Megváltozott a politikai kultúra Magyarországon. Ma már a polgárok, legyen szó szakmai, helyi vagy nagyobb közösségekről, igénylik, hogy részletekbe menően beleszólhassanak a célok, tervek alakításába. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy igazán szívesen azt támogatják, amibe bele tudnak szólni, vagy amiről el tudják mondani a véleményüket – nyilatkozta a Demokratának Pokorni Zoltán, a budapesti Hegyvidék polgármestere, akivel a Normafa rendbetételéről szóló, május 17-i helyi népszavazás apropóján beszélgettünk.


– Körülbelül másfél éve beszéltünk utoljára a Normafa fejlesztéséről. Akkoriban meglehetősen heves támadások érték a tervet. Azóta nyugodtabb lett a hangulat?

– Azokban a hetekben született meg az önkormányzat képviselő-testületében az a döntés, hogy a végső szót helyi népszavazás mondja ki az ügyben. Ennek több oka volt. Az egyik, hogy valóban nagyon indulatos vélemények hangzottak el, amelyek csak részben voltak magyarázhatóak a Normafa iránti elkötelezettséggel. Közel ilyen hangsúlyos szerepe volt ugyanis a bírálatokban a közelgő országgyűlési választásoknak. Szerettük volna kihúzni a Normafa-kérdést a kampány témái közül, s ez sikerült is, így megteremtődött a normális, szakmai jellegű diskurzus lehetősége. A másik oka a népszavazásnak az, hogy bár mind az Országgyűlésben, mind a helyi testületben többségünk van, nem akartuk erőből átvinni az elképzeléseinket, teret akartunk adni a jobbító szándékú ötleteknek. Így jöhet létre az a keskeny ösvény, amely reményeink szerint a természetvédelem és a kirándulók kényelme, a futók és a kerékpárosok érdekei, a kismamák és a kutyások, a szánkózók és a síelők szempontjai között halad. Azt mondhatom összegzésképpen, hogy bizonyos értelemben a népszavazás máris nyert.


– Mire gondol?

– Arra, hogy ezt a szakmai, jó szándékú, politikai érdekektől mentes vitát lefolytathattuk. Ez mindenképpen pozitív. Ahogyan az is, hogy ennek köszönhetően a helybéliek még jobban magukénak érzik az ügyet. Látni kell ugyanis – ezt az utóbbi években figyeltem meg –, hogy megváltozott a politikai kultúra Magyarországon. Még akár másfél évtizeddel ezelőtt is úgy működött, hogy egy politikus felvázolt távlatos terveket, összeállított egy programot, és azt újságokban, könyvekben, szórólapokon népszerűsítette. Aztán az emberek vagy támogatták, vagy nem.

– Ehhez képest most?

– Ez valószínűleg nem kis részben az internet és a közösségi média adta lehetőségeknek köszönhető: ma már a polgárok – legyen szó szakmai, helyi vagy nagyobb közösségekről – igénylik, hogy részletekbe menően beleszólhassanak a célok, tervek alakításába. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy igazán szívesen azt támogatják, amibe bele tudnak szólni, vagy amiről el tudják mondani a véleményüket. Ez kis településeken, helyi ügyekben korábban is megvolt, ám ma már lényegében országos szintre emelkedett. A véleménynyilvánítás egyik legszebb formája pedig a népszavazás. Ezt választottuk mi is, amit szerintem maga a Normafa is megérdemel, hiszen, bár nem tagadom, elfogult vagyok, nagyon fontos kérdésnek tartom. Kevés ilyen különleges adottságú helyszíne van a fővárosnak. De egyébként is azt mondhatom, az imént felvázolt folyamat szerintem jó, a demokrácia kiszélesítése helyes, s érdemes erre a politikusoknak odafigyelni, ebből okulni.


– A politika tehát ebben az ügyben „meghallotta az idők szavát”?

– Az biztos, hogy ritka pillanatnak vagyunk szemtanúi. Büszkék lehetünk arra, hogy ez a lehetőség összejött. Egyrészt ugyanis, bár mondjuk egy magánszemély vagy cég a törvényi kereteken belül kezelheti a tulajdonában lévő erdőket, az önkormányzatoknak nincs beleszólásuk a településen fekvő erdők sorsába. A parlament tehát külön törvényt hozott, hogy a hegyvidékiek dönthessék el, mi legyen a Normafával. Így folytathattunk le egy másfél évig tartó, több tucat civil szervezetet, zöld szervezeteket és a hegyvidéki polgárokat bevonó, szakmai alapú vitát, összeállhatott egy olyan koncepció, amely mindenki érveit figyelembe veszi, de senkit sem részesít előnyben a szükségesnél nagyobb mértékben, s most, következő lépésként, az itt élők adhatnak felhatalmazást a végrehajtáshoz. Ha pedig megszületik a pozitív döntés, a kormányzat pénzt biztosít a megvalósításhoz.


– Mi szerepel az előbb említett koncepcióban?

– Egy mára erősen elhanyagolt, elhasznált, közlekedésében megoldatlan területről van szó, amivel kapcsolatban kezdetben sokan csak a gerincen futó gyalogösvények rendezéséről beszéltek. Lassan azonban mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem elég, ha csak erre a két kilométeres szakaszra figyelünk, hanem az egész hegy – Budakeszitől a Zugligeti útig vagy a csillebérci táborig – rendezéséről gondolkodnunk kell. A feladat az, hogy az idelátogatók birtokba vegyék az erdőterületet, és a különböző, eddig szűk területre korlátozott funkciókat széthúzzuk.


– Ezt hogyan lehet megtenni?

– Az egyik kulcs a közlekedés. A mai helyzet abszurd: szinte mindenki azt gondolja, az a normális, ha a hegytetőig feljön autóval, sétál oda-vissza két kilométert a vízszintes gerincen, aztán beül az autóba és elhajt. Ezt a lehetőséget nem szabad elvenni, hisz idősebbek, esetleg kisgyerekesek számára így az ideális, ugyanakkor meg kell teremteni a könnyebb megközelítést tömegközlekedéssel, az igényekhez igazított buszjárattal, a reményeink szerint pár éven belül a felújított fogaskerekűvel. Emellett további kis parkolókat kell kialakítani, illetve régieket felújítani, bővíteni a hegy lábánál, például a Zugligeti úton, a Szépjuhásznénál, vagy akár a II. kerületben, Hűvösvölgyben, ahonnan a gyermekvasúttal lehetne feljönni, innen pedig gyalog visszasétálni. Ezek persze hosszabb túrák, így az kell, hogy a kiránduló térkép vagy mobiltelefonos alkalmazás alapján tudja, hol vannak fontos látnivalók, hol lehet vécére menni, vizet inni, leülni, tehát lényeges, hogy a túraútvonal komfortos legyen. Ehhez hozzátartoznak a gerincen kialakított nyilvános mellékhelyiségek, az információs pont, a több, biztonságosan kialakított és a környezetet kímélő tűzrakóhely, a kisebb-nagyobb játszóhelyek. Az is cél, hogy a Normafa legszebb kilátást biztosító pontján ne parkoló legyen, ahol buszok és autók állnak. Itt növelnénk a zöldfelületet, illetve közösségi teret alakítanánk ki.


– Túlzott beépítésről tehát nincs szó.

– Egyáltalán nincs. A vádakkal szemben, amik arról szóltak, hogy jóléti funkciók kerülnek a Natura 2000-es területre, éppen arra törekszünk, hogy ezeket áthúzzuk az Eötvös út túloldalára, azt a területet is rendezzük, illetve biztosítsuk az átjárást a Széchenyi-hegy felé. Az ugyanis egyelőre a fogaskerekűvel és a gyermekvasúttal megközelíthető, gyalogosan azonban a Normafa felől lényegében nem, hiszen drótkerítések és elvadult bozótos területek zárják el az utat. Elvinnénk az autós forgalmat az Eötvös út–Konkoly-Thege út fordulójáról, és a parkolást a kiépítendő Távcső utcán keresztül a Konkoly-Thege úton oldanánk meg, hogy a gerinc valóban sétáló-pihenő övezet legyen.


– A területen több elhanyagolt, de műemléki védettségű épület is található. Ezeknek mi lesz a sorsuk?

– Az Olimpia Hotelt 1972-ben építették Farkasdy Zoltán Kossuth-díjas építész tervei alapján, mára inkább szégyenfoltja a városnak. Ennek részbeni lebontása bizonyos, emellett új funkciót kell neki adni. Nagy szükség van ugyanis olyan épületekre, ahol éttermet vagy büfét lehet kialakítani, sporteszközöket lehet tárolni, kölcsönözni – az építész fia és tanítványai is készítenek erre tervet. A műemléki védettséget élvező Zugligeti úti lóvasút-végállomást felújítanánk, és az épületben a kerületi helytörténeti gyűjteményt egy kisebb kávézóval kiegészítve helyeznénk el. A Fácános épületét, ahol legutóbb a Honvédelmi Minisztérium kiképzőtábora működött úgy negyedszázaddal ezelőttig, ugyancsak szeretnénk megnyitni a nagyközönség előtt, ehhez el kell bontani a kőkerítéseket és rendbe hozni az épületeket. Itt tudnánk elhelyezni egy olyan természetvédelmi oktatóközpontot, ahol nemcsak a kerületi, hanem az idelátogató fővárosi gyerekeket is meg lehet ismertetni a Budai-hegység természeti értékeivel. Ez ügyben már beszéltünk Czunyiné Bertalan Judit államtitkár asszonnyal, közösen bejártuk a területet, a tárca nyitott az elképzelésre, most van folyamatban a koncepció kidolgozása. De a rendezésre váró épületek közé tartozik az Isten szeme fogadó is, ami arról kapta a nevét, hogy mellette egy kis tó volt. Ez mára kiszáradt, mert az ezt tápláló forrásokat annak idején bekötötték a szennyvízcsatornába… Említhetném a hajléktalantanyaként működő Disznófő vendéglőt is, amit szintén fel kell újítani. Azt gondolom, az épületek rendbetétele legalább annyira fontos, mint a természeti értékek megvédése.


– De az utóbbi is lényeges.

– Persze, itt is bőven van teendő, amit örömmel végzünk, ezért hoztuk létre a Normafa Park Fenntartó és Üzemeltető Intézményt. Már most látszik, hogy ha a gazda helyben van, akkor sokkal inkább rendet tud tartani. Például a tavaly decemberi jégkár után – amelynek következtében tulajdonképpen alig maradt ép fa – már jól helytállt az intézmény.


– Másfél évvel ezelőtt feszültség volt a különböző sportolási lehetőségek kialakításával kapcsolatban, egyesek szerint a síelőknek tervezett infrastruktúra vagy a bicikliutak kiépítése veszélyeztethetik a környezetet. Mi lesz a megoldás?

– Szögezzük le, ez egy sportolásra is nagymértékben használt terület, sport alatt értem ezúttal a lassú sétát, a futást vagy a hagyományos bakancsos túrázást, talán ez utóbbi kettő a legjellemzőbb itt az utóbbi időben. A síelésnek is komoly múltja van a Normafánál, de a határok megnyitása miatt egészen biztos, hogy olyan sportélet már nem lesz, mint mondjuk a hetvenes–nyolcvanas években. Arra azonban ideális a terület, hogy a gyerekek nyugodt körülmények között, ingyen megtanulják az alapokat, s csak aztán menjenek komolyabb pályákra, esetleg a sportág szerelmesei munka után vagy hétvégén csúszkáljanak egy-két órát. A korábbi, nagyobb ívű tervek helyett végül egy lényegesen visszafogottabb elképzelés mellett tettük le voksunkat, jóval rövidebb – mindössze 350 m-es – pálya rendbetételét javasoljuk a Kis-Norma lejtőn a Mátyás király útig. Fontosnak tartjuk a szánkózók és a síelők elkülönítését, mivel a rendezetlen körülmények miatt rendszeresen komoly balesetek történnek. Sok a konfliktus abból is, hogy a terep- és a downhill kerékpárosok ugyanazokat az utakat használták, mint a kirándulók és a futók. A biztonság érdekében tehát külön-külön kell lehetőséget biztosítani ezeknek a tevékenységeknek. Vannak, akik a downhillesek kitiltását javasolták, ám a szigorú feltételekhez kötött és ellen­őrzött körülmények közötti engedélyezés szerintem kevesebb veszélyt tartogat, mintha tiltunk, hiszen a jelenlegi tiltás ellenére most is jó néhányan űzik illegálisan ezt a sportot, károsítva ezzel a környezetet és veszélyeztetve a kirándulókat.


– Mi lehet a menetrend, ha a május 17-i népszavazáson a fejlesztés mellett döntenek a hegyvidékiek?

– Idén még el lehet indítani a Jánoshegyi úti gyalogösvény rendbetételét, az Eötvös út új nyomvonalának kijelölését és az ehhez szükséges kisajátítási folyamatot, utóbbi persze legalább egy évet vehet igénybe. Szintén el lehet kezdeni játszóterek építését, padok, WC-k kihelyezését, a Normafa alsó és felső kapujánál lévő egy-egy műemlék épület, vagyis a Lóvasút és az Eötvös út 48. alatti villa felújítását, utóbbiban egy információs pont, illetve csomagmegőrző létesülhet. A Jánoshegyi út részleges felújítására is sor kerülhet, ahol első lépcsőben a futást, sétálást, biciklizést biztonságosabbá tévő, de a környezetet legkevésbé zavaró mozgásérzékelős közvilágítás épülhet ki. A turistaútvonalak rendbetétele, az új táblarendszer kiépítése is megkezdődhet. Az egész projekt kivitelezése nagyjából három-négy esztendőt vehet igénybe. Mi, ha megkapjuk a felhatalmazást, igyekszünk az ütemterv szerint haladni, ugyanakkor egyetlen lépést sem szeretnénk elkapkodni. Azt szokták mondani, hogy minden összetett kérdésre van egy pofonegyszerű, gyors, rossz válasz. Normafa viszont csak egy van, így az összetett probléma megoldására ugyan bonyolult és szintén összetett, ám reményeim szerint jó megoldást találtunk.

Bándy Péter