Elemi erejű felháborodás kísérte a balliberális médiában a hírt, miszerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) megszüntetné a magyarországi gender szakok állami finanszírozását. A döntés ellen konzervatív értelmiségiek is szót emeltek, ezért érdemes megvizsgálni, kapcsolódik-e és milyen formában a gender a konzervatív értékrendhez.

A balliberális média és egyes ellenzéki politikusok a szak beszüntetése ellen tiltakoznak, holott a szak nem szűnik meg, csak az állam nem kívánja tovább finanszírozni. A döntést az Emmi főleg gazdasági okokkal magyarázza, miszerint a szakon végzettekre nincs szükség a munkaerőpiacon. „Joggal lehet feltételezni, hogy a szakot nem a munkaerőpiac igényeire reagálva hozták létre, és nem azért, hogy gyorsan és közvetlenül hasznosítható tudást kapjanak a hallgatók” – írta a tárca sajtóosztálya.

A téma a múlt heti kormányinfón is szóba került, ahol Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter elmondta, ha megnézik, hogy az érintett szakokra mennyien jelentkeztek, az bármely szak esetében már önmagában érv a megszüntetés mellett. A kormány világos véleménye szerint az emberek férfinak vagy nőnek születnek, és olyan életet élnek, amilyet kívánnak, jelentette ki. Hozzátette, ezen a területen oktatási tevékenységet az állam nem kíván finanszírozni. A kormány tehát nem betiltaná a gender szakot, hanem csak az államilag támogatott képzést szüntetné meg. Gender szakon mesterképzés az ELTE-n és a CEU-n van. Utóbbinál a rendelet csak a magyar diplomát adó képzésre vonatkozna, az amerikaira nem.

Mi a gender?

A gendervita Magyarországon legutóbb akkor lángolt fel, amikor az ELTE tavaly meghirdette a képzésre való jelentkezést. A szak elindítását az ELTE oktatói azzal indokolták, hogy a többi tudomány – a szociológia, a közgazdaságtan, a pszichológia – csak érintőlegesen foglalkozik a nők és a férfiak egyenlőtlenségi problémáival, a társadalmi nemek szaknak viszont ez lesz a központi témája, és a Társadalomtudományi Karon évente több olyan szakdolgozat születik, főleg szociológusoktól, szociális munkásoktól, szo­ciál­politikusoktól, amely a nemek közötti egyenlőtlenség kérdéseivel foglalkozik.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a nők és a férfiak társadalmi egyenlőtlenségét vizsgáló kurzusok a magyar egyetemeken (ELTE, Corvinus Egyetem, Szeged, Debrecen, Miskolc) már a kilencvenes évek eleje óta léteznek. Például az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Gender Studies Kutatóközpont a közelmúltban széles körű kutatásokat végzett a gólyatábori erőszakról, az egyetemen belüli szexuális visszaélésekről.

Az ELTE oktatói most az új gender szak elindítása előtt néhány konkrét témakört is megjelöltek, amivel foglalkozni szeretnének: a nők munkaerőpiaci nehézségei, a munkaerőpiacra történő visszatérés problémái a gyes vagy a gyed igénybevétele után, a bölcsődei férőhelyek számának nem kielégítő volta és az úgynevezett „üvegplafon” jelenség, amely megakadályozza, hogy a nők magasabb vezetői beosztásokba kerüljenek. Nem tudni, hogy a 2017–2018-as tanévben a fenti terveket sikerült-e megvalósítani, mert a szak oktatói nem nyilatkoznak a médiának, így csak abból lehet kiindulni, ami a kurzusról az interneten elérhető. Az ELTE honlapja szerint többek között az alábbi kurzusokkal foglalkoznak a szakon: bevezetés a feminista irodalom- és kultúraelméletekbe, férfikutatás, testelméletek és testtörténetek, antidiszkrimináció és emberi jogok a társadalmi nemek perspektívájából, feminista filozófia, gendernyelvészet, nem és karrier, szexuális kisebbségek… ami egy kicsit más.
Az Emmi terveivel kapcsolatban jobboldali értelmiségiek is aggályokat fogalmaztak meg. Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője szerint a gen­der­rel kapcsolatban alapvető a tájékozatlanság. „A gendertudomány ugyanis nem az, amit felületes újságírók írnak róla. Nem túltolt feminizmus, nem a család szétverése, nem kisgyerekek nemváltásának támogatása, nem tetszés szerinti biológiai nemek konstruálása. Hanem annak vizsgálata, hogy a biológiai nem miként jelenik meg a társadalomban. Márpedig megjelenik. És ennek ezer vonatkozása van. És ha ezeket nem ismerjük, hogyan akarjuk elérni például azt, hogy a társadalom visszanyerje a reprodukciós képességét? Hogyan akarjuk megtalálni az eszközöket ahhoz, hogy a férfiak és a nők újra szeressék a gyerekeket?” – írta közösségi oldalán.

Skrabski Fruzsina, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vezetője is ellenzi a gender szakok állami finanszírozásának megszüntetését. Közösségi oldalán arra hívta fel a figyelmet, hogy édesanyja, Kopp Mária is genderkutató volt, és megosztott egy vele készült interjút, amelyben arról beszél, hogy veszélyesnek tartja, amikor konzervatív egyházi körökben a genderügyet elítélendő dolognak tekintik. „Jelenleg kurzusokat tartok, mert föl kell készíteni a fiatalokat az új helyzetre, arra, hogy mit jelent a férfi és a női szerep a mai világban – a genderkutatás erről szól. Az igaz, hogy vannak szélsőséges körök, amelyek próbálják más területre fókuszálni a kutatást, mondjuk a homoszexualitás propagálására, de ez szűk kisebbség” – nyilatkozta Kopp Mária 2011-ben.

Mást jelent

„Miért váltak a genderkutatások központi jelentőségűvé a mai társadalomban?” – tette fel a kérdést Kopp Mária egy 2010-es tanulmányában, amelyre azt a választ adta, hogy a genderkutatás alapvető feladata a nők és férfiak közötti együttműködés új formáinak helyes összehangolása a családi kötelezettségek, a munkavállalás, a háztartási teendők és a gyermeknevelési feladatok megosztása terén.

Megkérdeztük Székely Andrást, Kopp Mária egykori munkatársát, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom volt elnökét arról, mit jelent valójában a gender, és miért fontosak ezek a kutatások.

– A genderre a magyar nyelvben nincs pontos kifejezés, leginkább a „társadalmi nem” szóhasználattal próbálják visszaadni a jelentését, emiatt a gendert sokan úgy értelmezik, hogy a társadalmi és a biológiai nem egymástól független. Ehhez kapcsolódik a gender szélsőséges irányzata, amely szerint a társadalmi nem szabadon megválasztható. Nem erről van szó. A társadalmi nem azokat a tulajdonságokat jelenti, amelyeket a társadalmi, kulturális, etológiai hagyományok, szerepek kényszerítenek ránk, amelyeket kiskorunktól kezdve megtanulunk, és amelyek nagymértékben meghatározzák a viselkedésünket. Ezek a tulajdonságok részben a genetikai jellegünkből, a nemünkből következnek, ám más részük csupán az elmúlt évezredek társadalmi berendezkedésének, az eddig életképes viselkedésformáknak a maradványa. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a világ, a környezet, amelyben élünk, jelentősen megváltozott. A hagyományos férfi-női szerepek a mai társadalomban nem működnek megfelelően ugyanabban a formában. A család fenntartása ma már nem kizárólag a férfi feladata, míg a nőnek sem csak a háztartással, gyermekneveléssel, főzéssel, takarítással kell törődnie. A genderkutatások azt vizsgálják, hogyan változtak meg a hagyományos férfi és női feladatok az évszázadok során – mondta a Demokratának Székely András.

Hozzátette, a genderkutatás minden olyan területet magában foglal, amely megpróbálja különválasztani a genetikai adottságokat a ránk kényszerített nemi szerepektől. Ha felismerjük, mi törvényszerű – például a szülés, szoptatás egyértelműen a nő küldetése –, és mi az, amin változtathatunk, akkor könnyebbé tehetjük az életet mind a munkahelyen, mind a családban. Összetarthatunk olyan családokat, amelyek széthullanának a túlzott terhelés miatt, ösztönözhetjük azoknak a gyermekeknek a megszületését, akik a hagyományos családmodellben, a mai világban már nem születnének meg.

Kopp Mária genderkutatásaiban azt vizsgálta, a társadalmi nemi szerepek változásainak milyen népegészségügyi és demográfiai következményei lehetnek. Kutatásokkal igazolta például, hogy azok a férfiak, akiknek jó a kapcsolatuk a gyermekükkel, négyszer nagyobb valószínűséggel élik meg a 69 éves életkort akkor is, ha az adatokat az ismert kockázati tényezők – dohányzás, kóros alkoholfogyasztás, elhízás, iskolázottság – szerint korrigáljuk, míg a házastárssal való jó kapcsolat ötször nagyobb túlélési valószínűséggel jár együtt.

Kimutatható, hogy azok a férfiak, akik részt vállalnak a gyereknevelésből, akik végeznek házimunkát, hosszabb életre számíthatnak, mint azok, akik ezeket elhanyagolják, továbbá az a nő is könnyebben vállal még gyereket, aki tudja, hogy a nevelés nehézségei nem csak rá maradnak. Kopp Mária szerint a genderkutatásnak főként azzal kellene foglalkoznia, hogy melyek azok a társadalomban rögzült nemi szerepek, amelyek a gyermekvállalás ellen hatnak. Vissza tud-e menni az anya a szülés után dolgozni? Hogyan fogadja el a társadalom, hogy nem az anya, hanem az apa marad otthon a gyermekével? Hogyan tud egy mai család úgy működni, hogy a férfi férfi maradjon, a nő pedig nő, anélkül, hogy a több száz éve még működő szerepeket ne érezze magára nézve kötelezőnek? Melyek azok a hagyományok, amelyek ma már anakronisztikusak és a családvállalást akadályozzák? Milyen problémák vezetnek a családok felbomlásához?

Székely András elmondta, Kopp Mária sok bírálatot kapott azért, mert a genderelmélet képviselőjének tartotta magát, holott ő is elutasította a gender szélsőséges ideológiáját, amely a nemi jellegzetességek megváltoztatását hirdeti. Szerinte a gender szélsőséges ideológiája úgy próbál erőszakosan rátelepedni a gendertudományra, ahogyan a XIX. század végén a munkásmozgalmi ideológia kisajátította a munkásosztály érdekeinek képviseletét. XIII. Leó pápa 1891-ben adta ki a munkások helyzetéről szóló apostoli körlevelét. A katolikus egyház a munkások érdekképviseletét is vállalta, de a mozgalmárok egyházellenes irányba vitték el a témát, így a munkásmozgalom kikerült a keresztény-konzervatív befolyás alól.

A genderrel, vagyis a férfiak és nők megváltozott társadalmi szerepének vizsgálatával kapcsolatban is ugyanez a veszély: a szélsőséges ideológusok a meleg és transznemű emberek problémáit előtérbe tolva zsigeri ellenérzést váltanak ki a társadalom többségéből, így a gender által felvetett valódi és fontos kérdések elsikkadnak.

WC-t mindenkinek!

Kopp Mária aggódott azért, hogy a gender szélsőséges ideológusai átvehetik az irányítást. „Vannak szélsőséges körök, különösen a társadalomban nagy befolyással bíró média világában, amelyek eldöntötték, hogy megpróbálják elfoglalni és a maguk elképzelései szerint alakítani a gender main­streaming irányzatot. Ez valóban nagy veszély, és ha visszahúzódunk és átengedjük nekik ezt a területet, annak beláthatatlan következményei lehetnek” – írta egy 2011-es tanulmányában.

Sajnos Kopp Mária félelmei beigazolódtak. A gender ma már nem a népesedéspolitikáról szól, hanem a transzneműek jogairól, a semleges WC-kről, a hormonkezelt gyermekekről és a nemváltoztató műtétekről. A közösségi médiában, a hírekben, a filmekben, a reklámokban a szélsőséges genderideológia képviselői hódítanak. Nézzünk erre néhány példát!

A Brit Orvosi Kamara tavalyi állásfoglalása szerint a tradicionális nemi kifejezések kerülendők, mert sértik a transzszexuális polgárok érzékenységét.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése alapján 2016 óta egyes versenyszámokban transzgender személyek, tehát biológiailag férfiak is indulhatnak a női sportolók versenyszámaiban.

Angliában az adófizetők pénzéből olyan útmutatót juttattak el az iskolákba, amely arra utasítja a tanárokat, a diákokat és a szülőket, hogy hagyják abba annak a nyelvnek a használatát, amely két biológiai nemet feltételez, így ne használják a „fiúk” és a „lányok” kifejezést.

És végül egy múlt heti hír: a német alkotmánybíróság utasítására a személyiségi jogi azonosítás terén bevezetnek egy harmadik nemet Németországban. Miközben toleranciát hirdetnek, elhallgattatják és az emberiség ellenségeinek kiáltják ki azokat, akik a haladó eszméikkel szemben más véleményen vannak. Ezért tiltották le a Facebookról Bencsik András, a Demokrata főszerkesztőjének alábbi bejegyzését is: „…arra egyetemi szakot alapítani, hogy bebizonyítsák, természetes, jogos és méltányolandó egyes emberek azon törekvése, hogy mentális vagy szexuális zavarukat normálisnak, sőt tisztelendőnek fogadtassák el, több mint hiba, bűn. Ez az út ugyanis morális káoszhoz és végül összeomláshoz vezet.”

Ha a gendernek vannak is konzervatív szempontból támogatható céljai, a main­stream gender – ami elől még a jó szándékú oktatók sem tudnak kitérni – ma már teljesen szembemegy a gender eredeti céljaival. Kopp Mária a családok – egy férfi és egy nő kapcsolatának – védelmét hangsúlyozta, míg a gender avíttnak tartja a hagyományos családmodellt, és a homoszexuális párok örökbefogadásáért áll ki. Jó példa erre az osztrák állam­vas­utak legújabb hirdetése: „Az Osztrák Vasúttársaság Előnykártyája. Anyáknak, apáknak, partnereknek vagy barátoknak, akik gyermekkel vannak úton.” A képen két fiatal férfi látható, egyikük a karjában kisgyerekkel…

Jogos tehát föltenni a kérdést. Vajon a CEU és az ELTE genderkutatói Kopp Mária nyomdokain haladnak-e, oly módon, hogy a népesedéspolitikára, a demográfiai problémákra fókuszálnak, és kutatásaikkal a mindenkori kormány családpolitikáját segítik, vagy inkább a divatos, politikailag korrekt aberráció trendjét követik? A szűkös információk alapján vannak sejtéseink. Lehet, hogy a gender szakokon foglalkoznak a nemek közötti bérkülönbségekkel, elemzik a nők választójogának történetét is, de teljesen hihetetlen, hogy valaki kizárólag ezért jelentkezne a gender szakra. Vajon az a balliberális média, amelyik tagadja, hogy Magyarországon demográfiai válság van, szót emelne egy valóban népesedéspolitikai kutatásokkal foglalkozó szak államilag finanszírozott megszüntetése ellen? Vajon azok a magukat európainak tartó ellenzéki politikusok, akiktől nem áll távol, hogy a demográfiai vészhelyzetet migránsok betelepítésével kezeljék, tiltakoznának, ha egy családpolitikával foglalkozó szak megszűnne? Az olvasó tudja a választ.