– Az Állami Számvevőszék kritizálta, a Fidesz 1400 módosító indítványt nyújtott be a 2004-es költségvetéshez. Mennyiben befolyásolja a lakosság helyzetét a baloldali többség által végül is elfogadott, de meglehetősen zilált büdzsé?

– A lehető legkomolyabban befolyásolja, hiszen az emberek január 1-jével – a múlt esztendőben született kormányzati és parlamenti intézkedések hatására – már közvetlenül tapasztalhatták az áremelkedéseket vásárlásaik során. Sőt, nagyon sok olyan terméknek, szolgáltatásnak is nőtt az ára, amelyek nem szerepeltek a közvetlen módosításban. Természetesen a legnagyobb árnövelő hatást az általános forgalmi adó megváltozása okozta, amely érintette az alapvető élelmiszereket, a kenyér, a tej, a zöldségfélék, a gyümölcsök, a hús, a gyógyszerek árait.

– Könnyebb lenne felsorolni, mit nem módosított az áfakulcsok változása.

– Szerintem nincsen olyan termék, aminek a jövőben ne változna meg az ára. Az adóemelés közvetve mindenre hat. Mindezek mellett egyes áruknak drasztikusan megnövekedett az adótartalmuk. Ilyen például a villamos energia, amelynél a korábbi 12 százalékról 25 százalékra, vagy a telekingatlan, amelynek az áfatartalma az eddigi 0 kulcs helyett 25 százalékosra emelkedett. Ehhez jön még egy lélektani hatás, amelyet naponta megél mindenki, azaz, hogy emelkednek az árak, de az emberek jövedelme nem tart ezzel lépést. Ez nyilván sokakat érintő pontja a 2004-es költségvetésnek. Mint ahogy az is, hogy a közszféra bérnövekedése lényegében megállt, 2002 óta nem történt érdemi béremelés. Az elfogadott költségvetés ismeretében tehát azt mondhatjuk, hogy 2005. január 1-jéig nem is fognak emelkedni a bérek a közszférában. Az emberekben joggal vetődik fel a kérdés, minek van több értelme? Egy fokozatos és folyamatos bérnövelésnek, amely összhangban van a gazdaság teljesítményével, vagy annak, amit az MSZP-kormány csinált, miszerint egyszer megemelte a béreket, és ezzel – ez a tény – több évre elfelejtette a bérrendezést? Szerintünk nem lórúgásszerű változásokra van szükség, és főleg nem arra, hogy a kormány az egyszeri nagyobb béremelést aztán különböző adókkal, járulékemeléssel, az inflálódó, gyengülő forinttal visszavegye. Ebben a tekintetben is vissza kellene térni a polgári kormány gyakorlatához, amely figyelembe vette az ország teherbíró-képességét, és amivel lépést tartott a bérek, valamint a nyugdíjak növekedése. Így a Medgyessy-kormánynak arra kellene törekednie, hogy az emberek érezzék, ha a gazdaság növekedik, nekik is több jut, több maradhat a családi kasszában.

– Egyesek szerint az EU-tagság miatt kellett megszüntetni a 0 kulcsos áfát. Igaz ez?

– Nem volt ilyen kötelezettség. Sőt, kollégáimmal kigyűjtöttük, hogy az unióban milyen áfakulcsokat alkalmaznak. Bebizonyosodott, amit korábban is tudtunk, hogy van 0 kulcsos áfa az unióban. Például Belgiumban, Finnországban, Írországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban. Nagyon sok országban a legmagasabb áfakulcs is jóval alacsonyabb, mint Magyarországon, 16-17-19 százalék. Senkit nem tölt el büszkeséggel, hogy a magyarok fizetik majd a legmagasabb forgalmi adót az EU-ban.

– Mennyiben változnak meg az adóterhek ahhoz képest, amit a szocialisták megígértek a választási kampányukban?

– Minden tekintetben nőnek az adóterhek, különösen az szja-nál és a társasági adónál. A vállalkozók számára új adók jelennek meg, mint a környezetterhelési díj, az innovációs járulék, az energiaadó. Ezek korábban nem voltak, és január 1-jétől növelik a vállalkozók terheit. Miközben a korábbi adók is szépen növekednek, hiszen az eddigi 0-12-25 áfakulcsok, mint beszéltünk már róla, 5-15 és 25 százalékosra módosultak. Ezek rendkívüli módon megnövelik a termékek és a szolgáltatások árait, és természetesen növelni fogják a pénzromlást, az inflációt is. Másrészt olyan tételek is drasztikusan változnak, amelyekre kevésbé figyelünk. Ilyen például az illeték. Az emberek ugyan ritkábban fizetnek illetéket, de mostantól borsos összeget kell kifizetniük, akár ajándékozáskor, akár ingatlanvásárláskor vagy éppen egyperes eljárás során. A felsorolást hosszan folytathatnám, duplájára nő a cégautók adója, 40 százalékos növekedés várható a gépjárművek súlyadójánál is. A bor jövedéki adója 60 százalékkal emelkedik.

– Mostanában nem beszélhetünk látványos gazdaságnövekedésről, egyáltalán bármiféle tudatos gazdaságpolitikáról. A költségvetés tételeit átnézve, egyértelműen nyomon követhető, mire mennyit jut?

– Nyomon lehet követni az egyes tételeket, bár az MSZP-kormány sokszor összekuszálja a költségvetés számait. Időnként valóban nehéz visszakeresni, valójában mire mennyit költenek, gondoljon csak a kommunikációs kiadásokra. Ha az ember több időt szán a költségvetés átböngészésére, összességében aggasztó kép bontakozik ki. Öt év óta először reálértékben kevesebb pénz jut az egészségügyre. Csehák miniszter asszony távozása ezzel is összefüggésbe hozható, hiszen kénytelen volt szembenézni azzal, a tárcája nem fog több támogatást kapni, pontosabban, jóval kevesebbhez jut, mint addig. Az egészségügyhöz hasonlóan igen kritikus helyzetbe kerültek az önkormányzatok is. Egy önkormányzat az átlagember számára azt jelenti, hogy van fűtés az iskolában, van pénz krétára, alapvető felszerelésekre, hogy a rendelőintézet vagy éppen a kórház megfelelő ellátást nyújt a betegeknek, van világítás az utcában, ahol lakik. Ezért sem mindegy, hogy az önkormányzatok mennyi pénzhez jutnak. Az pedig már látható, hogy a 2004-es év még a 2003-as esztendőt is alul fogja múlni ebben a tekintetben. Nagyon sok önkormányzat juthat csődbe vagy kerülhet csőd közeli helyzetbe. Részben ennek is köszönhető, hogy az elmúlt másfél évben, a Medgyessy-kormány ténykedése nyomán, megduplázódott az önkormányzatok hitelfelvétele, eladósodási hullám indult el. Másrészről, azok az önkormányzatok, amelyeknek megvan erre a lehetőségük, vagyonfeléléssel próbálják a gazdálkodásukat egyensúlyba hozni. Egyik megoldás sem pozitív tendencia. Az Állami Számvevőszék költségvetéssel kapcsolatos jelentése is utal arra, hogy az önkormányzati területre 150 milliárd forinttal kevesebb jut annál, mint amit a kötelező feladatok ellátása igényelne 2004-ben. Ez hatalmas összeg! Az MSZP-kormányzat ezt nem hajlandó figyelembe venni – hiába tiltakoztak saját polgármestereik is –, a tavalyi esztendőhöz képest is alacsonyabb támogatást juttat a helyi önkormányzatoknak.

– Sokak szerint a Medgyessy-kormány így akarja rákényszeríteni az önkormányzatokat arra, hogy csődhelyzetben áron alul adják el a még tulajdonukban lévő szolgáltató cégeket, intézményeiket, ingatlanjaikat.

– A kampányt megelőzően, de még utána is, a kormány sok olyan ígéretet tett, amiről kiderült, képtelen lesz teljesíteni. Nincs hűségjutalom az ápolónőknek, nincs parlagfű-mentesítésre pénz, nem lesz 300 ezer hektár új erdő telepítve, nem lesz 400 ezer új munkahely, és lehetne sorolni napestig. A teljesíthetetlennek bizonyuló ígéretek egy részére az MSZP mégis megpróbált pénzt fordítani, és ez a kiadás nem volt arányban azzal, amit a magyar gazdaság a mostani helyzetben elbír. Így került az ország abba a helyzetbe, hogy az alig növekedő gazdaság mellett, a magyar államháztartás jelentősen eladósodott, óriási hiány keletkezett. Az elmúlt másfél évben 2300 milliárd forinttal nőtt az államadósság.

– Külső, belső vagy a kettő együtt?

– Együttesen, a külső és a belső adósság jelenleg 10 500 milliárd forint körül van. És ez a rendkívül kedvezőtlen folyamat a Medgyessy-kormány ideje alatt indult be, mert az Orbán-kormány időszakában 53 százalék körüli volt az államadósság, annyira csökkent le. Most 59 százalékra növekedett! A Medgyessy-kormány másfél év alatt egynegyedével növelte a teljes magyar államadósságot. Szerintünk azonban jobb egy olyan országban élni, ahol az adófizetők pénze nem a kamatszolgálatra és adósságtörlesztésre megy, hanem arra, hogy beruházások induljanak be, munkahelyeket létesítsenek. Az államnak nem lehet elsődleges célja az eladósodás. Mivel ezt az adósságot a külföldi befektetők finanszírozzák, s mert számukra is nyilvánvaló lett, hogy a magyar gazdaság folyamatai rossz irányba mennek, ezért csak magasabb felárral, a rosszabb körülmények közé jutó adósnak csak magasabb kamattal kölcsönöznek. Ezért is kellett a tavalyi év végén kamatot emelnie az MNB-nek. Veszélyes tendencia indult el, amelynek nem látszott és még most sem látszik a vége. Az államadósság növekedése azért is kritikus, mert a maastrichti megállapodásban kijelöltek egy határt, amely szerint az EU tagországaiban a GDP 60 százaléka a küszöb az eladósodásban, amelyet még elfogadhatónak tartanak.

– A forintárfolyam-spekuláció befejeződöttnek tekinthető, vagy csak az ünnepek miatti szünetről beszélhetünk?

– Ha beindul az élet, el lehet majd dönteni, hogy csupán fegyverszünetről van szó és átmenetileg megnyugodott a piac vagy nagyobb baj van a háttérben.

– Mennyi külföldi hitelt vettek fel az Orbán-kormány alatt, és mennyit a Medgyessy-kormány eddigi időszaka alatt?

– Ez igen érdekes adat, mert a Medgyessy-kormányzat egy év alatt annyi hitelt vett fel, mint a polgári kormány a teljes négyéves ciklusa alatt. Az összeg 2000 milliárd forint felett van. Ebből az arányból is érzékelhető, hogy súlyos következményekkel járó eladósodási hullám indult be, aminek a terheit nemcsak mi, hanem még a gyermekeink, az unokáink is törleszteni fogják.

– És nem a gazdaság fellendítésére használják fel a hiteleket…

– Ez részben igaz, a pénz döntő része folyó kiadásokra ment el. Másrészről itt hadd emlékeztessek arra, egy esztendőben durván 800 milliárd forintot fordítunk az államadósság kamattörlesztésére. Vagyis ebből a hatalmas összegből nem jut munkahelyteremtésre, autópálya-építésre. Nincsenek beruházások, ez az óriási összeg pusztán a kamatszolgálatra megy el. El lehet játszani azzal a gondolattal, hogy az ország mire tudna költeni 800 milliárd forintot. Persze önmagában az eladósodás még nem lenne baj, ha az valamilyen konkrét cél érdekében történne. Ilyen lehetne a hazai vállalkozások megerősítése vagy az útépítés. Az átlagember is vesz fel hitelt, amikor lakást, házat vagy kocsit vásárol. Az elmúlt másfél évben azonban nem tapasztalhattunk komoly beruházásokat, nem látjuk, hogy autópályák épültek volna, fejlődött volna a gazdaság, hogy új munkahelyeket hoztak volna létre.

– Akkor mire költhették a kölcsönöket?

– Hogy az állam működtesse az apparátust. A közszférában mintegy 30 ezerrel többen dolgoznak, mint a polgári kormány ideje alatt, miközben az MSZP megígérte az egészségügy átalakítását, a közigazgatási rendszer megreformálását is. Ezekből semmi nem történt meg. Egy olyan országban, ahol a lélekszámcsökkenés egyre veszélyesebb tendenciát mutat, ahol mind kevesebb gyermek születik, ahol az aktív korúak és az inaktívak aránya kedvezőtlenül változik, ott ezekhez a rendszerekhez hozzá kellene nyúlni. Egyre kevesebb munkavállaló próbálja a meglévő rendszereket eltartani. Amit reformokban az előző kormány elindított – például nyugdíj területén –, azt napjainkra szintén leállították.

– A kórház-privatizáció majdnem megkezdődött…

– Nem igazán a reformok jegyében született, és az Alkotmánybíróság megsemmisítette a törvényt. Külön érdekessége a dolognak, hogy a rendszerváltás óta először fordult elő, hogy eljárásjogi problémák miatt került egy törvény megsemmisítésre. A kórház-privatizációs elképzelések mögött több esetben ingatlanspekulációs szándékok álltak, és kevésbé az, hogy működőtőke érkezzen az egészségügybe.

– A fővárosban a metróépítés is óriási összeget köt le, részben a vidékfejlesztés kárára, hiszen a kormány óriási garanciát vállalt az építkezésben.

– Ahány ember, annyiféle számot mond, lehetetlen ma megmondani, mibe fog ez ténylegesen kerülni, és nehéz pontosan tervezni az ekkora nagyságrendű beruházásnál. Annak idején, amikor a szabolcsi vármegyeházat építették, akkor egészen pontos költségvetési számítást adtak. Úgy, hogy a végén még három aranykoronát vissza is fizettek a beruházási, 9000 aranykoronának megfelelő összegből. Az akkoriak bölcsességét mutatja, hogy végül a három korona is az árvaellátásra jutott. Ma már ez elképzelhetetlen. A több száz milliárdos metróberuházásnál a 10 milliárdos tételek úgy módosulhatnak, mintha csak vesszőt tennénk a mondatba. Azt azért mérlegelni kellett volna, hogy a főváros nagyobb arányban finanszírozhatná saját erőből az metróépítését. Budapest méretei egyetlen más magyar önkormányzattal nem mérhetők össze, nagyságrendi különbségek vannak, és léteznek olyan tartalékai – a főpolgármester az elmúlt években gyakran hivatkozott 80-100 milliárd forintra –, amivel a beruházást el tudta volna kezdeni. Való igaz, a Medgyessy-kormány nagyon komoly finanszírozóként fog beszállni az építkezésbe, és ebben benne lesz valamennyiünk pénze. Miközben a fővárosi tartalékokhoz továbbra sem akarnak hozzányúlni.

– Igen érzékenyen érinti a lakosságot a lakásvásárlási és -építési támogatási rendszer felrúgása, a kedvezmények megvonása, illetve a hitelkonstrukciók átalakítása. Ez lenne a jóléti rendszerváltás?

– A Medgyessy-kormány padlóra küldte az otthonteremtési programot, amely három évig igen jól működött és nagyon sikeres volt. Sok ember számára adott lehetőséget, hogy új lakásépítéshez kezdjen, akár új vagy éppen használt lakást vásároljon. Az MSZP minden ígérete arra vonatkozott a kampány idején, hogy megtartják ezt a polgári kormány által elindított kedvezményrendszert. Medgyessy Péter, Lendvai Ildikó és számtalan baloldali politikus többször is hangoztatta, hogy ezen nem változtatnak. Ehhez képest a tavalyi év végén megszüntették a kedvezményes lehetőséget és drasztikusan csökkentették a kamatok támogatását. Lecsökkentették a felvehető hitel felső plafonját. Ha ezek mellé hozzáteszem azt, hogy a lakáshitelek után járó adókedvezményt, vagyis a 240 ezer forintos évi jóváírást 120 ezerre csökkentették, akkor ez bizony azt is jelenti, hogy havi 10 ezer forintot csak az adókedvezmény megvonásával kivettek az emberek zsebéből. A másik oldalról a kamattámogatás csökkentésével pedig tovább növelték a terheket. Ennek következményeként lehet olyan család, amely nem tudja fizetni a lakáshitel törlesztését.

– Egyébként arról is szó volt, hogy visszamenőleges hatállyal nem alkalmazható a rendelet, de az OTP már bejelentette, hogy 4,5-ről 6 százalékra emelte a hiteldíj összegét…

– Szerintem már akkor sem hitték el az emberek, hogy nem lesz visszamenőleges hatálya ennek a döntésnek, amikor ezt Medgyessy Péter bejelentette. Igazából mindenki jól tudta, hogy akik változó kamatú és nem fix kamatozású hitelt vettek fel, azoknak változni fognak a díjtételei, és ezzel együtt a törlesztő részlete is. A hitelfelvevők 40 százaléka változó kamatozású hitelt vett fel, őket nagyon komolyan fogja érinteni ez a módosítás. Másrészről a bankok megtalálják annak a módját, hogy kezelési költségben vagy egyéb technikai jellegű eszközökkel tovább terheljék a megszűnő állami támogatás miatt emelkedő törlesztőrészleteket. Medgyessy Péter ugyanúgy járt ezzel a bejelentésével, mint a választások alatt tett azon ígéretével, hogy nem módosítják a lakástámogatási rendszert. Ehhez képest gyökeresen megváltoztatták. Most azt ígérte, hogy nem lesz visszamenőleges hatályú, de ez sem állta meg a helyét. Az érintett családok azóta lázasan számolhatnak.

– A hatalmon lévő koalícióban úgy vélekedtek, hogy azért kellett változtatni, mert az akcióban résztvevő bankok saját tartalékalapjuk csökkentésével tudták csak a megnövekedett hiteligényeket kielégíteni. Mennyire volt megterhelő ez a lakástámogatási rendszer a bankok számára?

– A bankok tavalyi nyeresége 200 milliárd forint volt. Ennek jelentős része a lakáshitelezési programból jött össze. Ugyanakkor még nincs olyan éles verseny Magyarországon az egyes bankok között, mint amilyet Nyugat-Európában tapasztalhatunk, így jóval nagyobb hozamokkal lehet dolgozniuk. Nem hiszem, hogy az otthonteremtési program bármilyen problémát okozott a bankoknak, ebben igyekezett minden pénzintézet részt venni. Maguk a banki szakemberek is úgy vélték, hogy ez sikeres program. Az a bank pedig, amelyik ebből kimaradt, sajnálhatja, hiszen összességében jól járt az ügyfél, aki felvette a hiteleket, és mint mondtam, a bankok is megtalálták a számításaikat. Egy jól működő rendszer volt, amit a Medgyessy-kormány most megszüntetett.

– Miért?

– Az hangzott el a kormánytájékoztatón, hogy 2004-ben a rendszer megváltoztatásának 10 milliárd forintnyi hatása lesz a költségvetésben, ennyit takarítanak meg, 2005-ben pedig 25 milliárd forintot. Ezek az összegek nem akkora tételek, amelyek miatt érdemes lett volna hozzányúlni ilyen sikeres kezdeményezéshez. Szerintem annak a magyarázatnak van több alapja, miszerint a Medgyessy-kormány a gazdaságban nagyon nehéz helyzetbe manőverezte magát. A külföldi befektetők bizalomvesztése olyan mértékű, hogy csak drasztikus vagy annak látszó intézkedés hatására térhet vissza az elvesztett bizalom. Ebben a helyzetben többek között olyan lépéshez folyamodott a kormány, amely 550 milliárd forinttal növelte meg a polgárok adóterheit. Ugyanakkor visszavett vagy megszüntetett olyan államilag támogatott és sikeres programokat, mint a Széchenyi Terv vagy az otthonteremtés.

– Ha a kormány számára ésszerűtlen a lakáshitelezés rendszerének korábbi formája, akkor lehet olyan értelmezése az otthonteremtés megszüntetésének, hogy a Medgyessy-kormány egyben megakadályozza a fejlődésnek indult középosztály kialakulását is?

– A Medgyessy-kormány által bevezetett intézkedéseknek, az otthonteremtési támogatás megnyirbálásának, mondanom sem kell, nagyon fontos társadalmi hatása van. Hiszen akkor születik több gyermek, ha van hol lakniuk az embereknek, a családoknak. Nyilván fontos társadalmi cél, hogy megálljon a népességfogyás, márpedig ehhez a lakás, az otthonteremtés elemi feltétel, hogy a fiatal házaspár egy vagy több gyermeket tudjon vállalni. Másrészről az is tény, hogy az építőipar az egyik legnagyobb tőkesokszorozó erőt jelenti a gazdaságban. Az építkezések, a lakásépítések az építőipart, az építőanyag-ipart, a szállítást, a kereskedelmet, a különböző szolgáltatásokat mozgatják meg. Ebből a szempontból is rossz döntésnek tartjuk a Medgyessy-kormány intézkedését. A gazdasági növekedéshez beruházásokra van szükség, és amikor a lakásépítés beindult, egyre nagyobb mértékű lendületet adott a gazdaságnak. Több szempontból is rossz döntés született.

– A bérlakásépítést is piaci alapra helyezték, így éppen azok nem juthatnak hozzá, akik a legjobban rászorulnának…

– Azt ígérték, hogy évente 7000 bérlakást építenek minden esztendőben, ehhez képest jó, ha ezret adnak át évente. Az a furcsa helyzet állt elő 2003-ban – amit nem nevezhetünk egyébként az MSZP-kormányzatot ismerve váratlan fejleménynek –, hogy azok jártak jól, akik nem hittek a kormánynak, akik nem hitték el, hogy nem változtatnak az otthonteremtési rendszeren és fölvették ezeket a hiteleket. Azok jártak rosszul viszont, akik hittek a kormánynak és azt gondolták, hogy nem fognak változtatni a rendszeren. Mellesleg a sajtóhírek szerint a kormány elég sok politikusa is élt az államilag támogatott kedvezményes lehetőséggel a megszigorítások előtt, ami azt mutatja, hogy nem lehetett olyan nagyon rossz ez a program.

– Legutóbb Gál J. Zoltán kormányszóvivőről derült ki, hogy kedvezményes hitelhez jutott a megszigorítás előtt, amit ő tagadott…

– Ez az eset több mint érdekes. Az elmúlt másfél évben több kormánytag is élt az Orbán-kabinet által elindított program lehetőségével.

– Vehet fel kedvezményes hitelt akár egy beruházó is?

– Ritkán találunk arra precedenst, hogy cég vegyen fel kedvezményes hitelt.

– Az viszont nem meglepő, hogy a kormányfő az év végén Thaiföldre utazott sokadik szabadságára, miközben Kovács László pártelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezető és Kiss Péter kancelláriaminiszter kedélyesen jelentették be, hogy 2004-ben sem engednek a jóléti rendszerváltás programjából. A Fidesz szerint ez az év a szavahihetőség és a bizalom visszaszerzésének éve lehet. Mit értsünk ez alatt?

– Szerintünk ebben az évben ismét lehetőség adódik a kormány számára a szavahihetőség visszaállítására, a bizalom visszaszerzésére. Az emberek 67 százaléka úgy véli – a jelenlegi ellenzék befolyásával nem vádolható Medián felmérése mutatja –, hogy rossz irányba mennek az országban a dolgok, elégedetlenek a kormány teljesítményével. Ha a szocialisták mégis úgy látják, hogy minden tökéletes, a legnagyobb rendben mennek a dolgok, akkor két különböző országban élünk, hiszen az emberek többsége nem így érez. Ebből a szempontból is fontos a 2004-es év, mert az európai parlamenti választáson a polgárok határozott jelzést adhatnak a kormánynak, akár jobboldalról, akár baloldalról, nem tökéletes, ami itt történik. A jobboldali szavazók megerősíthetik azt a korábbi véleményüket, miszerint helyesen látták, a Medgyessy-kormány nem lesz képes teljesíteni a választási ígéreteit. A baloldali szavazók is adhatnak figyelmeztető jelet a kormányuknak, hogy az nem jól teszi a dolgát.

– A baloldali szavazók részéről passzivitásban nyilvánulna meg ez, vagy átszavaznának a jobboldalra?

– Fontos a választási részvétel, és aki átérzi ennek a súlyát, az elmegy szavazni. A szavazóknak el kell dönteniük, hogy ki tudja hatékonyabban képviselni az EU-ban Magyarország érdekeit. Az a kormány, amely a gabonakvótában, a tejkvótában, az uniótól érkező támogatásokban Koppenhágában csatát vesztett, vagy az a Fidesz, amely párt az EP-ben a többséghez tartozik.

– Az MSZP megkezdte a választási kampányt, és tovább ígérget. Még nem adtak el mindent, amit beterveztek…

– Az állami vagyon felélése és hozzá az államadósság növekedése már így is elég riasztó. Aggasztó, hogy a Dunaferrtől a Molig mindent értékesíteni akarnak. Másrészt, ahogy beszéltünk róla, az eladósodás is jelentősen felgyorsult. Ha ebből akar osztogatni a kormány, akkor időlegesen meg tudja állítani a folyamatos népszerűségvesztést, de a gazdaságnak és az adófizetőknek jelentős károkat okoz.

– Nem valószínű, hogy érdekelné ez az MSZP-t. Ugyanakkor a makrogazdasági és privatizációs dolgokkal a polgár nem foglalkozik, nem érzékeli, viszont azt igen, hogy például a választások előtt mondjuk felemelnék 65 ezer forintra a minimálbért. Mit tehetne ez ellen az ellenzék?

– Erre ma nehéz válaszolni, hiszen önmagában a minimálbér emelése kedvező lépés is lehet, amit az ellenzéknek is támogatnia kell. Négy év csapásait, a be nem tartott ígéreteket nem lehet egy döntéssel semmissé tenni. De visszatérve a mához, ma még annak van több esélye, hogy a sorsdöntő választások 2006-ban lesznek. Az emberek pillanatnyilag azzal vannak elfoglalva, hogy 2004 a megszorítások éve, igen nehéz esztendő lesz. A kormány meg a túlélésre koncentrál.

– Mire számíthatunk az EU-ban, ha marad a baloldali kormány, még ha veszítenek is az EP-választásokon?

– Az év elején megfogalmaztunk hat pontot, hogy miképpen lehet a szavahihetőséget és a bizalmat visszanyerni a gazdaságpolitikában, aminek azért van egy tágabb értelmezése is. Ennek egyik fontos, ha nem a legfontosabb eleme, hogy a nemzeti érdekeket hatékonyan kell képviselni az unióban. Tehát, az lehet Magyarország számára is a járható út, hogy ha a gazdaságdiplomáciában a magyar vállalkozók, a magyar gazdaság és végső soron a magyar emberek érdekeit képviseljük. Nem arra van szükség, hogy Kínában járva az ottani állami autópálya-építő cégeket győzzük meg arról, hogy építsenek autópályát Magyarországon, hanem éppen fordítva, magyar vállalkozók számára kell lehetőségeket teremteni. Ehhez egy olyan kormány kell, amelyik felismeri ennek a fontosságát. Sajnos az elmúlt másfél év nem azt mutatta, hogy a Medgyessy-kormány megfelelne ennek. Az Európa Parlamentben nekünk kell majd erre törekednünk. A magyar érdekek megfogalmazása és hatékony képviselete a jelenlegi kormány számára megoldhatatlannak tűnik.

– A hatalomgyakorlókat továbbra is a tisztogatás érdekli, köti le jobban az ország sorsának alakulásánál. Az időközben menesztett pénzügyminiszter december 29-én felmentette a KVI igazgatóját és helyettesét. Korábban eltávolították a KSH elnökét, és még függőben van a lex-Szász elfogadása, amivel a PSZÁF elnökét akarják elmozdítani. A nemzeti érdekek védelme helyett inkább arról van szó, hogy bebetonozzák a saját embereiket, és akkor európai normák között a Fidesznek nehéz lesz megbontani a baloldali blokkot.

– Annyiban árnyalnám, hogy ezektől a hajtóvadászatoktól függetlenül még lehetne a nemzeti érdekeket határozottabban képviselni. Mert attól, hogy számukra nem tetsző emberekkel és intézményvezetőkkel le akarnak számolni, attól még lehetne vagy lehetett volna akár Koppenhágában is a kormánynak határozott érdekérvényesítő politikát folytatnia. Azonban tényleg úgy tűnik, a kormány számára sok esetben fontosabb bizonyos emberektől megszabadulni, tisztogatást végrehajtani egyes intézményeknél, mint éppen Brüsszelben hatékony érdekérvényesítést végezni. És szinte hihetetlen, hogy december 29-én a pénzügyminiszter azzal akart kedveskedni az MSZP frakciójának, hogy kirúgta a KVI igazgatóját és helyettesét. Egyszerűen elképesztő ez a lépés, és ennél már csak az elképesztőbb, hogy utána a médiumaikban megjelenik, hogy már megvan az utód annak az embernek a személyében, akit éppen a pénzügyminiszter néhány héttel korábban a PM-től eltávolított, tisztáldozatként. A PSZÁF-fel kapcsolatban megmagyarázhatatlan, hogy a kormányt nem érdekli: az EU szinte minden fontos tisztségviselője elítélte a kormány magatartását. Emlékeztetnék arra is, erről ne feledkezzünk el, hogy a PSZÁF az egyetlen olyan intézmény, amely az elhíresült – az adatvédelmi biztos szerint törvénytelen – adatmásolási akcióban nem vett részt. Nyilván a jelenlegi kormány leküzdhetetlen hajlamot érez arra, hogy az adatainkkal megismerkedjen, betekintsen azokba. Ezért nagyobb ráhatást akar az intézmény működésére. Ez a szándék megint csak azt a kérdést veti fel, hogy mi lehet ennek a célja? Netán az, hogy kiterjesszék a PSZÁF-nál a miniszter hatáskörét, vagy ha úgy tetszik, jogosítványát arra, akár konkrét vizsgálatra is utasítást adhasson vagy információkat kérjen…

– Személyre lebonthatóan?

– Elég, ha cégekre, bankokra, intézményekre, befektetőkre, vállalkozásokra végzi ezt.

– Ennek ellenére László Csaba megkapta a felmondó levelét, jön Draskovics Tibor, a kormányfő kabinetfőnöke. Mi várható?

– László Csaba dinamikusan kezdett, aztán egyre több és több szakmai hibát követett el. Nem tett jót az az igyekezet sem, ahogy a kormányfő és az MSZP-frakció elvárásainak igyekezett megfelelni. Az adatmásolás, a forint árfolyamsávjának eltolása, az árfolyamgyengülést okozó kijelentések elkerülhetők lettek volna, és végül is sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került. A leváltás konkrét okát nehéz komolyan venni, hiszen ilyen indokkal az elmúlt másfél évben bármikor felmenthették volna a pénzügyminisztert. Talán egyszer az igazi okot is megtudjuk. Az új miniszter önmagában nem tud megváltást hozni a gazdasági bajokra. A fontos döntések eddig is a kormányfőnél születtek. Az első számú pénzügyminiszter eddig is Medgyessy Péter volt. Rajta kell számon kérni azt, miért jutottunk ide.

* * *

LEXIKON

Varga Mihály közgazdász. Karcag. 1965. jan. T.: MKKE Belkeresk. Kar, áruforgalmi szak, 1984–89. É.: 1989 a 43. sz. Állami Építőipari Váll. gazd. revizora, 1990 a szolnoki Keviterv közgazdásza, 1998–2000 a PM politikai államtitk., 2001- pénzügyminiszter. 1988- a Fidesz tagja, 1993–95 Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnök. 1994. szept.- országgyűlési képviselő, 1995–98 a Fidesz parlamenti frakcióvezető-helyettese, 2000- a karcagi ref. egyházközösség presbitere. 2002- a költségvetési biz. elnöke, a Fidesz alelnöke.