Mindez nem is olyan nagy meglepetés, mint ahogy azt első látásra gondolni lehetne. Kocsis István távozását, már kész tényként kezelik szakmai körökben, s a bennfentesek azt is tudni vélik, hogy Szabó József követi őt a vezérigazgatói székben. Ebben az az igazán furcsa, hogy – amint előző számunkban is megírtuk – Szabó József korábban vezette már a Paksi Atomerőművet. Ő volt a cég vezérigazgatója akkor is, amikor a Horn-kormány idején a műszaki problémák végül is az idei súlyos üzemzavarhoz vezettek. Az orosz szakemberek felhívták a paksiak figyelmét a várható gondokra, a tápvízkollektorok szükséges cseréjére, s ilyen jellegű üzenet érkezett a finnektől is, akik a paksihoz hasonló típusú atomerőművel rendelkeznek. Meg is kezdődtek a cserék, a paksi menedzsment azonban leállította őket. Egy különös paksi szakmai jelentésre hivatkozva, melyben az állt akkor, hogy ráérnek még a cserékkel, sokkal többet bírnak ki a kollektorok, mint ahogy azt az oroszok és a finnek jelezték.

De megejtették viszont azt a kondenzátorcserét, amelyben Medgyessy Péter és cége tanácsadói, illetve közvetítői szerepet vállalt. Az eset arról híresült el Pakson és környékén, hogy egy francia cég volt érdekelt benne, s csak a végelszámolásnál derült ki, hogy legalább 2 milliárd forinttal többe kerültek a kondenzátorok, mint ahogy azt a paksi szakemberek tervezték.

Most viszont több informátorunk szerint is azért kapta meg a TVEL a megbízatást, mert várhatóan Szabó József lesz a paksi cég vezérigazgatója. Márpedig Szabó Józsefet úgy is emlegetik szakmai berkekben, mint a TVEL helyi képviselőjét, s általában is az orosz atomipar jó ismerőjét. Annál is inkább, mert Szabó József – saját cégén keresztül – érdekelt az orosz fűtőelemek beszállításában. Valószínű, hogy a 2-es blokkban szükségessé váló üzemanyagkazetta-cserén is komoly haszna lesz.

Az egymilliárdos orosz ajánlat feltűnően olcsó. Lapunk úgy tudja, hogy a TVEL a francia Framatome-mal szemben sok úgynevezett kézi munkát is alkalmaz majd a helyreállításnál. A Framatome mindent gépekkel, manipulátorokkal szeretett volna elvégezni. Ma még nem tudni, hogy az ember fokozott jelenléte, a kézi munka csökkenti-e vagy éppen ellenkezőleg, növeli a helyreállítás során a nukleáris biztonságot. Annyi bizonyos, hogy az oroszoknak rendkívül fontos a paksi megbízatás, hiszen ez segítene visszaállítani az orosz nukleáris ipar megtépázott tekintélyét.

Napvilágot látott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Pakssal kapcsolatos jelentése is. Az egyik legfontosabb tétele, hogy a szervezet szerint a paksiak átruházták a vállalkozóra, azaz a Siemens-Framatome-ra a tisztítórendszer üzemeletetésével kapcsolatos felelősséget. A másik, hogy rendkívül rohanó, kapkodó légkör keletkezett a munka folyamán, hiszen az erőmű vezetése éreztette, mindennél fontosabbak a gazdasági kérdések, azaz a 2-es blokk mielőbbi beindítása. Akkora volt a sietség, hogy nem volt meg a megfelelő együttműködés és kommunikáció a tisztítást végző szervezeti egyének között.

Említést tesz az anyag a tisztítótartály tervezési hiányosságairól is. Például arról, hogy nem volt megfelelő teljesítményű a tartály hűtőszivattyúja. Aztán: nem vették figyelembe a tervezők a tartályon belüli áramlási viszonyokat. És rendkívül szűkekre tervezték a rendszer tartalékait is, amelyek, amint a példa is mutatja, különösen fontosak egy üzemzavar esetén. Nagyon fontos volt még a NAÜ dokumentuma szerint, hogy a tervezők nem tekintették jelentős változásnak azt, hogy a hétkazettás tisztítási üzemmód helyett immár 30 kazettát kell egyszerre tisztítaniuk.

A NAÜ szakemberei megállapították, hogy az előzetes biztonsági elemzés kimutatta, 9 perc alatt következik be a forrás a tartályban akkor, ha abban megszűnik a hűtés, azaz leáll a szivattyú. Ennek ellenére nem tettek megfelelő műszereket a tartályra, sőt hosszú időre – 100 percre – magára is hagyták a rendszert. Ugyancsak fontos volt az is a NAÜ szerint, hogy órákra elvitték a darut a tisztítótartály fölül. És még valami: a paksi erőmű nem egyeztetett előre a Siemens-Framatome szakembereivel arról, hogy mi a teendő akkor, ha üzemzavar, illetve baleset történik.

Súlyos megállapítások ezek, a NAÜ azonban igyekezett is mindjárt ellensúlyozni őket. Például azzal, hogy Kocsis István vezérigazgatót felelősségteljes, hozzáértő, elkötelezett szakembernek nevezte.

Természetesen mindenki felismerte a jelentés ellentmondásosságát. Koltai Tamás, a Fidesz parlamenti képviselője, a párt Tolna megyei elnöke elmondta lapunknak, az is kiderült a dokumentumból, hogy a paksi vezetés úgy vásárolta meg s úgy engedte be az erőműbe a Siemens-Framatome kazettatisztítási eljárását, hogy nem ellenőrizte a rendszer biztonsági jellemzőit. Koltai Tamás leszögezte, hogy a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának augusztus 25-i ülésén a paksi menedzsment képviselője elismerte a vállalatvezetés felelősségét a súlyos – Koltai Tamás szerint Európa második legsúlyosabb – üzemzavarában. A fideszes honatya úgy véli, a beismeréssel egyenlő elismerésre a szocialista kormánynak is meg kell tennie a megfelelő lépéseket, le kell vonnia belőle a következtetéseket. Annál is inkább, mert az üzemzavar jelentős szerepet játszott a villamos energia árának emelésében, milliárdos károkat okozott, de a tisztítótartállyal s az alján heverő majd 4 tonnányi kiszóródott fűtőelemmel nem történt semmi sem, továbbra is fennáll az üzemzavar okozta veszélyhelyzet.

Perger András, az Energia Klub munkatársa arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy bárhogy is értékeljük a NAÜ jelentését, a dokumentum éles ellentétben áll azzal a vizsgálati anyaggal, amit a paksi erőmű vezetése készített az üzemzavarról.

Ebben az esetben ugyanis vagy arról van szó, hogy rossz szakmai diagnózist állított fel a paksi menedzsment, vagy arról, hogy félre akarta vezetni a közvéleményt. Egyik rosszabb, mint a másik…