Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona, Horthy Istvánné hosszú életéből öt év adatott a magyar történelem legközepén élni. Ebből két csodaév, házasság a kormányzó idősebb fiával (később helyettesével), és még három a nemzet özvegyeként. És ennyi elég volt ahhoz, hogy nyomot hagyjon a magyar történelmi emlékezetben.

Az utóbbi húsz évnek nem sok olyan könyvsikere volt, mint Horthy Istvánné 2001-ben megjelent Becsület és kötelesség című önéletírása. A kiadó nem győzte nyomatni az újabb és újabb kiadásokat, a vevők sorba álltak, hogy hozzájuthassanak a páratlan dokumentumhoz. Amelyből megismertek egy rendkívül rokonszenves magyar arisztokratát, és közeli bepillantást nyertek Horthy Miklós kormányzó életébe, megtudhatták, hogy az államfő döntései mögött milyen megfontolások húzódtak.

Maga Horthy Istvánné csekély szerepet vállalt a történelem alakításában, de az a szerep feltétlenül tiszteletre méltó. A kormányzó az utolsó években rendszeresen kikérte a véleményét, kisebb diplomáciai feladatokat bízott rá. Az ifjú özvegynek meghatározó szerepe volt abban, hogy a német megszállást követően a kormányzónak sikerült kitörnie a politikai bénultságból, és a budapesti gettó katonai erővel való megvédésével sikerült kétszázezer lelket megmentenie a pusztulástól. És nem rajta múlt, hogy – noha személyes szerepet vállalt az akció végrehajtásában – a kiugrási kísérlet kudarcba fulladt, a tábornoki kar magára hagyta az idős államfőt, tehetetlenségével utat nyitva a nyilas uralom számára.

Horthy Istvánné, noha semmit sem vétett a nemzet ellen, a második világháború után emigrációba kényszerült, és hűségesen szolgálta apósát, Horthy Miklóst. De Magyarországról soha egy rossz szót nem lehetett hallani tőle. Akkor sem, amikor végre ismét megnyílt a hazatérés lehetősége. Minden évben heteket töltött itthon, lakást tartott fenn Budapesten, szobát a kenderesi kastélyban, részt vett társadalmi eseményeken, fogadta tisztelőit, interjúkat adott – de soha nem szállt vitába sem a múlt, sem a jelen eszméivel.

Nem csupán a származás, de a szellem arisztokratájaként is élte hosszú életét, amelyből ugyan csak egy történelmi pillanat jutott a nemzet szolgálatára, de amely teljes egésszé lett így is.

Bencsik Gábor