Algavirágzás a magyar tengernél
A Balaton-meder kotrásának mielőbbi újraindítását sürgeti a Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége, miután Európa egyik legtisztább vizű tavának nyugati medencéjében júniusban kismértékű algásodást figyeltek meg. Visszatért volna a régi probléma? Úgy tűnik, a jelenség ezúttal átmeneti, és csak egyes helyekre korlátozódik, ám felhívja a figyelmet a Balaton-stratégia folyamatos újragondolásának szükségességére.
A nagy balatoni algavirágzás 1982-től több mint tíz éven át okozott váltakozó intenzitású vízminőségi problémákat a tónál, elsősorban a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencében. A jelenség oka, hogy erre a területre érkezik a Zala folyó mellett többek között a Nyugati-övcsatorna, a Tapolca-patak, amelyek az algák és a vízinövények számára tápanyagként szolgáló foszfort szállítják a tóba.
A vízminőség javításának érdekében a 80-as és 90-es években számos intézkedés történt: szennyvízcsatorna-hálózatot építettek, magát a szennyvíztisztítási folyamatot is korszerűsítették, csökkentették a mezőgazdasági műtrágya felhasználását, és egyre inkább elterjedtek a foszfátmentes mosószerek is. A következő évtizedre jelentősen visszaesett a tó foszforterhelése és az algásodás mértéke is.
Éppen ezért okozott meglepetést a 2019-ben újból jelentkező probléma.
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) munkatársai szerint elsősorban nem a befolyó vizek által szállított külső terhelés nőtt, mint negyven évvel korábban, hanem valószínűleg az üledékben felhalmozódott több évtizedes „foszfortartalékok” szabadultak fel. A folyamat pontosabb megismerése a szakemberek szerint további kutatásokat igényel.
A vétkes foszfor
A BLKI tudományos főmunkatársa éppen a Balatonból és más tavakból származó kék-, illetve zöldalga-tenyészeteket mutatja, amelyeket a tihanyi intézetben nevelnek. Dr. Somogyi Boglárkától megtudjuk, hogy az intézet szakemberei a nyári időszakban kéthetente vesznek mintát a tó nyílt vizéből, öt helyszínen: a Keszthelyi-, Szigligeti-, Szemesi-medencében és a Siófoki-medence két pontján. A rendszeres monitorozás mellett alkalomszerűen is végeznek vizsgálatokat, például idén júniusban, amikor a balatongyöröki polgármester jelezte, hogy algásodást észleltek a település part menti területein.
Az akkor vizsgált adatok szerint a Szigligeti-medencében a fürdőzésre megengedettnél esetenként 25-50 százalékkal magasabb klorofill-a-koncentrációt mértek, amely az algásodás fő mutatója. A nyílt vízen ugyanakkor nem tapasztaltak határértéket meghaladó szintet.
– A legfrissebb, június 21-én vett mintákból a szélcsendes, száraz idő ellenére is nagyon kevés alga mutatható ki a tóban. A megengedett literenkénti 50 mikrogramm mennyiséghez képest mindössze 1-3 mikrogrammot mértünk. A határértéken felüli adatokra egyébként már oda kell figyelni, hiszen amellett, hogy fürdőzésnél kellemetlenségeket okozhat, egyes kék algák, köztük az általunk kimutatott törzs is képesek úgynevezett toxinok, más néven méreganyagok termelésére. Fontos kiemelni, hogy a megengedett értéknél jóval nagyobb tömegben kell előfordulnia az algának a természetes vizekben ahhoz, hogy az élővilágban tényleges mérgezést okozzon. Ugyanakkor egyes kék algák által termelt anyagok bőrirritációt vagy akár nyálkahártya-gyulladást is előidézhetnek. Éppen ezért célszerű például a balatoni fürdőzés utáni zuhanyzás – fejti ki Somogyi Boglárka.
Majd hozzáteszi, hogy az ÁNTSZ laboratóriumaiban rendszeresen vizsgálják a balatoni strandok vízminőségét, és nemcsak az algákra, hanem egyéb paraméterekre vonatkozóan is.
– Az algák szaporodását alapvetően a szervetlen növényi tápelemek, elsősorban a hozzáférhető foszfor és nitrogén mennyisége befolyásolja. A vízmintákból nemrég kimutatott kék alga a vízből jut foszforhoz, de a nitrogént más algáktól eltérően a levegőből is képes megkötni, így tesz szert előnyre más algacsoportokkal szemben.
Újragondolt etetőanyag-használat
– Korábban nem történt hitelt érdemlő, megfelelő tudományos alapossággal kivitelezett vizsgálat azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben járul hozzá a Balaton foszforterheléséhez a horgászok által használt etetőanyag. Ezért döntöttük el a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-vel együttműködve, hogy utánajárunk a kérdésnek – jelenti ki dr. Boros Gergely tudományos főmunkatárs. – Lefolytattunk egy átfogó vizsgálatot, amelynek része volt a balatoni horgászok etetési szokásainak felmérése, illetve a legnépszerűbb etetőanyag-típusok foszfortartalmának a meghatározása is. Az derült ki, hogy a horgászat és a hozzá kapcsolódó folyamatok a Balaton éves foszforterheléséhez mintegy nettó 4-5 tonnát tesznek hozzá.
A szakember arra is rávilágít, hogy a tavat érő teljes külső foszforterhelés valószínűleg több mint száz tonna lehet, hivatalos adat szerint átlagosan évi 165 tonna. Az etetőanyagok általi terhelés tehát nem számottevő a teljes egészhez képest, de mégsem hagyható figyelmen kívül, mert algavirágzás esetén mindenféle többletfoszfor problémát jelenthet.
– Bár a korábban szárnyra kapó szélsőséges híresztelésekkel ellentétben a kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy a 2019-es algásodásért nem a horgászok tehetők felelőssé, jogos az a felvetés is, hogy az említett 4-5 tonnás terhelést is lehetőség szerint csökkenteni kell.
A BLKI munkatársainak ajánlásai között szerepel a környezettudatosságot erősítő tájékoztató kampányok elindítása, amelyek arra irányulnának, hogy a horgászok milyen minőségű és mennyiségű etetőanyagot használjanak. Mindez nem egyes márkák tiltását jelenti, hanem például alacsonyabb foszfortartalmú etetőanyagok népszerűsítését.
Párbeszéd a vízvédelem jegyében
Fürdőző fiatalok egy csoportja a víz minőségét dicséri Keszthely déli részén, az egykori szabadstrand területén. Nem panaszkodnak algásodásra, de kissé távolabb sétálva, a part menti nádas szélén ha nem is látványosan, de azért megfigyelhető. Itt találkozunk a több mint harminc tagszervezetet tömörítő Balatoni Civil Szervezetek Szövetségének (BCSZSZ) elnökségi tagjával, egyben Gyenesdiás polgármesterével. Gál Lajostól megtudjuk, a térség településvezetői hónapok óta folytatnak párbeszédet arról, hogy a tó állandóan „jelzéseket ad”: ideje a beavatkozásnak.
– 17 éve nem volt jelentős mederkotrás, a „porszívócsövet” 2004-ben vették ki a Balatonból. A 70-es években Badacsonytól Keszthelyen át Fonyódig 11 zagykazettát hoztak létre egykori vasúti töltések alatti nádasokban, majd a Zsuzsa névre keresztelt holland kotróhajóval elkezdődött a mederkotrás. A hajó több millió köbméter iszapot porszívózott ki a tóból a benne levő foszforral együtt. Az iszappal feltöltött, fákkal benőtt zagykazetták ma vízügyi kezelés alatt álló állami tulajdonú területek, de mi szeretnénk, ha az önkormányzatok fennhatósága alá kerülnének. Ugyanakkor azt is szorgalmazzuk, hogy kezdődjön meg a csaknem két évtized alatt újonnan felhalmozódott 1,5-2 millió köbméter üledék kotrása. A kitermelt iszapot a még be nem telt kazettákban, felhagyott agyagbányákban lehetne elhelyezni.
Gál Lajos arról is tájékoztat, hogy az aktuális áramlásoktól függően a hordalék egyes partszakaszokon akár 40-50 centiméter vastagságú is lehet, Gyenesdiáson és Vonyarcvashegyen mindez kevésbé jellemző, egyes keszthelyi strandokon, csónak-, illetve vitorláskikötőkben már sokkal inkább.
– Üdvözöljük a Balaton élővilágának megóvásáért felelős miniszteri biztos kinevezését, látunk kormányzati szándékot forráselkülönítésre is; azt szeretnénk, ha legkésőbb ősszel elkezdődhetne a mederkotrás. Ugyanilyen fontosnak tartjuk a tó folyamatos vizsgálatát is, hogy kiderülhessen, felelős-e az említetteken túl a foszfor feldúsulásáért például a csapadék- vagy szennyvízelvezető rendszer esetleges telítődése, illetve a globális klímaváltozás okozta nagy esőzések idején felduzzadó Somogy megyei halastavak vize, ami a befolyó patakokon keresztül juthat a Balatonba.
Gál Lajos kiemeli, hogy a cél nem az egymásra mutogatás, hanem a Balatonért dolgozó szakemberek konstruktív párbeszéde a vízminőség romlásának megelőzéséért és a jelenlegi magas színvonal megőrzéséért. Hangsúlyozza, hogy a magyar tenger Európa egyik legjobb vízminőségű tava, amiből két évvel ezelőtt egy közös akció során még ittak is a helyi polgármesterek.
Egyre tisztuló víz
A Demokrata a balatoni tómeder kotrásának kihívásairól kérdezte Szári Zsoltot, a Balaton élővilágának megóvásáért felelős miniszteri biztost.
– Van-e kormányzati szándék a mederkotrásra?
– Volt is, és lesz is. Az elmúlt két évben történtek már kotrások, de a fő gondot az iszapkazetták szűkössége jelenti. Az itt kiszikkadt, szállítható zagy további logisztikája, tehát a szállítás és végső tárolás is problémás. Ez a legnagyobb kihívás kotrás során.
– Kizárólag a mederkotrás megoldja-e az esetleges algásodás problémáját?
– Amennyiben a belső, iszapban raktározódott foszfor okozta az elmúlt két évben az algásodást, akkor vélhetően nem. Erre irányuló kutatásokra is szükség van, de egyértelmű feladat a kotrások, bizonyos területrészek iszapmentesítésének folytatása, sőt fokozása is.
– A Balaton nyugati medencéje mellett jelentkezik-e más partszakaszokon is a probléma?
– Az algásodás elsősorban a nyugati medence nyugati csücskét érinti. Helyi, kisebb algavirágzást ettől függetlenül figyeltek meg akár a keleti medencében is, de mivel a nagy befolyók a nyugati medencébe szállítják és szállították a szerves anyagot, egyértelműen itt okozhat elsősorban problémát a vízvirágzás.
– Milyen érdekellentéteket vet fel a víztisztítás?
– A kérdést inkább úgy tenném fel: az egyre tisztuló víz. A balatoni turizmus legfőbb szelete a fürdőturizmus, ezért is érthető a mind tisztább víz igénye. A víz átlátszósága azonban nem egyenlő a víz kémiai és biológia tisztaságával. Csapvizet szerencsére sohasem fogunk találni a Balatonban, mert abban akkor semmiféle élet nem lenne; igaz, algásodástól sem kellene tartanunk. Sajátos tóról beszélünk: területéhez mérten nagyon sekély, és szűk a vízgyűjtő területe. Ezért is sérülékeny. Viszont mint természeti közeg felveszi a harcot az őt ért antropogén, vagyis emberi tevékenységgel összefüggő nyomással szemben, éppen ezért folyamatosan változik. Pontosan ezért van szükség mind szélesebb körű és folyamatos kutatásra, monitorozásra, amivel nyomon követhető és megérthető az egy-egy fontosabb beavatkozásra adott válasza a tónak.