Fotó: T. Szántó György / Demokrata
Hirdetés

– Milyen év volt?

– Koronavírus, tavaszi fagyok, aszály. A szántóföldi növénytermesztés az időjárási szélsőségek ellenére elfogadható évet zárt, gyümölcsből viszont sokkal kevesebb termett, mint 2019-ben. Almából például a sokéves átlagnál is csaknem 40 százalékkal kevesebbet lehetett szüretelni, és cseresznyéből, meggyből, kajsziból és őszibarackból is jelentős a terméskiesés. A zöldségágazatban nagyjából megegyeznek a számok az előző éviekkel. Mézből is lesz elég, az idei gyengébb termés mellett a tartalékok fedezik a tízezer tonna körüli éves hazai fogyasztást, sőt kivitelre is jut. Talán nem sokan tudják, de egy átlagos évben az Európai Unió összes méztermésének tíz százalékát Magyarország adja.

– Mi a mérleg az állattenyésztőknél?

– Vegyes a kép. A koronavírus mellett állatbetegségek is megjelentek, a madárinfluenza súlyosan megtizedelte az állományokat, és komoly kihívást jelent továbbra is a házi sertés megóvása az afrikai sertéspestistől. Utóbbi ágazatban valamelyest nőtt a vágások száma az előző évihez képest, a szarvasmarhánál némi csökkenés volt tapasztalható. Az élő juh exportja 11 százalékkal esett vissza. A baromfiszegmensben a pulyka- és a csirkevágás mérsékelten nőtt, a liba- és a kacsaágazatban viszont 50, illetve 35 százalékos volt a visszaesés. Ennek az az oka, hogy ezeknek a termékeknek a fő felvevőpiaca a külföldi turisztikai és vendéglátó szektor. Összességében elmondható, hogy Magyarország a remek gazdáknak köszönhetően a legtöbb élelmiszerből nagyjából annyit vagy többet termel, mint amennyit elfogyasztunk, ezért jelentős mértékű kivitele révén más országok élelmezéséhez is hozzájárul. Különösen fontos ez a mostani válsághelyzetben, amikor felértékelődik az élelmezésbiztonság. Az agrárgazdaság válságállóságát és a nemzetgazdaság stabilitásában betöltött jelentős szerepét bizonyítja, hogy a nehéz körülmények ellenére az exportunk 2,5 százalékkal még így is meghaladta a tavalyi első háromnegyed év eredményeit. Még beszédesebb, hogy ugyanebben az időszakban a teljes nemzetgazdaság 3,7 milliárd eurós külkereskedelmi többletének kétharmadát az agrártermékek adták 2,4 milliárd euróval. A magyar mezőgazdaság kiállta a válságállóság próbáját, és egyre növekszik a feldolgozott, hozzáadott értéket tartalmazó termékek aránya is.

Korábban írtuk


– Miért fontos ez?

– Minden gondunk alapja, hogy a rendszerváltás hajnalán az élelmiszeripar magánosítása során a külföldi tőke valójában piacot vásárolt, az üzemek korszerűsítése helyett bezárták őket, és a magyar mezőgazdaságot visszaszorították az alapanyag-termelésbe. Ezért van az, hogy a Magyarországon megtermelhető mezőgazdasági átlagjövedelem alig fele a nyugat-európai versenytársakénak, miközben a termésmennyiség kibocsátása sok esetben jobb, a munkaköltség viszont közel ugyanakkora. A bajt tetézte, hogy a szocialista-liberális kormányzás idején irányba állított 2007–13-as uniós költségvetési ciklusban nem a gazdaság élénkítésére fordították a brüsszeli forrásokat, hanem a szociális szektor támogatására. Lengyelország ebben az időszakban építette ki azokat a regionális feldolgozóüzemeket, hűtő- és tárolókapacitásokat, amelyek a lengyel mezőgazdaságot pillanatok alatt a világ élvonalába repítették. Termékeik komoly konkurenciát jelentenek, korábban például soha nem volt áprilisban a magyar piacon lengyel alma. Folyamatosak az erőfeszítéseink a hátrány ledolgozásáért.

– Hol tartanak?

– Az elmúlt tíz évben az élelmiszeripar teljes árbevétele majdnem 50 százalékkal nőtt. A kivitel aránya dinamikusan kúszott felfelé, az adózott nyereség közel háromszorosára emelkedett, és a termelési érték is másfélszer akkora, mint 2010-ben. A 2015-ben stratégiai jelentőségűvé nyilvánított élelmiszeripar a feldolgozóipar második legnagyobb kibocsátású ágazata a járműgyártás után, több mint négyezer vállalkozás közel 80 ezer embert foglalkoztat, nem egészen négyezermilliárd forintos árbevételből több mint 130 milliárd forint nyereséget előállítva. A 2014 és 2020 között az ágazatnak nyújtott 300 milliárd forintos fejlesztési forrásnak is köszönhetően öt év alatt 131 milliárd forintról 244 milliárdra nőtt a beruházások értéke. De nemcsak pénzügyi, hanem szabályozási eszközökkel is segítettük az élelmiszeripart: megújult a Magyar Élelmiszerkönyv, változott az élelmiszer-jelöléssel kapcsolatos minisztériumi rendelet, nemrég lépett életbe a kétszintű Kiváló Minőségű Élelmiszer-védjegyrendszer, erősítve a minőségi terméket előállító hazai vállalkozások pozícióit.

– A piacokon, az üzletekben érzékelhetően drágult az élelmiszer, főleg a gyümölcs, a zöldség. Mire számíthat a fogyasztó a közeljövőben?

– A gyümölcsféléknél, például az almánál a kedvezőtlen időjárás és a terméskiesés a nyári időszakban valóban 40 százalék fölötti áremelkedést hozott. Ez novemberre jelentősen mérséklődött. Érdemben lassult a sertés- és baromfihús, valamint a tejtermékek áremelkedésének mértéke is. Tudni kell, hogy a magyarországi élelmiszerárakra alapvető hatással vannak a nemzetközi piaci folyamatok. A gabona drágulása például tetten érhető a kenyérárakban. Ugyanakkor az árak decemberben csökkenni kezdtek, ami várhatóan itthon is érezhető lesz. A zöldségfélék novemberi áremelkedése elsősorban az import drágulásának tudható be, mivel a hazai termelés szezonális mérséklődésével megnő a behozatal szerepe. A folyamatok összességében bizakodásra adnak okot, reményeink szerint az élelmiszerek áremelkedése a következő időszakban tovább mérséklődik, és jelentősen elmarad a keresetek emelkedésétől. Az infláció az elmúlt hónapokban jelentősen csökkent, novemberben már csak 2,7 százalék volt, ami kedvező a gazdasági növekedés szempontjából, összhangban van a Magyar Nemzeti Bank inflációs céljával, és emelkedő reálbéreket eredményez. Az év első kilenc hónapjában a reálkeresetek 6,1 százalékkal emelkedtek, vagyis nőtt a fizetések vásárlóértéke.

– 2020 egyik fontos eseménye volt a családi gazdaságokról szóló törvény elfogadása. Mit vár ettől?

– A rendszerváltozás idején egyéni, családi gazdálkodásba fogó fiatal emberek ma már deresedő fejjel szeretnék átadni az utánuk jövő nemzedéknek mindazt az értéket, amit kínnal-keservvel, sok lemondással és áldozatos munkával megteremtettek. Korszakhatárhoz értünk, az a kérdés ma, hogy ki lép az apák nyomdokaiba, akarnak-e gazdálkodni a fiatalok. Az elmúlt 30 év tapasztalatai ezt nem tették vonzóvá a számukra. Kulcskérdés a jövedelmezőség. Főként ezt célozza meg a családi gazdaságokról szóló törvényhez kapcsolódó új őstermelői adózási szabályozás. Húszmillió forintos éves árbevétel után mindössze 150 ezer forint adó megfizetése elég kedvező ajánlat. Emellett rohamosan terjednek a termelésben a különböző digitális és precíziós technológiák. Mindez együtt esélyt ad egy új, korszerű mezőgazdaság megteremtésére, amelyben az új nemzedék is meglátja a távlatot és a lehetőséget. Nyugat-Európában 200-300 éve öröklődnek apáról fiúra a gazdaságok, a gyerekek beleszületnek ebbe az életformába, és tudják, hogy felnőve biztos megélhetésük lesz, nem kell elölről kezdeniük, a semmiből felépíteniük a gazdaságot. Nálunk ez a folyamatosság két nemzedékre megszakadt. A kommunizmus legnagyobb bűneinek egyike, hogy a mezőgazdaságban is tulajdonosból alkalmazottá tette az embereket.

– Megszületett az új uniós közös agrárpolitika. Mire számíthatnak a magyar gazdák?

– Győzött a józan ész, jó kompromisszummal sikerült megteremteni az egyensúlyt teremtett világunk és a magyar gazdák érdekei között, bár az Európai Bizottság alelnöke, a szocialista Frans Timmermans továbbra is olyan környezetvédelmi előírásokat erőszakolna rá 2030-ig a tagállamokra, amelyek ilyen rövid időtávon teljesíthetetlenek, így számos uniós ország gazdálkodóit tönkretenné. Természetesen egyetértünk a határozott környezetvédelmi szándékokkal, a vita nem ezen, hanem a végrehajtás mikéntjén folyt. Siker, hogy az Európai Bizottság javaslatával ellentétben a megállapodás nagyobb rugalmasságot hagy az egyes tagállamoknak abban, hogy a környezeti célokat milyen úton kívánja megvalósítani. Nem várhatunk el ugyanolyan intézkedéseket azon tagállamoktól, amelyek már jelenleg is kevesebb növényvédő szert és műtrágyát használnak. Hazánkban a legutolsó szerforgalmi adatok alapján az egy hektárra kijuttatott hatóanyag mennyisége 1,7 kilogramm alatt van, ami nem éri el az EU átlagát. Hollandiában ez 5,1, Franciaországban 2,9, Németországban 2,7, de még a szomszédos Szlovéniában is 2,5 kilogramm. Az Európai Unió Tanácsa elfogadta, hogy az uniós agrártámogatási szabályokra való felkészülési idő egy helyett két év legyen, és ezen időszak alatt az eddigi mechanizmus szerint lehessen igénybe venni a forrásokat. A tanács arra is rábólintott, hogy a koronavírus okozta károk enyhítésére az Európai Helyreállítási Alapból Magyarországnak biztosított 107 milliárd forint többletforrás már idén lehívható legyen. Külön siker, hogy magyar kezdeményezésre a főként az állattartó ágazatoknak segítséget nyújtó átmeneti nemzeti támogatások is tovább folyósíthatók. Ez ügyben különösen erős és eredményes volt a V4-ek szövetsége: javaslatunkra elhalasztotta a tanács például az ökológiai termelésre és a címkézésre vonatkozó szabályozás szigorítását, és azt is elfogadták, hogy az állatjóléti, állat­egészségügyi szabályok további szigorítása később kerüljön újra a napirendre.

– Ennek mi a jelentősége?

– A szélsőséges zöldek közül egyesek odáig mennek, hogy a klímaváltozást a mezőgazdasági tevékenység rovására írják. Ezek az irányzatok felszámolnák például a szarvasmarha-állományokat. A hamisan beállított, ideológiai alapú állatvédelmi, állatjóléti jelmondatokkal házaló NGO-k pedig az iparszerű állattartást lehetetlenítenék el, például a ketreces tojástermelést, a nyúltartást, az üzemi sertéshizlalást. Ezek a szélsőséges szervezetek azt az illúziót keltik az emberekben, hogy a tanyán kapirgáló tyúkok tojásaival kielégíthetők a fogyasztói igények. Márpedig ez nem igaz.

– Mit terveznek az idén?

– A szőlészetről és a borászatról szóló törvény tavalyi elfogadásával augusztus elsejétől az ágazat szabályozásának átfogó reformja következik. Az elektronikus ügyintézés bevezetésével csökkennek a szőlő- és bortermelő vállalkozások adminisztrációs terhei, ezzel újabb akadályokat tüntetünk el az identitásképző erőt is jelentő borászat útjából. Az első negyedévben bevezetjük a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszert, ezzel új, Európában is egyedülálló kockázatkezelési eszközhöz jutnak a termelők. A kölcsönös kockázatkezelési alaphoz önként csatlakozó termelő a csekély összegű krízisbiztosítási hozzájárulás megfizetésével EU-s támogatással kiegészített kompenzációt igényelhet, ha jövedelme 30 százaléknál nagyobb mértékben csökken az előző három év átlagos jövedelméhez képest. Az idén 782 milliárd forint agrár- és vidékfejlesztési támogatást tervezünk, ebből tisztán hazai költségvetésből finanszírozottakra 94 milliárd forint, uniós társfinanszírozással működő piaciakra 30 milliárd, tisztán uniós finanszírozású közvetlen támogatásokra 455 milliárd, az uniós társfinanszírozással működő Vidékfejlesztési program és a Magyar halgazdálkodási operatív program működésére 203 milliárd forint jut. A magyar agrárgazdaság így a továbbiakban is dinamikusan fejlődhet.