Kényszerpályára kerültek a szocialisták. A Fidesszel szemben nincs aktívan politizáló, felkészült szakpolitikusok és fiatal értelmiségiek százaiból álló hátországuk. Ennek közismert jele, hogy Gyurcsány Ferenc néhány angol nyelvű politikafilozófiai és eszmetörténeti könyv elolvasásával szellemi vezér tudott lenni pártjában. Így aztán a már húsz vagy még több éve ismert káderállományt kell beosztaniuk ezekben a számukra ínséges időkben és várhatóan a következő esztendőkben is. Az MSZP így abban reménykedik, hogy elhasználódott politikusai parkolópályára állításával, kevésbé ismert arcok előretolásával és a Fidesz elleni, önkormányzati és országos szinten indított frontális támadásokkal próbál meg új színben feltűnni a könnyen felejtő szavazók előtt, a lehető legkevesebb kockázatot vállalva.

Ismerős ismeretlenek

Ha pezsgő szellemi életről nem is lehet beszélni a szocialista ifjúsági szervezetekben, megbízható pártembereket azért kitermelt az MSZP az elmúlt tíz évben. Nem véletlen, hogy a közvélekedéssel ellentétben a szocialisták országos listája valóban megfiatalodott. Tucatjával vannak azok a 30-as korosztályba tartozók, akik négy éve nem, vagy jóval hátrébb kerültek fel a névsorba. Botka László szegedi polgármester, vagy Molnár Csaba kancelláriaminiszter 2006-ban az első negyvenben sem voltak, előbbi most a hatodik, utóbbi a tizenkettedik. Tóbiás József pártigazgató a 36. helyre került a 62.-ről. Új belépő Harangozó Gábor, volt európai parlamenti képviselő, az országos választmány elnökhelyettese (39.), de több fiatal megyei elnök is optimista lehet a parlamentbe kerülést illetően.

Varga László, a Societas – Új Mozgalom elnöke és Bárándy Gergely (mindketten elnökségi tagok) a 17. és a 18. helyről kezdenek neki a kampánynak. Mesterházy Attila négy éve ott volt a listán, ahol ma Bárándy, és ma már miniszterelnök-jelölt.

Az MSZP-n belül az idősebb generáció és a fiatalok között korábban megkötött paktum persze azt eredményezte, hogy az újak kénytelenek voltak betagozódni a már kialakult struktúrákba. Az elmúlt négy év szinte kritikátlan dicsérete részükről (így például a Mesterházy által adott interjúkban) éppen ezt mutatja.

A pártvezetés (Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Szekeres Imre, Veres János, Hiller István és informálisan Gyurcsány Ferenc) rövid pórázon tartja őket. Az mindenesetre várható, hogy a kampányban és a médiumokban lehetőséget kap és több szerephez jut Tóbiás és Bárándy is, a már jobban ismert Botka és Molnár mellett.

2006-hoz képest tizenhárom szocialista tudta megőrizni helyét az országos lista első húsz helyezettje között. Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc, Szekeres Imre, Kiss Péter, Simon Gábor, Lamperth Mónika, Ujhelyi István, Hiller István, Puch László, Juhász Ferenc, Veres János, Vadai Ágnes (lényegében a párt operatív irányítói) közül a legnépszerűtlenebbek teljesen eltűntek a médiumokból. Lendvai Ildikó pártelnök is inkább kevésbé ismert szakpolitikusokat jelölt ki a párt mondanivalójának tolmácsolására, hosszú, politikai természetű sajtótájékoztatók és állásfoglalások helyett.

Veres János egykori titokminiszter esete különösen tanulságos. A pénzügyi tárca volt vezetője egy év alatt látványosan kikerült a politika élvonalából, miközben erre országos listás helyezései (négy éve 11., most 15.) és szűkebb pátriájában, Szabolcs-Szatmár-Beregben megőrzött hegemón szerepe egyáltalán nem utalnak.

Előbb elvesztette a pénzügyi tárcát, majd az uniós biztosi pozícióért vívott harcban is viszonylag simán alulmaradt Andor Lászlóval szemben. Verest, aki jelenleg a keleti gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos, mindenképpen szerették volna a pártban itthon tartani, és ezért csak félszívvel támogatták. Éppen népszerűtlensége miatt a hazai közvélemény sohasem fogadta volna őt el uniós biztosként.

Az új országgyűlésben minden bizonnyal az új pénzügyi irányítás egyik legvehemensebb és legaktívabb kritikusa lesz, de a választási kampányban már nem kap szerepet.

Köd előttük, köd utánuk

A pártban vezető tisztséget soha be nem töltő, Gyurcsány Ferenc bizalmasának számító Szilvásy György volt titokminiszter és Draskovics Tibor egykori igazságügyi és rendészeti miniszter gyors idei eltűnése már felveti a gyanút, hogy tudatos, folyamatosan körvonalazódó és már közel egy éve elindított stratégiáról lehet szó, amibe beletartozhat akár még a kormányfő 2009-es lemondása is.

A Zuschlag-ügyben tanúként meghallgatott, az UD Zrt.-ügyben meggyanúsított Szilvásy jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő humánpolitikai és koordinációs főigazgatója, a 2009 decemberében lemondó, a radikális jobboldal által különösen nem szívlelt Draskovics pedig a PricewaterhouseCoopers Magyarország könyvvizsgáló és tanácsadó cégnél folytatja pályafutását mint cégtárs és vezérigazgató-helyettes. A fentiek fényében szinte garantált, hogy a Szilvásy–Draskovics–Veres-trióból senkivel sem találkozunk majd az országos kampány során, ami azt jelenti, hogy a választók egy része áprilisra talán még azt is elfelejti, hogy valaha egy szocialista vezetésű kormányban dolgoztak.

Hogy a pártvezetés tudatosan próbálja meg kilőni a kezelhetetlenné vált vagy túl sok kényes ügybe keveredett tagjait, arra példa Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes esete, akit legkésőbb az önkormányzati választásig kivonnak a forgalomból és inkább Horváth Csabát favorizálják helyette.

A botrányból botrányba bukdácsoló BKV-t évekig felügyelő Hagyó szóvivőjét a múlt héten hűtlen kezelés gyanúja miatt hallgatta ki a rendőrség. Az egyik legnagyobb rejtély Gyurcsány Ferenc és Kovács László részvétele a kampányban.

A volt EU-biztos a legidősebb ma is aktív és befolyásos, és még mindig igen ambiciózus MSZP-politikus, aki ha rajta múlik, miniszterelnök-jelölt lett volna. A brüsszeli kiküldetése előtti politikai tevékenységére már kevesen emlékeznek, ráadásul éppen Medgyessy Péter miniszterelnök bukása előtt távozott, így kimaradt a teljes Gyurcsány–Bajnai-korszakból.

Tapasztalata, vitakészsége, kommunikációs képességei is amellett szóltak, hogy a párt fontos szerepet szánjon neki az elkövetkező hónapokban. Esetében inkább az a kérdés, hogy mennyire lesz eredményes a magyarországi belpolitikába való újbóli bekapcsolódása. Gyurcsány Ferenc volt a keményebb dió a pártvezetésnek. A volt kormányfő vezetékneve olyan negatív márkanévvé vált, amivel ma már semmit sem lehet eladni.

A legutóbbi hírek szerint mégis szerepet kaphat a kampányban. Részt vesz a kampány irányításában is, másrészt a vidéki szocialista szavazókat próbálja majd megszólítani. Februárra eldőlhet, hogy van-e értelme ezeknek a jelenleg hiábavalónak tűnő erőfeszítéseknek.

Szürke kampány

Ha a négy évvel ezelőtti MSZP-kampány jelszava az volt, hogy „Megcsináltuk, és ezt minden létező fórumon el is mondjuk”, akkor a mostanié az lehet majd, hogy „Megcsináltuk, de erről inkább csak csendben beszélünk”. Ebbe Bajnai Gordon is be fog kapcsolódni és már csak a kormányfő habitusa és stílusa miatt is jóval visszafogottabb lesz a várhatóan január végén felpörgő szocialista kampány.

Az MSZP-ben abban bízhatnak, hogy mivel a fiatalok és a szakpolitikusok közül kevesen dolgoznak a kormányban, ezért a közvélemény is kevésbé okolja őket a folyamatos sodródásért és gazdasági hanyatlásért. A Bajnai-kormánynak sok pártonkívüli tagja van Oszkó Pétertől Varga Istvánig, akik már csak ezért sem fognak részt venni a kampányban.

Az MSZP tudatosan próbál kívülállóként tekinteni önmagára, a kormánnyal szemben. Pár napja például Mesterházy Attila a január végén befejeződő krízisalap-program folytatását kérte Bajnai Gordontól.

Az elmondottak fényében könnyen elképzelhető, hogy ha Gyurcsány Ferenc lemondása után az EP-választásokat követő hetekig ki is került az MSZP vezetésének kezéből a gyeplő, őszre megtalálták azt a stratégiát, amivel a lehető legjobb eredményre törekedhetnek az országgyűlési választásokon. A szocialisták eltüntették legnépszerűtlenebb arcaikat és megnyugtatóan unalmas embereket tolnak előre. Maga a Bajnai-kormány is arctalanná vált, és nem lehetne csodálkozni, ha a választási kampány végén még az MSZP részéről is érné kritika a kabinet intézkedéseit. A „ha nem mondunk semmit, akkor nem hibázhatunk” némaságkampány akár még eredményre is vezethet, és a választásokig hátralévő időben nem kis mértékben felhozhatja a pártot. A jelek szerint a szocialista vezetők nyár óta egy régi kampánytörvényre játszanak: a tömeg három hónap alatt szinte mindent elfelejt. Ezt látszik alátámasztani a Demokrata múlt heti közvélemény-kutatása is, amely szerint a szocialisták népszerűsége négy százalékot emelkedett, a Fideszé pedig ugyanennyit esett. A nagy altató-hadművelet még meglepetést is okozhat, ha a jobboldal nem figyel fel rá.

Monostori Tibor