Az ausztrál példa nyomán további tiltásokra is szükség lehet a kütyühasználatban
Az a tét, hogy a gyerekeinknek lesz-e idegrendszerük
Akár további, szigorúbb szabályozásra is szükség lehet a szeptembertől hatályos iskolai mobilkorlátozáson túl. Különböző területről érkező szakemberek között teljes az egyetértés abban, hogy a gyerekeknek beláthatatlan károkat okoz a rendszeressé váló kütyühasználat.
– Mi 2011-ben kidobtuk az iskolából a telefont, 2018-ban pedig szövetséget kötöttünk a családokkal, hogy otthon se legyen a gyerekeknek személyes képernyőjük – erről beszélt Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Iskola alapítója az MCC Ifjúságkutató Intézetének az iskolai mobilkorlátozással kapcsolatos, Back to the Future című keddi konferenciájának panelbeszélgetésén. Az MTVA műsorvezetője hangsúlyozta: utóbbi lépésre azért volt szükség, mert hiába nem voltak okoseszközök az iskolában, az iskolán kívüli időben ugyanúgy ment a zaklatás, ugyanúgy órákat töltöttek a gyerekek képernyő előtt teljesen fölösleges dolgokkal. Felidézte, hogy amikor először felvetette a szülőknek, hogy otthon se legyen saját használatú képernyője, telefonja a gyerekeknek, úgy néztek rá, mint egy UFO-ra. – Ez mára megváltozott, a szülők és a gyerekek is megtapasztalták ennek a komoly előnyeit, éppen ezért ez nálunk nem tiltásként, hanem önszabályozásként működik – fejtette ki Horváth Szilárd. Példaként említette egy olyan kislány esetét, aki hatodikos korában került hozzájuk egy olyan iskolából, ahol már negyedikesként szinte állandó volt a telefonhasználat. Mint mondta, a szülők rendkívül hálásak voltak, mert – ahogy az apa később fogalmazott – „visszakapták a lányukat”.
A műsorvezető arról is beszélt, hogy a gyerekeink nagy részének – főleg a digitális világ, a képernyőkultúra miatt – fejletlen az idegrendszere. – Az a tét, hogy a gyerekeinknek lesz-e idegrendszerük. A későbbi tét pedig az, hogy mennyire korán fog leépülni – utalt arra, hogy a digitális világban élő felnőttek is nagyobb eséllyel válnak demenssé már 60-70 éves korukban. A mese, a mesélés fontosságát hangsúlyozva Horváth Szilárd kifejtette: az a gyerek, akinek rendszeresen mesélnek kicsi korában, 6 évesen már másfél évvel (!) megelőzi fejlettségben azt a gyereket, akinek nem. Ez az olló szerinte csak nőni fog a közeljövőben.
Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató kifejtette, hogy a beszédfejlődés és beszédértés egyszerűen megreked azoknál a gyerekeknél, akik rendszeresen a képernyő előtt ülnek. Sőt, olyan alapvető készségek sem, vagy csak csökevényesen fejlődnek ki, mint az egyensúlyérzék. Úgy fogalmazott, hogy azt a gyereket, akit „beszippant” a digitális világ, egy idő után nem fogják érdekelni a barátai, az édesanyja és az Istene sem.
Hal Melinda, az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatásvezetője mindehhez hozzátette, egyre több olyan gyereket lát, akiknek szó szerint összeakad a lábuk, mivel nem fejlődik a mozgáskoordinációjuk, az idegrendszerük. A klinikai szakpszichológus más függőségekhez hasonlítva a kütyühasználatot, úgy érvelt, hogy valaki minél korábban találkozik a droggal, annál valószínűbb, hogy függő lesz. Éppen ezért szerinte lenne hol tovább szigorítani a szeptembertől hatályos szabályozáson, mely a tanórák idejére megtiltotta az okostelefonok és tabletek használatát az iskolában. Példaként a KRESZ-ben érvényes zéró toleranciát hozta fel. Mint mondta, a korábbi szabályozás, hogy mondjuk egy sör belefért még, nem volt elég, továbbra is sok volt a halálos kimenetelű baleset. Hal Melinda arról is beszélt, hogy ugyanúgy függőségben élnek fiatalok és idősebbek, az elitiskolák diákjai, mint a hátrányos helyzetű településeken élők.
Szerinte felelősségre kellene vonni többek között azt a nagykorút, aki 9-10 éves gyerekét regisztrálja a közösségi médiába. Felelősségre kellene vonni azt a techcéget is, amely látja ugyan, hogy a szabályzatával ellentétben fiatalabb a felhasználó, mégis szemet huny efölött. És felelősségre kellene vonni azt is, aki támogatja, hogy ilyen, függőséget okozó eszközt adjunk a gyermekeink kezébe. Hangsúlyozta, robbanószerkezetet sem adunk egy gyereknek, de mivel nem tudjuk, mennyire káros, az okostelefont odaadjuk neki. A kerekasztal résztvevői mindenesetre egyetértettek abban, hogy jó irány lehet az ausztrál példa, ahol nemrég 16 éves kor alatt megtiltották a közösségi médiaplatformok használatát.
Uzsalyné Pécsi Rita szerint nem kell különböző kutatási eredményekre várni, hiszen annyira nyilvánvalók, annyira látszanak a digitális eszközök használatának kárai. Döbbenetesnek nevezte, hogy ha az ember vesz bármilyen használati tárgyat, mondjuk egy vasalót, akkor annak leírásában hosszasan ecsetelik a veszélyeket, a felforrósodást, az égési sérülést, ugyanakkor ha valaki egy okoseszközt vásárol, annak használati útmutatójában egy betű nem szól a függőség veszélyeiről. Az óvónőképzőben is tanító neveléskutató szerint teljes tévút, illetve a mostani tiltás lényegét veszi el, ha közben olyan tárgyakat oktatnak a leendő óvodapedagógusoknak, hogy hogyan használják az óvodai foglalkozásokon a digitális eszközöket.
A beszélgetés végén Horváth Szilárd elmesélte, hogy noha az iskolájukban régóta téma volt a kütyümentesség, ő erről nyilvános fórumokon csak két éve mert először beszélni. – Úgy voltam vele, hogy nem tudok beállni egy sok száz trillió dolláros vonat elé. De aztán valami áttört, és most már többen vagyunk, akik azt mondjuk, hogy igenis, felszedjük a síneket – fogalmazott az iskolaalapító. Pécsi Rita ehhez hozzátette, rendszeresen járja az országot különböző tematikájú előadásaival. Két-három éve azonban már csak a kütyühasználat veszélyeiről beszél – még akkor is, ha eredetileg másra kérték fel őt –, mert előbb-utóbb amúgy is mindig ide lyukadtak ki. Mert ez az, ami a legnagyobb problémát jelenti a gyerekek életében.
