– Az utóbbi hónapokban szokatlanul sok szó esett az ORTT-ről. Minek tulajdonítja ezt?

– Az ORTT-t természetszerűleg állandóan érik a bírálatok, mert az alapfeladatai közé tartozik a kiegyensúlyozottság fölötti őrködés, és ez szükségszerűen – politikai természetű – elégedetlenséggel jár. Ez a testület nem az a hely, ahol közmegelégedésre lehet dolgozni. A másik ok az, hogy a médiatörvényt nagyon sok tekintetben meghaladta az idő. És persze azt sem hallgathatom el, hogy olykor hibázunk is, ezt a bíróságok döntése, illetve az élet később bebizonyítja. Talán a mecenatúra kapcsán jobbak a visszhangok, de itt is érik támadások az ORTT-t.

– A hibákra a legutóbbi példa, amikor a Magyar Rádiót egy rossz idézet alapján marasztalták el. A valós, „Tűzzük ki mindannyian a nemzeti szalagot” idézet helyett a „Viseljük kokárdáinkat az országgyűlési választások végéig!” felszólítás alapján hoztak döntést.

– Valóban, itt a bíróság megállapította, hogy hibáztunk. Az is igaz, hogy ez még a hivatalba lépésem előtt, egy évvel ezelőtt történt. Itt tévedett az ORTT, ugyanis két nagyon hasonló idézet hangzott el és összekeverték őket. Nem az történt tehát, hogy szándékosan meghamisították az ominózus mondatot, egyszerűen a dátumokat és kódszámokat cserélték össze a két anyagban.

– A másik mondat, ami arra szólított fel, hogy hordjuk kokárdáinkat a választások végéig, hol volt hallható? Mert erről eddig senki sem beszélt.

– Szintén a Magyar Rádióban, egy másik időpontban. De hogy pontosan mikor, milyen környezetben, azt nem tudom megmondani. Vagy közérdekű közleményként, vagy politikai hirdetésként szerepelt.

– A Jobbik Magyarországért Mozgalom feljelentést tett ezzel kapcsolatban ismeretlen tettes ellen, közokirat-hamisítás miatt. Ezt jogosnak tartja?

– Szabad országban élünk, mindenkinek szíve joga bírósághoz fordulni. De még egyszer hangsúlyozom, nem közokirat-hamisítás történt, hanem egyszerű tévedés. Ezt bizonyítani lehet.

– A Jobbik azt állítja, hogy legalább négy tisztviselőnek látnia kellett a beadványt, így észre kellett volna venni, ha csak hiba történt.

– Ez ebben a formában nem igaz. Nagyon sok megkeresés érkezik hozzánk, így szinte törvényszerű, hogy a feladattal megbízott személy néha hibázik. Mivel mindenkinek van meghatározott munkaköre – a monitoringot végző személy nem szól bele a jogászok munkájába, és a jogásznak sem feladata, hogy a dátumokat, kódszámokat ellenőrizze -, így maradhatott észrevétlen egy ilyen tévedés.

– Egy ilyen nagyobb hibának házon belül lehet következménye?

– Egy-egy figyelmetlenséget nem követ komolyabb retorzió, ám természetesen, ha valaki rendszeresen hibázik, akkor felelősségre vonjuk.

– A Freedom House legutóbbi jelentésében kitért arra, hogy az ORTT „illegálisan befolyásolja” a Magyar Rádióban folyó szerkesztői munkát. Megalapozottnak tartja ezt kritikát?

– Olvastam a jelentést, és amikor megvizsgáltam az ügyet, kiderült, hogy ez a kritika a 2002. január 1. és december 31. közötti időszakra vonatkozik, ekkor pedig még nem én voltam az elnök. A Freedom House jelentései egyébként fontos dokumentumok, megállapításaikat mindig végig kell gondolni. Ennek kapcsán például utánanéztem, hányszor marasztalta el az utóbbi időben a testület a Magyar Rádiót. Nos, ritkán kellett döntést hozni a közrádió ellen. A rádió adásideje többszöröse a kereskedelmi médiumokénak, ennek fényében rendkívül pozitív, hogy mégis kevesebbszer kell elmarasztalni. Az is igaz ugyanakkor, hogy a közmédiumokkal szembeni határozatok mindig nagyobb figyelmet kapnak, mintha a kereskedelmi médiumok ellen hozunk döntést. A rádió kapcsán még azt is el kell mondanom, hogy az elmarasztalások szinte egytől egyig apró-cseprő ügyek miatt születtek.

– Ha továbbfűzzük az ön gondolatait, akár az is kijelenthető, hogy alaptalanok a rádiót ért támadások? Hiszen az utóbbi időben több nyilatkozatban is azt állították egyes csoportok, hogy a Magyar Rádió jelenlegi vezetősége rendszeresen megsérti a törvényeket.

– Úgy gondolom, hogy ez egy politikai vita. Mindenkinek lehetősége van véleményt alkotni, ezek a politikai csatározások viszont nem befolyásolhatják az ORTT működését. Ha valamit a bírálók csatájából kiemelhetnék – de ez hangsúlyozottan a magánvéleményem -, az az, hogy a közéletben is durvult a hangnem, és ugyanez érezhető bizonyos politikai műsorokban is. Az a véleményem, hogy a durvuló hangnem miatt kialakuló vita csak hasznos lehet. De még egyszer mondom, minket nem lehet befolyásolni ilyen közleményekkel.

– A legtöbb politikai támadás a Vasárnapi Újságot éri. Amikor durvuló hangnemről beszélt, akkor erre a műsorra gondolt? Mi a magánvéleménye a Vasárnapi Újságról?

– Azt már megtanultam, hogy vigyázni kell a véleményalkotással, ha az ember egy ilyen testületet vezet. Annyit azért elmondhatok, hogy amikor elindult ez a műsor, határozottan a magyar történelmen keresztül közelítette meg az eseményeket, és itt sok olyan dolgot is el lehetett mondani, ami máshol a rendszerváltozás környékén nem hangozhatott el. A Vasárnapi Újságnak tehát fontos szerepe volt a rendszerváltozásban, mert segített megérteni a folyamatot a rádióhallgatók számára. Az elmúlt években viszont ez a típusú véleményalkotás már nem eladható, és emiatt az érezhető, hogy a Vasárnapi Újság készítői mindig igyekeznek nagyon hangzatos, máshol nem nagyon hallható kijelentéseket, megállapításokat tenni. Ha viszont ezzel együtt a gyűlölködő hangnem is megjelenhet egy közszolgálati adón, akkor az ellen igenis tenni kell.

– Azt tudja, hogy az elmúlt két esztendőben hány elmarasztaló határozat született a Vasárnapi Újság ellen?

– Pontosan nem, de szerintem nem sok.

– 2001 augusztusa óta egyszer sem marasztalták el jogerősen ezt a magazinműsort.

– Bár nem néztem utána, de elhiszem, hogy így van. Amióta az ORTT elnöke vagyok, azóta tényleg nem született jogerős határozat, és arra is volt példa, hogy egy, a rádió számára hátrányos panaszbizottsági döntést a testület megváltoztatott, mert nem volt megalapozott.

– Úgy tudjuk, a közelmúltban kapott egy nagyon rövid levelet, aminek az volt a lényege, hogy vagy eltiltják Lovas Istvánt a mikrofontól, vagy Kondor Katalin rádióelnököt kell elmozdítani a helyéről.

– Nagyon sok panasz érkezik a Vasárnapi Újság ellen, de ilyen levelet nem kaptam. Egy olyan bejelentés viszont érkezett hozzánk, aminek következtében átfogó, úgynevezett monitoringvizsgálatot indítottunk a Vasárnapi Újságnál.

– Ennek mikor lesz eredménye?

– Ezt egyelőre nem lehet megmondani, valamikor az ősz folyamán.

– Míg az egyik oldalról a Vasárnapi Újságot, a másikról az egyik kereskedelmi csatornán futó Heti Hetest éri sok támadás. Ezzel a műsorral kapcsolatban terveznek monitoringvizsgálatot?

– Diplomatikusan válaszolnék: nagyon sok felkérés érkezik hozzánk, és a jövőben több hasonló vizsgálat is elkezdődhet.

– A Heti Hetest egyébként sok esetben kellett már elmarasztalniuk?

– Ennek sem néztem utána, de véleményem szerint nem. Nagyon vigyázunk arra, hogy politikai színezetű vélemények alapján ne ítéljünk meg általánosságban bizonyos műsorokat, csak a törvények betartására ügyeljünk.

– A beszélgetés elején említette a mecenatúrát. A Klub Rádió támogatásával kapcsolatban is érték önöket bírálatok. Ezeket jogosnak tartja?

– Ez egy érdekes, örökzöld téma. Az egyik legsikeresebb támogatási programunk az úgynevezett HSM, amiről még az előző vezetés hozott határozatot, de én sem döntöttem volna másképp. A HSM a hír-, sport- és magazinműsor-támogatás rövidítése, és a helyi tartalommal bíró adásokat segítjük ezen keresztül. Fontos, hogy mi úgy ítéljük oda a pályázati összegeket, hogy a műsorokban nem kell megemlíteni a támogatás tényét és forrását, ezáltal nem hirdetésről, szponzorációról van szó, hanem klasszikus mecenatúráról. Nemcsak a Klub Rádiót támogatjuk egyébként, ez az adó az összesen mintegy 320 millió forintból 9,6 milliót kapott. Megemlíteném például az InfoRádiót, amelynek ennél többet, 10,3 millió forintot ítéltünk oda. Nem tartom szerencsésnek tehát, ha valaki e támogatások alapján az ORTT politikai hovatartozásáról alkot véleményt. Ezek a pályázatok egyébként nem titkosak, idén júniusban a teljes támogatotti listát eljuttattuk az MTI-hez.

– Jogszerű ez a program? Mert a médiatörvény 18. paragrafusának 5. bekezdése azt mondja ki: „Hírműsorok és időszerű eseményekkel foglalkozó műsorok nem támogathatók”.

– Szerintem az olvasók többsége sem jogász, és én sem vagyok az. De természetesen megkérdeztük jogi szakértők véleményét ebben az ügyben, és szerintük, mivel nem kereskedelmi jellegű szponzorációról van szó, jogilag nem támadható a műsorok támogatása. Ám ha bárki úgy gondolja, hogy ő is jogi vizsgálatot kér ebben az ügyben, állunk elébe. Programunk nem más, mint a szabályokat megsértő médiumok megsarcolásából befolyt összeg közcélokra való visszaforgatása.

– Ha már a pénznél tartunk: az ön véleménye szerint jó a médiafinanszírozás jelenlegi rendszere?

– Nem. Az a támogatási rendszer, amit máig sem sikerült megnyugtatóan megváltoztatni, arra az illúzióra támaszkodott, hogy az üzemben tartási díjakból el lehet tartani a közszolgálati médiumokat, ez pedig nem igaz. Így azt mondhatjuk, hogy ez egy szegény ország szegény közszolgálata.

– Sokan fogalmaztak meg olyan véleményt, hogy az üzemben tartási díj átvállalása a kormány részéről növeli a politikai befolyásolás esélyét. Egyetért ezzel?

– Ez teljesen igaz, azzal az egyetlen megszorítással, hogy el lehet képzelni egy olyan rendszert is, ahol konszenzusos megegyezés születik a közmédiumok normatív támogatásáról. Ám ehhez széles körű megállapodásra van szükség.

– Amikor májusban hivatalba lépett, éppen a médiakuratóriumok megválasztása okán támadták az ORTT-t, most pedig a rádió miatt. Ezeknek az eseteknek a következtében változott a véleménye valamivel kapcsolatban?

– Már akkor is két fontos témakörrel kapcsolatban fogalmaztam meg kritikát. Az egyik az előbb vesézett finanszírozási rendszer volt. Ezzel kapcsolatban például meg kell vizsgálni, hogy a kereskedelmi médiumok hogyan járulhatnak hozzá a közszolgálati sajtóorgánumok működéséhez. A másik fontos teendő, hogy a közmédiumok irányítási rendszerét alaposan át kell gondolni. A jelszó ebben az esetben a hatékonyság lenne. Ezzel együtt pedig az alkotó tevékenységet minden közszolgálati sajtóorgánum esetében gazdaságossá kell tenni, mert miközben a nyomtatott sajtóban mindennek pontos ára van, az elektronikus médiumokra ez még nem igaz, különösen a közszolgálatban. A tapasztalatokkal kapcsolatban annyit mondanék: még fokozottabban érzem, hogy olyan, mintha egy elefántcsonttoronyban dolgoznánk. Nem jó, hogy a munkamódszereink miatt ilyen elszigetelten tevékenykedünk, ezen feltétlenül változtatni kell. Konzultációkon, tapasztalatcseréken keresztül kell segítenünk azoknak, akik kapcsolatba kerülhetnek velünk, hogy ne lehessen például még egyszer olyan vita, mint a közmédiumok kuratóriumainak megválasztása, illetve a versenyben induló szervezetek elbírálása körül. Ezenkívül, mint utaltam rá, szükség lenne a médiatörvény konszenzusos módosítására, mert bizonyos esetekben még nekünk is el kell döntenünk, alkalmazzunk-e egyes szabályokat, mert azok az idő múlása, a technika fejlődése miatt szinte betarthatatlanok. Ebben a kérdésben, és sok más kérdésben is nemcsak politikai, hanem széles társadalmi vitára van szükség.