– Kezdjük talán a köztévé sikertelen elnökválasztásával mint az utóbbi időszak leghangzatosabb ügyével: mi okozta, hogy az MTV első emberének megválasztása, illetve meg nem választása ekkora port vert fel?

– Messzebbről kezdeném a kérdés megválaszolását. A magyarországi médiatörvény nagyjából megfelel a német médiatörvénynek. Németországban ez a rendszer egészen jól működik, és nálunk is működhetne, ha meglenne ugyanaz a politikai és vitakultúra. Egyelőre viszont ez nincs meg, s ez a hiányosság ütközött ki leginkább az elmúlt hónapokban.

– Az, hogy éppen most látszanak leginkább ezek a hibák, összefüggésben lehet az áprilisi választások szoros eredményével?

– Ha megnézzük, 10 és 17 hónap között ingadozik a tévéelnökök működési ideje, ami jelzi, hogy nem most jelentkeztek a médiatörvény hibáinak első tünetei. Az viszont biztos, hogy a sikertelen elnökválasztás volt a leglátványosabb figyelmeztetés, ami ráadásul nagy nyilvánosságot kapott, ezért lehet sokaknak olyan érzésük, mintha csak most mutatkoztak volna igazán ezek a problémák.

– Ha már a tévéelnökök működéséről beszélünk, milyennek látja az MTV jelenlegi helyzetét, s milyennek az ügyvezető alelnök, Ragáts Imre működését?

– A Magyar Televízió gazdasági helyzete finoman fogalmazva nem jó, de megkapta azt a költségvetési támogatást, ami elegendő ahhoz, hogy működni tudjon. Ahhoz viszont természetesen kevés, hogy megalapozza a jövőjét is a nagyon kemény versenypiacon. Ragáts Imréről annyit, a kinevezése körül voltak ugyan kisebb problémák, de a bíróság végül kimondta, a működése jogszerű.

– Mi a véleménye az arculatváltásról, amit, ismerve az MTV anyagi helyzetét, sokan felesleges pénzkidobásnak tartanak?

– A kiadásokkal kapcsolatban tudni kell, hogy a közalapítvány elnökségének ilyen ügyekbe nincs beleszólása. A médiatörvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy csak 300 millió forint feletti szerződések esetén kell a testület elé állnia az MTV Rt. vezetőjének. Az mindenesetre látható, hogy – akármennyibe is került – viszonylag sikeres volt az arculatváltás, mert a közszolgálati televízió nézettsége nőtt.

– Azt hogyan kommentálná, hogy amikor annak idején bejelentették az imázs megváltoztatását, akkor negyvenmillió forintról beszéltek Ragáts úrék, a Közbeszerzési Értesítőben pedig már 50 millió forintról esett szó?

– Mi csak a 300 millió forint feletti szerződéseket vitatjuk meg. Azt tehát, hogy az említett 10 millió forintos különbség miből adódik, Ragáts Imrétől kell megkérdezni.

– Az utóbbi időben sok vád érte a politikai kurátorokat, mert állítólag nem egy esetben ideológiai alapon döntenek. Erről mit gondol?

– Ennek kapcsán megint a német példát említeném, sokatmondó ugyanis, hogy a bajor közszolgálati televízió kuratóriumi elnöke a bajor parlament elnöke is. Az ORF-nél, Ausztriában nagyon hasonló a helyzet. Jól látható tehát, hogy a kurátorokkal kapcsolatban politikai vádak a nálunk fejlettebb demokráciájú országokban nem túl gyakran fordulhatnak elő. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a közszolgálati televízió fontos minden párt, minden politikai oldal számára, ezért ritkán fordul elő, hogy valakinek ne lenne valamilyen gondja a működésével.

– A kuratórium két részből áll, az elnökséget a politikai pártok adják, a többi tagot pedig különböző társadalmi szervezetek delegálják. Ön szerint jó ez a rendszer?

– Négy éven át, 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő voltam, ám most már nem a törvényalkotás, hanem a törvény alkalmazása a feladatom, így tehát a médiatörvényt teljes mértékben elfogadom. Azt, hogy 1996-ban, a Horn-kormány idején miért így alkották meg a törvényt, nem szeretném visszamenőleg minősíteni, de úgy vélem, ez egy olyan szabályrendszer, amely akár működhetne jól is. Arra sem vállalkoznék, hogy megmondjam, kellenek-e vagy sem társadalmi kurátorok, azonban annyit megjegyeznék, egy demokráciában nem példa nélküli, hogy egy testületet nem kifejezetten szakemberek alkotnak, és szerintem nem kérdőjelezi meg senki, hogy egyfajta társadalmi kontrollra szükség van. Ebből kifolyólag az a lényeg, hogy a társadalmi kurátorok a saját szakmájukban legyenek hozzáértők, és ilyen megközelítésből értékeljék az intézmény működését.

– Mint a médiatörvény alkalmazója, hogy látja, módosításra van szükség, vagy előbb-utóbb eljutunk arra a politikai szintre, hogy ez a szisztéma Németországhoz hasonlóan itt is működjön?

– A magam részéről azt vártam, hogy ez gördülékenyebben működik majd nálunk is. Ebben csalódtam. Ennek ellenére továbbra is hiszek abban, hogy a médiatörvény a jobb- és baloldal, valamint a társadalom igényeinek megfelelően, korrekten, kiegyensúlyozottan fog működni. Egyszer már mondtam egy példát a törvény működésével kapcsolatban, kicsit olyan ez ugyanis, mint a labdarúgás szabályrendszere. Amikor a Manchester kikapott a Zalaegerszegtől 1:0-ra, Angliában senki sem gondolt arra, hogy meg kell változtatni a foci szabályait, hanem azt mondták, a következő mérkőzésen máshogyan kell játszani, vagy más játékosokra van szükség. Ez illik szerintem a médiatörvényre is. Ha Németországban tud működni, akkor elvileg nálunk is működnie kellene ennek a rendszernek. Az alkalmazás gördülékenysége tehát nagyban függ a személyektől is, például attól, hogy a kuratórium újraválasztása során kik lesznek az új tagok, illetve hogyan áll majd fel az MTV legfelsőbb vezetése, menedzsmentje. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a médiatörvény tökéletes, de mivel most ez van hatályban, nekünk, az alkalmazóknak ez alapján kell tevékenykednünk.

– Végezetül térjünk rá a leginkább aktuális témára. A Legfőbb Ügyészségnek az a véleménye, hogy a kuratóriumi elnökség ebben a formában december 6-án megszűnt, ugyanis a másodszori sikertelen elnökválasztás után nem írtak ki új pályázatot, a médiatörvény szerint pedig ez esetben automatikusan le kellett volna mondaniuk. A fideszes kurátorok elfogadták a döntést, a másik hat tag viszont – beleértve önt is – ellenáll. Hogy az olvasók pontosan értsék, miért különösen fontos ez: ha az ügyészségnek van igaza, a jelenlegi tagok nem választhatók újra, ha viszont a törvénynek megfelelően február 11-ig kitöltik a mandátumukat, újra bekerülhetnek a testületbe. Mi az önök álláspontja az ügyészségi döntésről?

– Az elnökség álláspontja és természetesen az én álláspontom is megegyezik az Ellenőrző Testület véleményével. A médiatörvény alapján az MTV Közalapítvány ellenőrző szerve ugyanis az imént említett Ellenőrző Testület, melynek három tagját az országgyűlés képviselőcsoportjai jelölik és a parlament plenáris ülésén választják meg. Az ET joga és kötelessége a kuratórium jogellenes döntését elbírálni. Ez a testület pedig 2002. december 18-án tárgyalta a pályázati kiírás ügyét, és úgy foglalt állást, hogy jogszerű döntés született a december 6-i ülésen.

– Akármi is lesz az ügy vége, az bizonyos, február 11-én – akár önökkel, akár önök nélkül – új testületet választ az Országgyűlés. Mivel az elnököt a mindenkori kormánypártok jelölik, ön pedig MDF-es, nem valószínű, hogy továbbra is ön áll majd a kuratórium élén. Ezért arra kérem, értékelje röviden az elmúlt négy esztendőben elvégzett munkájukat.

– Nagyon nehéz egy ilyen vitás időszak után – vagy talán közben – azt mondani, hogy jól dolgoztunk, ám figyelembe véve, hogy milyen helyzetben vettük át a Magyar Televíziót, akár sikeresnek is lehetne nevezni a tevékenységünket. Azt ugyanis tudni kell, hogy amikor négy évvel ezelőtt bekerültünk a testületbe, az MTV tartozásai messze meghaladták az alaptőkéjét, az APEH-nek pedig a köztévé összes ingó- és ingatlanvagyonára végrehajtási jelzálogbejegyzése volt. Nem mellékes az a tény sem, hogy – többek között a kereskedelmi csatornáknak köszönhetően – a reklámbevétel 1997-ben még meghaladta a 16 milliárd forintot, 1998-ban már csak 6 milliárd volt, érkezésünkkor, 1999-ben pedig alig több, mint 2 milliárd forint. Ilyen helyzetből indultunk tehát. Ha ehhez viszonyítom a mostani gazdasági helyzetet, azt mondhatom, kifejezetten jól állunk, ráadásul eközben az MTV műsorideje is nőtt.

– Érdekes, amit mond, mert a jelenlegi kormánypártok álláspontja szerint a köztévé az 1998 és 2002 közötti időszak rossz döntései miatt került padlóra. Ezek szerint ez az állítás nem állja meg a helyét?

– Jól látja a helyzetet. Nem az történt, mint amit sokan mondanak, hogy a Magyar Televízió túlköltekezett, hanem a bevételei „csatornázódtak át” a kereskedelmi televíziókhoz, ezt a bevételkiesést pedig senki sem kompenzálta. Azt gondolom, ezt nagyon lényeges tudni, és megjegyzem, az utóbbi egy-két hónapban a jelenlegi kormányzópártok médiapolitikusai is kezdik elfogadni az imént elmondottak valóságtartalmát.

– Ha már megint különböző politikai véleményeknél tartunk: nem zavarja, hogy az önök tevékenységét csak ilyen szemszögből és nem szakmai szempontok alapján minősítik?

– Nem az a legfontosabb kérdés, hogy valami politikai vagy nem politikai, hiszen a politika is egy szakma, amit meg kell tanulni a lehető legmagasabb szinten művelni. A probléma az, hogy a politikát negatív jelzőként kezdték használni, aminek nyilván megvan az oka, és ezen feltétlenül változtatni kell. Már nincs ötszáz nap az EU-csatlakozásig, és úgy látom, nagyon sokat kell még tanulniuk a politikusoknak. Persze, nem csak nekik…