A Néppárton kívül, tovább az úton
Orbán Viktor kormányfő szerint a Néppárt saját elveit tette zárójelbe, hogy végül távozásra bírják a Fideszt a pártcsalád EP-frakciójából. Bár a néppártiak többsége ma inkább örül a kilépésnek, és sokan a magyar formáció térvesztését látják benne, a nem túl távoli jövőben akár új, jelentős Fideszt támogató erő is kerülhet a néppárti képviselőcsoportba. Elfogadták a módosított szabályozást, de valóban jól időzített-e a frakcióvezetés?
Az Európai Néppárt (angol betűszóval EPP) európai parlamenti képviselőcsoportja múlt szerdán szavazott az alapszabály-módosításról, amely elkerülhetetlenné tette volna a Fidesz frakcióbeli felfüggesztéséről szóló voksolás kiírását. A magyar kormánypárt ezt már nem várta meg: még aznap bejelentették, hogy képviselőik kilépnek a frakcióból.
A képviselőcsoport vezető szerve által már februárban elfogatott javaslat lehetővé tette egész nemzeti delegációk felfüggesztését, illetve kizárását az európai parlamenti (EP) csoportból. A frakciótagság státusát immár automatikusan bocsáthatják szavazásra, ha egy pártot már kizárt vagy akár csak felfüggesztett a pártcsalád.
Kormányfői levelek Webernek
Orbán Viktor miniszterelnök már három nappal korábban levélben tudatta a Néppárt frakcióvezetőjével, Manfred Weberrel, hogy a Fidesz képviselői kilépnek a frakcióból, ha pártcsalád elfogadja a módosítást.
A miniszterelnök azt is megemlítette, hogy nem kapott választ a frakcióvezetőtől december 6-i levelére, amelyben olyan formulát javasolt a továbbiakra, mint a brit konzervatívok és az EPP 1999 és 2009 közötti együttműködése. A britek a két parlamenti ciklusban külön frakciócsoportot alkotva, külső szövetségesként segítették a néppárti csoportot, és nem voltak tagjai egyik pártcsaládnak sem.
A kormányfő újabb levele már az utolsó figyelmeztetési kísérlet volt a frakcióvezetésnek. Ebben azt írta, hogy a korábban megígért mély belső egyeztetések elmaradtak, miközben ma már súlyos vezetői és politikai válsággal is küzd a Néppárt. Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy jogállamisági szempontból is problémásnak tartaná, ha a képviselőcsoport végül szavazásra bocsátaná és meg is szavazná a frakcióelnökség és a delegációvezetők által február 26-án elfogadott szabályozást. A jogállamiság fogalmába ugyanis nem fér bele a szabályok visszamenőleges megváltoztatása vagy szankciók kiszabása, ahogy pedig ez az új rendelkezésekben egyértelműen szerepel. Orbán Viktor aláhúzta: neki pártelnökként kötelessége, hogy a választói minél hatékonyabb képviseletét biztosítsa – ezért nem fogadhatják el a képviselői feladatellátáshoz szükséges jogok korlátozását. A frakció teljes jogú tagjaiként ugyanis a Fidesz képviselői is dönthettek eddig például abban, hogy milyen témák kerüljenek a plenáris ülés elé, javaslatokat tehettek a szavazásra bocsátandó tervezetekhez, egyáltalán, sokkal nagyobb volt az érdekérvényesítő képességük.
A jogállamiság szempontjaival való érvelés különösen fontos elem az Orbán-levélben. A magyar kormányt ugyanis éppen ezeknek az elveknek a rendszeres megsértésével szokták vádolni Brüsszelben, az EPP centrumközeli és liberális erőit is beleértve.
Most a Fidesz néppárti tagságának 2019. márciusi felfüggesztéséhez rendeltek volna visszamenőleg automatikus következményeket. Márpedig az új frakció-alapszabály csak a hatálybalépés időpontjától állapíthatna meg kötelező rendelkezéseket, csak az ezt követő néppárti felfüggesztések és kizárások kapcsán foganatosíthatna új eljárásrendet a képviselőcsoporton belüli tagi státus megváltoztatására.
Eddig felfüggeszteni és kizárni a nemzeti delegációk egészét nem, csak egyes képviselőket lehetett. A frakciótagság az eddigi szabályzat szerint a mandátum lejártával vagy lemondással szűnhet meg, továbbá az EP-frakció plenáris közgyűlése titkos szavazással dönthet egy tag kizárásáról. A döntést a leadott szavazatok kétharmados többségével hozzák, és a határozat akkor érvényes, ha a tagok legalább fele részt vett a voksolásban.
A frakcióvezetés tagadhatatlanul kollektív büntetőeszközzel akart fellépni, és látványosan a magyar kormánypártra szabva úgy alakította át a frakció eljárásrendjét, hogy a teljes Fidesz-delegációt felfüggeszthessék. Bár az Orbán-levélben bírált javaslat szerint egyszerű többség is elég lett volna a kizáráshoz, még hétfőn este átalakították a tervezetet úgy, hogy kétharmados szavazatarányhoz kötötték a felfüggesztés lehetőségét.
A jövőben a képviselők 15 százaléka kezdeményezheti immár nemcsak egy képviselő, hanem egy egész frakció felfüggesztését vagy kizárását is. Erről kétharmados többséggel kell majd dönteni, ugyanakkor elég lesz a frakció felének támogatása, ha az Európai Néppárt függeszt fel vagy zár ki egy pártot a soraiból, és – automatizmussal – az ernyőpárt EP-képviselőcsoportjában is hasonló döntést akarnak hozni.
Utóbbi elem jól mutatja, hogy a változtatásokat tényleg a Fidesz ügyére szabták; a magyar párt tagságát ugyanis 2019 márciusában felfüggesztették a konzervatív pártcsaládban, ám annak EP-frakciójában azóta is folytathatta munkáját.
Miért pont most?
Orbán Viktor figyelmeztető levele azt is felrótta a frakcióvezetőnek, hogy a jogilag aggályos eljárás időzítése sem érthető, mivel a világjárvány idején inkább együttműködésre, közös cselekvésre, a felek közötti nagyobb toleranciára lenne szükség. Miközben már a harmadik járványhullám sújtja Európa országait, Weberék számára most a képviselőcsoport régóta létező szabályainak felülvizsgálata a legsürgetőbb feladat?
A pártcsalád és frakciója helyzetét most az nehezíti, hogy a világjárvány lassú uniós kezelése miatti felelősség is erősen nyomja a néppártiak vállát. Az EU fő intézményeiben ugyanis különös súllyal van jelen az EPP – ők adják például a bizottság elnökét és az egészségügyi biztost is. Most viszont olyan erő távozott a frakcióból, amely kormányon eredményesebb náluk a járványkezelésben; emellett Orbán Viktor jogosan érvelhetett azzal, hogy az EP-csoport arányaiban legnagyobb támogatottságú – 52 százalékos választói többséggel megválasztott – delegációját adta a Fidesz.
A konfliktus ez idáig igen megosztotta a frakciót. A magyar párt kizárásának kérdése – a Fidesz Brüsszellel folytatott jogállamisági vitáinak árnyékában – már évek óta foglalkoztatta magát a pártcsaládot is, azonban a 2019-es EP-választások eredménye, vagyis az euroszkeptikusnak és – liberálisok által – populistának minősített erők prognosztizált áttörésének elmaradása miatt nem látták szükségét további lépéseknek.
Az elégedetlenség azonban egyre inkább kölcsönössé vált. A fideszesek már régóta kritizálták a Néppártot azért, mert szerintük feladja az értékeit, és egyre inkább balratolódik. Miközben a Fideszen számon kérték a jogállamiság kérdéseit, addig a magyar konzervatívok a kereszténydemokrata értékek kiürülését látták a pártcsaládon belül.
Bár a magyar kormánypárt jelenléte egyre kényelmetlenebb volt a német uniópártoknak is, a jó német–magyar gazdasági kapcsolatok stabilan tartása fontos érv lehetett a viszony további romlásának elkerülésére. A CDU–CSU-delegáció talán azért is volt inkább a Fidesz benn tartása mellett, hogy a következő hétéves pénzügyi keretet és az uniós helyreállítási alapot megszavaztassák. Közben azonban Armin Laschet CDU-elnökké választása idején januárban a további balratolódást jelezte előre. Ez a trend pedig már nem engedné tovább azt a macska-egér türelemjátékot, ami a Fidesz és a nagyobb súlyú centrista erők viszonyát jellemezte, és a kezdetben kisebbségi álláspont kezdett egyre inkább többségivé válni.
A történelmi okokból a néppárti fősodornál liberálisabb skandináv, illetve a Benelux-képviselők már régóta sürgették a magyar párt távozását, azonban a németek mellett a franciák, az olaszok vagy a spanyolok – még ha osztották is részben a kritikát – nem álltak a mielőbbi kizárást szorgalmazók mellé. A mostanra kikényszerített kilépés nyomán viszont most már minden jel arra utal, hogy az EPP-képviselőcsoport még liberálisabb, centrista karakterű frakcióvá válik, amely szorosra fűzi kapcsolatait a szocialista, liberális és zölderőkkel.
Merre tovább?
A Fidesz EP-beli kilátásait javíthatja, hogy várhatóan számíthat majd fontos szövetségesére, az újabban a centrum felé tartó olasz Ligára. Részben Salviniék EPP-hez való közeledését szolgálhatta a Liga betársulása a Mario Draghi vezette, február közepén alakult olasz egységkormányba. Először Silvio Berlusconi exkormányfő, a gyengülő Forza Italia elnöke biztosította támogatásáról Draghit, megtörve ezzel a jobboldali addig egységes álláspontját, őt pedig hamarosan követte Salvini pártja is. A Liga 28 európai parlamenti képviselője pillanatnyilag az Identitás és Demokrácia nevű frakció tagja, de a néppártiakhoz való esetleges csatlakozással jelentős súlyú, közvetítő szövetségest jelenthetnének a Fidesznek az Európai Néppárt képviselőcsoportjában. Salvini pedig fontosnak érzi a magyar párttal való együttműködést is, és a Fidesz kilépése után azonnal a támogatásáról biztosította Orbán Viktort és a magyarokat.
Nem mindenki reagált azonban ilyen megértően a kilépésre a hagyományosan Fidesz-barát pártok vezetői közül. Például Markus Söder bajor tartományi kormányfő, a CSU elnöke három nappal későbbi nyilatkozatában a magyar kormánypárt tagságának megszüntetését javasolta a pártcsaládban is. Véleményével nincsen egyedül az európai politika fajsúlyos szereplői között, a bírálók reakciói ugyanakkor segíthetik is Orbán Viktor pártját a további lépések eldöntésében. Ha a fideszesek a kilépést követően akár még jobban fölerősödő kritikus, elutasító álláspontok túlsúlyával találják szembe magukat, könnyen az ernyőpártból való távozás mellett dönthetnek.
Lehetséges opció, hogy a Fidesz az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakciójába lép be, melynek elnöke Giorgia Meloni, az Olaszország Fivérei jobboldali párt vezetője. Az ECR csoportja így 62 főről 74-re nőhetne a 705 fős Európai Parlamentben, ami már tíz százalék feletti arányt jelentene. A Fidesz itt a szintén kormányzó erő lengyel Jog és Igazságossággal összefogva növelhetné befolyását, annak 24 képviselője után a második legerősebb nemzeti delegációt alkotva a frakcióban.
Nem kizárt ugyanakkor a szorosabb együttműködés fenntartása sem a néppárti csoporttal, hiszen a koalíciós partner KDNP és a kisebbségi magyar párt, az RMDSZ benn maradása önmagában is alapot adhat ehhez a kapcsolathoz. A bajor miniszterelnök kemény nyilatkozata ellenére az sem vehető biztosra, hogy a Fidesz magától kezdeményezné kilépését a pártcsaládból is. Ugyanakkor utóbbi mellett szólhat az abból eredő kényszer, hogy amíg a Fidesz tagja az ernyőpártnak, addig a képviselői az Európai Parlament más frakciójához nem csatlakozhatnak. Az EPP alapszabálya szerint egy esetleges kizárási eljárásról a párt Politikai Gyűlésének kell döntenie, amely azonban a mostani járványhelyzet miatt várhatóan jó ideig nem fog összeülni.