Több milliárd forintos áfacsalásra derített fényt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Közép-magyarországi Regionális Adófőigazgatósága egy vállalatcsoportnál január közepén. A napvilágot látott hírek szerint a trükközésben érintett cégek több mint 12 milliárd forint értékű cukrot és étolajat importáltak Magyarországra a szlovák állam területéről, és ez után hozzávetőlegesen 3 és félmilliárd forint áfát nem fizettek be.

A NAV közlése szerint a fináncok tavaly márciusban folytattak adóellenőrzést a cégháló egyik szereplőjénél, miután kiderült, hogy a szlovákiai beszerzést nem vallották be. Ezután folyamatosan figyelemmel kísérték az érintett áruforgalmat, és az is kiderült, hogy a vállalkozás a Szlovákiából vásárolt cukrot és étolajat két hazai adóminimalizáló cég közbeiktatásával négy kiskereskedelmi láncnak értékesítette. Az adóhatóság lefoglalt 337 millió forintot és 17 700 eurót, öt ingatlant és hat teherautót, utóbbi tételek értéke nagyjából 100 millió forint. Vagyis a lefoglalások nyomán kevesebb mint félmilliárd forintot, a kár nem egészen hetedét sikerült behajtani.

A NAV persze így is látványos, nagy fogást könyvelhet el, és nem is az egyetlent. December elején körülbelül 430 millió forint kárt okozó, nyolc megyében tevékenykedő, Nyugat-Európából behozott tisztítószereket, kávét és édességet forgalmazó, úgynevezett „százforintos” boltokat működtető, ugyancsak az áfával csaló hálózatot számoltak fel a fináncok. Itt a lefoglalások fedezték a kárt, a novemberben az Észak-Alföldön felgöngyölített, hozzávetőlegesen 800 millió forintos, szlovák és román forrásokból származó ipariolaj-forgalmazáshoz kapcsolódó, 20 céget érintő áfacsalás által okozott veszteségből azonban csak nagyjából 600 milliót tudtak behajtani a NAV-munkatársak.

Nem egészen 410 millió forint értékben tudtak lefoglalni készpénzt (eurót és forintot), 16 autót, 11 ingatlant, valamint zárolás által bankszámlákon lévő vagyont tavaly júliusban a fináncok egy 2 és félmilliárdos áfacsalási ügy feltárásakor. Az érintett cégcsoport a változatosság kedvéért Szlovákiából behozott étolajjal és cukorral üzletelt, hamis számlákkal, több cégen áteresztve értékesítette az árut, közvetve hipermarketeknek is.

A fentieken kívül hosszan lehetne sorolni a hasonló eseteket; ami kitűnik ezekből, az az, hogy bár Horváth András, a volt NAV-alkalmazott elhíresült zöld dossziéjának tartalmát máig nem ismeri a közvélemény, konkrét bizonyítékok nélkül pedig minden bombasztikus bejelentés leginkább csak blöffnek nevezhető, a költségvetést súlyos milliárdokkal megkárosító áfacsalások sorozata ténynek tekinthető. És noha a NAV számos jelentős kárösszegű ügyet feltárt, a hatóság mégis leginkább az események után fut. Jellemző, hogy maga Varga Árpád, a NAV elnökhelyettese is úgy vélekedett az Adó Online című internetes lapnak nyilatkozva tavaly decemberben, hogy az áfarendszerben mindig lesznek csalók – ahogy a gyilkosságokat sem lehet felszámolni. Varga szerint a NAV évente mintegy félmilliárd forint adóhiányt rögzít, és hiába tárnak föl egyre több ügyet, a csalások nagyságrendje folyamatosan nő.

A csalások kulcsa valóban az áfarendszerben keresendő, pontosabban az áfa megfizetésére vonatkozó előírásokban. Ez egyébként az egész Európai Unióban közel 200 milliárd eurós problémát jelent, a hízósertések közérzetére, a kereskedelmi forgalomba kerülő zöldségek görbületére vagy épp bizonyos devianciák háborítatlan közszemlére tételére oly érzékeny és ezeket roppant határozottsággal szabályozó Európai Bizottság azonban valamiért nem mozdul a nemzeti költségvetéseket súlyosan megkárosító csalások ügyében.

Miről is van szó? Az áfacsalásokra számos módszert dolgoztak ki a leleményes bűnözők, az áruk EU-n belüli szabad forgalma, valamint a tagállamonként eltérő (sajnos hazánkban a 27 uniós országban a legmagasabb, 27 százalékos) áfa kifejezetten kapóra jön nekik. A leggyakoribb, úgynevezett körhintacsalás lényege, hogy az EU-n belüli termékbeszerzés esetén valamely uniós országban működő A cég – papíron szabályszerűen – áfamentesen, nettó áron értékesíti termékét egy másik uniós országban bejegyzett B cég részére. Ez továbbadja a terméket belföldön C vállalkozásnak, felszámítva a belföldi értékesítést terhelő forgalmi adót, amit azonban nem fizet be a költségvetésbe. A C cég pedig az általa a B vállalkozásnak kifizetett áfát visszaigényli vagy leírja. Mondanunk sem kell, ilyenkor a B cég jellemzően fiktív gazdasági szereplő, így a hatóság részéről megfoghatatlan, miközben mind a külföldi A, mind a belföldi C cég papír szerint minden jogszabályt betartva járt el. Még trükkösebb a dolog, ha az egyik tagállamban működő A cég áfamentesen értékesít a másik tagállamban működő B cégnek, majd az – szintén áfamentesen – továbbadja a terméket a származási országba egy C cég számára (mely természetesen valamilyen módon az A cég érdekeltsége.) Így az áfa egyszerűen eltűnik, miközben mindenki a paragrafusoknak megfelelően járt el. Ha kell, akár valóban meg is utaztatják az árut, hogy minden dokumentum stimmeljen.

Az áfacsalások leginkább az élelmiszer-kereskedelmet érintik. A cél nemcsak az, hogy a bűnözők egyszerűen lenyeljék az áfát, hanem ez olyan költségcsökkentő tényező, ami lehetővé teszi az árak leszorítását. Hájos László, az osztrák Agrana-csoport tulajdonában lévő kaposvári Magyar Cukor Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese a Magyar Nemzetnek január közepén úgy nyilatkozott, hogy a Magyarországon forgalomban lévő cukor 80-90 százaléka áfacsalás során kerül a boltok polcaira. Hájos szerint ha Győrből egy cukorral megpakolt kamion átgurul a szlovák határon, majd a rakománnyal – átpapírozás után – visszatér, húszezer forint benzinköltség-befektetéssel kétmillió forintot nyelhetnek le a csalók.

De nem csak a cukorkereskedelemben van jelen az ipari méretű – és szervezettségű – áfacsalás. 2012 szeptemberében napvilágot látott hír szerint abban az évben a húskereskedelemben tapasztalható áfacsalásokkal leginkább fertőzött észak-magyarországi és nyugat-dunántúli régióban 1,3 milliárd, illetve 1,9 milliárd forinttal károsították meg a költségvetést a bűnözők. A modell ezen ágazatban is megegyezik a „cukros” módszerrel, főleg Szlovákiából és Romániából származó sertéshúst „utaztatnak” a csalók.

A károk mindenesetre forintszázmilliárdokban mérhetők, az uniós szabályozás pedig gúzsba köti a tagállamokat, így értelemszerűen kedvez a bűnözőknek. Hogy van-e összefüggés e tény és az élelmiszer-kereskedelemben is érdekelt multinacionális tőke lobbiereje és érdek­érvényesítő képessége között, azt ki-ki mérlegelheti.

A megoldás a sokat emlegetett fordított áfafizetés lehetne, vagyis az a modell, amikor a kereskedelmi láncolat utolsó állomását jelentő cégnek kellene bevallani és befizetni az áfát. Ezáltal a lerovandó adó menetközbeni lenyelése lehetetlenné válna. Csakhogy ehhez a brüsszeli vízfej engedélye kellene – márpedig az uniós bürokraták elutasították Magyarország ilyen irányú kérését, azzal az ép ésszel nehezen felfogható indoklással, hogy a cukorkereskedelmet érintő áfacsalás nem hirtelen bukkant fel, hanem régóta folyik. Ez körülbelül olyan megokoltságú indoklás, mintha egy sorozatgyilkos ellen azért nem lehetne fellépni, mert már régóta öldököl.

A brüsszeli irodisták az egyszerű és logikus lépés helyett alaposabb adóellenőrzést és cégnyilvántartást javasoltak, vagyis – bár Fülig Jimmy szerint nem lehet minden pofon mellé közlekedési rendőrt állítani – kvázi az az ötletük, hogy minden egyes kereskedelmi ügyletre tapadjon rá egy finánc. De sajnos több az ügylet, mint az ellenőr. Úgy tűnik, Brüsszelben valamiért kedvelik a körhintát…

Kínálkozik azonban egy másik megoldás is: az alapvető élelmiszerek áfájának jelentős csökkentése. Az erről polemizáló szakmai és politikai körökben a bűvös 10 százalékot szokás emlegetni; kétségtelenül megfontolandó gondolat. Ez ugyan elméletben legalább 40 milliárd forinttal csökkentené a költségvetés jelenlegi bevételét, de a kereskedelem jelentős kifehéredése és általa az élelmiszeripar tisztulása ennek a sokszorosát irányíthatná az állami kasszába. Magyarországon ugyanis évente átlagosan 300 milliárd forintot lopnak el az áfacsalók. Alacsony áfa esetén viszont már nem érné meg trükközni és kockáztatni. Az a tény, hogy jelenleg hazánkban a legmagasabb az áfa az egész Európai Unióban, szinte felhívás keringőre. A megoldási javaslatok között az is fölmerült, hogy a kiskereskedőnek bizonyos értékhatár fölött automatikusan jelentenie kellene a NAV-nak, ha nem közvetlenül a termelőtől vagy a gyártótól vásárol, s így a hatóság minden ilyen esetben ellenőrizné a kereskedőt.

Egy biztos: a jelenlegi helyzet tarthatatlan, a NAV mégoly látványos és jelentős leleplezései csak a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen, mint látható, az áfacsalás ipari méretekben, sajnálatos brüsszeli asszisztenciával zajlik, s egyes Magyarországon forgalomban lévő termékek 80-90 százaléka után senki nem fizet forgalmi adót.

Ágoston Balázs