A székelyek áldozati pohara
A nagy történelmi múltú nemzeteknek vannak olyan tárgyaik, amelyek régtől fogva csak az övéik. A szakrális eszközöknek már az eredetük is olyan, hogy csak az adott nemzetnél találhatóak meg. Ilyen például a magyarok Szent Koronája vagy a rabonbánok, vagyis a székely kormányzók áldozati pohara.
A szakrális tárgyak eredete nem mindig ismert. A székelyek féltett kincse egy messzi múltból származó áldozati kehely vagy pohár. Legutóbb a 2006-os ditrói nagygyűlésen kapott szerepet, ahol minden széki elnök (székely székek) nyilvánosan szájához emelhette a poharat, egy korty bort ihatott belőle, ezzel bizonyítva elkötelezettségét a helyszínen megfogalmazott követelések mellett. Már Ditró előtt főszerepet kapott a kehely a 2004-es pünkösdi misén, Csíksomlyón. Az ősi Mária-kegyhely, a korábbi Babba Mária-kultusz helye a legalkalmasabb a kehely ünnepélyes felmutatására, hiszen Csíksomlyó az utóbbi évtizedekben a nemzeti egység szimbóluma lett.
A legenda szerint a kehely keletről származik, ahol a legnagyobb szkíta királyok is használták. A pohár a hatalom jelképe, és Orbán Balázs szerint a középkorban utoljára 1412-ben szerepelt nyilvánosan, amikor a Csíkban körutat tevő Stibor erdélyi vajda jelenlétében Sándor Pétert a székelyek és a csángók ispánjává választották. A Székely Krónika írásakor (1533) még megvolt az a domb Tapolca és Csomortán között, ahol az összegyűlt nép ősi szokás szerint pajzsra emelte választott vezetőjét.
Orbán Balázs a Székelyföldről írt munkájában foglalkozott a kehellyel. Felépítéséről azt jegyezte meg, hogy felső része kókuszdió, ami a kora miatt teljesen megfeketedett. Öblébe félkupányinál valamivel kevesebb folyadék fér. Az egész kehely magassága hét és fél hüvelyk; a diót felül fél hüvelyk szélességű ezüstlemez szegélyezi növény véséssel, kidülledésére hajlott alsó részén pedig szép csipkézettel. Orbán Balázs véleménye a kehelyről az, hogy felső része a rabonbánok korából való székely áldozópohárból maradt meg, mostani talpát pedig a régi, megromlott talp helyett a XV. században készítették. A talpon lévő írást – „Sándor Péter 1412” – valamelyik Sándor családbeli leszármazott vésette bele a Székely Krónika alapján.
Az áldozati kelyhet Budvárban a rabonbánok székhelyén tartották, és a nemzetgyűléseket a kehelyből történő áldomás előzte meg. A rabonbánok ősi székely világi és vallási vezetők voltak. Amikor Árpád vezér a Kárpát-medencéhez érkezett népével, a már ott élő székelyek követeket küldtek eléjük, és a szövetség szerint a főrabonbán átvette a magyar törvényeket. Árpád új főrabonbánnak Apoldot, Zandirhám fiát ajánlotta. Apold az áldozati kelyhet Csíkvacsárcsiba vitte, majd ismét visszakerült Budvárba. Szent István a székely nemzetet a magyar koronához csatolta, és megszüntetett minden „pogány” áldozatot.
A vallási harcok után I. Béla király eltörölte a rabonbán címet, helyébe a székelyek főispánja cím került. A pohár a harcokban nem tűnt el, ivott belőle László herceg is, a későbbi király. A második világháború alatt Sándor István és Sándor Béla az akkori győri püspök, Apor Vilmos segítségével a pannonhalmi apátságban rejtette el. Aztán 1979-ben Sándor István Botka Lajos plébános segítségével a győri püspöki várban talált rá.