– Bár az emberiség egyelőre még nem hajlandó komolyabban foglalkozni a témával, a kutatások egyre bizonyosabbá teszik: néhány évtizeden belül súlyos energiaválsággal kell szembenéznünk. Az energetikai szektorban foglalkoznak ezzel a kérdéssel?

– Igen. Valóban fogytán van a világ energiatermelésének alapját képező kőolaj és földgáz, a Föld széntartalékai valamivel bővebbek, de hosszú távra az sem jelent megoldást. Az atomenergia pedig, amitől néhány évtizede még a kiutat remélték, mára a környezetvédelmi szempontok és a zöldszervezetek egyre erőteljesebb fellépése következtében kiszorul az energiatermelésből, Európában ez alól talán csak Franciaország a kivétel.

– Mi a helyzet a megújuló energiaforrásokkal?

– Ezek korántsem annyira elterjedtek, hogy komolyan alapozni lehetne rájuk, ráadásul nem is mindenhol alkalmazhatók. A szélerőművek például Magyarországon soha sem jelentenek majd komoly forrást, egyszerűen mert nem olyan az éghajlatunk. Egy tengerparti országban ennek többszörösét képesek megtermelni. A napenergia ugyancsak nem képezheti az energiaellátásunk alapját, ennek szintén égövi okai vannak. Magyarországon tehát egy nagyon alaposan átgondolt, részletes és előretekintő energiapolitikai koncepcióra lenne szükség.

– Mi biztosítja ma Magyarország energiaellátását?

– A villamosenergia-termelés 30-40 százalékát a Paksi Atomerőmű jelenti, a többit szén- és ligniterőművekből nyerjük, illetve csúcstermelés esetén gázturbinák is bekapcsolódnak, ezek üzemeltetése azonban költséges. Ez egyébként nem magyar specialitás, a világ legtöbb országában ez a megosztás a jellemző.

– Mitől függ ma hazánk villamosenergia-ellátásának biztonsága?

– Magyarország energetikailag ma lényegében önellátó, de néhány éven belül szükség lenne egy újabb szénerőmű üzembe állítására, csökkentendő az ország „gázfüggőségét”. A földgáz ára ugyanis köztudottan igen magas, ezen túlmenően csak importból szerezhető be. Ráadásul Magyarországon az elmúlt évtizedek energiapolitikájának eredményeképpen rendkívül sok a gázfűtéses lakás, ház.

– Nem véletlen, hogy a gáz ára minden politikai erő számára központi szociális kérdés.

– Pedig a földgáz ára nem a bérekkel, hanem a bekerülési költségekkel függ össze, és mint mondtam, Magyarországon jóval alatta marad az Európában megszokottnak. Nehéz kérdés persze, mert valóban komoly szociális vonzatai vannak, de alapvetően akkor is azt kell látni, hogy piaci termékről van szó. Éppen ezért felelőtlennek tartom, amikor rövid távú politikai célok érdekében dogmatikus árpolitikát hirdetnek egyesek. Tudomásul kéne végre venni, hogy az energia épp olyan árucikk, mint az élelmiszer vagy a ruha, vagy akár egy autó, és ha az előállítási költségnél olcsóbban kell adni, az a termelőnek okoz veszteséget, ami hosszabb távon az üzembiztonságot és az ellátást is veszélyezteti.

– Januárban a téli hidegben kisebb üzemzavar állt be az ország villamosenergia-ellátásában.

– Ez a rendkívüli hideg miatt volt, az ellátás biztonsága épp olyan, mint korábban. Nehezen számítható ki, hogy az ilyen rendkívüli hideg hogyan hat az ellátásra, mert például ha némileg összefagy a szén, már nem alkalmazhatók ugyanazok a szállítási, tárolási módszerek, mint máskor.

– Nem küszöbölhető ki az ilyesmi más korszerűbb módszerekkel?

– De igen, csak az a kérdés, megéri-e? A száz százalékot megközelítő ellátási biztonságnak ugyanis rendkívül nagyok a költségei, és korántsem biztos, hogy egy talán tízévente előforduló rövid üzemzavar kiküszöbölése érdekében megéri olyan rendszert kiépíteni és fenntartani, ami 20-50 százalékkal emelné meg a villamos energia fogyasztói árát. Mint minden más piacon, itt is érvényesül a minőség és az ár összefüggése.

– A 2002-ben elfogadott Villamosenergia Törvény a szolgáltatók várakozásaival szemben csak részleges piacnyitást tett lehetővé, de idővel a teljes magyar energiapiacot meg kell nyitni. Az Európai Unióban versenyképes lesz a magyar energia?

– A minőségi mutatóink alig vagy egyáltalán nem rosszabbak az uniós átlagnál. Ma Magyarországon 98 százalékos a villamosenergia-ellátás biztonsága, ami valamivel rosszabb, mint a csúcsminőséget jelentő német vagy svéd szolgáltatás, de igazából nem marad el a nyugat-európai átlagtól. A minőségnek azonban, mint mondtam, természetesen ára van, ezért a minőségi összehasonlításkor külön kiemelném, hogy az uniós szintet közelítő szolgáltatási minőség mellett a magyar ár 60 százaléka az európai átlagnak.

– A piacnyitás milyen változásokat hozhat a lakossági szektorban?

– Közvetlenül szinte semmit. Nyugat-Európában például a piacnyitások után sem volt nagy a váltási kedv a lakosság körében. Ennek elsősorban az az oka, hogy a villamos energia marketing szempontból már kiérett termék, nem lehet sok újdonságot nyújtani, a lakossági ellátásban döntő ár pedig igazából nem csökkenthető. Éppen ezért a nyitás inkább a nagyfogyasztókat érinti, ahol a felhasznált energiamennyiség már érzékelhetővé teszi például az amúgy csekély árkülönbségeket. Rajtuk keresztül persze az egyszerű emberek is érzékelhetik majd az előnyöket, például az energiaárakkal összefüggő fogyasztói árak kisebb mértékű emelkedésén keresztül.

– A piacnyitás, a szolgáltatók közti versenyhelyzet nem veszélyeztetheti az ellátás biztonságát?

– Megfelelő szabályozás esetén nem, éppen ellenkezőleg: mivel a szolgáltatás ára lényegében kötött, az egyes szolgáltatók éppen a minőség, az üzembiztonság területén próbálnak egymásra licitálni. A nyitásnak persze ugyanakkor megvannak a maga kockázatai is, erre is láthatunk nemzetközi példát, például Kaliforniában. Vigyázni kell, hogy úgy jussunk előnyökhöz, hogy közben a saját érdekeinket ne kockáztassuk, rossz szabályozás esetén például hátrányos helyzetbe kerülhetnek egyes hazai termelőkapacitások, ennek pedig súlyos munkaerő-piaci és gazdasági hullámai is lennének. Mindamellett a helyes törvényi háttérrel összhangba lehet hozni a fogyasztói és a gazdasági szempontból épp olyan fontos termelői érdekeket.

(-kas-)