A természet alapvetően konzervatív
Noha a bal- és liberális oldal megpróbálja kisajátítani a zöldügyeket, a környezetvédelem, pontosabban a teremtett természet védelme valójában nagyon is konzervatív érték. Ezt nem szabad elfelejteni Magyarországon sem, ahol éppen a kommunizmus okozta a legnagyobb természetpusztítást – állítja Békés Márton történész-politológus, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.
– Ön szerint van klímaváltozás? Ha igen, mi okozza?
– A Föld klimatikus viszonyai természetszerűleg változnak, aki ezt megkérdőjelezi, az vagy nem ismeri a természet rendjét, vagy nem vesz róluk tudomást. A Föld bonyolult bioszférája, amelynek a klíma meghatározó része, folyton átalakulóban van: ez a földi élet rendje, alapja és törvénye. Fajok halnak ki, születnek meg és módosulnak, minden mindennel összefügg. Ha felidézzük Bruegel XVI. századi németalföldi festményeit, akkor azt látjuk, hogy a mérsékelt éghajlatú hollandiai tájat kemény fagyok sújtják, de ismeretes Mátyás király koronázásának története is, akinek fejét a Duna jegén illették a fejékszerrel. A klíma változásának kiváltó okai között biztosan szerepet játszik az ember tevékenysége, de ennek mértékét nehéz a földgolyó dőlésszögének változása, a Nap befolyása, a kozmikus sugárzás, az állati és vulkanikus tevékenység, valamint az óceánok viselkedése által kiváltott hatásokhoz viszonyítani. A klímaváltozás nemcsak átlaghőmérséklet-emelkedéshez vezet, hanem a flóra és a fauna – egymásra is ható – komplex átalakulásához, az élőhelyek megváltozásához, elsivatagosodáshoz és jégolvadáshoz is.
– Mára a klímaváltozás elleni harc, de a klímaváltozás tagadása is globális biznisszé vált, a narratívákat pedig lobbicsoportok alakítják mindkét oldalon. Emellett a különböző események, mint az Amazonast sújtó tűzvész is, ideológiai harcok terepévé váltak. Honnan tudhatja egy laikus, hogy valójában mi történik környezeti és klímafronton?
– Az összetett okok tudományos kutatása folyamatban van, megértésük pedig nem lehet napi politikai csatározások martaléka. Erre mondta Richard Weaver konzervatív gondolkodó, hogy „a természetben olyan rend jelenik meg, amely már a mi időnk előtt jelen volt, és amely ellenszegül a teljes megismerésre irányuló igyekezetünknek. Bajos következményekkel járhat egy olyan gépezetbe való beavatkozás, melynek sem teljes tervrajzát, sem célját nem ismerjük”. A Greta Thunberg mögött álló zöldenergia-lobbi és skandináv–amerikai liberális nyomásgyakorló csoportok, amelyek egymással szoros kapcsolatban állnak, akárcsak az ALDE pártcsalád és a Monsanto multinacionális nagyvállalat, tévútra vezetik ezt a fontos kérdést, amire a legutóbbi európai parlamenti választás rátett még egy lapáttal. Idehaza például akadt bukott ellenzéki jelölt, aki kijelentette, hogy a hazai jobboldal egyenesen „klímabűnöző”. Jó, ha tudjuk: Magyarország globális felmelegedéshez való hozzájárulása, amely egyébként egy nyomon követhetetlen és absztrakt számításon alapul, mindössze egy ezrelék. Valójában az történik, hogy a globális politikai-gazdasági csoportok próbálják meg a világkapitalizmust észrevétlenül, „humánusan” átsegíteni következő, „zöld” szakaszába. Ennek érdekében mindent belecsomagolnak a „klímaharc” narratívájába. A klímaváltozás tagadása ugyanakkor nem nevezhető felelős, pláne nem konzervatív felfogásnak; az őserdők – bármilyen okból való – pusztulásáról Ernst Jünger mondása jut eszembe, aki szerint „a vadon kiirtása kéz a kézben jár a szabadság elrablásával”. Az erdőket, mezőket, vizeket, hegyeket és az ott élőket nem azért kell megőrizni, mert kollektív neurózist keltő aktivisták ránk parancsolnak, vagy mert az embernek így kényelmes, pláne így éri meg, hanem azért, mert a Teremtés könyvében ez áll: „fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze”.
– A magyar konzervatív oldalon terjedő elképzelés szerint a klímaváltozás ügye valójában arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a migrációról. Valóban összefügg e kettő? Számos, migrációt kiváltó konfliktus Afganisztántól Szírián át a Száhel-övezetig éppen a klímaváltozásnak írható a számlájára, illetve annak, hogy a gyenge kormányok nem tudták kezelni a hatásait.
– A klíma megváltozásának közvetlen mezőgazdasági és megélhetési, egészségügyi, vízellátási következményei tisztán láthatók. Ahol végigsöpört az arab tavasz (amit rendre iszlám tél követett), az a Földnek az az Európához vészesen közel eső része, ahol a felmérések szerint 2040-ig a vízmennyiség nyolcvan százaléknál is nagyobb mértékben fog csökkenni. Vegyük ehhez hozzá a demográfiai adatokat, melyek szerint a Marokkótól Afganisztánig terjedő, úgynevezett zöld félhold népessége 1955 és 2018 között átlagosan 450 százalékkal (!) nőtt. A helyzetet súlyosbítja, hogy egyfelől a fiatal férfiak népességen belüli túlsúlya szó szerint robbanáshoz vezetett, másfelől a térség vallási-felekezeti és törzsi-nemzetiségi ellentéteit tetézi a szunnita–síita és szekuláris–fundamentalista ellentét, amelyet a versengő nagyhatalmak, az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, valamint a regionális bábjátékosok, Irán, Szaúd-Arábia, Törökország proxyháború formájában ki is használnak. A nemrég elhunyt Guillaume Faye szerint katasztrófakonvergencia alakul ki az egymást átható drámai változások, a gazdasági recesszió, nyersanyag- és vízhiány, terrorizmus, klímaváltozás által gerjesztett konfliktusok összekapcsolódásából. Ezt látjuk a Közel-Keleten. Korunk nemzetközi viszonyainak alaphangja a világméretű polgárháború, amelyhez ha közvetve is, de a klimatikus viszonyok változása alapvetően járul hozzá.
– Tegyük rendbe a fogalmakat. Mi a különbség a természetvédelem, a környezetvédelem és a klímaváltozás elleni küzdelem között?
– A klíma a természet része, amelyen belül definiálható a környezet is, mégpedig úgy, mint az ember számára hasznos(ított) természet. Miután a konzervativizmus a megőrzésben és továbbfejlesztésben érdekelt, ezért csak egyben, összefüggéseiben foghatja fel a valóságot, amelynek a természet meghatározó része. A konzervativizmus a sokszínűség, például a faji diverzitás, a növénytakaró változatossága, ha tetszik: a teremtett rend sokféleségének őrzője. Ebből következően az egyneműsítést, a globális megoldásokat és a pusztán gazdasági alternatívákat el kell utasítania. A nagy konzervatív etológust, Konrad Lorenzet idézem: az ember nem kívülálló, hanem részese a Föld ökoszisztémáit irányító törvényszerűségeknek. Vagyis ezek a törvények nem az embertől származnak.
– A mai európai politikai palettán a zöldpártok a liberális és szociális erőkhöz állnak közel. Ön viszont több helyen is írta, hogy a környezetvédelem valójában konzervatív érték, amit jogtalanul sajátított ki a liberális oldal. Mire alapozza az állítását?
– A természetvédelem és az ökológiai gondolkodás XIX. század végi kialakulásánál konzervatív teoretikusok bábáskodtak, például Ludwig Klages. Ők azt állították, hogy a természetvédelem egyben honvédelem. E gondolatmenetet olyanok folytatták, mint Oswald Spengler és Martin Heidegger. A jobboldal a természet megóvását egy magasabb rend integritásának védelmében teszi, míg a baloldal itt is örökké változtatna, egyenlősítene és univerzális megoldásokat kényszerítene az egymástól különböző problémákra. A zöld liberálisok, miközben fennen hangoztatják a környezet – nem a természet! – védelmét, az emberi természet alapját, vagyis a férfi és a nő funkcionális eltérését, egymást kiegészítő különbözőségét felszámolnák, és egyszerű technikai kérdésnek tekintenek minden környezeti problémát.
– A magyar konzervatív gondolkodástörténetben miként jelenik meg a környezet- és természetvédelem ügye?
– Magyarországon az iparosítás és a kapitalizmus nem okozott olyan mérhetetlen rombolást és természetkárosítást, mint Nyugat-Európában, így nálunk nem kellett kijelenteni olyan evidenciákat, mint Margaret Thatchernek, hogy semelyik nemzedéknek nincs joga kisajátítani a Földet, legfeljebb életre szóló haszonbérletünk van rá, kártérítési kötelezettséggel. Nálunk a túlnyomórészt mezőgazdaságból élő lakosság évszázadokon keresztül állandó, természetbarát, természetes konzervatív életmódot folytatott, így tudta azt, amit Herman Ottó így fogalmazott meg: „szeretettel kell közeledni mindnyájunk szülőanyjához, a természethez, mely alkotó, de romboló hatalmával is oktat, vezérel, hogy megtalálhasd a magad és családod kenyerét, hazád földjén boldogulásodat.” Itt, Magyarországon éppenséggel a kommunista tervgazdálkodás és a szovjet típusú iparosítás okozott hatalmas természeti károkat, amely ellen a jobboldal egyik hőse, Karátson Gábor emelte fel a szavát a rendszerváltoztatás idején. Ő úgy összegezte gondolatait, hogy Magyarországon a természetrombolók veresége magát a rendszert is magával rántotta.
– A környezetvédelem tehát lokális ügyként konzervatív érték. De mi a konzervatív válasz a határokon átívelő, nemzetközi fellépést igénylő problémákra?
– A nemzetközi megállapodásokra és főleg ezek betartatására szükség van. Ám e megállapodások csak akkor vezethetnek eredményre, ha a nemzetállamok közös akaratából születnek. A megoldások nagy része ráadásul nem globális, hanem helyi, hiszen adott földrajzi területhez és annak sajátosságaihoz, speciális jellemzőihez kötődik. Magyarország erdő borította területe az elmúlt száz évben megkétszereződött, és most az ország ötödére terjed ki. A természet alapvetően konzervatív, az erdő működését, esztétikáját tekintve pedig maga a jobboldaliság.