– Ősszel mutatja be a Fidelitas ifjúságpolitikai programját. Miért látták szükségesnek, hogy egy átfogó tervet készítsenek?

– A fiatalok helyzete a rendszerváltoztatás óta talán egyszer sem volt annyira rossz, mint most. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy annyi a fiatalokat negatívan érintő kormányzati döntés egyetlen ciklus alatt sem született, mint a Gyurcsány-kabinet idején. Pedig az ifjúság helyzetével törődni kell. 1998 és 2002 között láttunk erre vonatkozóan pozitívumokat, hiszen a polgári kormány – talán azért, mert a tagjai között is sok volt a fiatal, talán azért, mert családosak voltak, vagy azért, mert még emlékeztek arra, milyen volt fiatalnak lenni – fontosnak tartotta, hogy segítsen az ifjúságnak és segítsen válaszokat találni azokra a kérdésekre, amelyek a fiatalok előtt tornyosulnak. A balliberális kormány viszont ezt nem tartja lényegesnek. Még emlékszem arra, amikor Medgyessy Péter azt mondta, hogy a fiataloknak a buliktól meg a wishkytől lesz jó. Nem állíthatom, hogy ez minden valóságalapot nélkülöz, de kormányzati ifjúságpolitikának karcsú. Vagy ott volt Gyurcsány Ferenc, aki a Megasztár döntője után úgy fogalmazott, egy héttel korábban minden fiatal Oláh Ibolya vagy Tóth Vera szeretett volna lenni. Ez szintén nem biztos, hogy teljes mértékben alaptalan, viszont kormányprogramként kevés. Éppen ezért ifjúságpolitikusokat, ifjúsági szakértőket, ifjúságkutatókat, civil ifjúsági szakértőt kértünk fel arra, hogy dolgozzanak ki egy programot. Legyen egy összefoglaló arról, hogy mi, fiatalok milyen gondokkal küszködünk, milyen Magyarországot akarunk, milyen számukra az élhető ország. Ez a munka ért most az első fázisához azzal, hogy a 26 alprogramra vonatkozóan beérkeztek a programrészek, ezeket összeszerkesztve ősszel komplett anyagot tudunk letenni az asztalra.

– Mely problémák megoldását tekinti a legfontosabbnak?

– Az esélyegyenlőséget. Az Ifjúság 2004 elnevezésű felmérés ugyanis azt mutatta, a fiatalok jövőjét alapvetően meghatározza, hogy honnan érkeztek. Magyarul, ahol a szülők diplomásak és jól keresnek, ott a gyerek is jó eséllyel pályázik hasonló életre. Egy szakmunkás szülőktől származó fiatal ritkán kerül be egyetemre vagy főiskolára, ebből következően kevésbé valószínű, hogy jól fizető álláshoz jut, pedig az, hogy ki milyen képességekkel van megáldva, nem függ össze a szülők iskolázottságával. Itt jön az állam szerepe, ugyanis a kormány jó intézkedésekkel a szerényebb körülmények közül jövő ifjak számára is képes lehet lehetőséget teremteni. Négy területen van szükség állami segítségre. Az egyik az otthonteremtés. Vissza kell állítani a szétvert, de bevált szisztémát. A második terület a munkába állás. Soha ilyen magas nem volt a diplomás munkanélküliség, most 16 százalékos. Az ifjúsági munkanélküliség 19-20 százalékos, a pályakezdő munkanélküliség 15-17 százalék között van. Azt lehet tehát mondani, hogy minden hatodik friss diplomásnak, minden hatodik pályakezdőnek a munkanélküliség rémével kell szembenézni pályája elején. Amikor 2003 végén javasoltuk, hogy a fiatalok munkakezdésének, illetve sikeres életkezdésének támogatására fogadjon el egy programot az Országgyűlés, majd később iktassa ezt törvénybe, a szocialisták lesöpörték a javaslatunkat.

– Megfelelő képzettség nélkül nehéz munkát találni, ám a továbbtanulás drága…

– Ez lenne a harmadik pont – a versenyképes tudás megszerzésének elősegítése. A polgári kormány eltörölte a tandíjat és kiszélesítette a diákhitel rendszerét. Azóta kilenc és félről tizenkét százalékra emelkedett ennek kamata, és egyre nehezebb felvenni. Ne feledkezzünk meg ezenkívül az érettségi botrányról, az átláthatatlanságról se. Ezek mind-mind olyan tényezők, amelyek nem az esélyegyenlőség irányába mutatnak. Adós vagyok még a negyedik ponttal, ez pedig a családalapítás. Ennek a nehézségét az adja, hogy egy gyereket el kell tartani, amiben igenis segítenie kellene az államnak, például a családi alapú adózással.

– Mi lesz a program sorsa?

– Letesszük a Kormányzás 2006 Munkacsoport elé, s remélem, a következő választások után alakuló kormány fel is használja majd. A jövőre alakuló kabinetnek prioritásként kell kezelnie az ifjúság helyzetének rendezését, mert a jövő a fiatalok kezében van. Az, hogy nincsenek új kollégiumi férőhelyek, nincs ingyenes utazás a lakhely és az iskola között, nincs ingyenes jogosítvány, bocsánatos bűn. De hogy valaki egy teljes nemzedék jövőjét zálogosítja el, jóvátehetetlen bűncselekmény. Ez a kormány ezt követte el.

– Lesz-e pénz a programra?

– Nyilván pénz kell hozzá, mint ahogy mindenhez, de hát pénzbe kerül az is, ha valaki off-shore céget alapít és így kevesebb adót fizet, s pénzbe kerül az is, ha valakinek jó haverjai vannak megfelelő helyeken és így áron alul jut állami ingatlanokhoz, cégekhez. Spórolni máshol kell, nem a fiatalokon.