Az ügyelet ára

A Magyar Orvosi Kamara vezérkara alaposan elszámította magát, amikor beszállt abba a küzdelembe, amellyel meg akarta akadályozni az orvosi ügyeleti rendszer átalakítását. Mint ismeretes, az új rendszert egyéves tesztidőszak után február 1-től élesítették Hajdú-Biharban, de márciustól a Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is az új módon működik az ügyeleti betegellátás. A változás lépésről lépésre érinti majd az ország valamennyi vármegyéjét, a főváros 2024 januárjában tér át az új működési módra.

Az egészségügyi törvény tavaly decemberi módosítása értelmében az új rendszerben délután 4 és este 10 óra között a beosztott háziorvosok látják majd el az ügyeleti szolgálatot, este 10 és reggel nyolc óra között a mentősök állnak csatasorba. Ezt az indokolja, hogy az éjszakai órákban rendszerint a tizedére esik vissza a hívások száma, és az esetek közel 100 százalékát teszik ki a mentési feladatok. Az új struktúrában havonta legfeljebb két ügyelet jut egy-egy háziorvosra, nagyjából bruttó 9800 forintos óradíjért, míg az asszisztensek várhatóan óránként 3-4 ezer forintot kapnak majd a munkájukért. Az új ügyeleti rendszer megszervezését, működtetését, finanszírozását a törvény az Országos Mentőszolgálatra bízta. Az ügyeleti rendszer megváltoztatását Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára szerint a betegellátás javítása indokolta. Ám mint mondta, az alapellátásban, ezen belül az orvosi ügyeletek területén elmaradt a rendszerváltás, ezért is volt szükség az átfogó átalakításra.

Hosszú távú fenyegetettség

A törvénymódosítás során a tárca folyamatosan egyeztetett a Magyar Orvosi Kamarával, amely egyetértett a változtatásokkal. Az egyik közösségi portálon közvetített egyeztető tárgyalások is azt mutatták: a szakma elfogadta az átalakítást. A béke azonban mindössze három napig tartott. Február 4-én a MOK Országos Küldöttközgyűlése kiásta a csatabárdot a rendszer élesítése ellen. A MOK felszólította a háziorvosi ellátásban dolgozó kollégákat, hogy ne írják alá az Országos Mentőszolgálattal megkötendő ügyeleti szerződéseket mindaddig, amíg a kormány nem teljesíti az orvosok rövid és hosszú távú követeléseit. A MOK honlapján közzétett felszólításban azt is meglebegtették, a háziorvosok úgy is dönthetnek, hogy a nyomásgyakorlás eszközéül az önként vállalt túlmunkára vonatkozó szerződésük felmondását is letétbe helyezik a MOK területi szervezeteinél. Ha ez az akció sikeres lett volna, azzal a MOK ellehetetlenítette volna az alapellátást Magyarországon.

A fenyegetés fényében érdemes egy pillantást vetni a MOK hosszú távú követeléseire. A Látlelet a magyar egészségügyről címmel közzétett dokumentum szerint „valós társadalmi szolidaritáson alapuló egészségpolitikára, korszerű szerkezetű, innováció befogadására alkalmas, többszektorú egészségügyi rendszerre, szakmai és etikai szabályokon alapuló átlátható működésre és az egészségtudatosság és ismeretek fejlesztésére” van szükség. Arról egy szó sem esik a dokumentumban, hogy mindezt miként képzelik el a harcos orvosok, és szerintük milyen intézkedések szolgálnák az általuk kitűzött célokat.

Természetesen a köztestület vezérkara ennél konkrétabb, rövid távú követeléseket is megfogalmazott. Egyebek mellett szakdolgozói béremelést, a háziorvosi és fogorvosi ellátás megerősítését, a működési költségek teljes körű kompenzálását sürgették. A szakellátók munkafeltételeinek javítása mellett azt is elvárják a kormánytól, hogy töröljék azt a jogszabályt, amely szerint a magánszolgáltatóknak válsághelyzetben kötelezően részt kell venniük a közellátásban.

A Kincses Gyula által vezetett köztestület szándékai szerint követeléseik teljesüléséig fenn kellene tartani a felmondásokkal való fenyegetettséget.

A MOK-vezérkar bízva nyomásgyakorlásuk sikerében felszólította az orvosokat az aláírás megtagadására. Egy nyugat-magyarországi szakmai vezető ellen pedig etikai eljárást indított, amiért tájékoztatót tartott háziorvosoknak a változásokról. Emellett a köztestület sztrájktörőnek bélyegezte azokat, akik arra vetemedtek, hogy aláírják a felkínált ügyeleti szerződést.

Diadal vagy kudarc

Persze joggal bízhattak akcióik sikerében, hiszen a kamara majdhogynem élet és halál ura volt. A korábban hatályos jogszabályok szerint kamarai pecsét nélkül egyetlen orvos sem praktizálhatott az országban, és bárki ellen etikai eljárást indíthatott, ha úgy látta jónak. A kamarai tagság felfüggesztése pedig egyet jelentett a foglalkozástól való eltiltással.

Ám a MOK ezúttal túllőtt a célon, mivel nyomásgyakorló akciójával veszélyeztette nemcsak az ügyeleti, de a háziorvosi szolgáltatást is. Ebben a helyzetben az Országgyűlés jobboldali többsége lépéskényszerbe került a betegek érdekében. A kamara lépéseire válaszul a kormány­oldal múlt kedden eltörölte a kötelező orvoskamarai tagságot, az etikai ügyeket pedig az Egészségügyi Tudományos Tanács hatáskörébe utalta.

Természetesen óriási ellenzéki felhör­dülés kísérte a törvénymódosítást. Volt olyan balliberális képviselő, aki egyenesen azzal vádolta meg a kormányt, hogy az intézkedéssel az orvosok közé lövetett. A MOK hitelrontási perrel fenyegetődzött, Ujhelyi István volt MSZP-s európai parlamenti képviselő pedig bejelentette, hogy az Európai Bírósághoz fordul a MOK hatáskörének megnyirbálása miatt.

Az orvosok természetesen a törvénymódosítás után is megtarthatják kamarai tagságukat. E szándékukat március 30-ig kell jelezniük a köztestületnek. Lapzártánkig a MOK bejelentése szerint nyolcezren nyilatkoztak úgy, hogy megerősítik kamarai tagságukat. Ezt a MOK hatalmas diadalként tálalta, noha ez azt jelenti, hogy az orvostársadalomnak alig több mint tíz százaléka állt ki ilyen módon a szervezet mellett. Ennek ellenére a MOK elnöksége szerint egy nagyjából 8-10 ezres tagság is elegendő ahhoz, hogy megőrizzék nyomásgyakorló képességüket.

Az üzlet az üzlet

A minden korábbinál élesebb viták hallatán az ember azt gondolhatná, hogy most is a baloldali pártok szeretnék növelni súlyukat, ezúttal az orvosok érdekvédelmét hazudva. Ám ha megnézzük a mostanáig működő ügyeleti struktúrát, akkor óhatatlanul más gondolatai is támadhatnak a kívülállónak.

A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az ügyeleti rendszert nem az önkormányzatok, nem is az állam, hanem magáncégek működtetik. A struktúra a rendszerváltás idején alakult ki, amikor az akkori törvények értelmében az önkormányzatok felelőssége lett a szolgáltatás megszervezése. Ez már akkor is komoly nehézségekbe ütközött, különösen a hátrányos helyzetű településeken. Az áldatlan helyzet azonban jó üzleti lehetőséget kínált a frissen alakult egészségügyi szolgáltatócégeknek. Annál is inkább, mert működésüket a társadalombiztosítás finanszírozta úgy, hogy az ügyelettel lefedett terület lélekszáma határozta meg a cég által elérhető bevételt. A gazdagabb önkormányzatok általában maguk is nyújtottak valamennyi támogatást a feladatot teljesítő vállalkozásoknak.

A piaci információk szerint napjainkban három nagy cégcsoport osztozik az ország ügyeleti térképének nagy részén. Ezek közül a legnagyobb a számos vállalkozást magában foglaló Inter-Ambulance Zrt. Az ország keleti részén az Országos Orvosi Ügyelet-csoport számít piacvezetőnek, míg az északkeleti vármegyékben az Agria-csoport látja el a legtöbb települést. Az üzlet jövedelmezősége nem kétséges, hiszen e vállalkozások éves bevétele rendszerint milliárdokra rúg. Ezt most alapjaiban veszélyezteti a tény, hogy az ügyeleti rendszer megszervezését, működtetését az egészségügyi törvény módosítása az Országos Mentőszolgálatra bízta.

Rontja az üzletet az is, hogy az ügyeletet adó orvosok és asszisztensek az új rendszerben nagyjából kétszer annyi óradíjat kapnak majd, mint amennyit a magánszolgáltatók fizetnek. Így nekik is emelniük kell a díjazást, ha meg akarják tartani munkavállalóikat. És persze fennáll a veszélye annak is, hogy elveszítik piacuk elsöprő többségét. Ennek ellenére e cégcsoportok tulajdonosainak, ügyvezetőinek hangját – talán nem véletlenül – nem lehetett hallani a küzdelemben, amit valójában azért vívott a Magyar Orvosi Kamara, hogy ne változzon semmi az eddig nekik nagy hasznot hozó ügyeleti rendszerben.