi az, ami teljesen biztosra vehető?
– Az, hogy a Fidesz fogja a legtöbb mandátumot szerezni. Nagyjából az is, hogy annyi mandátumot szereznek, hogy egyedül tudnak kormányt alakítani.
– Milyen esély van a Fidesz kétharmad arányú győzelmére?
– Ezt még annál is bonyolultabb megjósolni, mint azt, hogy melyik párt jut be a parlamentbe, mert itt már mandátumbecslést kell végezni. A teljes magyar politikai választói rendszer, azaz az egyéni körzetek, a kompenzációs listák, a megyei és országos listák bonyolult struktúráját illetően kellene előzetes becslésekbe bocsátkozni. Ez egy országos reprezentatív minta alapján igencsak veszélyes.
– Mi az, ami a legnagyobb meglepetést okozná?
– Ha az LMP és az MDF is bekerülne a parlamentbe. Persze meglepetés alatt azt kell érteni, aminek nem nulla a valószínűsége, ami nem túl valószínű, de bekövetkezhet. Ezért például az MSZP vagy a Jobbik győzelme nem a meglepetés, hanem a csoda kategóriája lenne. Néha előfordul, amikor néhány hét alatt drámaian változik a közvélemény állapota. Például ilyen volt az 1970-es angliai választás, ahol a közvélemény-kutatók a választások előtt néhány héttel tizenhét százalékos munkáspárti győzelmet jósoltak, de a konzervatív párt nyert három százalékkal. Tehát húsz százalékot tévedtek. Nálunk már nincs hátra egy hónap, és a Fidesz is többel vezet, mint húsz százalék.
Lass Gábor