„A hazai baloldal utolsó reménye.” „A legsikeresebb MSZP-s polgármester.” „Zseniális fickó.” „Közönséges zsaroló.” Az utóbbi időben csak úgy záporoznak a jelzők Botka László szegedi polgármesterről. A politikusról, aki egyszerre rejtőzködik és egyszerre óhajt felülni Gyurcsány Ferenc üresen hagyott trónjára. Több háttérbeszélgetéssel igyekeztünk tisztázni Botka László szerepét saját pártjában, a baloldali összefogásban, a választ kerestük arra, miért húzódozott éveken keresztül, miért nem állt az MSZP élére, és mi a végső célja.

„Ma nem annak volt a napja, hogy politikai vitát folytassunk, egyébként is kevés dolog van, amiben egyet tudunk érteni. A mai nap csak Szegedé volt.” Két mondat, amely alaposan felbolygatta Botka László környezetét. Január 30-án, amikor Orbán Viktor Szegedre látogatott, Botka fenti kijelentésének teljesen más volt a helyi értéke, mint az országos sajtóban. A miniszterelnök ugyanis tömött zsebbel érkezett, és a szegedi fejlesztések megindulhatnak. Éppen akkor, amikor Botka Lászlót egyre többen Orbán Viktor lehetséges kihívójaként emlegetik a baloldalon. Kettejük közül Orbán Viktornak biztosan nem kellett megmagyarázni semmit: a kormányzat már megszabadította Szegedet 25 milliárdos adósságától, most pedig megállapodtak egy 50 milliárdos fejlesztési csomagban.

„Botka nem szokott hozzá, hogy Szegeden ne ő legyen a reflektorfényben. Orbán Viktor nagyon csőbe húzta: bármit mondhat, de a milliárdokat a miniszterelnök hozta ide, ő pedig csak mellette álldogált és láthatóan vacakul érezte magát, mert önerőből egyetlen fontos beruházást sem tud elindítani. Később megmagyarázta, hogy a pénz nem is annyira a kormánytól, mint az EU-tól érkezik, de a legelvakultabb híveit mégis a gutaütés kerülgette, hogy elfogadja a pénzt a gyűlölt ellenségtől” – magyarázza Botkát régóta jól ismerő, egykori MSZP-s beszélgetőtársunk.

Gyerekként a mozgalomba

A szegedi polgármester valóban nem szokott hozzá, hogy városában bármi másképp legyen, mint ahogyan ő szeretné. Igaz, hosszú utat tett meg, mire maga alá gyűrte a szegedi közvéleményt. Az 1973-ban Tiszaföldváron született, de Szolnokon felnőtt politikus 1991-ben ugyanúgy került Szegedre, ahogyan fiatalok tíz- és százezrei: egyetemre jelentkezett. Csakhogy amíg a többiek élték a diákok bohém életét, Botka tudatosan készült a politikai pályára. Szinte gyermekfejjel belépett az MSZP-be. Otthonról erős baloldali indíttatást kapott. Közismert tény, hogy édesanyja később Szolnok – szintén szocialista – polgármestere lett.

Akkoriban, az elbukott 1990-es választás után fiatalítási hullám zajlott az MSZP-ben. A Baloldali Ifjúsági Társulás (BIT) a szocialisták belső kvótája alapján az 1994-es választásokon több helyen is jelöltet állíthatott. Mások mellett Botka László is így került képbe. Horn Gyula nagyon tehetségesnek tartotta, ragaszkodott hozzá. A választásokon huszonegy évesen egyéni mandátumot szerzett, és bekerült a parlamentbe. A törvényhozási munkánál azonban valami fontosabbat is szerzett ekkoriban: Ujhelyi István barátságát.

A nála két évvel fiatalabb Ujhelyi Istvánhoz Botkát nemzedéki és ízlésbeli kapcsolat is fűzte. Informátoraink egyöntetűen úgy látták, hogy a 90-es évek derekától nagyjából 2008-ig barátok voltak. Együtt indultak a BIT-ben, együtt akarták átvenni és újjáépíteni a Komócsin-idők régi szegedi kommunistáinak politikai, gazdasági hátországát. Botka és Ujhelyi a 90-es években egyezséget kötött: Botka viszi a szegedi ügyeket, Ujhelyi pedig az országos politikában méretteti meg magát. Ez a felosztás sokáig működött is. 2000-re Botka végképp kiszorította a helyi politikából Fritz Pétert, az MSZP megyei elnökét, országgyűlési képviselőt, és vele együtt a régiek nagy részét is. A fiatal, agilis Botka lassan terjeszkedett, de végül minden fontos posztot megszerzett: 1998 és 2000 között az MSZP szegedi elnöke, 2000 után megyei elnök, 2002 óta pedig néha párhuzamosan, néha nem, országgyűlési képviselő és polgármester.

Időközben az agilis Ujhelyi bonyolult politikai játszmákba kezdett, kiépítette a saját hatalmi bázisát, komoly gazdasági támogatókat szerzett Szegeden. A jelek szerint Botka mindenben támogatta törekvéseit. A városban köztudomású volt, hogy az Ujhelyi–Botka-páros útjai gyakran keresztezték egymást P. Lászlóéval, a Szeviép Zrt. építőipari cég egykori vezetőjével. P. mindenekelőtt támogatta az Ujhelyinek nagyon fontos helyi kézilabdacsapatot és ezen túl is erősen kötődött a helyi szocialistákhoz. A szegedi John Bull Pubban nemegyszer előfordult, hogy a cég vezetői demonstratív módon Ujhelyi Istvánnal és más helyi szocialistákkal töltötték szabadidejüket. Elterjedt pletyka Szegeden, hogy a magabiztos cégvezető egyszer nyilvánosan kijelentette: Szegeden az lesz a polgármester, akit ő akar.

Aztán robbant a bomba: P. Lászlót és két társát a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett és különösen jelentős mértékű, tényleges vagyoncsökkenést eredményező csődbűntett elkövetésével vádolták meg. A jelenleg is zajló perben sok a bizonytalanság és a híresztelés, de az biztos, hogy Botka és Ujhelyi barátságának nem tett jót P. László bukása. „Fogalmazhatnánk úgy is, hogy összevesztek. Ujhelyi mindig is sokkal aktívabban jelent meg a nyilvánosság előtt, mint Botka, tanúskodott például a Zuschlag-perben is, kétségtelen politikai kockázatokat vállalt.

Botkát más fából faragták. Ő a Sze­­viép-ügy kirobbanásakor azonnal háttérbe vonult, mindent elhárított magától, mára pedig úgy tűnik, mintha soha nem is ismerte volna P. Lászlót. Az is lehet, hogy a színfalak mögött elkövetett valamit, amivel felbőszítette Ujhelyit. Mindenesetre tény, hogy a barátságuknak így 2008 és 2010 között látványosan vége szakadt” – mondja informátorunk.

Semmi kockázat

„Egy dolgot mondhatok, akik a gyermekeimet veszik célkeresztbe, azoknak kitekerem a nyakát” – nyilatkozta a Népszavának az idén januárban Botka László. Tény, hogy magánéletét, családi hátterét, szokásait rendkívüli gondossággal rejti el a világ elől (azért az tudható, hogy felesége orvos, és három lánygyermekük született). Mindennek csakis annyiban van jelentősége a közvélemény számára, amennyiben a politikai pályáján tapasztalható furcsaságok ebből magyarázhatók.

A kérdések kérdésére, hogy Botka miért nem hajlandó az MSZP élére állni és miért nem méretteti meg magát, beszélgetőtársaim kétfajta magyarázattal szolgáltak. Az egyik alapja a Szeged- és országszerte ismert híresztelés, hogy Botkának valamilyen magánéleti foltja van, és emiatt „fogott ember”, vagyis nem meri vállalni a valódi megmérettetéseket, mert fél, hogy a titok napvilágra kerül. Ennél meggyőzőbb és logikusabb a szegedi közgyűlésben helyet foglaló ellenzéki képviselő véleménye, aki szerint: „Botka László rendkívül óvatos ember. Mivel nagyon fiatalon kezdte politikai pályáját, mindig is úgy gondolta, hogy van még ideje. Semmilyen kockázatot nem vállal, lépésenként halad előre. A hosszú évek alatt koncentrikus köröket épített maga köré: a külső tartományokban megbukhat két-három ember, de a lényegig, a kör közepéig senki nem tud elhatolni.”

Botka László valóban csak garantált győzelmekbe bocsátkozott bele politikai pályafutása során. Mindössze két jelentős vereséget szenvedett, és mindkettőnek leszűrte a tanulságait. 2010-ben a fideszes Bohács Zsolt legyőzte egyéniben, és bár listáról bejutott a parlamentbe, minden bizonnyal ráébredt arra, hogy az ő politikai hátországa csakis Szeged városa lehet. Ezért ráerősített, és ugyanazon év szeptemberében újra polgármesterré választották. Még kapóra is jött neki a polgármesteri és képviselői összeférhetetlenségről szóló rendelkezés: azóta az országos politikába Szeged polgármestereként kapcsolódik be. Óvatosságra intik a számára cseppet sem kedvező közvélemény-kutatások is: lehet, hogy Szegeden népszerű, de országosan csak valahol a Vona Gábor és Gyurcsány Ferenc közötti tartományban mérik a népszerűségét, amint az a Nézőpont Intézet legutóbbi felméréséből is kiderül.

Dudás a csárdában

Saját, egyre inkább széthulló pártjában mintha neki találták volna ki a választmányi elnöki címet. Ennek a pozíciónak a birtokosa átlátja és befolyásolni képes a különféle platformok, csoportok működését, de valódi, a külvilágtól számonkérhető felelőssége nincs. Botka második nagy veresége az MSZP 2016-os tisztújításához köthető, amikor Hiller István legyőzte őt a választmányi elnökségért folytatott harcban.

„Hónapokig maga alatt volt” – meséli a szegedi ellenzéki politikus. „Életemben nem láttam ilyen levertnek, tanácstalannak. Lassan aztán összeszedte magát, és viszonylag rövid időn belül újra pártja első vonalában találta magát, most éppen feltételeket szab, üzenget a többieknek.”

Bár Botka László kiváló viszonyt épített ki Gyurcsány Ferenccel, annak bukása után nem követte őt a DK-ba. Nyilván érezte, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Régi taktikáját követi: csak vár és vár, időnként meglebegteti ambícióit, de igazából most is csak azért szabott feltételeket, mert tudja, hogy azokat úgysem lehet teljesíteni.

„Botkának esze ágában sincs listavezetőként megmérettetni magát jövőre” – mondja baloldali forrásunk. „A pártban egyébként is csak a tagság körében népszerű, a politikustársak átlátnak rajta. Nem szeretik, mert ordít róla a kíméletlenség. A Lendvai Ildikó-típusú, felelősséget érző és segítőkész politikust például gyakorlatilag mindenki elfogadja, ahogyan Szanyi Tibor hangos, érdes stílusának is vannak hívei. De Botka más. Neki még barátai sem igen vannak, csak szövetségesei. És hát, az MSZP-ben láttak már ilyet, Gyurcsány Ferenc előretörését, aki először a teljes garnitúra hátán felkapaszkodott a hatalomba, majd megalázta őket, és az MSZP-t is szétverte. Botka túl sokszor hagyta már cserben a pártot, túl sokat rejtőzött, túl kiszámíthatatlan. Nem ő az MSZP embere, még ha kényszerűségből most mást is mondanak, és végül csak besoroltak mögé, ahogyan eddig mindenki mögé besoroltak…”

Botka valóban önkényesen viszonyul saját pártjához. Amíg futott a szekér, büszkén vállalta az MSZP-t, a 2010-es önkormányzati választás előtt viszont egyszerűen kihagyta kampányfüzetéből a pártbéli pályafutását taglaló mondatokat. 2016-ban – az Index értesülése szerint – zárt ajtók mögött indulatosan kiosztotta Harangozó Tamást, aki a sajtónak őt nevezte meg lehetséges miniszterelnök-jelöltnek, mire Botka állítólag azt mondta, hogy „ingyen senki nem lehet ilyen hülye”. Bár Harangozó bocsánatot kért, Botka szavait a pártban többen zokon vették, és a politikai távolodás jeleként érzékelték.

„Autokrata személyiség”

A szegedi polgármestert a saját ellenzéke kíméletlen, bosszúálló embernek festi le, aki ráadásul a szavát sem tartja: „el kell ismerni, hogy kiváló kommunikációs képességével, jó megjelenésével a mai napig egyfajta presztízse van Szegeden. Csakhogy a színfalak mögött Botka agresszív, autokrata személyiség. Igazi machiavellista. Pár évvel ezelőtt, amikor megegyezéskényszerbe került a közgyűlésben, leültünk tárgyalni vele. Valahogyan működőképes helyzetbe kellett hozni a várost. Megállapodtunk abban, hogy kölcsönösen megszavazzuk egymás előterjesztéseit. Mi rendben meg is szavaztuk az MSZP-előterjesztéseket, aztán mi következtünk volna. Kiderült, hogy Botka utasította az embereit, hogy a Fidesztől semmit nem fogadhatnak el. Most mit mondjak erre? Milyen ember Botka László?”

A hatalmi gépezet régóta őt szolgálja a városban. Jelenleg a szegedi sajtó kilencven százaléka hozzá – és nem az MSZP-hez – lojális. A jobboldali újságírókat már régen elüldözték a városból. Botka előszeretettel hangsúlyozza, hogy ő minden szegedi képviseletét ellátja, így néhány középen álló és jobboldali szavazóra is számíthat. Nagyon ért ahhoz, hogy a nem igaz dolgokat igaznak fesse le. Lankadatlan sikerében közrejátszik a helyi polgári oldal tartós formahanyatlása: éveken keresztül csak epizódszerepre kényszerültek, ebből pedig Botka profitált. A hosszú évek alatt a szegediek elszoktak a bírálattól: más városban óriási hullámokat keltene, itt azonban az ingerküszöböt sem érte el, hogy a januári szmogriadó idején Botka először drámai szózatot intézett a szegediekhez, kijelentette, hogy ő is villamossal közlekedik, majd a városháza előtt habozás nélkül beült a szolgálati gépkocsijába.

A titkos álom

Minden megkérdezett egyöntetűen állítja, hogy Botka végső célja nem a szegedi polgármesterség, vagy valamelyik pártfunkció megszerzése, hanem az ország vezetése, a miniszterelnökség.

„2002 óta azonban számára kedvezőtlen folyamatok indultak el, és őt szemmel láthatóan nagyon frusztrálja, hogy egyre távolabb kerül a titkos céltól” – mondja beszélgetőtársunk. „A jövőt persze, még ő sem sejtheti. Ha más nincs, Szegedet igyekszik megtartani. Igazából neki az MSZP 2018-as veresége lenne kedvező, hiszen akkor vita nélkül egyedül maradna a miniszterelnökségért folytatott küzdelemben, és készülhetne a 2022-es választásokra. Lassan, lépésenként, ahogyan szokta.”

„Kérdés, hogy lesz-e elég ideje” – mondja ugyanerről a témáról volt MSZP-s beszélgetőtársunk. „Botka ugyanis már jócskán Orbán Viktor célkeresztjében van. A legutóbbi szegedi látogatás apró figyelmeztetés: eddig, és ne tovább! Majd elválik, hogy Botka megérti-e, hogy ezúttal túl nagy fába vágta a fejszéjét, vagy rendületlenül halad a biztos vereség felé. Én az előbbire fogadnék. De ha úgy lesz, akkor az is biztos, hogy Botka László örökre az MSZP fiatal ígérete marad. Olyan ember, aki soha nem mert meglépni semmit, ezért nem is nyert meg semmit.”

Szentesi Zöldi László