Hirdetés

Valahogy még mindig nem ismeri eléggé a magyar társadalom Molnár Tamást, akit a kötet szerkesztője, Békés Márton a XX. század utolsó harmada legfontosabb gondolkodójának nevez. Magyar gondolkodójának, de talán bátran állíthatjuk, hogy Molnár Tamás nemzetközi viszonylatban is páratlanul értékes életművet hagyott maga után, teszi hozzá a szerkesztő, aki egyébként a kötetet kiadó XXI. Század Intézet igazgatója.

Molnár Tamás Budapesten született, 1921-ben és a virginiai Richmondban halt meg 2010-ben. A kötet szerkesztője alapvető momentumnak tekinti, hogy Molnár Tamás nem a katolicizmust filozofálta át, hanem a filozófiába szőtte bele a katolikus hit téziseinek és eszmeiségének aranyszálait. A második világháború idején részt vett a belgiumi katolikus ellenállásban, a németek letartóztatták, 1945-ben szabadult a dachaui koncentrációs táborból.

Vissza a törökökig

Önmagában is érdemes egy eddig lefordítatlan Molnár Tamás-kötetet kiadni, de a könyv – ahogy a címéből is következik – azért látott most napvilágot, mert most aktuálisabb, mint amikor a filozófus és politikai gondolkodó papírra vetette gondolatait. Európa áll a kötet fókuszában, az az Európa, amelynek nyugati fele Molnár szerint hamis tudatban fejezte be a második világháborút. Azt hitte ugyanis, hogy győzött. Miközben már akkor is két olyan ideológia leselkedett a kontinensre, amely eladdig csak Európán kívül tudta megvalósítani magát. Az egyik, az amerikai liberalizmus, amelynek különféle, gyakran változó, variálódó megjelenési formáit egyszerűen csak „american way of life”-nak nevezi a filozófus, a másik pedig a szovjet típusú kommunizmus.

Európa megosztott földrész, szögezte le Molnár Tamás. És ezt a megosztottságot egészen a XVI. századig vezeti vissza. Szerinte akkor kezdődött mindez, amikor az oszmán birodalom, akár egy ék, behatolt Európába és itt is maradt. Magyarországon például 150 évig. Békés Márton a molnári logikára hivatkozva figyelmeztet, hogy ekkor szó szerint lezáródott a történelem Európa közepén, illetve keleti felén, a nyugati viszont épp ez időben kezdte meg gyarmati terjeszkedését. A következmények – például a Nyugat gazdasági erőfölénye – máig hatnak!

Korábban írtuk

Molnár Tamás felvázolja Európa megosztásának főbb állomásait is. Mondván, az iszlám hódoltság után az 1815-ös bécsi kongresszus következett, aztán jöttek az első világháborút lezáró békék, majd pedig az 1945-ös jaltai konferencia. Hiába hitték magukat a háború győzteseinek a nyugati társadalmak, egyszerűen rájuk tenyerelt Amerika a maga ideológiájával. Molnár Tamás is említést tesz róla, hogy ez a rátelepedő uralom megjelenési formájában természetesen egészen más volt, mint az, amelyikben Moszkva hajtotta maga alá Közép- és Kelet-Európa nemzeteit. Emberségesebb volt? Inkább csak annak látszott. Hiszen a fogyasztás csapdáját, az évezredes gyökerek eltépését, a gondolkodásmód és a mentalitás manipulatív megváltoztatását az idegen kultúra nyomásgyakorló ereje, erőszakossága révén nehéz volna emberségesnek nevezni. Igaz persze, hogy ezalatt a vasfüggöny innenső oldalán gumibottal és hóhérkötéllel igyekezett stabilizálni magát és birodalmát a kommunista ideológia. Ám akárhogyan is: Európa zárójelbe került…

Az egység legendája

A kötet eredetileg 1990-ben jelent meg, Párizsban, francia nyelven. (Molnár Tamás nem mellesleg mindig is a jobboldali gondolkodás és a katolikus eszmerendszer francia vonulatához vonzódott, és nem az amerikaihoz, még akkor sem, amikor egyébként Amerikában élt.) A könyvben szerepel még a filozófus öt rövidebb, 1989 és ’92 közötti írása is. A kötet Békés Márton szerkesztő szerint is egyértelmű prófécia, Európa sorsának próféciája. És ha az amerikaiak által kiprovokált ukrán háborút nézzük, akkor aktuálisabb, mint amikor megszületett.

Persze, a próféciák sosem lehetnek sebészi pontosságúak. Németország vezető szerepe az egyik, feltűnően bizakodó elem Molnár Tamás téziseiben. Úgy gondolja, hogy az új, függetlenné és önállóvá váló Európa vezető hatalma az egységes Németország lesz, amely épp e vezető szerep kiteljesítése érdekében úgy válik le Amerikáról, hogy közelebb húzódik Moszkvához. Tegyük hozzá, most nagyon nem ezt látni. Például a német energiakrízis és várható gazdasági következményei, illetve az ezekből fakadó, jövő tavaszra jósolt társadalmi turbulenciák miatt. A másik, amiben Molnár Tamás nagyon derűlátó volt 1990-ben, az a társadalmak, pontosabban az európai nemzetek várható ellenállása, felhorgadása zárójeles státusukkal szemben. Ez is csak részben vált valóra, és inkább Európa keleti felére, mintsem a nyugatira igaz, bár nem tudhatjuk, hogy mit hoznak az ukrán háború kapcsán kialakuló gazdasági, társadalmi fejlemények.

Roppant izgalmas része a kötetnek, amikor Molnár az európai egységről beszél. Hiszen azt mondja, a kontinens népei mindegyikének feltétlenül önálló, jól körülírható, jól megjeleníthető hagyományrendszere, kultúrája és és történelme, ha úgy tetszik: sorstörténete van. És ezek összemoshatatlanok. Noha megjelent egy olyan politikai eszmerendszer, amely éppen az egységes Európában látta a földrész függetlenségének kulcsát, a filozófus a népek erős – de egymástól különböző! – nemzettudatában véli felfedezni a marxista internacionalizmussal, illetve az amerikai modellel, amúgy pedig az univerzalizmussal szembeni ellenállás fegyverét. Másfelől könnyen lehet, hogy az annyira sürgetett egység nem akar mást, csak egy központosított, Amerika által jól irányítható földrésszé, Amerika Európájává formálni a kontinenst (ez történik napjainkban). Molnár energiát vél felfedezni az európai nemzetek kulturális és mentális sokszínűségében, az oly sokszor meghirdetett európai egységet csupán ideológiapótléknak tekinti. Magyarán ámításnak, ami úgy tesz, mintha az emberiség legfőbb értékei forognának kockán, és azokat majd ő fogja megmenteni. Nyilván elegendő, ha itt csak a már-már tébolyba hajló nyugati zöldpolitikára utalunk.

Féltett energiák

Miért képtelen létrejönni az az európai egység – aminek legkifejlettebb formája a föderális unió lenne? Molnár Tamás kötetének talán egyik legfontosabb gondolata, hogy amíg az atlanti világ szerint – ahogy Francis Fukuyama írta 1992-es kötetében – véget ért a történelem, addig Közép- és Kelet-Európában épp ekkoriban kezdődött újra. Az itteni népeket, amelyeket Jalta a vasfüggöny mögé parancsolt, a helyzet természeténél fogva nem tudta elérni az „american way of life” eszmerendszere és gyakorlata. Ezért megtartották alapvető tulajdonságaikat, hagyományaikat, nemzeti létük és lényük spirituális lényegét. És végre megint saját sorsuk alakításába foghattak. Tökéletes Molnár Tamás prognózisa, amely szerint a Nyugat és a Kelet közötti fáziskésés meghatározhatja Európa további sorsát, méghozzá pozitív irányban. Az identitásukat megőrző közép- és kelet-európai nemzetek ugyanis felértékelődnek, és hatással lesznek a kontinens jövőjére. Békés Márton is utal rá, hogy Molnár Tamás kifejezetten féltette ezeket a népeket a nyugati – ma úgy mondanánk, uniós – integrációtól, mert elvesztegethetik történetiségükből fakadó nemzeti energiájukat. (Később az eurót, vagyis az unió közös valutáját egyenesen az árulás szimbólumának nevezte.)

A kötetben szerepelő rövidebb Molnár-esszék már részben Magyarországon születtek a rendszerváltás után. Nem költözött haza a filozófus, de sokat járt itthon, fontos kapcsolatokat épített ki, egyetemeken tanított. Az öt írás közül most csak a Ne indulj Nyugatnak, fiam! című, kifejezetten a fiatalabb generációnak adresszált művét emelnénk ki. Persze, a cím ellenére Molnár Tamás sem ellenzi, hogy a fiatalság megnézze a Nyugatot. Mert látnia kell, hogy a Nyugat gazdagabb, de nem műveltebb, civilizáltabb, de nem kulturáltabb, mint mi. Szóval menjenek az ifjak, de jöjjenek vissza, minél előbb! Legyen ez a végszó.