– Egy éve immár, hogy a legnagyobb fogyasztók szabadon választhatnak a különböző szolgáltatók között. A lakosság ebből közvetlenül azonban nem sokat érzékel, így az uniós csatlakozás előtt néhány héttel leginkább az érdekli, hogy milyen a hazai áramszolgáltatás minősége és ára az európai átlaghoz viszonyítva.

– Leginkább a nagy futballista, Puskás Ferenc hasonlatával lehetne a magyarországi helyzetet jellemezni, vagyis kis pénz, kis foci. Ez azt is jelenti, hogy a magyar szolgáltatás nem olyan minőségű, mint a nyugat-európai, de annál lényegesen olcsóbb is. A felmérések szerint az emberek egy része, különösen a számítógép-felhasználók jobb szolgáltatást szeretnének, de a többség ugyanakkor inkább az alacsony ár mellett megelégedne az üzembiztonság jelenlegi színvonalával. A statisztikákból az látszik, hogy ez a bizonyos üzembiztonság 98 százalékos, ami azt jelenti, hogy statisztikailag egy évet tekintve 98 százalékban van, 2 százalékban pedig nincs villany. Ha belegondolunk abba, hogy vajon elégedettek lennénk-e egy olyan autóval, ami hasonlóan megbízható lenne, talán nem is találjuk ezt a helyzetet olyan rossznak. Ezt az arányt persze lehetne tovább javítani, de nem biztos, hogy megérné, mivel magas költségekkel járna a társadalom számára. A hazai villamosenergia-ellátás egyébként nem lóg ki az európai átlagból, sőt például Finnországhoz viszonyítva még nálunk kedvezőbb is a helyzet.

– Azt mindenki érzi a pénztárcáján, hogy az elmúlt hónapokban jelentősen drágult az elektromos áram. Minek köszönhető az áremelés, vagyis melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák a villamos energia árának alakulását?

– Kevesen tudják, hogy az árak 70-80 százalékára az áramszolgáltatóknak nincs befolyása, hiszen hasonlóan a kereskedőkhöz, ők is veszik az árut, majd továbbadják. Ennek megfelelően az áramért kapott pénz legnagyobb részét a Magyar Villamos Műveknek, azon keresztül pedig az erőműveknek adják tovább. A működésük költségeit az értékesítési bevétel, illetve a beszerzési költség különbségéből, vagyis az árrésből fedezik. A lakossági fogyasztó mindebből leginkább azt érzékeli, hogy a villamos energia ára az elmúlt esztendőben 28 százalékkal lett magasabb, de azt kevesebben tudják, hogy ennek jelentős része az áfa emelése, valamint az erőművi tüzelőanyagok árával, illetve a forint helyzetével függ össze. De a szolgáltatók árrése – amelynek jelentős részét karbantartásra fordítják – egyáltalán nem emelkedett, sőt néhány esetben csökkent.

– A karbantartási költségeken túl mire kell még fordítaniuk a nyereségből a szolgáltatóknak?

– Az áramszolgáltató vállaltok nyereségének alakulását a Magyar Energia Hivatal felügyeli. Ha a nyereség meghaladja a megállapított maximumot – ez nominálértékben 9 százalék körül van –, akkor a fogyasztók az efölötti profitot visszakapnák. Ezt a korlátot azonban még egyetlen szolgáltató sem lépte eddig át, sőt gyakran igencsak alatta maradnak. A nyereségből pedig minden esetben kifizetik a részvényeseiket, akik joggal várnak el a banki kamathoz hasonló megtérülést, valamint a jelentős részét visszaforgatják a vállalatba. Különös figyelmet fordítanak például a nagy kiterjedésű hálózat karbantartására, fejlesztésére, az áramszolgáltatás minőségének javítására és az üzemzavarok elhárítási idejének csökkentésére.

– Egy szolgáltató mennyire tud tekintettel lenni az ügyfelének nehéz szociális helyzetére?

– Egy dologgal nem árt, ha mindenki tisztában van, mégpedig azzal, hogy az áramszolgáltató vállalatok az ügyfelek pénzével gazdálkodnak. Ha valaki a villamos energiát olcsóbban kapja, akkor azt nyilván valaki másnak kell drágábban megfizetnie, hiszen energiát a semmiből teremteni nem lehet. Részletfizetési lehetőséget minden szolgáltató ajánl az ügyfeleinek, de ingyen nem tudják adni senkinek sem az áramot. Úgy gondolom, hogy az államnak kell megtalálnia azt a módszert, amivel a leghatékonyabban lehet segíteni az arra rászorulóknak nemcsak az energia, hanem minden más szolgáltatás esetében is. Ennek alapja lehetne például az ezen társaságok által befizetett jelentős adó- vagy akár az áfa-többletbevétel.

– A liberalizálódó piacon egyre nagyobb szükség van arra, hogy a lakosság választ kapjon a felmerülő kérdéseire, pontos képet kapjon egy-egy szolgáltató működéséről. Milyen lehetőségei vannak az ügyfélnek arra, hogy kapcsolatba lépjen a magyarországi áramszolgáltatókkal?

– Ma az Elműnek és az Émásznak közel kétmillió fogyasztója van, így olyan ügyfélszolgálati rendszert kellett kialakítanunk, amely mindenki elvárásának megfelel. Nagy vita volt például akkor, amikor bevezettük az éves leolvasási rendszert, de az is kisebb vihart kavart, amikor a fogyasztóirodáinkat megszüntettük a kisebb falvakban, s helyette helyi hívás díjával működő telefonos ügyfélszolgálatot hoztunk létre, ahol mindent el lehet intézni. Ezekre a fejlesztésekre azért volt szükség, mivel sokan vannak, akiknek egyszerűbb telefonon, mint személyesen intézni az ügyeiket. Az ő érdekükben hoztunk létre egy internetalapú, valamint egy sms-es ügyfélszolgálatot is. Úgy gondoljuk, hogy a korszerűsítés ezt is jelenti, persze mindezek mellett megmaradt a hagyományos, személyes kapcsolattartás is.