Az árnyékoktatás útvesztői

Lassan itt az ideje az általános iskolákba való beiratkozásnak. Már ezen a szinten is egyre tudatosabbak a szülők, sokan szeretnének minden lehetőséget megadni a gyerekeiknek, a pénztárcájukat sem kímélve. Vannak ugyanis olyan, kiemelkedő iskolák, amelyek válogatnak az óvodások közül, magyarul felvételiztetnek. Ha pedig ilyen van, akkor erre nyilván előkészítők is alakultak: heti egy különóra havi harmincezer forintba is kerülhet…

Fotó: MTI

A mostani szülőgeneráció nagyon tudatosan nevel, és szeretné a gyerekének megadni azt, amit a saját gyerekkorából hiányolt. Kihasználva azt, hogy a gyerekek agya egész fiatal korban még olyan, mint a szivacs, vagyis minden információt felszív, mára komoly piaci rést tölt be az árnyékoktatás, vagyis az óvodai és iskolai oktatás mindenféle szintű és módozatú kiegészítése.

A piaci igényt fokozza, hogy az elitebb oktatási intézmények szelektálnak – hivatalosan nem felvételiztethetnek, tehát ez például játékos foglalkozás néven fut –, ezért nyilván megjelentek azok a vállalkozások, amelyek erre felkészítenek. Bár ez ebben a korban csak képességfelmérést takar, valamilyen szinten mégis lehet rá trenírozni a gyerekeket.

Versenyistálló

– A körzeti iskola rossz hírű volt, így megpróbáltunk alternatívát keresni. Egy Waldorf-iskolát szerettünk volna, ám valamiért elutasítottak minket. Megpróbáltunk egy erős iskolát is, nem járattuk előkészítőre a gyereket, de jól teljesített a válogatón, gondoltuk, ha már felvették, menjen oda – meséli egy szülő, akinek a fia a legismertebb iskolák egyikébe jár a fővárosban. – Logikai feladatok voltak, de a gyerek kulturáltságát is figyelték, hogy beleillik-e az intézmény kö­ze­gé­be. Vannak elvárásaik az értékrendre vonatkozóan is, egy kicsit vaskalaposak. Magát a tempót bírja a gyerek, de a szellemiség egyre távolabb áll tőlünk, látszik, hogy nem a tanuló a fontos, hanem a jegye és a teljesítménye a versenyeken.

Az elitesedés tipikus köre így alakul: minél jobban teljesít egy iskola, annál inkább szelektálhat, így egyre jobb képességű gyerekek járhatnak oda, így még jobban teljesít, és még nehezebb lesz bekerülni. Aki pedig kimarad, úgy érzi, valóban lemaradt valamiről.

– Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem felvételiről, hanem képességfelmérésről van szó – szögezi le Hosszúné Bar­tha Etelka, aki tizenhét évig volt a Zuglói Hajós Alfréd Magyar–Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgatója. – Nem értek egyet az erre való felkészítéssel, mert sok esetben nem is működik, és a szülők csalódottak. Lehet részképességeket javítani, de azért csodákat tenni nem. Ha mégis felveszik a gyereket, és ebben az erős felkészítés is szerepet játszik, az pedig félrevezető lehet, hiszen nem biztos, hogy valóban odavaló. Az erős iskolákban nem pusztán a tehetség számít, hanem a gyerek terhelhetősége is. Itt több a tananyag, magasabb az óraszám. Ha ezzel gondok vannak, nem szabad beleerőltetni a gyereket ebbe a közegbe, mert kudarcok érik. Sokkal fontosabb, hogy sikerélményei legyenek, ehhez pedig optimális terhelés kell, olyan szint, amit meg tud ugrani, de azért energiát kell belefektetnie.

Ezeken a képességfelmérőkön általában a figyelem terjedelmét és minőségét nézik, játékos mozgási feladatokat végeztetnek, mert ezen keresztül sok részképesség-problémát fel lehet mérni. Megfigyelik, hogy a gyerek miként működik együtt a csoporttársaival, tud-e közben figyelni a tanárra is.

– Sokszor gondolom azt, hogy a szülők túl nagy elvárásokkal vannak a gyerekeik iránt. Például megkövetelik, hogy kitűnő legyen, de azt nem, hogy összehajtogassa a ruháját – mondja Hosszúné Bartha Etelka. – A szülők nyomása a pedagógusra is irányul, aminek következtében az óvónők elkezdik olyasmire tanítani a gyerekeket az óvodában, amire még semmi szükség. A tanítónők pedig rohannak az írás-olvasással, csakhogy gyenge alapokra nem lehet várat építeni. Hagyni kell rajzolni, gyurmázni és fára mászni a gyerekeket.

– Iszonyatos verseny van a szülők között, kinek milyen tagozatra, iskolába jár a gyereke. Azt szoktam mondani, az a kérdés inkább, hogy a szülő iskolaéretté vált-e már – mondja egy fővárosi pedagógiai szakpszichológus, nevelési tanácsadó. – Annyi minden terheli így is a családok életét, még foglalkozásokra is vinni a gyereket plusz idő, pénz, energia. Az alapján érdemes iskolát választani, hogy beleillik-e a családi mítoszba, gondolkodásmódba, értékrendbe. Egy teljesen más szemléletű iskolában, ahol a pedagógusok, gyerekek és szülőtársak nem kompatibilisek a családdal, nem fogja jól érezni magát a gyerek. A választásnál ezenkívül az egyéniségét és képességeit is figyelembe kellene venni. Még az is lehet, hogy a testvérek optimálisan külön iskolába járnak, mert az egyiknek versenyistálló, a másiknak pedig tyúkanyó típusú tanítónő való.

Korán kell kezdeni

– Egy gyerek személyisége, tanulási motivációja, életfelfogása 10-11 éves korra kialakul, és később erre lehet építkezni – mondja Prekup Mária gyógypedagógus, pszichológus és logopédus, negyven év szakmai gyakorlattal a háta mögött, egyben a Credo Iskola-előkészítő és Fejlesztő Központ vezetőjeként. – A tehetség el tud sorvadni, ha nem foglalkoznak vele, és a készségek egyértelműen fejleszthetőek, erre számos módszer van. Ezt a saját gyerekemmel tudom alátámasztani, aki diszlexiás, diszkalkuliás, diszgráfiás, és most jelessel diplomázott a Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán.

A szakértő rávilágít, hogy egyre nagyobbak az elvárások: van, aki még azzal küszködik, hogy átvehesse a diplomáját, mert nincs középfokú nyelvvizsgája, jövőre pedig ez már a felvételihez is kelleni fog. Elképzelhető, hogy nemsokára alapvetőnek számít két nyelv ismerete. Az iskolakezdésre eközben ma már jellemző, hogy sok gyerekkel tudatosan foglalkoznak a szülők, az elsősök fele eleve tud valamilyen szinten írni-olvasni, fejben számolni. A tanító ezt nem tudja figyelmen kívül hagyni, tehát az osztály másik fele hátrányban lesz, stimagtizálódik, ők lesznek a butácskák a pedagógus és a többi diák szemében is. Ha pedig a gyereknek nincs sikerélménye, motiválatlanná válik, óhatatlanul megindul egy leszakadási folyamat.

Emellett mégis egyre többen küzdenek tanulási nehézségekkel, figyelemkoncentráció hiányával, fáradékonysággal, részképességzavarokkal, majdnem minden gyerek beszédhibás. Ezekkel a problémákkal mindenképp szükséges foglalkozni, még időben.

– Ezenkívül óriási szakadék van az óvoda és az iskola között, a gyerektől júniusban például még azt várják el, hogy húszperces legyen a figyelemtartása, szeptembertől pedig azt, hogy ötször-hatszor negyvenöt perces – fűzi hozzá Prekup Mária. – Az iskolára felkészítő foglalkozásoknak ezért van létjogosultsága. Nem az a célja, hogy írni tanítsák meg a gyerekeket, hanem az, hogy az iskola majdani elvárásaihoz hozzászoktassák őket, illetve ehhez szükséges képességeket alakítsanak ki. Nyilván az arany középúton érdemes menni, nem feltétlen jó az sem, ha a kisgyermek minden délutánját kötötté teszi a szülő.

Magánúton

Az újabban szintén terjedő tanulócsoportok működésének lényege az, hogy a gyerek abban a közintézményben, ahová egyébként beíratták, magántanulóvá válik, és félévkor, év végén vizsgázik. Egyébként pedig tanulócsoportba jár, ahol nagyon kis létszámban foglalkoznak vele. Sok ilyen csoport úgy jött létre, hogy egyszerűen összeállt néhány szülő, és kifizet egy közös tanárt, illetve helyiséget.

A Credóban szintén működik ilyen csoport, ahová elsősorban korábban kettes-hármas tanuló, magatartászavarral küszködő gyereket hoztak a szülők – a vizsgajegyek átlaga most 4,9 lett.

– A tanulócsoportok előnye az, hogy azok a gyerekek is önbizalommal és jó eredményekkel fognak tudni kiszállni az oktatásból, akiket sok kudarcélmény érne egy átlagos iskolában – összegzi véleményét Prekup Mária.

Lendek Réka, matematika–fizika–informatika holisztikus tanár nemzetközi magániskolákban tanított 15 évig, olyan módszereket elsajátítva, amelyek a gyerekek szempontjait tartották szem előtt, élményszerű, játékos oktatásban, kooperatív eszközök és interaktív tábla használatával – nyilván mindenki ilyen oktatást alkalmazó iskolát szeretne a gyerekének, ha lenne rá pénze.

– Láttam, mekkora szakadék van a magán- és elitiskolák, illetve az állami intézmények között – mondja Lendek Réka, aki az Égigérő Fa tanulócsoport egyik alapítója. – Leginkább a módszerek és a rendszer a probléma, például 32 gyerekkel nem lehet úgy tanítani, mint tizenöttel. Sokszor látni azt is, hogy az állami iskolában csinálnak egy egészen jó nyílt napot, aztán év közben soha nincs ilyen órájuk, egyáltalán nem alkalmazzák ezeket a módszereket napi szinten. Egyszóval nem akartam állami iskolába adni a gyerekeimet, viszont egy magániskola tandíját sem tudtam volna biztosítani. Így alapítottunk egy magántanuló-csoportot egy pszichológus szülővel.

A pedagógus ugyanakkor úgy gondolja, nem mindenkinek kell tanulócsoportba menni, vannak gyerekek, akik beleillenek a rendszerbe, és jól teljesítenek benne. Inkább akkor van erre szükség, ha például a gyerek kiemelkedő tehetség, de a teljesítménye elmarad a képességeitől, nem találja a helyét, ami hosszú távon önbizalomhiányhoz és egyéb magatartás-problémákhoz vezet.

– A tanulócsoport előnye, hogy közösségként működik, emberközpontú, tud alkalmazkodni a gyerek egyéniségéhez, képességeihez, tempójához, érdeklődési köréhez. Megadjuk a lehetőséget, hogy felfedezzen, ne tanuljon. Ez élményt nyújt, így az információ hosszú távon is megmarad a fejében. Persze a vizsgák és a NAT minket is köt, de minden tananyaghoz a gyerek saját nyelvén közelíthetünk – mondja Lendek Réka.

Nemcsak az árnyékoktatás hatalmas piac, hanem az állami közintézmények is versenyeznek a gyerekekért, sokszor olyan szemléletet ígérve, amit aztán nem tartanak be. Tehát a döntés sajnos nem könnyű, az viszont látszik, hogy egyre korábban nyílik az olló, és a lehetőségek korántsem egyformák.