– Nekünk megvan még a lelkünk, és ez a legnagyobb fegyverünk – mondta Bayer Zsolt publicista a Margit híd budai hídfőjénél összegyűlt tömegnek, mielőtt a Békemenet elindult a Hősök tere, a központi állami ünnepség helyszínének irányába.
Ekkor már közel százezres tömeg gyűlt össze a II. kerületi Bem téren, a Bem rakparton és a híd budai oldalán, sokan zászlókkal, mások lakóhelyük nevét tartalmazó, vagy a kormány melletti kiállást tanúsító táblákkal sorakoztak fel a menetet felvezető korabeli Csepel teherautó mögött.
Indulás előtt valamennyi szervező szólt az egybegyűltekhez. Csizmadia László arra hívta fel a figyelmet, hogy „civil kurázsival üzenjük meg Európának, semmit rólunk nélkülünk”, Széles Gábor pedig arról beszélt, nagyon fontos annak bizonyítása, hogy „az ország nem vált a csürhék országává”, utalva a közelmúltbéli, szobordöntős ellenzéki tüntetésre. Bencsik András azt mondta, a Békemenet ezúttal is arról szól, hogy a résztvevők a szeretet és az összefogás erejével, valamint méltósággal válaszolnak a demokráciát ért támadásokra.
– Ezzel nyertünk 2010-ben, és ezzel fogunk nyerni 2014-ben is! – mondta lapunk főszerkesztője.
Utolsóként Fricz Tamás közös éneklésre ösztönözte a résztvevőket: Juhász Ferenc Himnusztöredék című művének megzenésített változatát adta elő a közönség segítségével.
Arra minden felszólaló kitért, hogy az előzetes információk szerint provokátorok akarják megzavarni az eseményt, és megkértek mindenkit: semmiképpen ne reagáljanak az ellentüntetők tetteire, csak fényképet, videót készítsenek a rendbontókról. Végül mindössze egyetlen próbálkozás akadt, a Podmaniczky utcánál gyűlt össze néhány fiatal, ám a Békemenet felvonulói tartották magukat az első sorban kifeszített molinó szövegéhez: „Aki agresszív, fél. Mi nem félünk.” Így aztán ez a gyenge ellenzéki akció megválaszolatlan maradt.
A résztvevők számát illetően számtalan adat látott napvilágot. A hivatalos becslés nagyjából félmillió emberről szól. Ami tény: amikor a menet eleje a Jászai Mari tér és a Nyugati tér között, a Visegrádi utcánál tartott, a szervezőket telefonon arról értesítették, hogy a megmozdulás utolsó résztvevői akkor hagyták el a Bem teret. A két helyszín között nagyjából másfél kilométernyi a távolság.
A már induláskor is népes tömeg egyébként a Hősök teréig többszörösére duzzadt, hiszen az útvonal teljes hosszában álltak szimpatizánsok a járdán, akik aztán csatlakoztak a menethez. Néhány ponton, mint a Jászai Mari tér, a Nyugati tér vagy az Oktogon, különösen sokan gyűltek össze. A Budáról délután kettő órakor induló tömeg békés, méltóságteljes vonulás után háromnegyed négy körül ért a Hősök terére – érintve a Terror Házát is, ahol sokan elhelyezték az emlékezés mécseseit –, hogy a résztvevők meghallgassák Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédét.
A szeretet és összefogás ereje ismét győzött.
(bándy)
Egymással marakodtak
Nagyjából tízezer ember gyűlt össze múlt szerdán a Műegyetem rakparton, a kisebb-nagyobb baloldali-liberális ellenzéki szervezetek közös rendezvényén. A tüntetésen Bajnai Gordontól Bokros Lajoson át Mesterházy Attiláig a különböző pártok, mozgalmak vezetői mondtak beszédet. Bár az esemény eredetileg arról szólt volna, hogy a baloldal megmutassa egységét, éppen azt sikerült bebizonyítani, milyen nagy a széttagoltság.
Több szónok, így Kuncze Gábor, Fodor Gábor és különösen Gyurcsány Ferenc élesen bírálta a hivatalosan előző nap aláírt MSZP–Együtt-paktumot, míg az utolsóként felszólaló Mesterházy Attilába a Demokratikus Koalíció hívei szervezettnek tűnő akcióval belefojtották a szót. A DK-sok az MSZP-elnök beszédének elején és végén is hangos „Összefogást! Összefogást!” skandálással és szórványos füttyszóval jelezték: szerintük hiba csak két szervezetre szűkíteni az együttműködő szervezetek körét. A már a színpadon is feldúltnak látszó Mesterházy a kellemetlen incidens hatására közölte, pártja lezártnak tekinti a tárgyalásokat a DK-val.
