A DK-t liberálisnak, az EU és Soros elkötelezettjének tartja, de az MSZP és a Párbeszéd szövetségéről sincs sokkal jobb véleménye Thürmer Gyulának. A Magyar Munkáspárt elnöke a migráció ügyében teljesen egyetért Orbán Viktorral, ám szerinte sokkal többet kellene adni az embereknek annál, mint amennyit az elmúlt években kaptak a kormánytól. A posztját 29 éve betöltő politikussal arról is beszélgettünk, hogyan látja pártja és saját jövőjét.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

– Mit szólt, amikor január végén kiderült, hogy a Vajnai Attila vezette Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 együttműködési megállapodást kötött Karácsony Gergellyel?

– Arra gondoltam, hogy nagy baj lehet Karácsony Gergelyéknél. A Vajnai-féle társaság már csak abból él, hogy megpróbál odacsapódni valakikhez, hiszen a négy évvel ezelőtti választáson talán két egyéni jelöltjük volt, és néhány száz szavazatot kaptak, tehát nem oszt, nem szoroz…


– Karácsony Gergely és a Párbeszéd alapvetően liberálisként határozható meg. El tudná képzelni, hogy amennyiben megkeresik önt, összefog velük?

– Ahhoz meg kellene változtatni a szocialisták, illetve a Párbeszéddel alkotott választási szövetségük programját. Mi mindenkivel együttműködünk, aki tenni akar az emberekért, a népért, de senkivel nem működünk együtt, aki a nép, az emberek ellen akar tenni. Azt gondolom, az MSZP és a Karácsony Gergely fémjelezte szövetség esetében ez utóbbi az igaz.


– Tehát önállóan indulnak áprilisban. Hány jelöltet tudnak állítani?

– Az eredeti szándékunk az volt, hogy mind a 106 választókerületben indulunk, most úgy néz ki, 83-84 jelöltünk lesz. Ez részben annak a következménye, hogy a kormány némi zavart idézett elő a kampányfinanszírozási törvény módosításával, csökkennek a pénzügyi lehetőségeink, de 83-84 ember így is vállalja, hogy elindul a Munkáspárt színeiben.


– És össze is tudják gyűjteni majd a szükséges mennyiségű ajánlást?

– Nagyon dolgozunk azon, hogy meglegyen a megfelelő számú aláírás. Van gyakorlatunk, hiszen az elmúlt években közel kétszáz időközi választáson indultunk, és azt láttuk, hogy az emberek ma szívesebben adják oda az ajánlásukat, mint korábban.


– Mit gondol a ma baloldaliként emlegetett ellenzéki pártokról? Botka László például, aki egy rövid ideig az MSZP miniszterelnök-jelöltje volt, azzal kampányolt, hogy „fizessenek a gazdagok”. Ezt a szlogent akár az ön szájából is hallhattuk volna…

– Bevallom őszintén, megijedtem, amikor Botka előállt a programjával, mert valóban a mi jelszavunk az, hogy fizessenek a gazdagok. Ha jön az MSZP miniszterelnök-jelöltje és előáll egy ilyen javaslattal, akkor mi marad nekünk? De aztán alig telt el néhány nap, máris nekitámadtak szerencsétlen Botka Lászlónak. Összehasonlították Rákosival és hasonlók, Gyurcsány pedig arról beszélt, hogy „Lacinak még tanulnia kell az országos politikát”, és amúgy se lehet olyat mondani, hogy fizessenek a gazdagok. Mint tudjuk, az MSZP mostani programjából ezt már teljesen kihagyták, rábízzák a gazdagokra, hogy majd tanúsítsanak önmérsékletet. Ez hülyeség, ilyet nem lehet várni a gazdagoktól. Nekem az a véleményem, hogy a gazdagok megadóztatására van szükség, két okból is. Egyrészt mert igazságtalan, ami az elmúlt huszonnyolc évben itt történt. Nem akarom magam Csányi Sándorhoz hasonlítani, de egyidősek vagyunk, mindketten 1953-ban születtünk, és különböző helyen dolgoztunk ugyan, de nagyjából azonos szintről indultunk harminc évvel ezelőtt. Én nem vagyok milliárdos, ő pedig az ország leggazdagabb embere. És hányan vannak úgy, hogy azt mondják: „az úristenit neki, dolgoztam becsületesen, tisztességesen, mégse tudok egyről a kettőre jutni, a másikból meg szupergazdag milliárdos lett”. Tehát az erkölcsi értékeink is azt követelik, hogy fizessen, aki gazdag. De van itt egy másik szempont: nincs miből osztogatni, márpedig az embereknek adni kell. Hát akkor vegyünk el a gazdagoktól, vessünk ki rájuk 45 százalékos vagyonadót. Ez csak a mi programunk. Ez a valódi baloldali program, nem pedig az, amit az MSZP, a DK meg az összes többi hirdet. Az igazából liberális program, teljesen nyilvánvalóan a gazdagok, a milliárdosok érdekeit szolgálja.


– Ki számít gazdagnak?

– Ha befejeztük az interjút, menjünk el NAV-hoz, ott meg tudják mondani, kik a szupergazdagok ebben az országban. De minden évben elkészül a száz leggazdagabb milliárdos rangsora, és nekünk is vannak ilyen anyagaink, ha nagyon kell, össze lehet állítani egy listát arról, hogy ki a gazdag Magyarországon. És mind a két oldalon, a Fidesz és az MSZP–DK oldalán is vannak milliárdosok. Nem arra gondolunk tehát, aki nehéz munkával felépített egy családi házat, vagy vett magának egy lakást Budapesten, hanem azokra, akik azért milliárdosok, mert ezt a pénzt ilyen-olyan módon tőlünk vették el.


– Ha már az imént Gyurcsány Ferencet említette, róla mi a véleménye? A Demokratikus Koalíció tekinthető-e bármilyen értelemben baloldali pártnak?

– Semmilyen értelemben nem tekinthető, az egy abszolút liberális párt. Az Európai Unió elkötelezettjei, Soros György elkötelezettjei, annak a felfogásnak a hívei, hogy döntsön el mindent a piac. Márpedig ha a piac dönt el mindent, az azt jelenti, hogy akinek pénze van, az jól jár, akinek nincs pénze, az éhen hal. Ez lenne az egészségügyben, az oktatásban, ez lenne mindenütt. Mi ezen az úton nem tudunk és nem is akarunk menni.


– „Azt gondoljuk, hogy a migránsválság olyan össznemzeti kérdés, amiből nem lehet napi politikai ügyet csinálni. A választásokon nem most kell nyerni, hanem 2018-ban. Ráadásul ha nem sikerül elrendezni a migránsok kérdését, akkor lehet, hogy már választások sem lesznek 2018-ban. Felszólítottuk a hazai pártokat, hogy ebben az ügyben támadás helyett támogassák a kormányt, illetve a kormánypártokat. Mindenekelőtt azért, mert egy ennyire kiélezett, a nemzet sorsát érintő kérdésben a kormánynak van cselekvési lehetősége” – mondta 2015 őszén a Demokratának adott interjújában. Ma is hasonlóan gondolkodik a bevándorlás ügyében?

– A migráció korunk egyik nagy problémája. Ezt a problémát nem Magyarország idézte elő, hanem a vezető tőkés országok. A háborúkkal, azzal, hogy kizsákmányolták a közel-keleti országokat, megdöntötték az ottani rendszereket. Ha ezt nem tették volna, akkor ma nem jönnének milliók Európa felé Szíriából, a Közel-Kelet egyéb országaiból. Hiszen korábban is jobban élt Európa, mint ahogy ők éltek, mégsem jöttek. Most viszont a háborúk, a kormányok megdöntése, a teljesen bizonytalan belső helyzet miatt ezek az emberek elindultak. A megoldás az, hogy ezt a folyamatot meg kell állítani. És ott kell megállítani, ahonnan ez a probléma jön. Az Európai Uniónak nem bennünket meg a lengyeleket kellene kioktatnia, hanem pénzt küldeni oda, ahonnan probléma származik, Szíriába és a többi országba. Szíriában például már örülni kell annak, hogy végre a végéhez közeledik a polgárháború. Most mindegy, hogy Aszad vagy más áll az ország élén, örüljünk annak, aki van, és segítsünk. Építsünk gyárakat, teremtsünk munkahelyeket! Magyarországnak van milliónyi gondja, nekünk ezeket kell előbb rendezni. Ne hunyjuk be a szemünket, hazánkban él több százezer roma honfitársunk. Megoldotta ez a harminc év a problémáikat? Nem oldotta meg. Megoldottuk a végtelen szegénységben élők problémáit? Nem oldottuk meg. Akkor ezzel kell előbb foglalkozni. A Munkáspárt ellene van a bevándorlásnak, különösen ellene vagyunk annak, hogy illegálisan Európába érkező embereket beengedjenek Magyarországra. Az EU gazdag országai, a belgák, franciák, németek a saját sarukat akarják ránk önteni, hogy oldjuk meg azt, amit ők képtelenek. Ez így nem megy.


– Tehát akkor egyetértenek a migrációval kapcsolatos kormányzati intézkedésekkel, például a kvóta elleni harccal vagy a határvédelem megerősítésével?

– Ha én lennék Orbán Viktor helyében, ugyanezt tenném. Magyarországot meg kell védeni, az Európai Unióban pedig ezek a keretlehetőségek adottak. Kívánom, hogy sikeresek legyenek. Sokat kell küzdeni, ez nyilvánvaló, azt pedig nehéz megmondani, hová vezet ez a csata. Hiszen az EU-ban a migráció és a kvótakérdés csak a jéghegy csúcsa. Nagyon mély ellentétek vannak, a visegrádiak és a vezető uniós országok között nemcsak a kvótában van vita, hanem az EU jövőjét illetően is. Hogy centralizált, németek, franciák által vezetett uniót akarunk, vagy egy olyat, amely valóban a népek közössége. A Munkáspárt egyébként azt gondolja, az EU jelenlegi formájában nem lesz működőképes, ezek a falak már omladoznak, jómagam nem szívesen költöznék ebbe az „európai házba”. Az EU-t újjá kell szervezni, és valóban a népek, a független országok demokratikus közösségét megteremteni.


– Az uniós elit tagjai egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy nemzetek Európája helyett Európai Egyesült Államokra lenne szükség. A szocialistáktól, kommunistáktól nem idegen a nemzetköziség gondolata. Az egyesült Európáról mi a Munkáspárt álláspontja?

– Európa története nem hasonlítható az Amerikai Egyesült Államokéhoz. Itt évszázadok óta létező, független országok, népek vannak. Ezeket nem lehet egy közös katlanba beletenni. Meg kell találni azokat a közös érdekeket, amik előrevisznek bennünket, de az Európai Egyesült Államok jelszava nem más, mint a német és a francia tőke által irányított, centralizált európai birodalom megteremtése. Mi nem akarunk az európai birodalom részei lenni. Ahogy az orosz birodalomba se léptünk be annak idején, és bár volt ilyen javaslat, nem lettünk a Szovjetunió tagköztársasága. Magyarország legyen önálló és független ország, és ez igaz a többiekre is.


– Mi a véleménye a külhoni magyarok állampolgárságáról, szavazati jogáról?

– A határon túl élő magyarok nem tehetnek arról, hogy elcsatolták ezeket a területeket. Nem a székelyek, az erdélyi magyarok írták alá a trianoni békeszerződést, hanem ezt ráerőltették erre a térségre. Jómagam nagyon becsülöm az Erdélyben és más környező országokban élő magyarokat, a Munkáspárt támogatja a küzdelmeiket. Nem tűzzük ki a pártházra a székely zászlót, de ettől még a székely autonómiát, egyáltalán a nemzeti autonómiatörekvéseket támogatjuk. Más kérdés, hogy a mai Európában lehet-e ilyesmit csinálni. Spanyolország példája azt mutatja, hogy nem. De ez még változhat, és biztos, hogy változni is fog. A probléma másik oldala a választójog. A Fidesz állampolgárságot adott, és ezzel együtt választójogot. Ezzel lehet egyetérteni és lehet azt mondani, hogy nem jó, de nem most kell erről beszélni. A választási törvény érvényben van, a külhoni magyar állampolgárok választhatnak, ebbe bele kell nyugodni. Győzzék meg őket, hogy rájuk szavazzanak! Gyurcsányék attól félnek, hogy az erdélyi magyarok nem fognak rájuk voksolni, de nem is csodálom, ha nem fognak, mert ők fenyegettek azzal, hogy majd jön 23 millió román… Azt gondolom, hogy szavazzanak ezek az emberek, a mi dolgunk pedig az, hogy minél többeket meggyőzzünk arról, adják ránk a voksukat.


– A gazdagok megadóztatásáról már beszéltünk. Ezen túlmenően mik a legfontosabb programpontjaik?

– Adni kell az embereknek. Egyrészt azért, mert az elmúlt évtizedekben döntően inkább elvettek tőlük. A Fidesz ugyan sok mindent adott a legutóbbi néhány évben, de egyetlen társadalmi csoportnak sem annyit, amennyit azok akartak, illetve amennyire szükségük lenne. Ha nem akarunk Görögországot, Portugáliát, nem akarunk százezreket az utcán látni, akkor tessék szíves lenni adni az embereknek. Másrészt tapasztalatból tudjuk: ha azt akarjuk, hogy a kollégáink jól dolgozzanak, akkor meg kell őket fizetni. Nem lehet versenyezni Európával, ha az emberek a harmadát keresik annak, mint más EU-s országokban. A Munkáspárt azt mondja, legyen kétszázezer forintos minimálbér, adómentesen – ez több, mint amit bárki mond, de ennek megvan az alapja. Legyen százezer forintos minimálnyugdíj, természetesen ugyancsak adómentesen. Látom, hogy a kortársaim, akik a kilencvenes években vállalkozni kezdtek és ezzel önkizsákmányolásba fogtak, hiszen nem jelentették be magukat, vagy csak minimálbéren, azok most kapnak hatvan-hetvenezer forintot. Hogy élnek meg belőle? Vagy akiket a főnökeik nem jelentettek be, azoknak lehet, hogy nincs is nyugdíjuk. Bevezetnénk továbbá 65 év felett az ingyenes gyógyszerellátást. Ez is egy súlyos probléma. Az iskolai képzés kapcsán pedig nemcsak az fontos, hogy mennyit költünk az intézményekre, de az is lényeges lenne, hogy biztosítsuk az első munkahelyet. A fiatalnak tudnia kéne, hogy ha elvégzi az iskolát, hová megy dolgozni. A lakhatási problémát is meg kell oldani. Vannak tehát feladatok, a lényeg újra az, hogy adni kell az embereknek.


– Az előző két választáson nem érték el az egy százalékot. Most mire számít?

– A Medián nemrégiben egy százalékra mért minket, sajnos néhány médium úgy használta ezt az anyagot, hogy levágta a Munkáspártot, és megállt a Kétfarkú Kutya Pártnál, ami elég tisztességtelen hozzáállás. Mi azt látjuk, hogy nőtt a bizalom, értékelik az emberek, hogy kiálltunk mellettük, és hogy a nemzeti ügyekben letettük a voksunkat. Ezzel tisztában vannak és becsülik. Mint említettem, a közel kétszáz időközi választáson, amin az elmúlt években elindultunk, könnyebben sikerült összegyűjteni az ajánlásokat, mint bármikor korábban. Persze, sokan fásultak, nem akarnak elmenni szavazni, de bízunk benne, hogy több jelöltünk lesz, mint 2014-ben, és kis változást tudunk elérni ebben. Négy éve 33 jelöltünk volt, így értünk el 0,56 százalékot; ha most lesz 82-83 jelölt, akkor az egy százalékot szerintem megütjük. Potenciálisan benne van a pártban az egy-öt százalék is, sok mindentől függ, ebből mennyit tudunk kihozni.


– Huszonkilenc éve a párt elnöke. A választások után hogyan tervezi a jövőjét?

– Huszonkilenc évig az volt a dolgunk, hogy őrizzük a szikrát és megpróbáljuk felszítani a lángot. Úgy gondolom, ezt teljesítettük. A párt az árral szemben úszva is élve maradt, ma is benne van a politikában, nemzetközi tekintélyünk van. Persze, idő kell még ahhoz, hogy ebből a lángocskából komoly politikai tényező legyen, és ameddig lehet, ebben a munkában továbbra is szeretnék részt venni. Közben persze felépítjük az új embereket, akik majd a helyünkbe léphetnek. Ez a párt sokat változott, van egy XXI. századi párthelyiségünk, a Facebookon az MSZP-t kivéve lényegében az összes baloldali pártot megelőztük. Százezer fölötti követőnk van, ami azt mutatja, van igény ránk, és vannak fiataljaink, akik ezt csinálják.

Bándy Péter