Németh Szilárd, Csepel polgármestere a Demokratának elmondta, a csepeli Fidesz–KDNP egyik legfontosabb választási ígérete az elszámoltatás volt.

– Van politikai, erkölcsi és jogi elszámoltatás. A politikai elszámoltatás az országos és az önkormányzati választásokon már megtörtént, amikor a jelenlegi vezetés kétharmados győzelmével a választópolgárok kinyilvánították a véleményüket, hogy véget akarnak vetni az elmúlt időszak visszaéléseinek. Hatalomra kerülvén igyekeztünk minden ügyet átvizsgálni, minden pénzcsapot elzárni, és teljesen megszüntetni a korrupciót. Az erkölcsi elszámoltatás lényege, hogy az adófizető csepelieknek tudniuk kell, mire folytak el a közpénzek, miért van a kerület ilyen nehéz helyzetben. De nem állhatunk meg a politikai és az erkölcsi elszámoltatásnál. Mintegy negyven korrupciógyanús ügyet vizsgáltunk, a feljelentéseket megtettük, az ügyek jelenleg nyomozati szakban vannak – mondta a polgármester, aki őszintén reméli, a bíróság vagyonelkobzásra, az elfolyt pénzek visszafizetésére kötelezi a bűnösöket.

Ábel Attila, Csepel alpolgármestere szerint a helyi MSZP mindenben másolta az országos MSZP-t. A piti lakásmutyitól kezdve a nagyobb volumenű fiktív útfelújításokon át, eljutva egészen a kettős gyilkosságig, rengeteg bűncselekmény és bűncselekménygyanús ügy történt.

– A csepeli szocialisták tizenhat éven át voltak hatalmon. Soha nem gondoltak arra, hogy valaha is elveszíthetik a választásokat, és egyszer eljön az az idő, amikor rajtuk kívül valaki más betekintést nyerhet az ügyleteikbe – mondja Ábel Attila, a könyv szerzője, aki szerint Deme Gábor életútja jól példázza, mennyire magabiztosak voltak a szocialista politikusok.

– Deme Gábor a szocialista pártnak köszönheti, hogy a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola igazgatójává választották. Korábbi munkahelyeiről zűrös ügyei miatt kellett távoznia, de mindig egy szinttel feljebb bukott. A párt védelme alatt állt, hozzászokott, hogy nem eshet bántódása, vagy ha le is bukik, akkor a párt majd elsimítja az ügyet – vezet be a vörös titkok világába Ábel Attila.

Az alpolgármester könyve felvázolja a csepeli kettős gyilkosság háttértörténetét, hogy milyen folyamatok vezettek a gyilkossághoz és bemutatja a szereplők kapcsolatrendszerét. Például nem elhanyagolható tény, hogy Deme Gábor helyettese Avarkeszi Dezső akkori igazságügyi államtitkár felesége volt.

Megtudhatjuk, hogyan lett a párt egyik reménységéből, a pufajkás nagypapa unokájából a csepeli kettős gyilkosság másodrendű vádlottja.

Vannak megválaszolatlan kérdések is, amelyekre talán a bíróság sem tud fényt deríteni, ezekből is remek összefoglalót olvashatunk a könyvben. Például: ki árulta el a tettesnek azt a döntő információt, hogy Takács József a gyilkosság reggelén nem tudott a rendőrségen feljelentést tenni az iskola visszás gazdasági ügyeiben és a dokumentumok még nála vannak? Avagy: Podolák György MSZP-s parlamenti képviselő miért hallgatott egy évig arról, hogy a gyilkosság előtt ő beszélt utoljára Deme Gáborral?

– A csepeli MSZP egészen a gyilkosságig masszív, átláthatatlan szervezet volt. Mi semmiről nem értesültünk, teljes mértékben el voltunk zárva mindentől. A gyilkosság után azonban annyira megroppantak, hogy a 2010-es választásokon a tizennégy körzetből tizenhármat mi nyertünk meg – mondja Ábel Attila, aki szerint az zajlott le Csepelen, ami országos szinten is, csak kicsiben.

Bár a kiadvány egyetlen budapesti kerület korrupciógyanús ügyeire koncentrál, cseppben a tenger jelleggel képet ad az országos szintű szociálliberális mutyi világáról. Országos botrány lett például abból, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a honvédség felső vezetői szolgálati lakásaikat a piaci ár töredékéért vásárolhatták meg, ezzel 750 millió forintos vagyonvesztést okozva a tárcának. Csepelen is történtek ilyen jellegű visszaélések, itt 40 millió forintos károkozással. A könyvben részletesen olvashatunk arról, hogy a csepeli MSZP egy szociális lakás átjátszásával hogyan erősítette meg kapcsolatait Császár Mihály csepeli rendőrkapitánnyal.

A szociálliberális kormányzás alatt országszerte bevett gyakorlat volt a csak számlákon és teljesítésigazolásokon létező beruházások alkalmazása. Ezek közül Csepelen a leggyakoribbak a fiktív út- és lakásfelújítások voltak. A gátlástalanságot jól jellemzi, hogy papíron még olyan utat is felújítottak, ami a valóságban nem is létezik. A gyanú szerint a fiktív útfelújításokkal összesen körülbelül nyolcvanmillió forintos kárt okoztak a kerületnek.

A kormányzati negyed a csepeli szocialistáknak is megtetszett, így Gyurcsány Ferenc grandiózus ötletét átültették Csepelre. A könyvből megtudjuk, úgy költöttek el 182 millió forintot a polgármesteri hivatal felújítására, hogy az elképzelésekből semmi nem valósult meg, sőt a felújítás még virtuálisan sem történt meg. Nemhogy a felújítás nem kezdődött el, de még tervdokumentációk sem készültek.

A csepeli mutyivilág nem állt meg a kerület határainál. A könyv részletes feltárja a galvániszapbotrány személy- és céghálózatát, ahol felbukkan Kunos Péter, az első jogerősen elítélt bankvezér neve is. A Főtáv Zrt. volt vezérigazgatója pedig a csepeli Rákóczi-lakópark visszás üzelmeibe bukott bele. Az ügyészség éppen a múlt héten emelt vádat az ügyben. A vádirat szerint Kovács Lajos 120 millió forint kárt okozott a Főtáv Zrt.-nek.

Külön fejezetek foglalkoznak a Csepel SC-vel és a Csepeli Munkásotthonnal. Megtudhatjuk, hogy Magyarország egyik legsikeresebb sportklubja, a jövőre századik fennállását ünneplő Csepel SC hogyan vált olyan offshore cégek zsákmányává, amelyeknek soha semmi közük nem volt a sporthoz.

– Az első pillanattól kezdve azon voltak, hogyan lehet a kerület központjában fekvő területre lakóparkot, plázát felhúzni. A Csepeli Munkásotthon a Csepel SC-hez hasonlóan alapítványi formában működik, de az offshore cégekbe való beolvadást sikerült elkerülnie. A fideszes vezetésű önkormányzat próbálta megszerezni az alapítvány alapítói jogait. A tíz cégből csak kettő maradt: a Siemens Zrt. és a Vasmű. A Siemens együttműködő volt az önkormányzattal, a Vasműtől viszont az az offshore cég vette meg az alapítói jogokat, amelyik a Csepel SC-t is – magyarázza a könyv szerzője, aki úgy látja, az offshore cég zsarolási szándékkal szerezte meg a Munkásotthon tulajdoni jogait, ugyanis csak azzal a feltétellel adják át az önkormányzatnak, ha megépíthetik a lakóparkot a Csepel SC helyére.

A Munkásotthonnal kapcsolatban még egy érdekes történetet olvashatunk. Mivel a Munkásotthonon kívül Csepelen nincs olyan intézmény, ahol nagyobb összejöveteleket, gyűléseket lehetne tartani, a Fidesz is ott bérelt helyet a rendezvényeinek. A könyvből kiderül, az MSZP-hez közelálló szervezetek, egyesületek ugyanazt a termet alkalmanként mennyivel kedvezőbben bérelhették ki, mint a Fidesz, vagy a jobboldali szervezetek.

– A csepeli MSZP évi kétmilliárd forintjába került a helyieknek – von mérleget az alpolgármester. – Egyéves működésünk során ugyanis kétmilliárd forintot tudtunk úgy megspórolni, hogy egyetlen intézményt sem zártunk be, sőt még új szolgáltatásokat is indítottunk – mondja Ábel Attila, aki a szocialisták pénzszórását két közérthető példával érzékelteti.

Az MSZP-s vezetés 280 ezer forintért szerzett be olyan számítógépeket, amit a fideszes vezetés megoldott hetvenezerből. A szocialisták százhetvenmillió forintot fizettek ki egy használhatatlan internetes portálért. A hatalomátvétel után a Fideszes vezetés félmillióért csináltatott egy újat.

– Az elmúlt egy évünk arra ment el, hogy elzárjuk a pénzcsapokat, rendbe tegyük a csőd szélén lévő önkormányzatot. Mert annyira kiürült a város kasszája, hogy a kettős gyilkosságban elhunytak síremlékére sem volt már pénz – panaszolja Ábel Attila.

Azonban a csepeli mutyivilág története ezzel a könyvvel sem teljes. A szerző zárásként megemlít még néhány ügyet, de csak felsorolás szinten. Elmondása szerint azért, mert ha ezeket is részletesen feltárja, a könyv több száz oldalas lett volna.

„Nem írtunk a csepeli MSZP pártirodájának 550 millió forintos titkáról” – olvasható az utószóban.

– Az MSZP-t kivéve nincsen olyan párt Budapesten, amelyiknek önálló, saját tulajdonban lévő pártirodái lennének a kerületben – válaszolja Ábel Attila, amikor erről kérdezzük. – A pénzügyi válság kellős közepén ingatlanokat vásároltak, amelyekre 550 millió forint jelzáloghitelt vettek fel. Megnéztük ezeknek az ingatlanoknak a tulajdoni lapjait. Az egyik pártiroda úgy került az MSZP tulajdonába, hogy az ingatlant előbb egy olyan cég vette meg, amelyik 600 millió forintos megrendeléseket kapott a csepeli önkormányzattól, majd továbbadta az MSZP-nek. Erős a gyanú, hogy így oldották meg a közpénzek áramoltását pártzsebekbe.

A képviselő-testület úgy döntött, hogy a kiadványt minden csepeli háztartásba eljuttatja. A harmincötezer példányban készült könyv összköltsége 6,7 millió forint volt. Ábel Attila szerint ennél szókimondóbb, tényekkel, dokumentumokkal igazolt összegzés még nem készült a 2010-es kormányváltás óta. Németh Szilárd szerint a könyv olvasmányos, közérthető stílusban tárja elénk, hogyan használták a szocialisták a közhatalmat saját egyéni gazdagodásukra, üzlet- és elvtársi érdekeik érvényesítésére.

Németh Szilárd minden parlamenti képviselőhöz eljutatott egy példányt, elmondása szerint azért, mert minden közéleti szereplőnek tisztában kell lennie azzal, milyen következményei lehetnek, ha valaki a korrupció útjára lép.

Németh Szilárd polgármester nyomatékosan mondta:

– Nagyon figyeltünk arra, nehogy alaptalanul vádoljunk bárkit is. Majd hozzátette, nem azért, mintha félnének az esetleg ellenük indítandó perektől. Sokkal fontosabbnak tartották, hogy minden betűjében hiteles könyv készüljön. Csepel vörös múltját egyszer és mindenkorra tisztázni kell.

Lass Gábor