„Állítólag hatalmas, bizonytalan eredetű vagyonra tett szert egy vezető szocialista politikus – értesült a Magyar Nemzet. A lap információi szerint az érintett egy országgyűlési képviselő lehet, aki évek óta több száz millió forintot parkoltat egy külföldön vezetett bankszámlán. A szóban forgó összeg feltehetően nincs arányban a honatya bevallott pénzügyi helyzetével, éppen ezért vélhetően összeegyeztethetetlen az eddigi vagyonnyilatkozataival is. Mindez komoly bűncselekmények elkövetésének gyanúját vetheti fel.”
Ezzel a néhány mondatos Magyar Nemzet-cikkel kezdődött az elmúlt évek legnagyobb szocialista korrupciós botránya. A február elsején megjelent, elsőre valóban szokatlan írás elérte célját, ugyanis az ellenzéki médiumok és politikusok felkapták, hogy gúny tárgyává tegyék a napilapot. Az Indexhez tartozó comment:com blog például az alábbi megjegyzést fűzte hozzá: „Ez komolyan nem is tudom megmondani, milyen időket idéz. Ilyen idők nem is voltak.”
Így aztán – a balliberális politikusoknak és sajtótermékeknek köszönhetően – a leleplezés ha lehet, még annál is nagyobbat szólt, mint amekkora hangja egyébként lett volna a bombának. Három nappal később ugyanis kiderült, a „beharangozóban” még meg nem nevezett vezető szocialista politikus Simon Gábor, az MSZP elnökhelyettese.
A Magyar Nemzet által feltárt részletek pedig valóban döbbenetesek: Simon 2008 januárjában nyitott számozott értékpapírszámlát – két klíring és két time deposit számlát – Ausztriában. Ezekre 2008. január 28-án és 2009. április 10-én 575 ezer eurót, illetve 162 954 dollárt helyezett el, később az összegeket határozott idejű bankbetétekbe, majd értékpapírokba fektette. Mindennek köszönhetően egyenlege tavaly október 16-án 770 ezer euró, vagyis mostani árfolyamon nagyjából 240 millió forint volt.
A közel negyedmilliárdos vagyont Simon itthon hivatalosan mindvégig titokban tartotta: nem fizette meg a törvényben előírt adót, illetve azóta elkészített egyetlen képviselői vagyonbevallásában sem tüntette fel. Pedig ez utóbbi 2009 óta minden évben kötelessége lett volna, vagyis ezzel önmagában is okirat-hamisítást követhetett el.
Ha eleged van a mutyikból…
A leleplezés sokkolta az MSZP-t, de ami furcsább, a jelek szerint magát Simon Gábort is. Pedig még a szombati, rejtélyes cikk után is nyugodt volt, amit az is mutat, hogy másnap – vagyis két nappal a botrány kitörése előtt – a következőket írta ki azóta törölt politikusi Facebook-oldalára:
„Ha eleged van a mutyikból, ha eleged van abból, hogy rólad, de nélküled döntenek, ha Te is abba a 80%-ba tartozol, aki ennek a rezsimnek a kárvallottja, Te is Változást akarsz. Hát változtass! Április 6-án szavazz a demokratikus Összefogás jelöltjeire, listájára!”
A baloldali összefogás legnagyobb pártjában mindenesetre teljes lehetett a zavar. A problémát tetézte, hogy a hét elejét Mesterházy Attila pártelnök és több vezető szocialista politikus az Egyesült Államokban töltötte. Végül este fél 8-ra, vagyis fél nap alatt sikerült összeállítani egy szűkszavú közleményt: „A Magyar Szocialista Párt vezetésének kezdeményezésére Simon Gábor a mai napon azonnali hatállyal felfüggesztette párttagságát és valamennyi, a pártban betöltött tisztségét. Az MSZP vezetése csütörtökre kezdeményezte a párt illetékes testületeinek összehívását, hogy a sajtóban megjelent információkkal kapcsolatban a helyzet tisztázása érdekében meghallgassa Simon Gábort, és azt követően haladéktanul megtegye a szükséges lépéseket. Jelenleg nem tudható minden kétséget kizáróan, hogy a sajtóban megjelent állításokból mi igaz. De az MSZP mindent megtesz annak érdekében, hogy mielőbb kiderüljön az igazság.”
Addigra azonban a sajtó szétszedte Simont. A Népszabadság internetes oldala például megírta: a politikus ellen tavaly tavasz óta nyomozás folyik, miután az Országgyűlés a legfőbb ügyész kezdeményezésére felfüggesztette a mentelmi jogát. Az ügyészség gyanúja szerint Simon még munkaügyi államtitkárként megbízási szerződéseket kötött egy pszichológussal, egyebek mellett vezetői készségek fejlesztésére és rendszeres tanácsadásra. A megállapodás értelmében a díjazás 2008-ban és 2009-ben napi ötvenezer, 2010-ben pedig hatvanezer forint volt, áfa nélkül. Az ügyészségnek az vált gyanússá, hogy a teljesítésigazolásokban öt olyan napot is feltüntettek, amikor a politikus nem tartózkodott Magyarországon. A vádhatóság szerint Simon Gábor a teljesítésigazolások aláírásával, a kifizetések engedélyezésével bűnsegédként nyújtott segítséget a pszichológusnak a csalás elkövetéséhez, és ezzel 300 ezer forint kárt okozott.
Ami a mostani botrányt, illetve a közel negyedmilliárdos vagyont illeti, ennek eredete is találgatásokra ad okot. Simon Gábor ugyanis az osztrák banknak egy budapesti ingatlan és egy cég eladásával magyarázta, honnan van a pénz, csakhogy ez egyáltalán nincs arányban a bevallott jövedelmével: a számla megnyitása előtti öt évben, 2003 és 2007 között ugyanis összesen 42,2 millió forintot keresett.
A magyarországi cégnyilvántartás alapján értékes cég sem köthető a nevéhez. A fellelhető adatok szerint ugyanis két betéti társaságban volt tulajdonrésze, ám a Simon Communication 2009-ben, a Dolszix 2011-ben végelszámolással megszűnt.
Az Index utalt arra, hogy a 240 millió forintnak köze lehet egy XVIII. kerületi kötvénykibocsátáshoz, amelyről még a városrész előző, szocialista vezetése döntött. Simon az itteni pártszervezetben tevékenykedett és itt indult volna az áprilisi választáson is. Erre abból következtettek, hogy a számlát ugyanannál az osztrák banknál nyitotta, amely a kötvénykibocsátást is finanszírozta. Ez azonban azért nem valószínű, mert a volksbankos kötvénykibocsátás 2009-ben volt, vagyis egy évvel azt követően, hogy az első, 575 ezer eurós összeget a szocialista politikus elhelyezte volna a számlán.
Előző élet
A pénz eredetét illetően a szocialisták múlt csütörtöki, Mesterházy Attila hazaérkezését követő válságértekezlete után sem lehettünk okosabbak. Simon Gábor ekkor sem állt ki személyesen a nyilvánosság elé, csak egy közleményt adott ki, amelyben azonban nem írt arról, honnan származik a közel negyedmilliárd forint.
„A kialakult, személyemet érintő helyzetre való tekintettel korábban felfüggesztettem párttagságomat, most pedig bejelentem, hogy minden pártban viselt tisztségemről lemondok, és kilépek a Magyar Szocialista Pártból. Egyben visszalépek képviselői jelöltségemtől, és 2014. február 12-i hatállyal lemondok parlamenti képviselői mandátumomról is” – írta csütörtök délután kiadott közleményében Simon Gábor.
„A személyemhez kötődő összeggel el tudok számolni, annak eredetének semmilyen közéleti, politikai aspektusa nincs. Így, a XVIII. kerülettel kapcsolatos találgatásoknak sincs alapjuk. Jóhiszeműen hibáztam, amikor a vagyonnyilatkozatomat nem kellő alapossággal töltöttem ki. Minden, a helyzet tisztázását segítő eljárást és vizsgálatot természetesen vállalok és segítek” – állt a nyilatkozatban.
Az tehát továbbra sem derült ki, honnan van a mesés vagyon, csupán arról szerezhettünk tudomást, hogy Mesterházy Attila hisz a reinkarnációban. A tanácskozást követően ugyanis az ingerülten nyilatkozó pártelnök-kormányfőjelölt arról beszélt: a pénz nem kötődik Simon Gábor közéleti tevékenységéhez, „az azt megelőző életével kapcsolatos forrásfelhalmozásról van szó”.
Simon politikai karrierje és „azt megelőző élete” azonban látszólag szintén nem magyarázza a több száz milliós összeget. Hiába volt ugyanis a Baloldali Ifjúsági Társulás egyik alapítója, később országos titkára, alelnöke, majd Kiss Péter távozása után elnöke is, az MSZP-ben csak viszonylag későn került igazán a tűz közelébe, két sikertelen próbálkozás után 2002-ben szerzett először parlamenti mandátumot. Addig jobbára kisebb feladatokat kapott, például 1998-tól két éven át a párt internetes oldalának főszerkesztője, 1999-től a szocialista vezetésű XVIII. kerületi önkormányzat tanácsadója volt. A talán a leghangsúlyosabb, bár szintén B kategóriás poszt a választmányi elnökhelyettesi tisztség volt. 2004-ben lett az Országos Választmány elnöke, 2008-ban a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára, 2012-ben pedig az MSZP elnökhelyettesévé választották. Civilként volt gimnáziumi tanár, a Zánkai Kht. Tanácsadó Testület elnöke, a Távmunka Koordinációs Kht. programigazgatója és a Távmunka Tanács vezetője, ezek mellett volt a korábban már említett, végelszámolással megszűnt két betéti társasága. Százmilliós vagyonnal egyik tisztség sem kecsegtet.
Furcsaságok a kerületben
A Simon-ügy kapcsán érdemes kitérni a budapesti XVIII. kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre szocialista vezetésének tevékenységére. Már csak azért is, mert a botrányba keveredett politikus már azelőtt is szorosan kötődött a helyi MSZP-sekhez, hogy 2006-ban országgyűlési és önkormányzati mandátumot szerzett. 1999-től 2003-ig ugyanis tanácsadóként dolgozott a kerületben, másfél év alatt összesen 9 millió 250 ezer forintot kapott az önkormányzattól ezért a tevékenységért.
A XVIII. kerület 2010-ig igazi szocialista fellegvárnak számított. A Mester László polgármester fémjelezte baloldali vezetés azonban rendkívüli módon eladósította a városrészt, távozásakor több mint tízmilliárdos tartozást hagyott hátra. Ennek része volt az Index által emlegetett egymilliárd forintos, 2009-es kötvénykibocsátás, illetve az ezzel nagyjából egy időben történt kétmilliárdos kötvénykibocsátás is.
A Demokrata úgy értesült, hogy többek között az önkormányzat rossz gazdasági helyzete okán meglehetősen nehezen sikerült érvényes ajánlatokat begyűjteni. Volt olyan felkért bank, amelyik nem is nyújtott be ajánlatot, s olyan is, amelyik később visszavonta azt. Végül a baloldali többség az egymilliárdos kötvénykibocsátás esetében a mellett a Volksbank mellett döntött, amely 60 millió forintos szervezési díjat számolt fel. A többi ajánlat esetében ez a költség ötmillió forint alatt volt. Érdekesség, hogy az osztrák pénzintézet első körben a legrosszabb ajánlatot nyújtotta be a pontozás szerint, a döntéshozatalra azonban ez vált a legjobb ajánlattá.
Érdemes megemlíteni, hogy a kerület új vezetése 2010 után – több mint harminc más ügyhöz hasonlóan – a kötvénykibocsátások kapcsán is feljelentést tett hanyag kezelés gyanújával a Fővárosi Főügyészségnél, a BRFK vizsgálódott is, ám a nyomozást végül megszüntették. Az önkormányzat vezetése panasszal élt, de tavaly szeptemberben ezt is elutasította a hatóság. Az ügyészség bejelentése szerint azonban most újraindult a nyomozás.
Az önkormányzat nem csupán eladósodott, offshore cégek hálójába is került. A Városkép című kerületi lapot ugyanis a Várospress Magyarország Kft. adta ki, amelynek tulajdonosa a Washington állambeli Snohomishban bejegyzett Rododendron International LLC volt. A Várospress ügyvezetője 2009 augusztusáig a szocialistákhoz kötődő Réz Gábor volt, tőle a szintén MSZP-tag Kocsis László vette át az irányítást. Az önkormányzat éves szinten több tízmillió forintot – 2010-ben közel hetvenmilliót – fizetett a cégnek, miközben az offshore hátterű vállalkozás bevételét az is növelte, hogy szokatlan módon még a kerületi intézmények is csak pénzért hirdethettek a lapban.
De ez csak a jéghegy csúcsa, a furcsa ügyek sorát napestig lehetne folytatni – a Demokratában a későbbiekben részletesen is foglalkozunk a XVIII. kerületi baloldal nehezen magyarázható döntéseivel.
Ami Simon Gábort illeti, lapzártánkig továbbra sem adott magyarázatot a vagyon eredetére. Miután a Magyar Nemzet főszerkesztője, Liszkay Gábor kezdeményezésére vagyonvizsgálati eljárás indult a szocialista képviselő ügyében, hétfőn ülésezett ezzel kapcsolatban az Országgyűlés mentelmi bizottsága, ám Simon nem jelent meg a testület előtt. Elküldte viszont kijavított vagyonnyilatkozatát, de a negyedmilliárdos összeget ebben sem tüntette föl. Ezt azzal indokolta, hogy a vagyonnyilatkozati kérdőíven nem szerepel erre megfelelő rubrika…
Ez azonban nem igaz. Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 1. sz. melléklete alapján a képviselők által kötelezően kitöltendő vagyon-, jövedelem- és gazdasági érdekeltségi nyilatkozat 5. pontjában olvasható: „Értékpapírban elhelyezett megtakarítás vagy egyéb befektetés (részvény, kötvény, részjegy, kincstárjegy, vagyonjegy, nagy értékű biztosítás stb.)” Ide kellett volna beírnia Simonnak a 240 milliót, adta hírül az index.hu.
A vagyonosodási vizsgálatnál – amely a mandátum megszűnésével egyébként okafogyottá válik – komolyabb következményekkel járhat, hogy Polt Péter legfőbb ügyész adócsalás és magánokirat-hamisítás megalapozott gyanúja miatt kezdeményezte Simon Gábor mentelmi jogának felfüggesztését. Itt már nem lehet kikerülni a pénz eredetéről szóló kérdést.
Az mindenesetre biztos, hogy a Simon-ügynek még nincs vége, s nem lenne meglepő, ha hamarosan újabb csontvázak dőlnének ki a szekrényből. Elég, ha csak a paksi atomerőműnek 6600 millióért nyújtott szakértésekre gondolunk.
Bándy Péter
