Idén korán hidegre fordult az idő, így már szeptember utolsó napjaiban megjelentek motyójukkal az első hajléktalanok az aluljárókban. Falnak támasztott, amúgy ágyként szolgáló papundeklihegyek jelezték: amíg lehet, ők beköltöznek a forgalmas metrókijáratok mellé, extraalamizsnát remélve a csúcsforgalomtól.

Ők képviselik a hajléktalantársadalom legalsó rétegét. Elsöprő többségüknek már nem kell tisztálkodni, kipihenni magukat a reggeli munkakezdésig. Kukázásból, bérkoldulásból származó filléres bevételeik éppen csak arra elegendők, hogy éhen ne haljanak és legyen pénzük a körülmények kibírásához nélkülözhetetlen alkohol megvásárlására. Kiváló alanyul szolgálnak a szegényromantikára vágyó felsőközéposztálybeli jogvédőknek, a potyaszavazatokra vadászó pártoknak és a csődközeli állapotba jutott vállalkozóknak, akiktől papíron tulajdonosként átvállalják köztartozásaikat.

A Máltai Szeretetszolgálat becslései szerint Budapesten nagyjából 5000-5500 otthontalan ember él hajléktalanszállókon, átmeneti szállásokon húzva meg magát. Közterületeken 1000-1500 ember tengeti az életét. Többségük a városkörnyéki erdőkben vagy vízközeli csalitosokban épít kalyibát magának, vagy barlangokban lakik, amíg a hideg be nem űzi a városba. Az aluljárólakók tábora legfeljebb 100-150 főre tehető. A szabálysértési törvény módosítása elsősorban őket korlátozza.

Elzárás is lehet

A főváros vezetése a 2010-es választások óta folytatja szélmalomharcát azért, hogy a Demszky-érában kialakult áldatlan közállapotokat megváltoztassa. Az első jogszabályszigorítási kísérlet azonban kudarcba fulladt. Az Alkotmánybíróság tavaly novemberben alkotmányellenesnek nyilvánította azt a törvényi rendelkezést, amely tiltotta, hogy a hajléktalanok életvitelszerűen közterületeken lakjanak. A kormánytöbbség válaszul márciusban a negyedik alaptörvénymódosítással engedélyt adott rá, hogy törvény vagy önkormányzati rendelet tiltsa a közterületek ilyetén bebútorozását.

A helyzet gyakorlati megoldását a belügyminiszter, Pintér Sándor vállalta magára: áprilisban olyan törvénymódosítást terjesztett a parlament elé, amely a világörökségi területeken tiltja a közterületi lakhatást. A javaslatot a kormánypárti honatyák szeptember 30-án elfogadták.

Emellett az új, a parlamenti vitában többször módosított szabályok felhatalmazzák a helyi önkormányzatokat – Budapesten a fővárosi önkormányzatot –, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelmére rendeletben jelöljék ki azokat a közterületeket, ahol jogellenes lesz az „életvitelszerű tartózkodás”.

Miután Budapesten a fővárosi önkormányzatnak van rendeletalkotási joga, a kerületeknek kérniük kell, hogy a tulajdonukban lévő közterületek a tilalmi övezetbe kerüljenek. A Fővárosnak ilyen esetekben nem lesz mérlegelési joga, meg kell alkotnia a rendeletet. Ám kerületi kérelem hiányában maga is kezdeményezheti tiltott zónák kijelölését. A törvénymódosítás a tulajdonosi engedély nélküli kalyibaépítést is bünteti.

A ma már hatályos előírások szankciókat is megszabnak a törvény ellen vétők büntetésére. Aki megszegi a tilalmat és felszólításra sem hagyja el utcai „otthonát”, az szabálysértést követ el, és közérdekű munkára kötelezhető. Aki ezt sem vállalja, arra pénzbüntetést róhatnak. Ha a törvényszegőt féléven belül kétszer is jogerősen felelősségre vonták ugyanilyen vétségért, akár elzárás is lehet a büntetés.

Ha nem tilos, szabad?

A törvénymódosítás megszavazását komoly jogvédői és ellenzéki tiltakozás kísérte. Göncz Kinga uniós beavatkozást sürgetett a szerinte emberi jogokat sértő szabályozás megtorlására. A csatazaj azonban viszonylag gyorsan elült, miután az önkormányzatok arra hivatkoznak: a szigorítást az otthonnal rendelkező többségi társadalom védelme tette indokolttá, a rendelkezések javíthatják a közbiztonságot és a közegészségügyi helyzetet.

Ezek az érvek azonban vélhetően csak időlegesen hatnak csillapítóan az ellenzéki politikusokra és a jogvédőkre: a hajléktalan probléma bizonyosan kampánytéma lesz a választásokig.

A hajléktalanellátási rendszert működtető, az otthontalanok életben tartásáért dolgozó szervezetek vezetői most is elsősorban praktikus megfontolásokból bírálják az új szabályozást.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a törvénymódosítás után közleményt adott ki, amelyben sajátos csapdára hívja fel a figyelmet. „Azzal, hogy a szabálysértési törvény alapján születő rendeletek tiltott területeket jelölnek majd ki, az összes többi terület indirekt módon türelmi zónává válik. Azzal, hogy bizonyos helyszínekről eltűnnek majd a hajléktalan emberek, a probléma nem oldódik meg, csak áthelyeződik. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat változatlanul azt szeretné, hogy a döntéshozók a megoldásra koncentráljanak. A szociális munkások, közterület-felügyelők, mentősök, rendőrök közös fellépésével juthatunk el a megoldáshoz” – áll a közleményben.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a hajléktalanproblémát övező, két éve tartó vita kezdete óta ezt az álláspontot képviseli. Mint Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat Egyesület alelnöke lapunknak korábban elmondta: Magyarországon nagyjából 20 ezer ember él otthontalanul. Ez a társadalom súlyos megbetegedésének tünete, ami 25 év alatt alakult ki. Megoldásához legalább 30-40 évre van szükség, ha feltárjuk a bajok gyökerét, és célzott programokkal próbáljuk orvosolni a bajokat.

Győri Péter szociológus, a Menhely Alapítvány kuratóriumának elnöke hasonlóképpen látja a helyzetet. Attól tart, hogy a tiltott zónák kijelölése káoszhoz vezet majd. Sem elegendő ember, sem eszközök nincsenek arra, hogy a főváros valamennyi utcáját, kapualját szemmel tartsák a szociális munkások, azon célból, hogy senki ne fagyjon meg a fővárosi köztereken. Mint elmondta, nem mellékes szempont az sem, hogy a rendelet következtében várhatóan a megszokottnál lényegesen többen keresik majd fel a menedékhelyeket.

Újabb szükségmenhely megnyitásához azonban legalább egy hónap megfeszített logisztikai munka kellene. Emellett egyelőre az sem világos, hol lesznek a tiltott zónák, melyiknek hol a határa, és az adott helyeken kinek van joga intézkedni.

Mivelhogy közeledik a tél, ezek a tisztázatlanságok valóban gondokat okoznak. Akkor is, ha igaz: a budapesti hajléktalanellátási rendszer egyike a legátláthatóbb, legjobban kiépített hálózatoknak Európában. A könnyen elérhető diszpécserszolgálatok, az éjjeli menedékhelyek és hajléktalanszállók, az ingyenes orvosi ellátás biztosítja, hogy senki ne maradjon segítség nélkül krízishelyzetben.

Győri Péter adatai szerint Budapesten összesen 6200 férőhely van, ez a szám télen 6500-ra emelkedik. A 6500-ból 2000-2500 éjjeli menedékhelyeken van. A tavasztól őszig üresen álló 200-300 ágyhoz téli krízishelyzetekben pótágyazással ki lehet alakítani további 400-500 szükségférőhelyet. Vagyis összességében elmondható: senkinek nem kell az utcán éjszakáznia Budapesten, minden betérőt befogadnak a menedékhelyek, még január–február fordulóján is, amikor rendszerint mindenhonnan behúzódnak a szállásokra a nincstelenek.

Pénz a krízishelyzetekre

A rendeletek megszületéséig, vagyis az átalakítások alatt a téli felkészülés zavartalanul folytatódik. Folynak az egyeztető tárgyalások az ellátórendszer működtetésében részt vállaló civil és karitatív szervezetek, a közterület felügyelet, a BRFK, a mentők és a Főváros képviselői között.

Győri Péter szerint idén előállott az a korábban nem ismert helyzet is, hogy az illetékes minisztérium időben kiírta a pályázatokat, így hamarosan minden hajléktalanellátó szervezet pontosan tudja majd, mennyi pénzből gazdálkodhat, összesen nagyjából 300 millió forintra rúghat a kríziskeret.

A kerületi önkormányzatok és a Főpolgármesteri Hivatal sem tétlenkedik. Mint Szücs Somlyó Mária kommunikációs igazgató elmondta, hamarosan megszületnek az új helyzetre vonatkozó rendeletek, Tarlós István főpolgármester a közeli napokban tájékoztatja a nyilvánosságot a változásokról.

Az ígéret ellenére egy dolog bizonyosnak látszik: az idei télen is – csakúgy, mint korábban – szükség lesz a budapestiek éber segítségére. Hiszen a tapasztalatok szerint az emberek odafigyelnek a hajléktalanokra: értesítik a krízisközpontokat, ha utcán alvó embert találnak. Pénz-, élelmiszer- és ruhaadományokkal segítik a karitatív szervezeteket, hogy ne fagyjon meg senki, és mindenkinek jusson egy darab kenyér, egy tál meleg étel a legzordabb hidegben.

Nagy Ida

Berlintől Moszkváig

Az öt éve tartó válság közepette egyre népesebb Európa nagyvárosaiban a hajléktalanok serege. A magyar jogszabályváltozást legélesebben támadó német sajtó egyelőre nem foglalkozik a berlini nincstelenekkel. Igaz, a sűrűre szövött németországi szociális háló komoly segítséget nyújt a lecsúszóban lévő családoknak. Lakhatási támogatások egész rendszere, kiutalható szociális bérlakások révén igyekeznek elkerülni a családok utcára kerülését. A száz év alatt kialakított és csiszolgatott, elsősorban a helyi önkormányzatokra bízott rendszer valóban német hatékonysággal kezeli a szociális problémákat. Ennek ellenére Berlinben is egyre többen élnek otthontalanul. Hivatalos adat ugyan nincs a hajléktalanok számáról, a Caritas civil szervezet 2010-es adatai szerint azonban több mint 11 ezren húzzák meg magukat parkokban, nyitva felejtett pincékben, garázsokban, padlásokon, tömegszállásokon, a kerületek által fenntartott éjszakai menedékhelyeken a német fővárosban.

Londonban a 2011 és 2012-es felmérések szerint 43 százalékkal nőtt a fedél nélküliek száma egy év alatt. A törvények a kerületekre bízzák, hogy kidolgozzák saját hajléktalanstratégiájukat, és nekik kell gondoskodniuk a becslések szerint legalább 10 ezer londoni hajléktalanról. Több helyhatóság üzemeltet télvíz idején rendkívüli hajléktalan szállást. Ezek általában novembertől áprilisig vannak nyitva, de akad olyan is, amely csak karácsonykor vállalkozik a befogadásra. Akik a befogadó intézményekbe nem jutnak be, azok többnyire a szegényebb városrészekben, parkokban, hidak alatt töltik az éjszakát hullámpapírból, újságokból készítve ágyat maguknak. Ezt nem tiltja a törvény. Koldulni azonban nem szabad. A rendőrök gyorsan, erőteljesen és hatékonyan lépnek fel a koldusok ellen. Vélhetően a Cityből vagy a Myfairből is kiűzik a csöveseket, nemigen látni szatyorból élő nincsteleneket ezeken az utcákon.

E területen a legtöbb problémával a franciáknak kell megküzdeniük: nem csak a francia, de a bevándorló fedélnélküliekkel is kell kezdeniük valamit. Az országszerte 130 ezer egyéjszakás pihenést nyújtó állami hajléktalan férőhelyért nagy a tülekedés. A szabályok szerint előnyt élveznek a franciák és azok, akiknek van tartózkodási engedélyük. A lejárt papírokkal rendelkezőknek marad az utca. Legjobb helyzetben azok a clochard-ok vannak, akiknek sikerül bejutni a Máltai Szeretetszolgálat valamelyik szállására, vagy a Francia Állami Vasutak vagonszállásaira. Ők több napig is pihenhetnek a befogadóhelyen, zuhanyozhatnak, és alkalmasint még egy tál ételhez is hozzájuthatnak.

Moszkva nemhiába 11 milliós város, utcáit a hivatalos adatok szerint 70-80 ezer, más becslések szerint 200 ezer hajléktalan rója. Tekintélyes részük a jelcini időkben megerősödött lakásmaffia áldozataként került az utcára, másokat a munkanélküliség, a család széthullása sodort a nincstelenek közé. A hajléktalanszállók csak egy töredéküket tudnák befogadni. Ám ezekbe az intézményekbe nem sokan törekszenek, többnyire üresen állnak. A moszkvai hajléktalanok megtalálják a módját, hogy olyan helyet találjanak maguknak, ahol túl lehet élni a közmondásosan zord orosz teleket.