Három forduló kellett a 14 alelnök megválasztásához, mert 15-en indultak. Az első menetben csak két görög és egy olasz képviselő kapta meg a szükséges abszolút többséget, vagyis az érvényes szavazatok felét, plusz egy voksot. A második körben semmi nem változott, mert egyik jelölt sem kapott abszolút többséget. Aztán a harmadik menetben már elég volt az egyszerű többség is. Eldőlt, hogy a 15 pályázó közül egyedül a mérsékelten euroszkeptikus lengyel Mihael Tomas Kaminski nem ért célba. Schmitt Pál az utolsó körben szerzett 257 szavazattal, vagyis tizenegyedikként a tizennégy befutó közül a Néppárt jelöltjeként az Európai Parlament egyik alelnöke lett. Ez a legmagasabb funkció, amit eddig magyar euroképviselő betöltött.

Az öt legjelentősebb frakció állított jelölteket a korábban elnökké választott Jerzy Buzek helyettesítésére. Őt már az első fordulóban óriási többséggel megválasztotta a parlament. A Néppárt jelöltjeként indult, de más frakciók is támogatták. Jerzy Bruzek a 80-as években tudományos kutatói pályafutását cserélte fel a politikaira a Szolidaritás szakszervezet aktivistájaként. Ez akkoriban nem volt kockázatmentes, és volt idő, amikor illegalitásba kényszerült. Aztán a rendszerváltás után 1997 és 2001 között miniszterelnök volt és mind a mai napig ő az egyetlen demokratikusan választott lengyel kormányfő, aki kitöltötte négyéves mandátumát. Jerzy Bruzek személyében először került egy nagy uniós intézmény élére egy a volt szovjet tömbhöz tartozó országból származó politikus. Helyettesei között Schmitt Pál mellett van még egy közép-európai képviselő, a cseh Libor Roucek az európai szocialisták jelöltjeként.

(MR)