A Teleki tér nem közterület, hanem fogalom, több mint 160 éves történelmének és Bereményi Géza Eldorádó című filmjének köszönhetően. Külsőre azonban sokáig olyan volt, mintha az utóbbi huszonöt év minden hordaléka itt gyűlt volna össze. Nappali életét meghatározta a piac, ahol a tisztes kereskedők mellett ál- és valódi őstermelők kínálták a portékájukat, és ahol a kínai fehérnemű és a Mein Kampf mellett jutányos áron beszerezhető volt érettségi bizonyítvány, jogi és közgazdasági diploma vagy akár jogosítvány. A tér üzletsor melletti járdáját időről időre elfoglalják a környező utcákban lakó, sorokba rendeződő szegényemberek, várva a pénzespostást, aki a segélyeket hozza. Talán itt a legnagyobb a városban az egy főre jutó zálogházak száma, ahol a jegygyűrűre annyi pénzt adnak, hogy kitelik belőle a vasárnapi ebéd vagy a karácsonyi vacsora. A teret szegélyező házak némelyikét szinte teljesen elfoglalták már az ágyrajárók, a Romániából érkező batyus kereskedők, a ki tudja honnan jött vándorcigányok és néger bevándorlók.

Az éjszaka a Telekin még rosszabb, eddig kifejezetten zűrösnek volt mondható. Miután a kilencvenes évek közepétől a város nagyrészt ebben a kerületben gyűjtötte össze az otthontalanokat, a térhez tartozó park afféle összkomfortos hajléktalankemping lett: a piaci bódékban éjjelente alkoholt árultak, és az eldobált tűkből ítélve folyamatos volt a kábítószer-ellátás is. A zsizsegés és a kurjongatás legfeljebb akkor csöndesedett el, amikor a téren megjelentek a hatalmas, sötétített ablakú, fekete városi cirkálók, amelyekből szőnyegmintás izomemberek kászálódtak elő. A környékbeli tisztes polgárok visszahúzódtak lakásaikba, a másfél hektáros ledurrant parkba legfeljebb a kutyások merészkedtek ki, de ők is csak világosban.

Az önkormányzat azonban úgy döntött: véget vet az áldatlan állapotoknak, a lakók pedig elhatározták, hogy visszafoglalják a normális hétköznapi élet számára a teret, a parkot.

A piac pedig marad

Valamikor a kilencvenes évek elején derült ki, hogy a Teleki téri piac bizonytalan fizikai, műszaki állapotban van, mondja Alföldi György projektvezető, a Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. (RÉV8) igazgatósági tagja.

– Indokolt lett volna a mielőbbi teljes felújítás, de nagyon bonyolult volt a jogi helyzet, mert a piacon korábbi tanácsi határozatok alapján sok árusbódé foglalt volt a hosszú távú bérleti vagy tulajdonosi szerződések miatt. Több koncepció is született a helyzet rendezésére. Az egyik szerint a piacot az önkormányzat a kereskedőkkel együtt újította volna fel. Ez az elképzelés hamar megbukott. Az újabb terv szerint egy befektető kapta volna meg a területet, ám ez a piac bezárásával járt volna.

A ma megvalósuló tervek nagyjából 2009-ben kezdtek körvonalazódni, mint a projektvezető elmondja. Addigra eldőlt, hogy a Teleki téri piac megmarad. Ezután már csak a pénzt kellett előteremteni az újjáépítéshez. Hitelt nem akart felvenni az önkormányzat, mert a kamatterhek úgy megemelték volna a bérleti díjakat, hogy megdrágult volna minden, állítja Alföldi György.

– A testület több pályázati lehetőséget is megvizsgált, de végül nem pályázott, mert ehhez létre kellett volna hozni egy üzemeltető céget. Az önkormányzat azonban nem akarta kiengedni a kezéből a piac működtetését, létkérdés volt, hogy sikerüljön megőrizni az alacsony árfekvést. A megoldás kézenfekvő volt: a piac területének egy részét nyílt pályázaton meghirdették, és egy üzletlánc meg is vásárolta 400 millió forintért. Ebből a pénzből már neki lehetett kezdeni a munkának. Az önkormányzatnak ezután „mindössze” 100 millió forintot kellett előteremteni az összes kiadás fedezésére, így a tervek szerint 2014. január végére megtörténhet a műszaki átadás-átvétel úgy, hogy Józsefvárosnak nem kellett adósságba vernie magát.

– Olyan piacot szeretnénk működtetni, ahol olcsón vásárolhatnak az emberek reggel hat és este hat között, s ahol nincsen mód az éjszakai alkoholárusításra.

A vegyesboltok üzemeltetőit kivásárolta az önkormányzat, így az új piacon 31 régi kereskedő kap standot kedvező bérleti díjért, mintegy 1100 négyzetméteren: pékárut, zöldséget, gyümölcsöt, savanyúságot és húsféléket kínálhatnak majd az árusok. S természetesen lesz helyük az őstermelőknek is.

Ha van egy csapat

A piac átépítése természetesen nem lenne elegendő ahhoz, hogy megváltozzék a tér hangulata. A Magdolna negyed rehabilitációjának keretében megújulnak a teret szegélyező, rossz állapotban lévő épületek. A lakóközösségek maguk pályáztak. A Fiumei út és a Dobozi utca közötti térségen pedig FIDO néven sportcentrum épül, ahol szociális gondozó is lesz, a környék hányatott sorsú gyerekei és ifjai számára.

Az igazi áttörést azonban a Teleki téri másfél hektáros park átépítésétől várják az itt lakók.

– A közösségi tervezés mindig kockázatokkal jár – mondja Tihanyi Dominika, a megbízást elnyerő Újirány Tájépítész Kft. részéről a projekt vezetője. – Először nem lehet tudni, hogyan tudunk majd együtt dolgozni. Itt már az első találkozás eufórikusra sikerült: az a húszegynéhány ember, aki eljött, nagyon lelkes volt. Mindenkiből sugárzott a remény, hogy végre változik valami. Képesek lehetnek visszafoglalni a teret a hétköznapi élet számára. Mert itt élnek anyukák gyerekekkel, nyugdíjasok temérdek szabad idővel, közalkalmazottak és tanáremberek, akik esetleg ücsörögnének a padokon munka után, és persze kutyások, akik biztonságosan szeretnék sétáltatni a kutyáikat. Mindez egyelőre több mint kockázatos. A második találkozásra – akkor már harmincnál is többen voltunk – megszületett a csapat Facebook-oldala, azon keresztül hét közben is meg tudtuk beszélni az időközben felmerült kérdéseket. Mire újra összegyűltünk, megérett a helyzet a döntésekre.

A közös tervezés a tájépítőknek nem volt meglepetés. Az önkormányzat eleve úgy írta ki a közbeszerzési pályázatot, hogy a lakókat be kell vonni a tervezésbe. Együtt kell meghatározni a parkban kialakítandó terek funkcióját, kiválasztani a játékokat, a térbútorokat és a díszburkolatot, kitalálni a közvilágítás elrendezését.

A munkára 115 millió forint jut. Ez első hallásra sok, de nagyon ésszerűen kell költeni, hogy minden fontos dologra jusson belőle.

– A közösségi tervezés esetében a világon mindenütt ugyanez a menetrend – mondja Tihanyi Dominika. – Van néhány lelkes ember, akik egymástól elszigetelve nem elég erősek, hogy megváltoztassák a dolgokat. Azután egyre többeket sikerül beizzítani, akik együtt már eléggé erősek és elszántak ahhoz, hogy sikerüljön visszaszerezniük a közteret az enyészettől.

Itt nagyszerű csapat jött össze: van elegendő elképzelésük és hitük önmagukban, hogy végigcsinálják a programot.

Megnyerni a jövőt

Lelkesedésből tényleg nincs hiány. A helyszíni tanácskozást ugyan fél hatra hirdették meg, de akik látták az ablakból, amint a tájépítők vörös csíkos szalagjaikkal kitűzik az egyes térrészeket, azok máris lejöttek segíteni. A szalagok révén formát kap a fórum, a fesztivál tér a színpaddal és piknikezővel, a közösségi díszkert, ahol lehet majd virágokat ültetni, gondozni, Szurovecz Roland kertészmérnök – persze ő is itt él – szakmai irányításával.

Kitűzik a tértörténeti installáció és Teleki László szobrának helyét, a kicsik és a nagyok játszóterét, a kamaszok búvóhelyét, a kis- és a nagytestű kutyáknak való futtatót. Mindenki aktív és kompromisszumkész. Egyhangúlag állítják: a „nyócker” nem itt, hanem máshol van. Valahol messze, talán a Práter utca, vagy a Bérkocsis utca környékén. Ők azért vannak itt, hogy ezt be is bizonyítsák.

A kutyások roppant felkészültek. Végigjárták a környék összes terét, nehogy olyan eszközöket válasszanak, amelyek kényelmetlenek, vagy uram bocsá’ felsértik az ebek lábait. És persze szempont, hogy az idősebb kutyatulajdonosok akár meg is pihenhessenek, amíg négylábú társaik futkároznak.

Miután a díszburkolat, a kerítés, a hirdetőtábla és a világítótestek ügyében dűlőre jutottak a csapattagok, a feladat az lenne, hogy kitűzzék a leendő padok helyét. Az idősebb hölgyek ragaszkodnak hozzá, hogy „pletykapadjuk” odakerüljön, ahol kismama korukban együtt üldögéltek. Az idősödő urak a sakkasztalhoz választanak árnyas helyet, a tinik függőágy beszerzését fontolgatják, berendezésül az ő ligetükhöz.

Az események menetét csak rövid időre akasztja meg Krsztovics Sándor a Népszínház utcából, aki egész életét a különböző nevekre hallgató Déryné Színházban töltötte színpadmesterként majd szcenikusként; nagy tekintély a színházi világban, amit sok szakmai és állami kitüntetés is bizonyít. Módosításokat kér a színpad tervein. Érvei meglapozottak és fontosak a majdani működtetéshez. Tihanyi Dominika jegyzetel, és ígéri, a következő alkalomra módosítja a terveket.

– Egy ilyen csapatban nagyon sokféle tudás és tapasztalat összegyűlik, ami most hasznosul – mondja Feicht Rezsőné, Marika, a bejegyzés alatt álló Társak a Teleki térért Egyesület elnöke, aki közmegbecsülésnek örvend, miután 33 évig vezette a tér sarkán működő Otthon éttermet.

A leendő egyesület taglétszáma néhány hét alatt emelkedett 40 főre, Marika szerint hamar elérhetik az optimálisnak tekinthető 55-60-as létszámot. A szervezetnek katalizátorszerepet szánnak, hogy összekötő kapocs legyen a lakók és a hivatalok között. Mert Marika fel akarja venni a kapcsolatot az önkormányzattal, a rendőrséggel, a polgárőrséggel, az FKF-el, hogy a parkot – amelyet éjszakára bezárnak –, sikerüljön megőrizni a vandáloktól. Abban is bizonyos, s ebben mindenki támogatja, hogy szükség lesz egy parkőr alkalmazására. Egy megbízható gondnokra, aki szemmel tartja a gyerekeket, ügyel a rendre és tisztaságra, ha kell, meglocsolja a virágokat.

Marika kezében futnak majd össze a programokkal kapcsolatos szálak is. Az egyesület minden tagjának eltökélt szándéka, hogy a parkba életet is kell lehelni. Ahol rendezvényeket tarthatnak a környékbeli óvodák és iskolák, ahol kipróbálhatják magukat közönség előtt az ifjú zenekarok és a zeneiskolások.

Marika azt mondja: valamikor a kilencvenes évek közepén fordultak rosszra a dolgok a Telekin. De ha most jól építgetik a tér jelenét, akkor ezzel megnyerik a jövőt. És azt is mondja: ha sikerül birtokba venniük a teret, akkor a rendezett környezet méltóságot adhat a környéken lakó szegény embereknek is, akik reggelente nem a sivár lepusztultságból indulnak munka után, és nem a kietlen pusztaságon keresztül keverednek haza.

Nagy Ida


Teleki-történelem

A teret 1850-ben alakították ki, neve akkor Baromvásár tér volt. Teleki László nevét 1874-től viseli a terület. A Tangó, vagyis az Eldorádóból ismert használtcikkpiac valamikor a XIX–XX. század fordulóján alakult ki. Persze a nagy üzletek akkoriban sem a téren köttettek, hanem a környékbeli házakban. A második világháború előtt a piacon dolgozó zsidó ószeresek és kiskereskedők a téren és környékén közel 20 imaházat és tanházat tartottak fenn. Ezek közül ma már egyetlen ortodox zsinagóga működik. A Tangót 1950-ben költöztették át az Ecseri útra. Akkor építették ki a 2012-ig fennálló Teleki téri piacot. A két világháború között itt, a Tangó mellett volt a kubikosbörze, vagyis az alkalmi munkát keresők gyülekezőhelye. Akkoriban azt mondták: itt van a szegénység kapuja. A tér leghíresebb lakója Mándy Iván író volt.