Kedden jelent meg Kovács Ákos legújabb, Még egyszer című nagylemeze. Az énekes-dalszerzővel idei és jövő évi tervei mellett a zene szerepének megváltozásáról is beszélgettünk.– Azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy ez az az album, ami hangzásában leginkább hasonlít arra, mint amit elképzelt. Miben más a Még egyszer, mint a korábbi lemezek?

– Huszonhét éve dolgozom hangstúdiókban. Annak idején a Tom-Tom Stúdióban Dorozsmai Pétertől lestem el a stúdiómunka alapfogásait, egyszerűen úgy, hogy ültem mellette és néztem, hogyan dolgozik. Mióta saját stúdióm van, azóta arra törekszem, hogy az én dalaimnak is olyan hangzása legyen, mint amilyen színvonalat a kedvenc külföldi lemezeimnél megszoktam. Hiszen ha ma felteszek mondjuk egy 1994-es Tears for Fears-albumot, még most is elájulok, hogy szól. Ezekkel a felvételekkel versenyezni nem lehet, ám talán Fábry Sándortól hallottam, hogy „az utópiák létrehozásától tartózkodjunk, de ne mondjunk le róluk”. Úgyhogy új helyre vittem a stúdiót, ahol sikerült ideális akusztikai környezetet létrehozni, komoly eszközpark jött létre a stúdiózással töltött évek alatt, így feljebb tudtunk lépni egy-két szintet. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a hallgatóság jelentős része nem fog észrevenni markáns különbséget az előző lemezekhez képest, hiszen az emberek többsége mp3-formátumban, telefonról, füldugóval hallgat zenét, ráadásul utcai zajok mellett, számomra mégis szívmelengetően jól szól a Még egyszer hanganyaga.

– Ez a tizennyolcadik magyar nyelvű szólólemeze, s utalt arra, hogy egészen más most albumot készíteni, amikor kétezer eladott CD után jár az aranylemez, mint amikor még százezer korongot lehetett értékesíteni…

– A lemezeladási adatokból egyértelmű, de saját kamasz gyerekeimen is látom, hogy a mai fiatalok nem albumokat hallgatnak, hanem csak egyes dalokat, és nagy általánosságban a zene szerepe is más, mint az én kamaszkoromban. Annak idején majdhogynem vallásos áhítattal vártuk az új lemezeket, korlátozottan lehetett csak zenéhez jutni, emiatt nagyobb értéke is volt. Ma mindenki számára korlátlanul, lényegében ingyen, bármikor, bárhogy elérhető a zene, tehát értéke sincs.

– De lesz huszadik nagylemez is?

– Biztosan nem állíthatom. Anyagi indok nem szól a CD-kiadás mellett, de nagyon bízom benne, hogy lesz még olyan érdeklődő, aki áldoz az ilyen kiadványokra. Arra törekszem, hogy legyen.

– December 17-én a Papp László Sportarénában lép fel. Ez a turné zárása is?

– Az idei turné jól sikerült, hiszen az esedékes győri utolsó állomással együtt 170 ezer közelében jár a nézőszám, és az Arénába is szépen fogynak a belépők. Ahogy ez lenni szokott, ha egy műsor sikeres, akkor egy-egy fesztiválszervező már a következő évi eseményre is meghívja az embert ugyanoda, vagy egy általa szervezett másik helyszínre. Az biztos, hogy ha 2016-ban is lesznek is előadások, jóval kevesebb koncertet adunk majd, mint idén.

– A szintipopos vonal marad?

– 2016-ban még biztosan, aztán majd meglátjuk. Amióta a pályán vagyok, sosem szoktam egy stílusban túl sokáig megragadni, de hogy mikor jön el a váltás időpontja, az még a jövő zenéje. Terveim már vannak, körülbelül másfél-két évre előre látom, mit szeretnék csinálni, aztán majd kiderül, hogy ebből mit sikerül megvalósítani.

– Ahogy utalt is rá, eddigi pályafutására jellemzőek voltak az eltérő korszakok: hol zúzósabb, rockosabb hangszerelésű dalokat hallottunk inkább, az Andante-korszakban a dallamos, lágyabb hangzás volt jellemző, most visszatért a szintipop vonalhoz. A Még egyszer című albumon lassabb és pörgősebb dalok is vannak. A „mai Ákoshoz” melyik áll közelebb?

– A most megjelent albumon is van középtempós, himnikus szám, mint a Még egyszer vagy az Ugyanúgy, van terpeszállós rock, mint a Kedvesnővérek és a Kapuzárás, s van intimebb, finomabb, akusztikusabb dal, mint az Átölel vagy az Ez az a tánc, de mindegyik közel áll hozzám. A tartalomtól is függ, mi áll jól a dalnak, a Még egyszert például egy év alatt legalább négyszer-ötször átdolgoztuk Hauber Zsolttal, mire elnyerte mai, szerintem legjobb formáját.

– Klip készül még az albumhoz? Hiszen eddig három, illetve ha az Ébredj mellettem szöveges videóját is idevesszük, négy is megjelent ilyen formában is a lemez dalai közül.

– Olyan nagy költségvetésű klipet, mint amilyen az Igazánhoz készült, csak ritkán engedhet meg magának az ember, de a Még egyszer különleges, 360 fokos kameratechnikával rögzített képanyaga sem volt éppen egyszerű menet. Ugyanakkor van még legalább két olyan dal az albumon, ami klip után kiált, tehát nem elképzelhetetlen, hogy forgatunk klipeket a Még egyszer számaihoz.

Bándy Péter
(fotó: www.akos.hu)

A Még egyszer 360 fokos technikával készült klipje (asztali számítógépen a bal felső sarokban található nyilakkal lehet mozogni)