A politika házhoz jön

– Az elmúlt évtizedben a közösségi média folyamatosan előtérbe került a hagyományossal szemben. Hogyan változott meg ennek hatására a hírfogyasztás?

– Az emberek mindenevők lettek. A hírek mennyisége meghatványozódott, az információáramlás sebessége felgyorsult, egy-egy hír feldolgozása kihívást jelenthet. A hírek relatív súlya ugyanakkor csökkent, hasonlóan a piaci törvényekhez, miszerint amiből sok van, annak egy egysége kevésbé értékes.

A hírfogyasztás személytelenebbé vált és áttevődött a virtuális térbe, ezáltal az emberek bátrabban, sokszor nyersebben fejezik ki véleményüket, hiszen nem szemtől szemben kell megfogalmazniuk kritikájukat, a stílus is alpáribbá vált. A digitális térben a képek dominanciája egyre erőteljesebbé válik a hagyományos médiával szemben. A képiség viszont a fogalmi gondolkodás rovására megy, hiszen a képek tömörítik az információt, leegyszerűsítik a valóság érzékelését. Gyakran az határozza meg az igazságérzetünket, hogy egy adott információ vizuálisan megjeleníthető-e. Ami látható, annak nagyobb esélye van rá, hogy hitelesnek tartsuk. A látható információ nagyobb eséllyel tűnik hitelesnek.

– Milyen változásokon ment keresztül a hír fogalma?

– A nyomtatott sajtó korlátai behatárolták a publikálható információk mennyiségét, hiszen egy újság terjedelme véges, egy hírnek pedig meg kellett felelnie bizonyos szerkesztési elveknek. Most azonban nincs ilyen korlát. A mínuszos hírek jelensége átalakult, létrejött a mínuszos mínuszos mínuszos hír, egy olyan információtenger, amelyet senki nem szűr tartalmilag. Az állandó versenyhelyzet arra kényszeríti a médiumokat, hogy folyamatosan új és új hírekkel álljanak elő. A kelendő hírek gyakran felcicomázottak vagy tele vannak csúsztatásokkal, és a nyelvi igényesség háttérbe szorult, a helyesírási hibák száma pedig nőtt.

– Hogyan hat ez az emberek tájékozódására és társadalmi viselkedésére?

– Régen a közélet iránt érdeklődő ember újságot vásárolt vagy politikai gyűlésekre járt. Ma viszont a politika házhoz jön, bekerül az emberek legintimebb szférájába, a hálószobába, a nappaliba. A digitális politizálás egy virtuális közösségi élményt teremt, amelyben már nem hús-vér személyekkel történik az eszmecsere, hanem algoritmusok által közvetített tartalmakkal. Az emberek két különböző attitűd szerint reagálnak a változásra. Egyesek tudatosan elzárkóznak a hírektől és csak a legszükségesebb információkat engedik be az életükbe, például amit családtagok vagy közvetlen ismerősök osztanak meg velük. A másik véglet pedig a teljes hírfüggőség, amikor valaki állandóan új értesülések után kutat és már-már szorong, ha percekig nem talál friss információt. A digitális világ átalakította az identitást, sokan online keresnek elismerést, megosztva életük apró pillanatait, ami a narcisztikus vonások erősödését eredményezi. Az emberek menekülnek a magány elől, de közben izolálódnak is, a közösségi médián keresve a társas kapcsolatokat. Ahogy egy könyvemben írtam, „a Facebook az egyetlen barátom”.

– Ma már az is hírnek számít, ha valaki közzétesz a közösségi oldalán valamit, amit a villamoson hallott, és attól kezdve, hogy mások elkezdik olvasni, megosztani, úgy rögzül bennük, mintha rádióban vagy televízióban bemondott, ellenőrzött hírrel volna egyenértékű. Ez a jelenség milyen következményekkel jár?

– Sokan azt hiszik, egy hír azért került eléjük, mert valamilyen hiteles mechanizmus szűrte meg, holott gyakran fogalmuk sincs, hogy az adott információ milyen úton jutott el hozzájuk és hogy a forrása valóban megbízható-e. Mivel nincs eszközük ennek ellenőrzésére, sokan automatikusan igaznak fogadnak el valamit, ha ismert csatorna közvetíti. A digitális tér nem tudja alapjaiban átalakítani az emberi gondolkodást. A filozófusok már évszázadokkal ezelőtt megfogalmazták, hogy az emberi gondolkodásnak számos hibaforrása van, a digitális mechanizmusok pedig még rá is erősítenek ezekre. René Descartes például a módszeres kételkedést hirdette: szerinte mindent meg kell vizsgálnunk, mielőtt igazságként fogadnánk el. A modern hírfogyasztás gyakran azt sugallja, hogy minél több információnk van, annál okosabbak leszünk. Az igazi megértéshez azonban tájékozódásra, olvasásra és elemzésre van szükség. Gyakran csak közhelyeket hallunk, amiket rendszeresen ismételünk, így azok valósággá válnak számunkra. Ez kihívást támaszt a kritikus gondolkodással szemben. A bécsi kör egyik filozófusa szerint helytelenül használjuk a szavakat vagy a szintaxist. Nyelvtanilag helyes mondatok lehetnek tartalmilag értelmetlenek, mint például: „Mennyi az átlagos testsúlya azoknak a bécsieknek, akiknek a telefonszáma kilencesre végződik?” Az ilyen hamis kérdések manipulációra alkalmasak, mert formailag helyesek. A kommunikációs manipuláció hatalmas előnyhöz juttathatja azt, aki ügyesen alkalmazza.

– Milyen hatással vannak ezek a változások a politikai kommunikációra?

– A digitális platformok különösen alkalmasak arra, hogy az egyént észrevétlenül egy tömeg részévé formálják, amely könnyen manipulálható. A tömegpszichológia kimutatta, hogy a tömegnek saját lélektani törvényszerűségei vannak és sokkal könnyebben befolyásolható, mint az egyén. Sokan nem is érzékelik, hogy folyamatosan manipulációs szándékoknak vannak kitéve, amelyek célja nem mindig nyilvánvaló. A manipuláció sikeressége az információ tálalásától, nem pedig a tényleges tartalmától függ. A XX. században különböző politikai rendszerek használták a tömegbefolyásolás technikáit. Míg a náci és kommunista rezsimek ideológiai célokat követtek, a modern világ önmagában is totális jellegűvé vált. A tömegmozgatás és a tömegbefolyásolás módozatai alapvetően technikafüggők, és maga a módszer nem különbözik jelentősen attól, hogy egy politikai rezsim milyen célokat követ. Míg korábban egy politikai rendszer egy konkrét ideológiát állított a középpontba, a jelenkor tömegmozgatásának hajtóereje sok esetben a fogyasztói kapitalizmus szabályaira épül. A fogyasztói kultúra maga is egyfajta tömegbefolyásoló tényezővé vált, amely az emberi viselkedést és a választói döntéseket is befolyásolja.

– Miért vált az online tér a politikai véleményformálás egyik meghatározó eszközévé?

– Számítógépes hasonlattal élve, a politika hagyományosan a hardverhez kötődött, míg a közösségi média egy szoftveralapú térként vált hatékony véleményformáló eszközzé. Az elmúlt másfél évtizedben ez a digitális eszköztár kifejlődött és kiderült, hogy a közösségi média rendkívül hatékony eszköz a tömegek befolyásolására. A digitális kommunikáció technikái mostanra fejlettek lettek, adatvezéreltté váltak és a társadalomtudomány egyik hosszú ideje fennálló problémájára adtak választ: a megfelelő mennyiségű és minőségű adatok hiányára. A társadalomtudományoknak eddig kevés eszközük volt arra, hogy feltérképezzék az emberi viselkedést. A hálózatelméletek azonban kimutatták, hogy az egyének mozgása és kapcsolatai egy információs hálózatot alkotnak. Ehhez azonban óriási adatbázisokra van szükség. Az elmúlt egy-két évtizedben a közösségi média ezt megoldotta, mivel az emberek elképesztő mennyiségű személyes adatot adtak meg magukról. Ez lehetőséget biztosít a politikai preferenciák, érzelmi reakciók és véleményváltozások valós idejű mérésére. Az algoritmusok képesek azonnal megállapítani egy politikus támogatottságának alakulását, a kedveltségi és elutasítási arányokat, valamint az érzelmi tendenciák irányát. Ez a fajta adatáramlás lett a modern politikai kommunikáció alfája és ómegája, és jelentős befolyással bír a politikai erőviszonyok online térben történő alakulására is.

– Hogyan befolyásolja a digitális tér a választói preferenciákat?

– A választó egyfajta fogyasztó a politikai kommunikáció világában. Az influenszerjelenség ezt jól mutatja: eredetileg a divat és a szépségipar területén használták őket, hogy közvetlen kapcsolatot építsenek ki a követőkkel, a vásárlókkal. Az influenszer számára a vásárlás a siker mércéje. A politikában ugyanez a mechanizmus érvényesül: a végső termék a szavazat, és a kampányok célja meggyőzni a választót, hogy támogasson egy jelöltet vagy pártot. A szavazatok így eladott produktumként jelennek meg. A tömegpszichológia eszközei ma hatékonyabbak, mint valaha, hiszen a választói döntések már nem pusztán ideológiai alapon születnek, hanem sokszor érzelmi és ösztönös reakciók alapján.

– Az érzelmekre ható tartalmak miért kapnak nagyobb figyelmet, mint a tények?

– Az ember alapvetően érzelmi lény. A felvilágosodás egyik ígérete volt, hogy a racionalitás vezérli az embert, valójában azonban szenvedélyek befolyásolják döntéseinket, amit a morálfilozófia évszázadokon keresztül elemzett. Az olyan érzelmek, mint a düh, irigység, félelem és vágyak meghatározó szerepet játszanak a döntéshozatalban. Ezekkel gyakran tudatosan vagy tudattalanul küzdünk. Thomas Hobbes mondta, hogy az emberi élet lényegében egyik vágy kiélésétől a másikéig halad. Ez egyfajta fogyasztói logika, amely nem tökéletességről, szépségről vagy jóságról szól, hanem pusztán az élvezetek és szükségletek azonnali kielégítéséről. Ez az érzelmi mechanizmus a politikában is működik. A politikai kommunikáció sok esetben nem racionális érvekre, hanem érzelmi reakciókra épít. Jean-Jacques Rousseau például arra mutatott rá, hogy minden ember ösztönösen borzad el a szenvedés látványától. A politikai kampányok ezt az alapvető emberi reakciót használják ki: félelmet, dühöt, együttérzést vagy reményt keltenek a választókban, mert ezek az érzelmek sokkal gyorsabb és erősebb hatást gyakorolnak, mint bármilyen tényalapú érvelés.

– Miért fontos a Fidesz számára az online térben való jelenlét erősítése?

– Mert az ellenzéki tömegek jelentős része ott szerveződik. A digitális politikai kommunikáció egyik meghatározó eleme a blöffölés és az álhírek terjesztése. A jobboldali politikai kommunikáció hagyományosan kevésbé épít ezekre a manipulációs eszközökre, míg más politikai irányzatok tudatosabban alkalmazzák őket a közvélemény formálására. A politikai vezetőknek már nemcsak hitelesnek kell lenniük, hanem celebként is kell viselkedniük, hogy szélesebb választói rétegeket tudjanak megszólítani. A modern politikai kultúrában egyre nagyobb szerepet kap az extrovertált, harsányabb, tömegeket mozgósítani képes aktorok jelenléte. Azok, akik képesek ezt a szuggesztív erőt alkalmazni, sokkal nagyobb hatással tudnak lenni a választók érzelmeire és reakcióira. A hitelesség kérdése azonban még mindig központi tényező a politikai versenyben. A magyar jobboldalon jelenleg Orbán Viktor testesíti meg a hitelességet, míg az ellenzéki politikusok, Magyar Péter és Dobrev Klára azért küzdenek, hogy hiteles politikai arculatot építsenek ki.

– Hogyan lehetne visszatérni oda, amikor a tájékoztatás fő jellemzői a hitelesség, a megbízhatóság és a tartalmas információk voltak?

– Olyan radikális fordulattal, amelyet külső gazdasági vagy társadalmi változások kényszerítek ki. Alacsonyabb életszínvonal, csökkentett fogyasztás és kevesebb szolgáltatás új irányba terelhetné az emberek gondolkodását. Ha az élet struktúrája alapjaiban változna meg, akkor a médiával szembeni elvárások is új formát ölthetnének. Mindaddig azonban, amíg a fogyasztás dominál a társadalomban, a média is ennek a logikának lesz alárendelve, és az információfogyasztás továbbra is a gyors, tömeges, impulzív hírfogyasztás irányába halad.