A magyar kormány az Irak elleni háború első napján rendkívüli megbeszélést folytatott a parlamenti pártok vezetőivel. Kovács László külügyminiszter az „aki nincs velünk, az ellenünk van” üzenetet fogalmazta meg a magyar társadalom békeszerető része és a polgári pártok számára. A szocialista politikus ezzel akarta elejét venni a Fidesz-MPP által megfogalmazott kérdésekre adandó válaszadásnak. Annak, hogy mit keres hazánk a vérontásban, milyen szövetségesi kötelezettségről beszél a kormány, amikor sem az ENSZ, sem a NATO vagy az EU nem támogatta egységesen az Irak elleni háborút? Mi a valódi célja a fegyveres beavatkozásnak? A világ újrafelosztása? Vállalja-e a kormány a civil áldozatok miatti erkölcsi felelősséget? Hogyan akarja visszavezetni Medgyessy Péter Magyarországot Európába? A külügyminiszter konkrét válaszok helyett azt mondta, aki megkérdőjelezi az ország konfliktusban elfoglalt helyét, az Szaddám Huszein pártjára áll. Medgyessy Péter bejelentette, megtettek minden szükséges intézkedést, ami szavatolja az állampolgárok biztonságát. Megerősítették a kiemelt objektumok védelmét, több rendőrt vezényeltek az utcára. A Belügyminisztériumban egy helyzetértékelő centrumot hoztak létre, amely a háborús helyzetnek megfelelően dönt az esetleges újabb biztonsági intézkedések bevezetéséről. A Fidesz-MPP szerint az ország jogi és politikai értelemben háborúban áll Irakkal. A kormányzat felelőtlen külpolitikája megnövelte az ország terrorfenyegetettségét, véli a legnagyobb ellenzéki párt. A pártok egymásra mutogatása nem változtat azon a helyzeten, hogy 1999 után újra harci eseményekben részt vevő repülőgépek használják a magyar légteret. A politikai helyzet azonban merőben eltérő. Négy éve a déli szomszédunkba folyó háborúba tartottak NATO-határozat alapján a harci repülők, hogy meggátolják a koszovói albánok kiirtását, és megvédjék a délvidéki magyarságot az esetleges szerb támadásoktól. 2003-ban azonban a szocialista kormányzat nemzetközi felhatalmazás nélkül támogat egy háborút úgy, hogy ahhoz az országnak semmilyen, a kormánynak annál komolyabb érdeke fűződik. A szűk politikai csoport hatalmi érdekérvényesítése Magyarország egészét bejelölte a terroristák térképére. Hogyan?

A Fehér Ház prominenseinél még a nyár folyamán Kovács László külügyminiszter járt közbe, hogy fogadják az időközben D-209-esként elhíresült kormányfőt. Washington júniusban azonban kivárt, figyelemmel kísérte a Medgyessy múltját feltáró bizottság munkáját, a magyar társadalom reakcióját a történtekre, s az sem volt titok, hogy az USA maga is vizsgálta a magyar kormányfő rendszerváltás előtti tevékenységét. A koalíció megmentette Medgyessyt, más választása hatalmának megtartására nemigen volt, az SZDSZ is gyorsan felülkerekedett kezdeti erkölcsi aggályain. Medgyessy maradt, a baloldal jól kommunikálta az eseményeket, sőt a képviselői múltat vizsgáló Mécs-bizottságon, valamint az év elejétől az FVM-ben alkalmazott Pokorni Zoltánt, édesapja ügynöki múltjának nyilvánosságra hozásával lemondásra kényszerítő Meruk Józsefen keresztül visszavágott a polgári oldalnak. A nagy dossziéháború a múltfeltáró bizottságok feloszlása után úgy tűnt, mintha lezárult volna, legalábbis a nyilvánosság számára. A D-209-es ügy azonban egyértelművé tette, hogy a rendszerváltás hajnalán tömegével kerültek ki az állami intézményekből a bizalmas akták. Az pedig szinte kideríthetetlen, kinek a páncélszekrényében lapulnak ma is zsarolási pozíciót biztosító terhelő adatok a politikai, gazdasági élet szereplőire nézve. A Medgyessy múltját vizsgáló testület tagjai egy dologban egyetértettek munkájuk során, hogy valószínűsíthetően a külföldi titkosszolgálatok sem tétlenkedtek 1990 táján az adatgyűjtésben.

Augusztus közepén soványka eredménnyel lezárult a múltfeltárás, így a kormányzat és a diplomácia számára a legfontosabb feladat a D-209-es elfogadtatása az ország határain túl is. A magyar külpolitika látványos lépéssel igyekezett az ügyet rövidre zárni. Novemberben népes küldöttség élén Medgyessy Péter Amerikába utazott. A tudósítások szívélyes fogadtatásról, rendkívül eredményes tárgyalássorozatról szóltak a világ első számú nagyhatalmának vezetőivel. Vajon a washingtoni vezetés csupán baráti szívességből tárta ki a Fehér Ház ajtaját az egykori sz. t. tiszt és kormányának tagjai előtt? Aligha. Mint ahogy nem érdektelenül sürgette az USA a prágai NATO-csúcson a katonai szervezet kibővítését tíz új keleti tagállammal. Bush előtt világos volt, hogy Európát és az Észak-Atlanti Szövetség befolyásos országait egyre nehezebben tudja rávenni az Irak elleni háborúra, birodalmi törekvéseinek támogatására. Az új tagok beléptetésével azonban ellensúlyt tud képezni a nyakas franciákkal, németekkel szemben. A csatlakozásra várók pedig igazolva az USA számításait egy megfelelési versenybe kezdtek egymás között. (Az Irak elleni háborút nyíltan támogató országok 30-as listáján a belépésre váró 10 ország közül egyedül Szlovénia nem szerepel. Tízből egy.)

A kormányfő Kovács László külügyminiszter és Juhász Ferenc honvédelmi miniszter társaságában utazott novemberben az Egyesült Államokba. Mielőtt a gépük magasba emelkedett volna, megjelent Celeste Wallander cikke a Foreign Affairs című lapban, amelyben antiszemitizmussal vádolta meg az Orbán-kormányt, és Magyarországot a legkiábrándítóbb NATO-tagországnak nevezte. A Washington Post érdekes időbeli egybeeséssel arról írt, hogy a magyar nem katonanemzet és 1456 óta egyetlen csatát sem nyert. Juhász Ferenc az egyik amerikai rádiónak adott interjújában mintegy összegezte a két lap véleményét, amikor megállapította, az elmúlt négy évben hazánk olyan mértékben mulasztotta el vállalásainak teljesítését, hogy nem hivatalos formában közölték vele, Magyarországot már rég kizárták volna a NATO-ból, ha arra lehetőség lenne. Ezek a durván sértő vélemények megalapozták a hazai közvéleményben a balliberális média segítségével, hogy a jövőben látszólag az amerikai részről érkező kérések végrehajtása nem önkéntes felajánlkozás, hanem az Orbán-kormány által elmulasztott szövetségesi kötelezettségek teljesítése.

Ebbe a sorba tartozik – legalábbis a kormány állítása szerint – a Medgyessyék hazatérése után pár héttel újra napirendre kerülő afganisztáni magyar szerepvállalás kérdése is. A szocialisták fegyveres alakulatokat ajánlottak fel német-holland parancsnokság alatti kabuli szolgálatra, méghozzá amerikai segítséggel. Medgyessy washingtoni útja előtt – talán az együttműködő szándék bizonyításául – Juhász Ferenc az USA magyarországi nagykövetének, Nancy Goodman Brinkernek társaságában utazott Németországba, majd látogatásuk után pár nappal bejelentette, hazánk felkérést kapott az afganisztáni szerepvállalásra.

Az ellenzék nem támogatta a fegyveres alakulat kabuli kiküldését. A Fidesz-MPP kizárólag humanitárius hozzájárulást tartott támogatandónak, csakúgy, mint kormányzati ciklusa idején, mivel álláspontja szerint az nem veszélyeztetné az arab-magyar kapcsolatokat. Juhász Ferenc keményen bírálta a legnagyobb ellenzéki pártot a döntése miatt, arra hivatkozva, hogy annak idején az Orbán-kormány azért ajánlott fel orvoscsoportot Afganisztánba, mert tudta, a legtöbb tagország hasonlóan tesz és így nem lesz a magyarokra szükség. A honvédelmi miniszter tévedett, a németországi haderő-tervezési értekezlet elfogadta hazánk humanitárius hozzájárulását a misszióhoz. Februárban útnak is indult a 25 tagú alakulat első csoportja Kabulba. Sőt, Juhász Ferenc utólag nem cáfolta azt az értesülést sem, hogy az afganisztáni misszióban való részvételre Magyarország a korábbi kormányzati közlésekkel ellentétben egyáltalán nem kapott semmilyen hivatalos felkérést. A németek csupán felvetettek egy esetleges magyar közreműködést műszaki és egészségügyi alakulatokban.

Alig került pont az afganisztáni misszió körüli vita végére, amikor a Washington Post a Szaddám Huszein elleni háborús készülődés kapcsán arról írt, hogy hamarosan iraki ellenzékiek kiképzését kezdi el az USA. Az amerikai kormány azonban a legszigorúbb ellenőrzés ellenére sem akarta az irakiakat a határain belülre engedni, attól tartva, hogy ügynökök vagy háborús bűnöket elkövetett katonák lehetnek köztük. A lap szerint a magyar kabinet azelőtt jelezte, hogy hajlandó lenne az iraki renitensek befogadására és kiképzésére, hogy azt Washington kérte volna.

A Washington Post hírével kezdetét vette a taszári „tolmácsképzés” fedőnevű hadművelet. Emellett szinte visszhang nélkül maradt Juhász Ferenc azon nyilatkozata, amelyben amerikai rakétavédelmi rendszer telepítésére ajánlotta fel hazánk területét. A honvédelmi miniszter annak kapcsán beszélt erről, hogy a Pentagon egy második rakétavédelmi rendszer kiépítésének tervét jelentette be, ellensúlyozandó a Közel-Keletről rá leselkedő veszélyeket. A tervek szerint az amerikaiak elfogórakétákat telepítenének Nagy-Britanniába, Magyarországra, Lengyelországba, amely országok kormányai bizalmasan jelezték, hogy hajlandók együttműködni és készek egy rakétavédelmi rendszerhez bázist biztosítani. Juhász Ferenc szerint, ha az amerikai kormány felkéri Magyarországot arra, hogy rakétavédelmi rendszert telepíthessen az ország területére, hazánknak nem szabadna késlekednie a befogadással.

Az év elején javában folyt a kommunikációs csatározás a taszári kiképzésről, de meglepő módon a kormánynak a saját tagjai voltak a legádázabb ellenfelei és nem az ellenzék. A szocialisták ugyanis folyamatosan egymásnak és az amerikai vezetésnek is ellentmondó információkat közöltek a somogyi település katonai bázisán folyó eseményekről. Kiss Elemér, akkori kancelláriaminiszter amerikai állampolgárok tolmácsi feladatokra történő kiképzéséről beszélt, a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs főigazgatója „iraki önkéntesek fogadásáról” nyilatkozott. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter amerikai papírokkal rendelkező, az USA hadseregével „szerződéses viszonyban álló személyek” Taszárra érkezéséről számolt be. A Pentagon szóvivője az iraki ellenzékiek által összeírt „ellenzékiekről” tájékoztatta a sajtót. Medgyessy Péter az orosz Izvesztyijának kijelentette, nem iraki ellenzékieket, hanem „az amerikai hadsereg egységeit” képezik ki a taszári bázison, akik az esetleges Irak elleni háborúban kisegítő szerepet látnak el. Tóth András, a Nemzetbiztonsági Hivatal politikai államtitkára kijelentette, Taszáron „nem tolmácsokat” képeznek az amerikai katonák, de ez nem jelent kockázatot. A somogyi katonai bázist hónapok óta megerősített őrség védi, a környéken fokozták a nemzetbiztonsági hivatal munkatársai és a rendőrség létszámát és rakétákat telepítettek az objektum köré. Azt a mai napig sem közölték, milyen nyelvre oktatják a tolmácsokat a két-három hét alatt. Közben az egyik olasz lap, a Corriere della Sera háborús tudósítója arról számolt be, hogy az iraki elnökre vadászó amerikai kommandósok munkáját segítik helyismeretükkel a taszári kiképzésen áteső „tolmácsok”.

Az ENSZ fegyverzetellenőrei még javában keresték Irakban a tiltott haditechnikai eszközök nyomát, amikor február 6-án Juhász Ferenc mintegy a jövőt előrevetítve közölte, ha az USA kéri, szerinte át kell engednie Magyarországnak légterét, közútjait. Mielőtt a kormány teljesítette volna újabb felajánlását, döntenie kellett a magyar parlamentnek a NATO Védelmi Tanácsa által előírt Törökország védelmének megerősítésére szánt eszközök átengedéséről. Medgyessyék négypárti egyeztetést hívtak össze a kétharmados parlamenti döntés előkészítésére, és úgy gondolták, egyúttal napirendre tűzik azt is, hogy az ellenzék járuljon hozzá Magyarország légterének átengedéséhez az Irak elleni háborúra készülődő Egyesült Államoknak. A Fidesz-MPP megtagadta, hogy a kormány az ENSZ vagy a NATO határozata nélkül döntsön kéréséről. A szocialisták ekkor nem erőltették a dolgot. Ám Törökország védelmi célú megsegítésekor megpróbáltak egy olyan határozati javaslatot átpréselni az ellenzéki egyeztetésen, ami szinte semmi konkrétumot nem tartalmaz az átvonuló fegyveres alakulatokra, azok útvonalára, az átszállítandó eszközökre és a légtér- és úthasználat határidejére vonatkozóan. Ez pedig lehetővé tette volna a kormány számára, hogy a NATO kérésén kívül átengedjen nem védelmi célokra használható berendezéseket.

A szocialisták által kötekedőnek, időhúzónak és a szövetségesi kötelezettséget elmulasztónak titulált ellenzéki magatartás nem volt céltalan. A többfordulós egyeztetés végén Keleti György (MSZP) és Németh Zsolt (Fidesz-MPP) közös javaslatáról szavazott a parlament, amelyben függelékként szerepelt a hazánk területén átengedhető eszközök listája, mint a Patriot légvédelmi rakéták, vegyvédelmi eszközök és AWACS-repülőgépek. A február 24-én elfogadott és életbe lépett határozat megakadályozta a szocialistákat abban, hogy eredeti céljuknak megfelelően olyan szöveget fogadtassanak el, melynek „gumimondata” lehetőséget teremthetett volna számukra a háborús felvonulás egyértelmű támogatására. Két héttel később éppen egy hasonló mondatnak köszönhetően teljesíthették a szocialisták az újabb felajánlásukat, a magyar légtér átengedését az Országgyűlés jóváhagyása nélkül.

A döntés után Juhász Ferenc arról beszélt, hogy Magyarország a taszári bázis átengedésével és a NATO-szerelvények átengedésével járult hozzá az iraki konfliktus rendezéséhez, ennyivel és nem többel – fogalmazott a honvédelmi miniszter. Az ellenzék óva intette a szocialista politikust hasonló kijelentésektől. Nem ok nélkül. Kovács László március 8-án Szegeden arról beszélt, hogy a honvédelmi tárca rövidesen elkészíti a listát azokról az eszközökről, amelyeket az ország felajánlhat Törökországnak. Juhász cáfolta a külügyminiszter bejelentését. Az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok után a Medgyessy-kormány kétezer darab gázálarcot küldött a törököknek.

A felajánlásdömping utolsó eleme jelenleg a magyar légtér átengedése az amerikai fegyveres erőknek az Irak elleni háborúhoz. Március 16-ra a kormány négypárti egyeztetést hívott össze, amelyen bejelentette, hogy egy 1998-as, a Horn-kormány alatt elfogadott határozat alapján nincs szükség a parlament beleegyezésére a légtér átengedéséhez, ezért ezt kormányzati pozíciójánál fogva megtette.

A Medgyessy-kormány az elmúlt időszakban mindvégig a békepártiságát hangoztatta, miközben szolgai módon felajánlkozott az érdekeit kíméletlenül, háború útján is érvényesítő Egyesült Államoknak. A kormányfő szembefordult Magyarország európai uniós csatlakozásának küszöbén a szervezet többségi döntésével, amely elutasította az Irak elleni háborút. A szocialisták külpolitikája az országot a nyolcak levelének brit nyomásra történő aláírásával és a harmincakhoz való csatlakozásával az USA által meghatározott hadi kényszerpályára helyezte.