Parasztozta már le Sólyom László köztársasági elnököt, és ismertek az internetes fórumokba írt káromkodásai is. A harcos baloldali ideológus és megrögzött Orbán-szidalmazó volt már államtitkár, kipróbálta magát az üzleti életben, több nyelven beszél, és az egyik legtekintélyesebb nemzetközi baloldali szervezet, a Policy Network igazgatósági tagja. A saját térfelén kiemelkedőnek számító képességek, az exhibicionista jellemvonások, a faragatlanság és a doktriner önteltség együttes megléte Gyurcsány Ferenc volt kormányfőhöz teszi hasonlatossá.

A karrierista botrányhős

Miként az ifjúsági kommunista múlt és a felemelkedés első lépcsőfokai is. Az 54 éves politikus a Közgázon végzett, majd éveket töltött az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO római intézetében. Állami vállalatoknál is kipróbálta magát, egy ideig Váncsa Jenő mezőgazdasági miniszter mellett is dolgozott, majd a rendszerváltozás után az Agroinform vezérigazgató-helyettese lett. Egy évig volt a Magyar Vállalkozói Kamara főtitkára, majd 1998-ig saját cége, az uniós kiadványokkal foglalkozó Euro Info Service igazgatója. Azóta főállású politikus, az MSZP országgyűlési képviselője. A szocialistáknál először elsősorban európai integrációs ügyekkel foglalkozott, 2002 és 2006 között az agrártárca, majd a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkár pozícióját töltötte be.

A pályafutás szép ívelésében a tehetség mellett persze más tényezők is szerepet játszottak. Egy vele 2000-ben készült interjúból például megtudhatjuk, hogy KISZ-tagként nagyon élvezte a mozgalmi életet és azóta sem lát olyan ifjúsági fórumot, „ahol annyira jól lehetne ismerkedni, mint ott”. Apja (korai halála előtt) a Közgáz professzora volt, egy időben a koppenhágai követség tanácsosa is, és egy évet vele töltött Dániában, ahol amerikai nemzetközi iskolában tanult. A négy nyelven beszélő ifjú Szanyit a rendszerváltás idején még az izraeli nagyköveti poszttal is hírbe hozták. Mint olyan sok KISZ-es, később ő is kiváló kapcsolatokat épített ki szabad demokrata politikusokkal. Saját bevallása szerint, amikor politizálni kezdett, „miközben a szocialisták sem voltak ellenemre, barátaim az SZDSZ-ben ültek. Ők kerestek meg, ám az MSZP-sek bevonásával történt egyezkedés után úgy tűnt, nagyobb esélyem lehet, ha MSZP-színekben indulok.” A számítás bevált, Szanyi 1998-ban az Országgyűlésben találta magát.

Hiperaktivitása az Orbán-kormány idején még csak alkalmanként ütközött ki. A honvédelmi tárca 2000 tavaszán polgári peres eljárást indított ellene, mert állításuk szerint jogosulatlanul üzemeltetett egy, a tárca birtokában lévő ingatlant. Az ügy végül elhalt, és Szanyi biztos volt benne, hogy csak a kisgazda Szabó János vezette minisztérium akart bosszút állni amiatt, mert feljelentette Torgyán Józsefet. Utóbbit azért tette, mert állítása szerint az agrárminiszter közel félmilliárd forint támogatást ítélt meg egy párttársa cégének. Évekkel később viszont már ő maga keveredett gyanúba, a Fidesz 2004-ben azzal vádolta, hogy volt cége állami megbízáshoz jutott, de az MSZP megvédte az államtitkárt.

Szanyi névjegyének számít a sarkos megfogalmazás, és gyakran a kifejezetten otromba és céltalan vagdalkozás és tapintatlanság. Nagy Imrét egyszer szovjet besúgónak nevezte, Orbán Viktort bizánci típusú bajkeverőnek, a Népszava hasábjain pedig elvtársnak. Sólyom Lászlót leparasztozta azért, amiért nem ment le személyesen gratulálni Bajnai Gordonnak annak miniszterelnöki megválasztása után, hanem felkérette őt az elnöki páholyba. A politikus szereti a címkézést, Bajnait néhány nappal ezelőtt modern Széchenyinek nevezte.

Vezetőnek termett?

Szanyi előtt a szocialista párt katasztrofális vereségével és az ő bravúros egyéni választókerületi győzelmével megnyílt az út. Államférfiúi kvalitásait azonban eddigi tizenkét éves politikusi pályáin nem csillogtatta, így könnyen lehet, hogy Gyurcsány után vele is törököt fog az MSZP.

A két közgazdászt további rokon vonások kötik össze. Ilyen például az Orbán-fóbia. 2006 elején, Kende Péter második, Orbán Viktorról szól gyalázkodó kötetének bemutatóján ott volt Szanyi is, aki egyébként könyvet is írt, akár csak a volt miniszterelnök. A Minden másként lesz 2004-ben jelent meg. Mint ismert, a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslatot csak hárman utasították el a parlamentben. Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter mellett Gyurcsány Ferenc és Szanyi Tibor. Gyurcsánytól valójában két dolog különbözteti meg. Az egyik, hogy sokkal kevesebb a pénze, ő nem tartozik a milliárdos szocialista bárók közé. A másik, hogy az elmúlt években egyértelműen kiállt a Gyurcsány által támogatott szociálliberális irányvonallal szemben és egy baloldalibb, a fenntartható fejlődést, az alulról építkező pártdemokráciát alkalmazó zöld MSZP mellett tette le a voksát. A Policy Networkkel, melyben már részt vett Gerhard Schröder volt német és Tony Blair volt brit kormányfő is, nemzetközi ismertségre is szert tett.

A politikai szárnypróbálgatások után július 10-én, a szocialisták tisztújításán végre eljöhet az ő ideje. Korábban csak alkalmanként került be a híradásokba: 1999 februárjában szélsőjobbellenes sétát, két évvel később szegénység elleni tüntetést szervezett. A frakcióvezetésbe több alkalommal is próbált bejutni, sikertelenül. A 2003-as MSZP-kongresszuson alelnöknek jelölte volna magát, de nem jött össze a megfelelő számú aláírás. Gazdasági és agrárszakemberként nagy tekintélyt vívott ki a pártban, de ezen csorba esett, akkor, amikor 2004 júliusában menesztette őt Medgyessy Péter kormányfő a vidékpolitikai kormánymegbízotti tisztségéből. Állítólag azért, mert nem sikerült megfelelő vidékfejlesztési stratégiát kidolgoznia.

A pártján belül lázadóként számon tartott Szanyi többször ellenszegült a frakciófegyelemnek. Nem szavazta meg például az osztrák OMV Mol-felvásárlási tervére válaszul benyújtott Lex Molt. Több ízben nyíltan szövetkezett Szili Katalinnal a pártvezetéssel szemben, bírálta pártja neoliberális elhajlásait, a választások után pedig nyíltan lemondásra, sőt mandátumuk visszaadására szólította fel a frakciótagokat. Az általa oly gyakran bírált baloldali és jobboldali populizmus azonban tőle sem áll távol. 2008 októberében így írt a Népszavában, már a készülő Balra Magyar! címet viselő munkaanyagából merítve: „A baloldal a nyílt és átlátható demokráciát kívánja megteremteni, azaz intézményeket épít a széles körű véleménynyilvánításhoz, a döntéshozatalt pedig oda telepíti, ahol a befolyás az egyén részéről még megvalósítható. A tömegdemokráciák csalfasága a múlté. A jövő a helyi demokráciák együttműködésén nyugszik. De ezt szervezni is kell! A részvétel biztosításával. Az embereket nem csak megszólítani, sokkal inkább meghallgatni kell. Ez az új demokrácia lényege!”

Válasz nélkül

Nagy kérdés, hogy bevállalja-e őt az MSZP vezetése és tagsága, főleg annak fényében, hogy a tavaszi országgyűlési választáson ellenfelét csalás gyanújába keverő Szanyiról a két forduló között olyan hangfelvétel került nyilvánosságra, amelyen maga ecseteli az átjelentkezések áldásos hatásait. Ez pedig legalábbis különös színezetet ad az imént idézett demokráciaképnek. Azt Szanyi is érzi, hogy a pártvezetés átvételére még nem jött el az idő. Legutóbbi nyilatkozatai azt sejtetik, hogy egyelőre csak az országos választmány irányítását venné át. Legnagyobb ellenfele azonban láthatóan saját maga: Szanyi Tibor ugyanis szocialista körökben is csupán egy nagy kérdőjel.

Monostori Tibor