Arabus
Pinczés György
2014. január 8.
Méltánytalanul elfelejtett mondás az, hogy: „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul”, pedig mint minden magyar mondásban, ebben is igen sok igazság rejtezik. Figyelve médiumainkat (itt elsősorban az elektronikusokra gondolok), bántón nap, mint nap fülünkbe hasítanak a legalább nyelvtanilag, vagy akár történelmileg hibásan alkalmazott szavak, mondatok. Vélhetően ez köszönhető annak, hogy a hirtelen megszaporodott kommunikációs főiskolák, vagy ilyen szakok nem igazán a képzett emberfők szaporításában érdekeltek, hanem a felduzzasztott tanári (?) karok fenntartásában. Így aztán kapja a média a felkészületlen, műveletlen riportereket, műsorvezetőket. Rendszeresen szólnak például Demoklész kardjáról, ami ugyebár nem létezik, legfeljebb Damoklész demokratizálása céljából! Egy sportműsorban hallottam, hogy a résztvevők nem Macedónia, hanem Makedónia csapatával mérkőznek, valószínűleg az időben is vissza fognak utazni ebből a célból. Mindenre fölteszi a koronát, hogy sok „gazdasági újságíró”, de újabban bank szakembereket is hallottam, akik egyszerűen nem tudják helyesen kimondani a tizedes törteket, hiszen nem egy egész nyolcvanhat század millióról, hanem lazán egy egész nyolcvanhatról beszélnek. A csodálatos liberális és szocialista oktatási modell teljes csődje mutatkozik meg ebben, és ekkor érezhet rá igazán a magyar médiafogyasztó, hogy mekkora hatalmas szükség is van a Hoffmann Rózsa által fémjelzett oktatási reformnak, ami valójában nem más, mint a feje tetejére állított oktatás talpra segítése!