A természet szentélye
Átadták a fenékpusztai Kis-Balaton Látogatóközpontot, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park legújabb ökoturisztikai létesítményét. A projekt keretében már tavaly megújult a Diás-szigeten található Fekete István Emlékhely, a most megnyitott központ pedig játékos formában mutatja be a tájegység értékeit.
Az 1951 óta természetvédelmi oltalom alatt álló Kis-Balaton fokozottan védett terület, legnagyobb része csak szervezett csoportokban látogatható, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság (BFNPI) szakembereinek vezetésével. A térség önálló turisztikai célpont, főként a Keszthelyen, Hévízen és Zalakaroson pihenő turisták számára. Az október elején átadott Kis-Balaton Látogatóközpont Európa hatodik legnagyobb összefüggő nádasának páratlan élővilágát mutatja be, azét a lápvidékét, ahol egykor Matula bácsi volt az úr.
A Diás-sziget rejtélye
Az interaktív attrakciók mellett a látogatóközpont szárazföldi és vízi túrák kiindulópontja. Az egyik legnépszerűbb szakvezetéses barangolás a Diás-szigetre vezet, amely a Fekete István Emlékhely mellett az író Tüskevár című ifjúsági regényéből megismert Matula-kunyhónak is otthont ad.
A hétköznap kora délutáni időpont ellenére gyorsan megtelik a 12 személyes golfautó, ezzel indulunk a nemzetközi egyezménnyel is védett vizes élőhelyre. Utunkat a vidék patakjainak és csatornáinak vizét összegyűjtő Egyesített-övcsatorna kíséri, amely a Kis-Balatonon keresztül a magyar tengert tápláló Zalába folyik. A csatornán az éppen most virágzó fehér tündérrózsa és sárga vízitök ringatózik.
Utunkat a Zala mentén gyalog folytatjuk, közel a folyó balatoni torkolatához. A nádrengeteg szűrte, lassan áramló, barnászöldbe forduló lápi víz mocsaras-vadregényes vidéken kanyarog a berekben.
Pár perc séta után érkezünk a Diás-szigetre, ahol óriási platánfán tanyázó levelibéka-kórus ad lármás koncertet, miközben bekukkantunk az eredeti hangulatát idéző, jóformán két szűk fekvőhelynyi Matula-kunyhóba. Fejes Éva ökológiai szakvezető elmeséli, hogy a XX. század közepéig valóban állt itt egy a mostanihoz hasonló, nádból készült halászkunyhó, amelyben rövidebb-hosszabb ideig többször is vendégeskedett az író Fekete István, aki az 50-es évek kíméletlen politikai üldöztetéseinek áldozataként talált lelki nyugalomra a titokzatos lápi vidéken.
Fekete István életműve előtt tiszteleg a róla elnevezett emlékház állandó kiállítása is, felvillantva regényeinek legkedvesebb helyszíneit. A köteteiből származó idézetek között a vidék sokszínű, több száz madárfajt felvonultató állatvilágát is megcsodálhatjuk. Köztük a jégmadarat, a nászruhás nagy kócsagot, a vörös gémet, bölömbikát, barna rétihéját, a nagy kárókatonát és a nádi tücsökmadarat is.
Nyisd ki, érintsd meg, pörgesd!
Visszaérkezve a látogatóközpontba, a kis-balatoni madárvilágot idéző élénk csicsergés fogad. A hangok különböző magassági szintekről érkeznek, hogy kicsik és nagyok egyaránt élvezhessék a természet különleges hangversenyét. Ahogy Fejes Éva fogalmaz, végre megvalósult az álmuk, hogy vendégeiket méltó térben tudják fogadni. A kiállítás pedig mindent összefoglal, ami a Kis-Balatonnal kapcsolatos: a tájtörténettől az élőhelyek sokféleségén át a változatos állatvilágig.
– Arra buzdítjuk a látogatót, hogy ő maga is váljon részévé a játékos kiállításnak. A látogatóközpont hatalmas ismeretanyagának modern feldolgozásával látványos bemutató jött létre. A Kis-Balatont madártávlatból ábrázoló virtuálisvalóság-sisakjainkat a Covid-járvány miatt sajnos egyelőre nem tudjuk használni, pedig a Zala torkolatvidékén tett képzeletbeli repülés élménye egyedülálló. Az interaktív bemutató során terepasztalon ismerkedhetünk az emberi beavatkozás nyomát viselő Balaton átalakításának százéves múltjával. Szimulátor segítségével akár rögtönzött kémiai vagy biológiai vízvizsgálatot is végezhetünk kedvünk szerint, de mindent megtudhatunk népszerű mesefiguránk, a vízipók-csodapók vagy hivatalos nevén a búvárpók életéről is.
Fejes Éva elmondja: nagy meglepetésükre a komplexum építésekor számos Árpád-kori lelet került elő a föld mélyéből. A látogatóközpont e régészeti emlékeket is bemutatja.
A hajnal szárnyai
Az interaktív bemutató a tájba illeszkedő épület zöld füves tetején kialakított tanösvénnyel folytatódik. Az intézmény geotermikus energiával és napelemparkkal működik, de csatlakozik hozzá egy biológiai szennyvíztisztító rendszer is.
– Nap mint nap tapasztaljuk, hogy egyre növekszik az igény a minket körülölelő természet megismerésére. Ha az emberek autentikus környezetben jutnak hiteles információhoz, megértik, miért kell ezekre az értékekre vigyázni – hangsúlyozza a BFNPI szakembere, miközben a moziterembe invitál bennünket, hogy együtt nézzük meg A hajnal szárnyai című Bárány László-filmet. A Fekete István gondolatai alapján összeállított személyes hangvételű természetfilm lírai felvételein keresztül valóban közel érezzük magunkhoz az évszakok örökös körforgásában megújuló lápi vidéket. A zsákmányát kereső, nyúlánk testű fiatal rókát, a hold világította folyón átúszó, méltóságteljesen vonuló szarvasokat, a vízben ezüstösen csillanó halra lecsapó szürke gémet és a nádasban nyelvét nyújtogató siklót.
„Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott” – sugallja a film az oltalmunkra szoruló természetről, Fekete István Tüskevár című regénye nyomán.
A Tüskevár írója
Az idén ötven éve elhunyt író, Fekete István legnépszerűbb regényei, a Tüskevár és a Téli berek a Kis-Balatonon játszódnak. Az „erdész-vadász irodalom” egyik legismertebb hazai művelőjének munkáit sok millió példányban adták és adják ki Magyarországon és külföldön egyaránt.
A gazdatisztként országos hírnevet szerzett kezdő író első munkáit a madarak vonulásáról és a vadászetikáról tette közzé a Nimród szaklapban. Karrierje ígéretesen indult, novellái és regényei országos pályázatokon nyertek első díjat, tagjai közé választotta a korabeli irodalmi ízlés legfőbb alakítója, a Kisfaludy Társaság, Gárdonyi Gézával és Krúdy Gyulával az élén.
1946 tavaszán azonban a szépreményű író tiltólistára került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írott művei miatt. A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta, az Andrássy út 60. alatt elszenvedett kínzások során egyik szemére örökre elveszítette látását, és szétverték a veséjét is. Életét annak a két járókelőnek köszönhette, akik a fővárosi János-kórház előtt rátaláltak, miután a politikai rendőrség kidobta egy katonai járműből.
Az 50-es években egyházi folyóiratokban publikált, könyveit nem adták ki, a Magyar Írók Szövetsége is kizárta soraiból, lényegében az ifjúsági regények világába menekült. Irodalmi száműzetése a 60-as években ért véget.
Az üldöztetés családját sem kímélte: lánya, aki apáca lett, 1949-ben Ausztriába emigrált, míg fia az 1956-os szerepvállalása miatti retorziók elől vándorolt ki Kanadába.
